Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-01-12 / 4. szám

XVII. évfolyam. Szekszárdi 1935 január 12. (Szombat) 4. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG ■irrniMirfrvr »frrg/iw unauwwifl «Trpggynhyr nrmmrai «* tápsahaiJffl LA» ________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: I Főszerkesztő: II Felelős szerkesztő: I Hirdetések árai« Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS || BLÁZSIK FERENC a legkisebb hirdetés dija 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter r ___ I ».I I széles hasábon milllmélersoronként 10 fillér. Ei fifltésidll I * *aP megjelenik minden szerdán és szombaton. I | Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. ! z *1 I Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető I a hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a Egész évre 12 pengő || Félévre_______6 pengői közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. A rámol megegyezés. Rómában létrejött a megegyezés a két nagyhatalom: Olaszország és Franciaország között, amely meg­egyezés az európai államférfiak és az egész európai sajtó megállapítása szerint a béke és együttműködés kor szakának megkezdését jelenti. Volta­képpen ettől a megegyezéstől kell szá mitani az igaai béke bekövetkezésé­nek és a háború likvidálásának kor­szakát. Miként Laval mondotta, hogy „könyökünkkel súroltuk a háborút Genfben*, most megállapítható, hogy az a megegyezés, amelyet a Palazzo Veneziáben aláírtak és amely nem­csak Olaszország és Franciaország függő kérdéseit, de az egész Kösép- eurőpa nagy problémáit rendezi, azt jelenti, hogy nem könyökünkkel sú­roltuk, hanem kezünkkel meg is fog I tűk a békét. Magyarország a római megegyezést örömmel üdvözli. Nemcsak azért, mert > egyik olyan őszinte barátja, mint i Olaszország, rendezni tudta a maga | függő és neki épp elég gondot okozó I ügyeit, de azért is, mert Rómában nemcsak hogy nem következett be az, amit Magyarország ellenségei re« i méltek: hogy t. i. a revízió ügye I kátynba került, de ellenkezően a revízió ügye a reális nemzetközi poli- [ tika sínpárjára került és most már békés, nyugodt és stabil atmossférá- ban mehet előre. A római megegye­zés ugyanis a középenrőpai rendezés | ügyeiben csak azt a tilalomfát állítja fel, hogy nem szabad a határok erő­szakos megsemmisítésére törekedni. Magyarország tizenöt esztendő óta I állandóan azt hangsúlyozza, hogy revíziós törekvéseit békés és törvé­nyes eszkösökkel óhajtja megvalósí­tani. Tehát a római megegyezés nem csak hogy nem állja útját ennek a békés revíziós munkának, de azzal az állásfoglalásával, hogy az erő­szakos határmegváltoztatást jelöli ki tilalomfául, hallgatólag, negative el­ismeri a békés ős törvényes utón folyó revizió jogos törekvéseit. Tehát ez a békés és törvényes revíziós munka a magyar politikában válto- I zatlan kitartással tovább fog folyni, I váltoiatlannl megtartva a revíziós I program igasi célkitűzéseit: a terü- I leti kérdés igazságos rendezését, az egyenjogúság megvalósítását ős az I idegenben élő kisebbségeink helyse­id tőnek intézményes biztosítását. a magyar reviiiós program a római megegyezés ntán—ismételjük — változatlan energiával, de most már a római egyezményből kiáradó béke, együttműködés és megértés szellemében építeni fogja a maga útját az európai politikában mind­addig, amíg a céljaihoz el tud jutni. Már a közeljövőben módja lesz ennek a revíziós politikának a maga cél­kitűzései érdekében Enrópa horizont­ján reálpolitikai formában is meg­nyilvánulnia. A római megegyezés ugyanis azt ajánlja az érdekelt álla­moknak, hogy e megegyezés kereté­ben köSBenekrészletmegállspodásokat, ahol az egymásközötti viszonyt a meg­értés és béke szellemében rendezik. Magyarország késze megállapodás megkötésére, aminthogy kész e meg­állapodásokat megelőző tárgyalásokon való részvételre is. Annál is inkább, mert ezeken a tárgyalásokon a tár­gyalások ssokott szellemének és nem a diktátumok szellemének kell érvé­nyesülnie. A tárgyalások szelleme pedig a bizalom, a megértés és a kölcsönös engedmények szellemét je­lenti. Tehát nemcsak az egyik féltől lehet áldozatot követelni, hanem mind­két félnek meg kell a maga áldozatát hozni a célért: a békéért, Enrópa jövőjéért és az enrőpai népek kien- gesztelődéséért. Magyarország kész a maga áldozatát meghozni egy mi­nimális programon belül, amely mini­mális program magában foglalja a nemzet törekvéseinek alfáját és óme­gáját : azt a revíziós célkitűzést, amelynek hármas programpontjait az országnak nem lesz módja feláldozni az európai egyensúly és kiegyenlítő­dés oltárán. A töruényli(itósó$í bizottság u]]áalahulám. Dr Hagymássy Zoltán főispán, e hő 10>re rendkívüli megy egy Ülést hivott össze, hogy a bizottságok meg­alakuljanak és as újonnan választott törvényhatósági bisottság második ciklusa megkeidhesse működését. A nagy érdeklődés mellett lefolyt megye- gyűlés megnyitójában a vármegyei önkormány latról a főispán többek köst eseket mondotta: A főíspáni megnyitó. Ai autonómiának a történelmi fej* lődés során kialakult jogköre nem magánjog, hanem a legsiorosabb ér­telemben vett közjog és as önkor­mányzat hatásköre az állami hatás­körrel szemben nem önálló jogkör, hanem éppen magának az állami ha­táskörnek egyik megnyilvánuUsa s a nemzetnek, mint aktiv állami alany­nak belső közjogi és etikai megszer­vezése. Az önkormányzat, mint az állam helyi működése nemcsak biztosítéka a szabadságnak, hanem maga a sza­badság, mert a nemzet állami önren­delkezésének egyik lényeges módja s a törvényhatósági bizottságban szer­vezett önkormányzatnak az a célja, hogy minél több polgárban szervez­zük meg az állam élő szervezetét a maga partikuláris vonatkozásaiban. Az autonómiának annyi értéke van, amennyit a nemzet egyetemes szem­pontjából produkálni tud, amennyi erkölcsi (rőt, egészséges közszellemet, értelmiséget és politikai érettséget tud működésébe belevinni úgy or­szágos, mint helyi vonatkozásban.— Tolna vármegye közönségének az önkormányzat gyakorlásában nemes és szép hagyományai vannak, ame­lyek elsejéül kell megemlíteni a párt- szempontokon felülemelkedő tárgyi­lagosságot, a közérdek igazságos szol­gálatát s azt'az emelkedett szellemet, mely egyrészről sohasem zárkózott el az egészséges fejlődés és haladás előtt, de másrészről megőrizte és ápolta azon értékes hagyományokat, amelyek a nemzet önvédelmi és ön- fentartási ösztönéből századokon át kifejlődött vármegyei rendsze rben, mint a nemzet fennmaradását bizto Bitó erkölcsi erők élnek s alapjai és támaszai a nemzet jövőjének. A működését megkezdő uj tör­vényhatósági bizottság előtt reá kell, hogy mutassak az idők sorsdöntő komolyságára, melyben a múltjáért és jövőjéért küzdő magyar nemzet­nek úgy nemzetközi, mint belső éle­tében a legnagyobb körültekintéssel, megfontoltsággal és önuralommal, egy­mást megértő békével és testvéri ér­zéssel, a megpróbáltatásokat tűrő lé­lekkel, de egyúttal törhetetlen báto r- sággal és lankadatlan eréllyel ke 11 magát felvérteznie, hogy történelmi hivatását betölthesse és fennmaradá­sát biztosítsa. Ez az élet-halálküzdelem szabja meg ebben az országban minden ma­gyar embernek, minden közületnek a községtől kezdve a törványhatő- | sági bizottságon és a parlamenten át | a kormányig kötelességét, amit úgy fejelhetek ki, hogy mindent meg­tenni a nagy célért és mindent mel­lőzni, ami azt bármiképpen hátrál­tatja és megnehezíti, mert ez az egyedüli lehetősége annak, hogy ma­gunknak, családjaitoknak és hazánk­nak jobb jövőt biztosíthatunk. Midőn a Törvényhatósági Bizott­ságot szívélyesen üdvözlöm — végió megnyitóját a főispán — reménnyel és bizalommal tekintek működése elé, mert meg vagyok arról győződve, hogy híven, ezen vármegye múltjá­hoz és az előbbi törvényhatósági működéséhez híven, hivatása magas­latán állva, hazafias lelkiismerettel, felelősségteljes komolysággal és & megszokott méltósággal fogja teljesí­teni mindazon kötelességeket, ame­lyeket a törvény s az ország sorsa» eléje szabnak s eljárását és maga* tartását úgy a vármegye közigazga­tási ügyeiben, mint az országos kér­désekben mindig ezen magasabb szem­pontok fogják irányítani. A nagy éljenzéssel fogadott meg­nyitó után a főispán az alábbi ki­nevezéseket eszközölte: Kinevezések. Tiszteletbeli vármegyei főjegy­zőkké kinevezte: F. Szabó Géza országgyűlési képviselő, ny. főispánt, Bajó Pál ny. főszolgabírót, dr Ber- náth Béla ny. vm. II. főjegyzőt és Morvay László vm. II. főjegyzőt; tiszteletbeli II. főjegyzőkké: dr Korniss István, dr Horváth Árpád és dr Babits István vármegyei aljegy­zőket ; tiszteletbeli vármegyei aljegy­zőkké: dr Regős István vármegyei fogalmazót, dr Bátsmegyei Lajos dí­jas vm. közigazgatási gyakornokot, dr Németh Gyula vármegyei fogal­mazót ; tiszteletbeli főszolgabíróvá: dr Eibach Ödön ny. szolgabirót; tiszteletbeli szolgabirővá: dr Ré- ber Tibor és dr Borbás Gjula díjas vm. közigazgatási gyakornokokat és ' dr Koch József díjtalan közigazgatási gyakornokot; tiszteletbeli vármegyei tiszti fő­ügyészekké: dr Leopold Kornél m. kir. kormányfőtanácsost, dr Mayer Gyula ügyvédet, Schneider Gábor ny. kúriai bírót, dr Frühvrirth Jenő tamási ügyvédet, dr Alberss Rezső, dr Zaigmond Ferenc, dr Gulyás Jó- zsef szekszárdi ügyvédeket, dr Bitter | Károly bonyhádi, dr Grosch József | paksi, dr Szily Gésa tolnai, dr Ring­Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom