Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-05-08 / 38. szám
XVII. évfolyam. Szekszárdi 1935 május 8. (Szerda.) 38. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztőség kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Főszerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Előfizetőst dili Egész évre ■_ 12 pengő || Félévre__------- 6 pengő A l ap megjelenik minden szerdán ős szombaton. Előfizetős! dijak ős hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árali A legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér, svlléatkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyflttér soronként 60 fillérbe kerül. 01 szellem, ul utak. A Nemieti Egység Pártjának első ártekesletén Gömbös Gyula miniszterelnök beszédéből az elközelgő reform* politika tetteinek ereje csendült ki. Trásismentes volt ez a beszéd, ha visszaemlékszünk rá, éppen ennyire cselekvés volt már első rádiószózata is. Akkor lelket öntött a közönybe tespedt, lemondásba csüggedt nemzetbe, most a maga munkájának fo gadalmával uj és céltudatos magyar munkára küldte az amúgy is lendületre kapott nemzetet. Ahogy szólt a történelmi hagyományokra támasz kodó reformpolitikáról, a Nemzeti Egység Pártjának felelősségéről, épitő munkakötelességéről és a nemzet egy táborba hozásának szükségéről és bekövetkezéséről, felvillanyozta, meg erősítette nehéz napjaink magyar reménységeit. Az erős pártra támaszkodó erős ember fegyelmezettségével, a nagy célokat tekintő államférfi méltóságával jelentette ki Gömbös Gyula, hogy ez a kormány és ez a párt élni fog tudni azzal a parlamentáris erővel, amelyhez a választás során jutott. „Nem romboló reformpolitikának vagyunk a hívei, hanem a történelmi hagyományokra támaszkodó, a haladás utján előremenő reformpolitikával akarjuk szolgálni a nemzet érdekeit0 — mondotta. Szolgálni az ifjúság lendületével, a frontharcosok edsett leikével, az ezeréves ősi alkotmány szellemével és azzal a szent törekvéssel, hogy a nagy reformok megvalósítására egyesíteni kell a nemzetet. Es itt újra szeretetteljes, hatalmas gesztussal fordult Gömbös Gyula a szociáldemokrata párthoz tartozó magyar testvérek felé. Testvéri jobbot nyújtott a magyar munkásságnak. A tisztánlátás és á tiszta szándék erejével ölelte a nemzethez ezt a jelentős, értékeB társadalmi réteget, amelyet a múltban bizony elhanyagoltak és nem teremtették meg számára azt a lehetőséget, hogy a nemzeti táborban szolgálhassa a nemzet és a maga ügyét. Messzihangzó a miniszterelnök szava, kell, hogy gyümölcsöző visszhangja legyen, hiszen világosan fogalmazott, határozott bejelentést is tartalmazott. „Itt, a kormány jelenlétében“ — mondotta Gömbös Gyula — „megígérem azokat a törvényes intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a magyar munkásság számára a reális csatlakozást.* így, ennyi melegséggel, megértéssel nem szólt még magyar miniszterelnök a magyar munkáshoz, ilyen félreérthetetlen elkötelezés még nem hangzott el felelős helyről. Nagy, felszabadult örömmel, együttérző helyesléssel fogadja a magyar közvélemény a kormányelnöknek ezt a cselekedetét és bízik benne, hogy a magyar munkás íb a sajátmaga jól felfogott érdekeinek nemes szolgálatát érti ki belőle. Bizonyos, hogy utat talál ez a megfontolt, komoly szavakkal történt bejelentés a magyar munkásság szivéhez, leomlik, megsemmisül végre az idegen célokból emelt válaszfal, amely hosszú évtizedeken át szinte kivonta a nemzettestből a munkást. A magyar munkásban sohasem volt hiba, lelkében magyar volt mindig, ma is az. Most a pártkereten, a szakszervezeten, a vezetőkön a sor. Elválik, valóban a munkás, a magyar munkás érdekeit szolgálják- e, vagy pedig a nemzetközi szociáldemokrácia harcosai-e? MoBt elválik, mi a vágyuk, álmuk, miért küzdenek ? Hogy erős, nagy, megelégedett legyen a magyar, vagy pedig továbbra is abban a reménytelen harcban fecsérelik el erejüket, hogy a II., vagy III. Inter naoionale diadalmaskodhatik s uralmat nyerhet még egyszer magyar földön. Most szint kell vallani. A miniszter elnök olyan nyíltan, határozottan szólt, hogy nem lehet helye semmiféle kerteljenek. Igen vagy nem, együtt a nagy magyar egységben, vagy az ellen. És ez a válasz nem késhet soká. Aminthogy nem is fog, megadja a választ maga a magyar munkásság. Mert nyiladozóban már a szeme és ha kell, tegnapi és mai vezetői ellenére is, bizonnyal felsorakozik a Nemzeti Egység szociális reformjainak uj Magyarországa mellé. Frontharcos zászlószentelés Szekszárdon Megemlékeztünk már róla, hogy az Országos Frontharcos Szövetség szekszárdi körzeti főcsoportja folyó hó 12-én déli 12 órakor tartja zászló- avató ünnepélyét a Bála-téren. Az ünnepély fővédnöke gróf Takács-Tolvay József ny. altábornagy elnök és zászlóanyja gróf Apponyi Károlyné szül. Windiscbgraetz Aglája hercegnő. Az ünnepély sorrendje a következő: Nemzeti Hiszekegy. Petz Hubert karnagy vezényletével énekli a Szekszárdi Daloskör. Ünnepi megnyitó, tartja vitéz Vendel István szekszárdi polgármester, társelnök. Alkalmi óda, szavalja Héti József frontharcos. Gróf Takács-Tolvay József nyug. altábor- ngy, országos elnök zászlóavató beszédet mond éB a zászlót átadja a zászlóanyának. Gróf Apponyi Károlyné felszalsgozza a zászlót, átadja a főcsoport elnökének és beveri zászló- szögét. A zászlÓBzögek beverése és a Szekszárdi DaloBkör himnusza után a frontharcosok diszmenetben elvonulnak. A zászló egyházi megszentelése f. hó 5-én volt. A frontharcosok előbb a szekszárd újvárosi, majd a szek- szárd-belvárosi róm. kát. templomba vitték a zászlót, amelyet az egyházi szertartás végeztével a többi felekezetek templomaiba kísértek^ ahol az illető lelkészek hazafias beszédek kíséretében áldották meg a lélekemelő, gyönyörű szimbólumot. Végül megemlítjük még, hogy a frontharcosok vasárnapi ünnepélye iránt megyeszerte óriási az érdeklődés. A társadalom legelőkelőbb rétegeiből való személyiségek jelentették be részvételüket. Ezek valamennyien megjelennek a közebéden is, amelyre a jelentkezések dr Haiszer János szekszárdi orvoshoz küldendők. Tekintettel arra, hogy gróf Apponyi Károlyné sz. Windiscbgrütz Aglája hercegnő szintén résztvesz a közebéden, a rendezőség kéri a szekszárdi hölgyeket, hogy férfi hozzátartozóikkal együtt szintén minél többen vegyenek részt a zászlóavató lakomán, amely a Ssekszárd Szálló kerthelyi- Bégében lesz. A szekszárdi Ipartestület közgyűlése. Kérdést intéztünk vitéz Vendel István polgármesterhez a f. hó 12-re kitűzött ipartestületi közgyűlésre vonatkozóan. A polgármester kijelentette, hogy a közgyűlésnek általa történt összehívására azért volt szükség a törvény értelmében, mert a f. évi február hó 3-án tartott közgyűlésen az elnök, az alelnök, pénztáros, 15 elöljárósági tag lemondott. Ilyképp a város polgármesterére, mint elsőfokú iparható ságra háramlód az ügyek vitele. A polgármester ezen úgynevezett inter regnum alatt tőle telhetőén mindent megtett, hogy az ipartestület vagyoni ügyeit és bevételeit illetően tiszta képet teremtsen. A testület hitelezőivel eredményes tárgyalásokat folytatott, amelyek által lehetségessé vált, hogy egy reális költségvetés állittassék össze. Valótlan az, hogy az iparhatóság által összeállított költségvetés súlyosabb terheket akarna róni az ipartestület tagjaira, mint a volt elnök által a f. évi február havi közgyűlés elé terjesztett költségvetés. Tisztán az történt, hogy megállapit- tatott az, miszerint a behajthatatlan tagdijak után mennyi lehet e címen a bevételi forrás. Az eddigi rendszerrel szemben pontosan felfektetett tagdijfókönyv alapján hiven — és nem hozzávetőlegesen — kitűnik, hogy az 1935. évben mekkora bevételre számíthat a testület. Az érvényes hátralékoknak és a folyó évi tagdijaknak az összege — tehát nem a felemelt és újabb terhek vállalása folytán — adódott a költségvetés számsserüsége. Annak az elvnek az alapján, hogy az adósnak a tartozását ki is kell fizetni, vitte keresztül a polgármester a hitelezőknél a moratóriumot és a törlesztés megkesdhetéae végett állította be az 1935. évi költségvetés 5. tételének h) pontja alapján a 8989 P 49 f maraaványt.-• Aki a költségvetések taglalásához ért és nem akarja szándékosan félrevezetni a hiszékeny és hozzá nem értő embereket, az a költség- vetés realitását és azt, hogy az eminensen az ipartestület egyetemes érdekét szolgálja, könnyen megállapíthatja, hogy az a fel tornászodnak hirdetett költségvetés a maradvány levonása után kereken csak 7500 pengőt jelent. Ami az ipartestületi elölj ár ósági választáshoz a politikának való hoz- zátapasztását illeti, az a legcsekélyebb mértékben sem illetheti a hatóságot és éppen ezért a leghatározottabban és a legerélyesebben visszautasít minden gyanúsítást. A polgármester, mint elsőfokú iparhatóság éppen azért nem tűzte ki a. képviselőválasztások idején a testület közgyűlését, nehogy bárki is ezen érdekképviseleti egyesület ügyeinek, a hatóság által kényszerűségből vállalt intézkedésekhez a politikát hozzáfűzhesse. Az elsőfokú iparhatóság most ia osak azt akarja, hogy az ipartesttt- let vagyoni ügyei rendbejöjjenek,, mert erre a kereskedelmi minisztériumtól egyenes utasítást kapott. Da akarja a hatóság azt is, hogy a testületben a békesség szelleme és ennek alapján az alkotó és nem a „beszédes“ munka legyen úrrá. Válasszon tehát az ipartestületi közgyűlés olyan vezetőséget, amely ennek az elvnek a keresztülvitelére képes is. Hogy a tisztikart és az elöljáróságot illetően javaslatot tesz az elsőfokú iparhatóság, ez a közgyüléa megtartásából folyó kötelessége. Pécsi indátok a Sárközben. A pécsi Erzsébet Tudomány Egyetem földrajzi, illetve néprajzi szemináriumának husztagu csoportja, melynek fele egyetemi hallgatónő, szombaton és vasárnap tanulmányi kirándulást rendez Szekszárdra, illetve a Sárközbe. A kirándulók szombaton a reggeli vonattal érkeznek dr Lam- brecht Kálmán — a világhírű ős- régéss és geológus — vezetésével és- délelőtt megtekintik a múzeumot, délután pedig Szekszárdot és környékét. Este az egész társaság résztvesz: a Foederatio Emericana Alta Ripa corporatiojának a táncestélyén. Másnap, vasárnap a reggeli vonattal Öcsénybe rándul le a társaság, majd onnan gyalog Decsre. A sárközi népviselet és népélet tanulmá- • nyoza után vasárnap este utaznak. I vissza Pécsre. A kiránduláson résztvesznek még r Egyes szám ára 12 fiiléc*»
