Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-06-15 / 49. szám
XVII. évfolyam. Szekszárdi 1935 junius 15. (Szombat.) 49. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési difi Egész évre — 12 pengő || Félévre _______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl)a 1-60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 finer. ..llástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám«, eljegyzési, családi hír, valamint m nyflttérásoronként 60 fillérbe kerül. Kapuzárás. Irta : dr Magyarász Ferenc O. Cist. Ezidén a szokottnál is hamarabb fejezi be a miniszteri rendelet a pedagógia egész vonalán az iskolaévet. Késő és meddő dolog volna vitatkozni e rendeletnek pedagógiai hasznáról, vagy káráról. Még az is kilátástalan szélmalomharcnak Ígérkeznék, ha ennek az intézkedésnek állandósítása mellett, vagy ellen fog lalnánk állást. Tény az, hogy ha megvakarjak az oroszt, előbujik a tatár és ha megvakarjak ezt a rendeletet, akkor minden pedagógiai és iskola- egészségügyi jelszón keresztül is átüt az üzleti szempont: nyaralóhelyeink azt hiszik, igy több szülő mehet szabadságra a gyermekeivel. Nézzünk a szemébe egy kissé ennek az indokolásnak. Tagadhatatlan, hogy lehetnek olyan körülmények, amelyek miatt edHig a Péter-Pál-napjáig tartó iskolaév akadályozta a szülők nyaralását. Azt azonban képtelenek vagynnk elhinni, hogy ennek a szempontnak döntő ereje volna egy tán több évszázados pedagógiai berendezkedés hirtelen megváltoztatására. Nézzük csak, hogy állt a dolog a múltban. Igen, a múltban, abban a régi jó világban, amikor még sokkal többen mehettek nyaralni, mint mostan, messzebbre is, mint mostan. Akkor is a szülők egymás között, a kollégák a hivatalban főnökeikkel jóelőre megbeszélték a dolgot, hogy akinek iskolás gyermekei nincsenek, az vegye ki szabadságát hamarabb, akinek van, az ossza be az időt a vakációra s igy az iskolaév káposztáját nem ette meg a nyaralás kecskéje sohasem. Fölhívom kedves olvasóim mindegyikét, akik a régi jó békevilágban íb velem együtt már meglett emberek voltak : vájjon kinek jatott volna akkor eszébe a nyaralás cimén követelni az iskolaév megrövidítését ? Pedig akkor is nyaraltak az emberek. A második hibája ennek a rendeletnek, hogy a főváros nagy kaptájára szabja a legkisebb falunak iskolaügyét, nevezetesen vakációját is. Tegyük föl, hogy a nyaralás csakugyan olyan fontos köaügy volna, hogy a pedagógia is kénytelen meghátrálni előtte; tegyük föl továbbá, hogy a főváros népe egyszerre csak megmozdult volna és utcáról-utcára harsogna az uj „Tengerre magyar 1“ — mi köze ehhez a népvándorláshoz, de főleg mi köze ehhez a vikend-, strand- és turistasághoz a vidéknek ? Mert innen is fuj a szél, nemcsak a nyaralók berkeiből s a Balaton partjáról. Lillafüredre nem mehet mindenki, de a Filatori gáthoz igen. S ez utóbbiak attól félnek, hogy veszítenek, ha két héttel később kezdhetik egyébként kedélyes cigányéletüket. És ezeknek kedvéért kell az egész ország iskoláinak hamarabb becsukniuk a múzsák kapuját. Mit mondjuok mi annak a falusi szülőnek, aki kérdi, miért lett most rövidebb az iskolaév ? Mit feleljünk annak a szegény napszámosnak, aki nek V—VI. elemi iskolás gyermekét októberben nem engedhettük ki napszámba, de most, éppen abban a két hétben, kaszálás és aratás között, mikor faluhelyütt szünetel a nehéz munka, hazabocsátjuk őket? Hivatkozzunk az „urak“ ra, akik ezt kívánták ? Nem jó a pedagógia tiszteletreméltó régi épületének erős köveit kiszedegetni, nem jó a százados múlt ban bevált rendszerrel kísérletezni. Egy csaknem három hónapos folyto nos szünet igen nagyon kizökkenti az összes, minden rendű és rangú iskoláknak tanulóifjúságát a maga megszokott szellemi köréből, elszok- tatja őket az iskolai nevelésnek két fő tényezőjétől, a tanulástól meg a fegyelemtől s mennyi drága időnek kell elmúlnia, mig ezek a szellemi valuták a vakációi devalválódás után újra visszanyerik legalább a régi névértékűket. Szeretném, ha a vidéki szülők és pedagógusok egymás között, barátságos beszélgetésben meghánynák-vet nék a nyár folyamán azt a kérdést, van-e szükség vidéken és különösen van e szükség faluhelyen arra, hogy az iskolaévet az elején is, a végén is megfaragjuk s van e ennek az ultramodern irányzatnak annyi egész- ségügyi és kedélyi haszna, amekkora a tanulásbeli és nevelői kára. Itt a kérdés, feleljetek 1 magyar aratAs előtt. Irta: Jánosi György. Meghatottan nézzük a végtelen rónák hullámzó vetéseit s a lelkünk halk imába kezd. Felbecsülhetetlen vagyon az, amely a magyar gazda szakértő munkájának eredményeként végigvonul előttünk a messzeségbe és hordozza a mindennapi kenyér Istentől való áldott Ígéretét. Ilyenkor boldog és büszke a gazdaember, mert látja, hogy nem hiába fáradozott, hogy az időjárás szeszélyén győzött az ő évszázados megfigyelésen alapuló tudása. Mikor a vetés érik, templommá magasztosul a magyar föld és a magyar nemzet minden tagja gondolatban szeretettel simogatja végig a harmatos kalász sereget, a mi békés ségünk, megnyugtató érzésünk harmatos, buzogányos őrségét és elismeréssel illeti azt a gazdatömeget, amelyik mindenkor megtette hazája iránti kötelességét. Nem volt és nem lehet különbség a külföld agyondicsért és a magyar gazda rátermettsége közt. E hazában a föld szenvedélyes szeretető, a röghöz való ragaszkodás éppúgy tulajdonsága a gazdának, mint a kenyér előteremtésének tudása, mint a termelés. Kis ország vagyunk. Azt mondhatjuk, hogy egész életünk azon fordul meg, amit a föld terem. A trianoni béke egyoldauvá tette gazdasági életünket, mindent elvett tőlünk, amit el lehetett venni, hogy a puszta földre utáltán ne tudjunk mo sogni, fejlődni, élni, hanem észrevétlenül sorvadjunk el a magunk szegénységében. És hogy ez nem történt meg és nem fog megtörténni, ez a csodatevő és csodatermő magyar földnek és a hivatását komoly méltósággal betöltő magyar gazdának kö szökhető. Ezért a maga életét becsüli az, aki a magyar földet szereti és a magyar gazdát becsüli. Gömbös miniszterelnök kormánya jól tudta és tudja ezt. A négyéves munkaterv a maga gigászi nagyszerűségében nem más, mint egy szellemivé magasztosult jól sikerült buzavetés, amely a nemzet jobb jö vőjének ígéretét hordozza magában. Elsősorban tehát a magyar gazdáknak kell ezt a tervet magukévá ten- niök, mint amely mélységes meg értéssel szolgálja az ő érdeküket a nemzet egyetemének érdekében. Divat és szinte mondhatjuk, hogy járványszerü betegség az, hogy Kossuth népét, a magyar gazdasereget, érvényesülni akarók ellenzékbe hangolják. Nem egyszer egyenesen olyan ellenzékbe, amelyik a gazda és a magyar föld egész történelmi rendeltetésével — homlokegyenest ellenkezik és nem lehet magyarázatát adni. Követeltetnek olyat, ami ellen börtön és halál árán is küzdött, aminek még csak az említése is ki volt zárva a régi világban. Azért lehet ez, mert a gazda a régi monarchia idején kegyetlen sokat szenvedett s e szenvedései hatása alatt ellenzék, negyvennyolcas ellenzék volt minden hatalommal szemben és ezt az ellenzéki vonását fenntartja a saját független, negyvennyolcas alapon felépült magyar nemzeti kormányával szemben is. Tehát amiért imádkozott, most, amikor keserves áron megszerezte, ellenzi ? Igen l Néhány személy kedvéért. Ám a nagy többség rájött arra, hogy hol és merre van letéve számára az ezeréves országban a megelégedés és boldogulás talpköve. Azért ma minden nemzetfenntartó elem igazi és méltó helye ott van, ahol a Gömbös- kormány győzelmes zászlója leng. Ne nézze senki a mellétverő ígérgetések nagy lármája, korszerű alakjait. Az idők termették ezeket meg. A történelmi irányokat ismerő gazda nem veBzi őket másként, mint ahogy érdemlik, mert jól tudja, hogy nem ezek az ő lelki érzésének és nemzeti szerepének tiszta buzavetései. A történelmi irányokat ismerő gazda jól tudja azt, hogy e nagy leomlásom kon átment nemzetben nem rombolni, hanem építeni kell, építeni biztos terv, Kossuth szent nevében gyökerező elv és odaadó munka árán- A történelmi irányokat ismerő gazda felismeri a magyar jövendő napsugá- roa útjait, amelyek csak akkor vezetnek telt kalászok közt, ha előret egyenesen visz a nemzeti érzés és elhivatottság — kipróbált vezérei után. Ilyen aratásra is adja az ég a maga áldásos időjárását minden magyar gazdának, az egész magyar nemzetnek 1 Letartóztatták a merénylő vadorzót. Annak idején megírtuk, hogy a múlt hó 16 án estefelé öcsény határában egy orvvadász belelőtt Letenyei György nyug. csendőrőrmesterbe, aki ott mint vadőr van alkalmazva. Az eset úgy történt, hogy Letenyei szembe találkozott egy vadorzóval, akit fegyvere átadására szólított fel. A vadorzó fegyverét a földre szegezte, de amikor Letenyei feléje indult, 3—4 lépés távolságból hirtelen rálőtt. A töltény szerencsére rosszul volt du- gaszolva és a belerakott ólomdarab kák a vadőr mellén váratlanul csak egész könnyű természetű sérüléseket okoztak. Esek a sérülések is elegendők voltak azonban arra, hogy Letenyei, aki visszatüzelt támadójára, ne birja üldözni a merénylő orvvá dászt, aki a sötétedő időben a bokrok közt eltűnt. A vadőr az eeetet nyomban jelentette a hatóságnak, mire dr Endrődy József rendőrfogalmazó, vitéz Válay István felügyelő a detektivcsoporttal és 20 rendőrrel átkutatta a közismert vadorzók lakását, ahol több vadászfegyvert, primitiv készítésű töltényeket, vadosapdákat és Bök puskaport kobozott el. A rendőrség a Szék szár- dón és a környéken lakó ösbzob ismert vadorzókat szembesítette Lete- nyeivel, aki azonban egyikben sem ismerte fel támadóját. Bár a nyomozás holtpontra jutott, az államrendőr - Bég szívósan dolgozott az ügyben és e hó 8-án kiderítette, hogy a tettes Sági József 31 éves csatár-baktai vincellér, akit másnap a lakásán annál inkább is letartóztattak, mert Letenyei felismerte, hogy ő volt a merénylője. Bár Sági tagadott, a 12-én dr Gaal Dezső vezető kir. ügyész jelenlétében megtartott házkutatás tárgyi bizonyítékot produkált. Megtalálták a megcsonkított csövű, 12 esre átalakított: 16-os vadászfegyvert, amelynek felmutatása után a rendőrségnek bevallotta, hogy ő a tettes és elmondta, hogy a megsebzett vadőr mintegy 3(> lépés távolságból rálőtt és el is találta.. Bár nagy fájdalmai voltak és a nagy Egyes szám ára 12 fillér«
