Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-06-22 / 51. szám
XVII. évfolyam. Szekszárd, 1935 juntas 22. (Szombat.) 5J. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Hirdetések árait Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetést difi Egész évre — 12 pengő || Félévre _______6 pengő SC HNEIDER JÁNOS BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A legkisebb hirdetés dl|a 1'60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter azéles hasábon milllmélersoronként 10 fillér, /.llástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzést, családi hír, valamint'a nyiltlér'aoronként 60 fillérbe kerlll. Hol az igazság? „Igazságosnak kell lenni, mert hi* szén be kell ismernünk, hogy az annak idején felvett pénz mást jelen- tett a gazdának, mint amikor vissza kell fizetni.0 Ezeket mondotta egyik tekintélyes keresztécypárti ellenzéki képviselő 1935 június 11-én tartott képviselőházi beszédében. Ez a kijelentés Bzembetünőleg egyoldalú beállítás, amelyet nem fogadhatnak el éppen azok, akik az igaz ságnak abszolút értékét, annak kiegyenlítő hatását keresik. A gazdának a terményárak csökkenése miatt nehéz megfizetnie a felvett adósságát, ez igazság, de ebből azt a következtetést levonni, hogy ennek folytán a devalváció révén veszítse el a hitelező a kölcsönzött összeg tekintélyes részét, csak legfeljebb ál igazság, helyesebben igazságtalanság. Ha valaki vállalkozásba bocsájt- kozik, kölcsönt vesz, hogy eredményesebben gazdálkodhassék és vállalkozása nem sikerül, ennek hátrányai nem hárithatók a kölcsönadóra, mert hisz a hitelező nem részesült volna a haszonban Bem, ha a vállalkozás bármily fényes eredménnyel járt is volna. Az ezzel el lenkező felfogásnak igazságként való hirdetése ölte meg eddig is a hiteléletet és okozta az annyiszor fölpanaszolt hitel hiányt. De ez a felfogás kiöli a takarékossági hajlamot, mert senki sem fog tőkét gyűjteni is azért, hogy ő viselje a hitelre alapított spekulációs vállalkozás veszteségeit, anélkül, hogy a nyereségből őt bármi is megilletné. Legyünk igazságosak! Miért éppen a tőkés, a takarékbetétes kis tőkés legyen a devalváció révén ismét az egyedüli vesztes, amikor már egyszer mindenét elvitte a hadikölcsön- jegyzés, másodszor az infláció, amelynek idejében az ingatlantulajdonosok ingyen szabadultak jelentékeny ter- heiktől és több száz holdas birto kok vételárát egy-két állat árával egyenlítette ki a hitelezőnél. Most újra az volna az igazság, hogy a vállalkozásokra, újabb ingatlanok vételére felvett aránylag kisebb tartozásait a devalorizáció utján egyenlíthesse ki 1 A devalváció infláció formájában már egyszer elvitte az összes közérdekű alapítványokat, sok-sok ezer árva vagyonát, a legkisebb betéteseknek és a kisrészvényeseknek agg korukra összekuporgatott filléreiket, tönkretette a minden hitel alapját képező tőkét, amely csak most kéz dett újra életre kapni. Az volna az igazság, hogy amikor a tőke tizenkettőezerötssázas puszta lásával senki sem törődött és a reális, ingatlan vagyon tulajdonosai úgyszólván ellenérték nélkül szabadultak terheiktől és zavartalanul élvezték vagyonuk értéke állandóságát, most midőn 48 pengőre feltornázott búzaárak a világverseny folytán 15—17 ! pengőre sülyedtek, ismét a tőke fizesse ■ meg a balul beütött spekuláció veBZ tőségét, Ez a teória és igen gyakran hirdetett felfogás azt a látszatot igazolja, hogy a háború gazdasági következményeit az egész vonalon csak a takarékos gazda, az iparos, a kereskedő és egyéb kereseti ágak képviselőinek összekuporgatott tőkeva- gyona viselje. Joggal tehető fel a kérdés, hol itt az igasság? Más kérdés az, hogy önhibáján kívül eladósodott kisbirtokos (ezt jórészt az adózási terhek okozták) megmentése állami érdek és ezen segíteni szociális feladat. De ezen fontos kérdésnek megoldása nem igazságtalan devalorizációval történhetik, hanem egyéni elbirálás mellett örökváltság szerű adósságrendezéssel, állami be avatkozással, kamatozó kötvények ki- bocsájtásával. Azonban csak önhibájukon kívül eladósodott kisbirtokosok teherrendezéséről lehet szó, mert vannak a kor követelményeit fel nem ismerő gazdák, akik ma is az évtizedekkel meghaladott gazdálkodást űzik és ezt is bűnös könnyelműséggel. Az eladósodott nagybirtokos önmaga segítsen magán azzal, hogy birtoka egy részét adja le telepítés céljaira. Ezek a megoldások az igazságot szolgálják. Aki figyelemmel kiséri az életet, azt látja és tapasztalja, hogy a mai nehéz értékesítési viszonyok között is boldogul az a gazda, aki tudja, mit termeljen és hogy hogyan használja ki a gazdálkodás lehetőségeit. Teherrel küzdő bérlők prosperálnak és az adósság nélküli birtokosok vagyono sódnak, de természetesen éber munkával és leszállított életigényekkel. Ezek nem is építenek a gazdaadósságok elengedésére, mint ahogy ennek a témának a fórumon való felszínen tartása, sok hiú reménységet kelt, sok kifejthető energiát lo haszt le és ezzel elősegíti a további BÜllyedéBt. Egészben véve csak 15—20 százalékra tehető az eladósodott gazdák száma és az ezen csekély százalékért kelljen tönkretenni a tőkét és fokozni a jó gazdák hitelinségét, amely mindaddig tartani fog, mig — gazdavédelem címén — a tőkét fenyegető veszély meg nem Bsttnik. A hitel hiányt a hitel biztonságé nak hiánya okozza és ez természet szerű. S ha a pénz értékállandóságát tetszés szerint gyengíthetjük, akkor megszűnik a tőkeképződés. Ez az értékállandóság különben is relativ, mert az áruk értékének emelkedése — a drágulás, a pénz vásárló erejének gyöngülését jelenti. A drágulást azonban a világpiaci árak irányítják. Drágulást devalorizatió révén előidézni, kifelé nem bir értékkel, befelé pedig a vásárlóerőben meggyen- I gült fogyasztás tönkretétele. De néztük az államháztartást I Minél kisebb értékű a pénz, annál többre van igénye az államnak szükségletei fedezésére, vagyis, amennyivel több kisebb értékű pénzt vesz be az adózó, annyival több kisebb értékű pénzt kell leadni közterhekben. Mert az ciak egyszer volt, hogy évekig adót sem fizettek a birtokosok, ellenben az infláció révén, számszerűen mindig többet és többet vettek be, mig végre a pénz vásárló erejét 12 ezerszeresen kiélték. Ha ezt akarják csak töredékben is megismételni, úgy az az állami tönkhöz vezethet, mert nyomon követi a fisetések és bérek emelésének parancsoló szüksége, ezen az utón pedig a kiegyenlítődésnek nincs belátható határa. Ez a realitással számoló igazság, melyet a kormány is követ a pénz értékállandóságának védelmében éa amelytől remélhetőleg a nagy hangoskodások éa népszerűséget kereső ellenzékeskedések dacára sem tér el» mert az kiszámíthatatlan bonyodalmaknak a még meglevő csekély ma- i gyár hitelnek teljes megszűntét jelentené. —p —p. Eckhardt Tibornak szívügye volt-e a szekszárdi kerület sorsa? Felelős szerkesztőnk a képviselő- 1 választások alkalmával *Eckhardt Tibornak nem szívügye a szekszárdi kerület sorsat cim alatt irt cikkét dr Dulin Jenő magára nézve sérelmezte és a szekszárdi királyi ügyészségnél sajtó utján elkövetett rágalmazásért feljelentést tett. A szekszárdi kir. ügyészség a panasz tárgyát képező közleményben választási visszaélést látván, áttette a feljelentést az ilyen ügyekben illetékes pécsi királyi ügyészséghez, amely vádiratot nyújtott be Blázsik Ferenc felelős szerkesztőnk ellen a pécsi kir. törvényszékhez, egyben kijelentve, hogy a rágalmazás tekintetében a vád kép viseletét nem vállalja. Felelős szerkesztőnk a pécsi törvényszék e hó 2-án tartott tárgyalásán bizonyítási kérelmet terjesztett elő és a bíróság a kérelemnek helyt adva, a felemlített tanuk egyrészét a folytatólag 19 én tartott tárgyalásra meg is idézte. Dulin Jenő ellenbizonyítási indítványt tett és ennek alapján a törvényszék idézést küldött dr Eckhardt Tibornak, Peresei Dezsőnek és dr Basch Ferencnek, a bonyhádi választókerület kisgazdapárti programmal fellépett jelöltjének. A folyó hó 19 én megtartott folytatólagos tárgyaláson — amelyről Eckhardt Tibor távol maradt — felelős szerkesztőnk védelmét dr Zakariás Nándor tekintélyes pécsi ügyvéd, a Nemzeti Egység Pártjának főtitkára látta el. A tárgyalás megnyitása után Szűcs tanácselnök felolvasta az inkriminált közleményt, amely eképpen hangzik: „ECKHARDT TIBORNAK NEM SZÍVÜGYE A SZEKSZÁRDI KERÜLET SORSA. Hétfőn délután végre megérkezett Szekszárdra dr Eckhardt Ti bor, a Független Kisgazdapárt vezére. Ez a látogatás azonban semmi különöset sem jelentett, mert hiszen Eckhardt már az úgynevezett csendes héten jött le, mintha dokumentálni kívánná, hogy nem szívügye neki a szék• szekszárdi kerület sorsa. Aki egy kissé ismeri a politikai viszonyokat, — az valóban meg tudja érteni mit jelent az, ha a pártvezér szántszándékkal akkor jön le egyik jelöltje kerületébe, mikor előre tudja már, hogy nem beszélhet seholsem. Viszont le kell szögeznünk azt a tényt is, hogy Eckhardt Tibor nem Dulin támogatására jött vármegyénkbe, hanem tulajdonképpen Bonyhádra utazott annak a kijelentésére és hangoztatására> hogy semmi köze dr Basch Ferenchez, a német nemzetiségi izga- tóhoz, aki Dulin ajánlásával szerzett ott magának pozíciót és akit napokon keresztül a Független Kisgazdapárt Dulin által dirigált kortescsapata kisért a bonyhádi kerületben.“ A közlemény felolvasása után megkezdődtek a tanúkihallgatások. Az első tanú Jánosi György váraljai református lelkész volt, aki el* mondotta, hogy a bonyhádi kerületben óriási konsternációt okozott, hogy dr Basch Ferenc, a Német Népmüve lesi Egyesületnek a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett bűncselekmény miatt elitéit főtitkára &. független kisgazdapárti jelölt, akit korteskörutján id. Pali Sándor, Kisa Sándor és Magyar József, a párt váraljai vezetői kisértek. A jelölt Bsemélye ellen nemzethüség szempontjából emelhető kifogások — úgymond Jánosi — megmozgatták & kerület vezető értelmiségét és ezek. közül többen a kisgazdapárt központjához fordultak, kérve dr Basch de- zavuálását. Mikor a nép dr Ulain Ferenc e tárgyban küldött táviratának nem akart hitelt adni, Dulin utján szerették volna a féktelenül dolgozd korteskiséretet leszerelni és meg akarták kérni, hogy ő, mint a kisgazda- párt tolnamegyei igazgatója, akiről: Bonyhád környékén a pártot Dulin- pártnak nevezik, intse le embereit- A válaBztóközönség ugyanis meg volt. győződve arról, hogy a kisgazda- szervezet emberei Dulin tudtával támogatják a nemzetiségi jelöltet. Est a hiedelmet megerősítette Kiss Sán_ Egyes szám ára 12 fillér»
