Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-04-20 / 34. szám
XVII. évfolyam. Szekszárdi 1935 április 20. (Szombat.) 34* szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési difi Bgész évre — 12 pengő || Félévre ______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Husvét. Irta: Jánosi György. Husvét. Feltámadás 1 Eltemetés után uj élet. A keresztyén világ örök, isteni igazságainak, a hivő keresztyén lelkiéletének megpecsételője. Leomlás után megépülés. Az ember vallásos' ságának isteni bizonyítéka. Ez az az Ünnep, amely arról szól, hogy az ég átöleli a földet. Isten kezének bámulatos müve, elhatározásának világrendet intéző vonása mindenütt ugyanaz. A végtelen világ hatalmas igazságai egy porszemen ugyanolyan végtelenek. Jézus feltámadásánek szent ténye ráépül minden sirhalomra s az az üzenet, amelyet Isten a názáreti Jézus üres sírján át felénk küld, ma és mind örökké változatlan! Isten akaratában nincs hiba, Isten intézkedésében nincs tévedés. Magyar lelkünk tavaszába belemosolyog ennek az igazságnak napfénye 1935 husvétján, amikor a feltámadást hirdető harangok zúgása arra hívja fel figyelmünket, amiért 1918 óta esedezünk az ég Urához, hogy a trianoni magyar megcsonkítás sírja előtt megmozdult az a nagy kő, amelyről azt gondolták és hangoztatták : mozdíthatatlan . . . . . . Olyan előre sejtett dolgok történtek a világpolitikában, amelyek beigazolták a békés revízió híveinek álláspontját. A hazugság trianoni kártyavára összeomlott és ebben a pillanatban a Népszövetség hatalmait egy Bzándék vezérli: Magyarország talpraállitása a magyar nemzet jogos igényeinek kielégítésével. Rájöttek arra, hogy komoly, számottevő és egészséges alakulat volt ez az ország a maga nagyságában. Gazdaságilag hiba nélküli kerek egész, amelyben a megelégedést és boldogulást épp az jelentette, hogy az érdekek teljesen kielégítették egymás igényeit és a tömegek egymásra utaltsága olyan gazdasági összhangot teremtett, amilyen nem volt sehol a világon. Rájöttek arra, hogy Európa sorsa és a magyar sors egy és ugyanaz, amikoris akármelyiket érje sérelem, megérzi a másik is. Rájöttek mindarra, amit mély belátásu politikusok és az egész magyar nemzet 1920 jun. 4. óta hangoztatott, hogy a világbéke kulcsa a Duna-Tisza-menti nemzet, a magyar nemzet kezében van és a béke revíziója világérdek. Az Isten magyar nemzet felett Őrködő gondviselésének köszönhető, hogy a világpolitikai helyzet ilyen sorsdöntő napjaiban Gömbös miniszterelnök olyan hatalmas táborral vonul be a parlamentbe, amilyen párját ritkítja. Odatul a politika baglyai diktatúrát huhognak, mint közönségesen és az „uccu neki“ párt előre fél, hogy a Nép gigászi méretű márványoszlopának hatalmas árnyéka még csenevészebbé teszi üres szó- cséplésből és szélmalomharcból álló elveit. A nemzet azonban megelégeHlrdetések árait A legkisebb hirdetés dlla 1'50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 filler. Mllástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. dett örömmel, határtalan bizalommal eltelve tekint a Vezér felé, nyugodtan várja azt a jövőt, amelynek nyitánya Gömbös eddigi bölcs és sikeres kormányzása által teremtett béke, biztonság és jólét. A nemzet tudja, hogy az idők járása annak a kiváló férfiúnak ad igazat, akinek egész lénye a magyar törekvések, nagy nemzeti célok szolgálatától van át hatva. A nemzet tudja, hogy vége a politikai kisértetjárásnak, amikor hal paprikások, csuszavacsorák, 50-60 fokos pálinkák, harcteret nem járt katonaköpenyek szinpadi lobogtatása lármázta végig önmagát megváltónak. Vége a hűhónak, hogy ránk köszöntsön az a kor, amelynek ez a jelszava : kenyeret, megélhetést l Vagy amint a magyar miniszterelnök mondta: »szobrot állítani a ma• gyár munkának U Üdvözöljük azért ezt a husvétotl Üdvözöljük ezt a feltámadást. Ezt a husvétot, ezt a feltámadást, amely az igazság és Isten szerinti dolgok diadalát jelenti mindazzal szemben, ami ezek ellentéte 1 A gondviselés angyala ma már rátette kezét a sírbolt sziklájára és zeng már a magyar rónák felett az isteni üzenet: van feltámadás l És a jövőre ránéző arcunk hirdeti, hogy nem haltunk meg, élünk. Élünk, hogy segítsük diadalra a békét és igazságot egy munkáB holnapban. Amint eddig is tettük. Magyarország feltámadása. Mai serdülő ifjúságunk problémája. Irta: Egy cserkészpap. Manapság oly sokszor énekeljük, szavaljuk, imádkozzuk, hogy „hiszünk Magyarország feltámadásában . .. “■; de beledobban lelkűnkbe a kérdés: ... Hiszek Magyarország feltámadásában ? . .. Hát ki fogja ezt a Magyar- országot feltámasztani ? Mi, akiket a világháború s az azt követő szomorú idők letörtek ? Nem 1 Akkor a bennünket követő nemzedék, a fiatalság. A fiatalság ? Melyik ? Amelyiket itt látunk ma mellettünk felnövekedni ? Azok a tekintélyt nem ismerő serdülő ifjak, akikkel nem birnak a szülők, nem bir az iskola, nem bir a műhely ? Azok a minden ideált fölényes ajk- biggyesztéssel lemosolygó ifjak, akik az életből már „mindent“ tudnak s „túl vannak már mindenen ?!“ Azok a kamasz fiuk és lányok, akiknek lángoló éhes szeme mögött a féktelen élvezetvágy lángja lobog ? akiknek imakönyv soha sincs a kezükben, de annál szorgalmasabban lapozgatják a „Színházi Élet“- et és legeltetik szemüket annak mezítelen képein 1 ? Ezek fogják kicsikarni a magyar jövendő számára az uj ezer esztendőt?! Ne mondják, hogy túlzók, hogy tulsötéten látok. Én most a nagy átlagról beszélek. És a mai ifjúság nagy átlaga — legyünk őszinték — megdöbbentően léha! Csak hallgas suk meglett emberek, férfiak és nők elkeseredett panaszait a tekintélyt nem ismerő, szülőket nem tisztelő, fölényesen kritizáló, tanulni nem szerető ifjúságról; csak olvassuk a törvényszéki statisztikákat, amelyek sze rint mig húsz évvel ezelőtt a bűnösök 70°/0-a harminc éven felüli ember volt, ma 70 °/0 a a harminc éven alul van, jó részük 20 éven alul, sőt a gyér* mekbiróságok ma már tehetetlenül állnak az egészen fiatalkorú bűnözőkkel szemben ; csak hallgassuk meg j a szülők panaszait, hogy gyermekük az otthont csak éjszakai szállónak tartja és minden idejét az otthonon kívül tölti: és igazat fognak adni megállapításomnak, mai ifjúságunk lelki helyzete kell, hogy komoly aggoda lommal töltse el mindnyájunk lelkét. Ez a helyzet, ez a betegség. Pró- báljuk most megvizsgálni, mi az oka ennek s mivel lehetne a bajt orvosolni ? Telve vagyunk panasszal: „Rossz a mai fiatalsági“ Hát igaz: rossz I De mi tegye jóvá, tiszta életűvé, erőslelküvé a mai fiatalságot 9 Tulajdonképpen mitől legyen jóvá ? Mi tegye jóvá a mai fiatalságot ? Vájjon a mai társadalom, ahol megfordulnak s ahol az ideális gondolkodást lépten-nyomon kicsufolva látják ? Vájjon a mai szórakozás, szin ház, mozi, bálok, ahol az emberek oly könnyen mennek túl az erkölcsi törvények demarkacionális vonalain ? Rossz a mai fiatalság! De hát mi tegye jóvá ? Talán az iskola ? Ne áltassuk magunkat. Amikor a becsület és a léhaság megkezdi a jónak és rossznak örök harcát abban a fiatal lélekben, amikor az ösztönös vágyak pokoli tüze emésztően gomolyog föl abban a serdülő lélekben, szervezetben, a vértveritékező küzdelmeknek ebben a sorsdöntőén fontos percében vájjon miből kapjon erőt az ellenál láshoz ? A számtanból ? A fizikából ? A német nyelvből? Nem, nem! Azt mondhatná valaki: a „hittan ból!“ örvendetes tény, hogy a mai iskolai hitoktatás sokkal mélyebb, életrevalóbb, mint csak pár évtizeddel ezelőtt is volt, mert ma a legtöbb hitoktató a hittanórán kívül is min den idejét diákjai lelkének szenteli: cserkészcsapatot, szivgárdát alakit nekik, megy diákjaival kirándulni, négyszemközti beszélgetésben alakítja lelkűket. . . Még örvendetesebb, hogy ebből a munkából a megértő lelkű | tanár- és tanító kollégák az ő rendes munkakörük, családi gondjaik és társadalmi kötelezettségeik mellett tevékeny részt kérnek. És a legtöbbször meg is nyeri a tüzes, fiatal diák • lelkeket... De mit használ az iskolai nevelés, mit ér a hitoktató odaadó munkája, ha jön a dermesztő fagy ... ha az otthoni ellenkező példa, a társadalom ellenkező példája lerombolja úgyszólván minden hatását. Dehát mitől lesz majd jobbá ifjúságunk? . . . Ha nekem kellene választ adnom, azt mondanám : „Majd ha az otthon támogatni fogja az iskolai nevelést, a hitoktató munkáját, majd ha a szülők példája megint segítségére lesz az iskolának és a hitoktatónak, mint valaha volt, majd ha a szülők megint megtanulják a nevelés legelső szabályát: a legnagyobb bölcsesség Krisztussal nevelni — akkor, de csakis akkor fog megjavulni ifjúságunk 1“ Azoknak a szülőknek, akik aggódva gondolnak serdülő gyermekeik lelki fejlődésére, jobb tanácsot nem adhatunk: Krisztussal nevelni! Azt a gyermeket, akit 3—4 éves korában megtanítottak, hogy meleg szeretettel imádja Krisztust, nem kell szidni, verni, nem kell jutalommal csalogatni; elég ha anyja igy szók hozzá: Fiam, leányom, ezt az Ur Jézus akarja, azt az Úr Jézus tiltja . . „ Igen, az Ur Krisztus a legjobb nevelő, mert 0 ismeri legjobban az ember szivét. Tizenhetedik éve foglalkozom az ifjúsággal. Amikor még reális pályán dolgoztam, bátyám plébániáján vasár- és ünnepnap délu- tánonkint magam köré gyűjtöttem az ifjúságot. Akkor is, de mióta hivatásszerűen foglalkozhatom velük, sokszor, igen sokszor nézhettem lelkűk mélyébe. Hányszor láttam vallásosság nélkül nevelt ifjak bukdácsolását 1 Mennyi erőlködésük maradt sikertelen 1... Végre rátaláltak Krisztusra, kezébe kapaszkodtak s ez megmentette őket 1 Igen, ki kell mondanom : aki ima nélkül nevel, aki Krisztus nélkül nevel, az mindvégig csak ügyetlen kontár 1 Nem szabad tehát a szülőnek, a nevelőnek Krisztus és az ifjú lélek közé állnia! Mert még sohasem láttam szülőt, akinek igazán vallásos gyermeke szomorúságot okozott volna; de hányán zokogtak már vér- telen könnyeket később gyermekeik fölött, akik igazán nem voltak „szentesek“, nem voltak „világtól elmaradottak 1“ Éppen ezért nem szabad engedni, hogy Krisztust elrabolják: az ifiuságtóll Mert elrabolják a mai otthonok: a. nem imádkozó szülők, a meggondolatlan beszédű szülők, a káromkodó,, trágár beszédű szülők, a cselédekkel neveltető szülők. „A mai gyermekek már nem fogadnak szót a szülőknek“— hangzik a panasz. Kérdezzük csak meg ezektől a szülőktől, hogy ők szót fogad nak-e az Istennek?! Mi a szülői tekintély ? Az Isten tekintélyének vissz Egyes szám ára 20 fillér
