Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-05-15 / 40. szám
XVII. évfolyam. Szekszárdi 1935 május 15. (Szerda.) 40. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre _______6 pengő Fő szerkesztő: Felelős szerkesztő: Hirdetések árait SCHNEIDER JÁNOS BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A legkisebb hirdetés dija 1'60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milltmélersoronként 10 finer. Allástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint e nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Frontharcos zászlóavatás Szekszárdon. Felejthetetlenül szép ünnepélyre gyűlt össze vasárnap délben a Béla- téren Szekszárd közönsége, hogy ta- unja legyen az Országos Frontharcos Szövetség szekszárdi körzeti főcso portja lélekemelő zászlóavatásának. Az előző vasárnap az njvárosi és belvárosi róm. kát., valamint az ev. templomban, a felavatás napján pedig a református és izraelita templomban egyhásilag megáldott zászlót a frontharcosok dr Haiszer János által vezetett négy dÍBZszakasza a leventezenekar muzsikájának pattogó üte meire kisérte a városháza elé, ahol a tribünön helyet foglalt gróf Ap ponyi Károly né sz. Windischgraetz Aglája hercegnő zászlóanya Gabriella és Paula leányaival, dr Hagymássy Zoltánná főispánná, dr báró Jeszenszky Andorné, Kiss Lajos apát- plébános, felsőházi tag és vitéz Vendel István polgármester. Az emel vénytől balra elhelyezett székeken a szekszárdi és a megyebeli hadirokkantak ültek, jobbról a hölgyek ülő helyei voltak, mig a tribün mögött a katonai és polgári hatóságok, hivatalok, testületek vezetői és küldöttségei állottak. A Szentháromság szobor előtt sorakoztak fel az elemi iskolák magyar nemzeti viseletbe öltözött növendékei és a Daloskör. Valamivel tizenkét óra után érkezett a megyeházáról frontharcos díszruhájába öltözötten gróf Takács- Tolvay József ny. altábornagy, or szágos elnök, országgyűlési képviselő, titkára Pintér Vilmos ny. alezredes kíséretében. Dr Haiszer János vezető- tiszt jelentésének meghallgatása után az országos elnök elfoglalta helyét a zászlóanya mellett, majd a Szekszárdi DaloBkör énekelte el Petz Hubert karnagy vezetésével a Magyar Hiszekegyet, amely után vitéz Vendel István polgármester, a szekszárdi körzeti főcsoport társelnöke mondott ünnepi megnyitó beszédet, méltatva az eseményt, amely huszonegy év távlatába állítva, minden dicsőségével és borzalmával élénken él minden magyar lelkében. Üdvözölte gróf Takács- Tolvay nyug. altábornagy, országos elnököt, mint az ünnepély fővédnökét és rámutatott arra az Európát ért megrázkódtatásra, mely huszonegy évvel ezelőtt nemcsak Európát hozta mozgásba, hanem az egész világot. Az emberiség fáját —— úgymond a polgármester — oly fagyhullám érte akkor, hogy az a fa még moBt Bem tud egészséges gyümölcsöt teremni. A frontharcosok a nemzet fájának megmentése céljából a kezükből kiütött zászló helyett uj zászlót ragadtak meg és fennen lobogtatják, hogy visszafoglalhassák azt, ami elveszett. Ebben a gondolatban üdvözölte az egy begy ült baj- társakat és az ünneplő nagyközönséget, amely impozáns módon meg töltötte a templom és a városháza előtt elterülő teret. A polgármester nagy tetszést ki váltó, szép beszéde után Héti József frontharcos, szekszárdi ref. rektor gyönyörűen szavalt el egy lelkesítő alkalmi ódát. Gróf Takács-Tolvay József or szágos elnök emelkedett ezután szólásra és a szekszárdi frontharcosok e családi ünnepén a szimbólummá szelleműit zászló előtt ismertette azo kát a célkitűzéseket, amelyekért a megdicsőültek életüket és vérüket adták és amiért az életben maradt bajtársak készek bármely pillanatban meghalni. Programm ez az Istenháza előtt lengő zászló, — úgymond gróf Takács-Tolvay altábornagy — amely a frontharcos dicsőséget hirdetve arra is figyelmeztet, hogy aki nem vérrel rótta le hazája iránti kötelességét, annak kötelességei vannak a háború csonkái, bénái, rokkantjai, özvegyei és árvái iránt. Szorosan kell a frontharcosoknak egymás mellé állani és nem szabad megengedni, hogy a hazafias polgárság sorait soha be nem váltható ígéretek csábításával megbontsák, mert sohasem volt oly nagy szükség a nemzet egységére, mint ma. Mi azért szervezkedünk, — úgymond az országos elnök — mert nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő és hogy mikor lesz a küzdeni tudó frontharcos karokra ismét szükség. Mi vérrel róttuk le adónkat, de ezért a kötelességteljesitésért nem kértünk senkitől sem ellenszolgáltatást. Meg követeljük azonban, hogy ott, ahol kenyeret, munkaalkalmakat osztanak, ne toljanak bennünket az utolsó sorba. — Különös megbecsülést kérhetünk emiatt azért is, hegy az utánunk következő generáció lássa, hogy a hazáért vérezni nem jár hátránnyal sem a frontharcosra, sem a családjára. Köszönetét mondott ezután a lelkészeknek, akik a zászlót megszentelték, mert hiszen a frontharcosok a hazával együtt mindig a hitet is védték. Megköszönte azután, hogy gróf Apponyi Károlyné szül. Windischgraetz Aglája hercegnő a zászlóanya tisztséget elfogadta és gyönyörű szavakkal emlékezett meg róla, a frontharcos feleségéről, aki mint fiatal asszony gyermekeivel együtt éveken keresztül imára kulcsolt kézzel kérte a Mindenhatót, hogy a frontokon harcoló férjét újból láthassa. Végül a Frontharcos Szövetségnek, ennek a folyton jobban terebélyesedő királyi tölgynek az ápolására kérte a megjelenteket, mert hiszen az eb ben rejlő erő fogja meghozni a belső és külső revíziót. A szónoki hévvel előadott, frenetikus hatású beszéd után gróf Apponyi Károlyné kötötte fel szalagját a zászlóra e szavakkal: Lobogj zászlónk, lobogj, az elesett bajtársak dicsőségére és hazánk üdvéret Ugyanekkor báró Jeszenszky An dómé a szervező elnöknek, báró Jeszenszky Miklósnak a szalagját erősítette a zászlórudra. Az aktus után egy magyar ruhába öltözött pirospártás kisleány, Joós Ilonka adta át a frontharcosok gyermekeinek a csokrát a zászlóanyának és az országos elnöknek. Ezt követte a zászlószögek beve- rése és ezalatt a leventezenekar Kecskeméti Károly vezényletével a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyar- ország ... kezdetű dalt játszotta, a Szekszárdi Daloskör pedig a Marosmenti kiskocsmában és Csikországi fenyvesekben oimü irredenta dalokat énekelte. A zászlószegek beverése után vitéz Vendel István polgármester, főcsoportelnök vette a kezébe a zászlót és esküvel fogadta, hogy azt mocsokta- lanul őrzik meg a frontharcosok, akik legszentebb hite szerint győzelemre viszik azt. A lelkes beszéd után a Szekszárdi Daloskör énekelte a Himnuszt, majd a négy frontharcos szakasz a leventezenekar indulójára feszes diszmenet- ben vonult el a megjelent előkelőségek előtt. Közebéd. A Béla-téren lefolyt ünnepség után a frontharcosok és vendégeik a Szekssárd-Szálló kerthelyiségében gyűltek ' össze közebédre. Dr Hagymássy Zoltán főispán mondotta az első fel- köszöntőt és történelmi alapon felépített lelkes beszédében a legendás hősiességü frontharcost, a magyarság örök büszkeségét: Horthy Miklós kormányzót éltette. A lelkes tüntetés elülte után vitéz Vendel István polgármester gróf Apponyi Károlynét a zászlóanyát éltette és tolmácsolta a frontharcosoknak a zászlóhoz való hűségűket és a zászlóanya iránti mélységes tiszteletüket. Hertelendy József a Frontharcos Szövetség életre- hívóját és nagyérdemű országos el nőkét gróf Takács Tolvay Józsefet köszöntötte. Gróf Apponyi Károly a zászlóanya nevében meleg köszönetét mondott a frontharcosoknak azért a megtisztelő figyelemért, hogy a zászlóanyaságra felkérték. Köszönetét mondott továbbá gróf Takács Tolvay Józsefnek és vitéz Vendel Istvánnak ünnepi beszédükért, valamint azért a felköszöntőért, amely az imént vitéz Vendel István részéről a frontharcosok nevében hangzott el. Úgy véli, hogy nem véletlen, hogy a frontharcosok szekszárdi szervezete az ő feleségét kérte fel a zászlóanyaságra, amely tiszt vállalásánál másodízben találkozik felesége a frontharcosokkal. Az első találkozó a lövészárokban volt, ahova cigaretta szállítmányokat vitt. A frontharcoa gondolatról beszélt ezután. A megbecsülésben nem lehet különbséget tenni a hősihalottak, a rokkantak és a frontharcosok között. Mélységes tiszteletet érdemelnek azok, akik életüket áldozták a hazáért, de vitatható, hogy kik voltak a harcban a pechesebbek és a szerencsésebbek. Azok-e, akik idegen országok földjén álló győzelmes hadseregünk sarából azzal dőltek ki, hogy hozzátartozóiknak és gyermekeiknek otthonát, az ország épségét győzelmesen megvédték, avagy azok, akik életben maradtak, de egy megcsonkított, megnyomorított ország szenvedései között tengetik életüket. A frontharcosok jogosultak a haza felépítésében való munkára. A világ diplomatái nem tudták a világbékét megteremteni, bizik abban, hogy a frontharcosok visszahozzák Európának és az egész világnak békességét éa- nyugalmát. De ha eme hitében csalatkoznék és a béke és megértés helyett az ágyuk szólnak bele ismét a nagy problémák megoldásába, fogadalmat tesz, hogy a frontharcosok sorában újra ott lesz ó, felesége, leányai és fiai. Gróf Apponyi Károly szavai óriási lelkesedést váltottak ki a jelenlévők sorában, amely csak akkor csillapult el, amikor Takács-Tolvay József állott fel szólásra. Köszönetét mondott beszédében mindazoknak, akik ezt a bensőséges, szép ünnepet megrendezték. Hazafias nemzeti munkát végeztek, mert ezzel itt SzekBzárdon nemzeti istentiszteletet tartottak. Isten éa a hazaszeretet magasztos érzésein kell felépíteni ezt a nemzetet, mert amely nemzet e két talapzaton áll, az örök életű. Gróf Apponyi Károly szavaiba kapcsolódik ezután. Valóban eldöntetlen kérdés, hogy azok boldogabbak e, akik a dicsőséges magyar harcokban, idegen ország területén estek el a győzelem tudatában, avagy azok, akik a nagy áldozatok után egy letiport, meggyalázott nemzet fiaiként maradtak életben. A frontharcosok minden anyagi érdek nélkül küzdenek. Értse meg ezt mindenki. Nem önző a céljuk, nem az a, fontos, hogy ki most, avagy ki less a vezér a jövőben. Ha Takács-Tolvay félreáll, jön más, a cél fontost és ez a nemzetközi hazafias munka. A világ frontharcosai, akik köteles— , sógszerüleg egymás ellen harcoltak, mint ellenfelek állottak egymással: szemben, de Bohasem mint ellensé.-. gek. A diplomaták igaztalan békeszerződéseket és ellenséges gyűlöletet hoztak Európára és az egész; világra. A frontharcosok kezdtek el Egyes szám ára 12 fillér.
