Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-01-17 / 5. szám

Szekszárdi j XVI. évfolyam. Szekszárd, 1934 január 17. iflinl LevJMr 1 5. szám. I TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: I Főszerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Előfizetési di)i Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő A lap megjelenik minden szerdón és szombaton. | Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések óraii A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mlllimélersoronként 10 fillér. Állóstkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyíl tiér soronként 60 fillérbe kerül. m Ír * Elévült recept. Benes cseh külügyminiszter német­nyelvű lapja, a „Prager Presse“ nem első alkalommal igyekszik az intrikns szerepét vállalni ellenünk. Tisatában vsgynnk azzal, hogy mi az ő fel­adata s ha gyanúsít, rágalmaz, vagy oktalanul vádol, azt leszállítjuk arra az értékére, amelyre számot tanhat egy kormányzsoldban feszengő ma­gyarellenes orgánum. A „Prager Presse“ a múltban is minden alkal­mat megragadott arra, hogy ártson nekünk s nagy szerepe és „érdeme“ van a benesi gondolatok terjesztése körül abban a közvéleményben, ame­lyik még maga elé bocsátja az ilyen gyűlölettől, elvakultságtól és intri­kától fütött sajtótermékeket. Újabban nemcsak Franciaország, de az egész kontinens közvéleményét igen sokat foglalkoztatta az a köt­vénymanipuláció, amelynek számtalan áldozata van a francia kispolgárok körében. Stavisky, az orosz szárma* ■áéu szélhámos optánspapirokat is összevásárolt. Ebből a magyar optáns* követeléstől teljesen független körül­ményből a „Prager Presse“ azt a következtetést vonta le, hogy a Fran­ciaországban újabban egyre inkább megnyilvánuló magyar szimpátiának a szálait ez a bankszélhámos szőtte volna. A „Prager Pressernek ez a vá­daskodása két mozzanatot világit meg. Az egyik az, hogy immár letagad* hatatlan még az intrikus befolyás alatt álló cseh közvélemény előtt is az z tény, hogy a magyar reviiió gondolata tért hódit Franciaországban is. Nyilván ez a Prágára nézve kel­lemetlen tünet késztette Benes német­nyelvű orgánumának cseh kormány­köröktől függő publicistáját arra, hogy mindenáron valamilyen komp romittálót sajtoljon ki ebből a bot­rányos Stavisky-ttgyből a magyar nemzetre nézve. Miután semmiféle alapja nincs a Prager Pressének arra, hogy tényekre támaszkodva építhesse ki vádasko­dásait, inkább képes volt arra, hogy a kisujjáhoi folyamodjon, semhogy magyar nemzet elleni intrika soroza­tában valami csekély megszakadás is előálljon. S ez az, ami kiviláglik még a Prager Presse cikkéből. Még mindig váltosatlanul és csökönyösen ragaszkodik a benesi politika azok­hoz a kicsorbult fegyverekhez, ame­lyekkel reánk akar sújtani, de előbb- utóbb ezek segítségével veri le őket az igazság után kutató, ébredő európai tábau e'foglalt álláspont körül csú­csosodik ki ? Semmi a világon 1 Egyedül a Prager Presse keres összefüggést két a jól ismert benesi gombnyomásra, mert úgy érzi, bogy a megbolygatott francia közvéleményben előnyös lesz a dolgok össztfüggését úgy alakítani, hogy a Stavisky- féle szélhámosságok és bot­rányok mellett egyszerre beszéljenek az optánsok követeléséről, a magya­rokról és a mi nagy életkérdésünk­ről, a trianoni békeszerződés reví­ziójáról. Ami pedig azt a vádat illeti, hogy Stavisky előkelő francia publicistákat vesztegeti meg a magyar kérdés szol­gálata érdekében, ez már snlyos gya­núsítás, amit határozottan vissza fog­nak utasítani maguk a meggyanúsított francia publicisták, Szemérmetlen és tolakodó bátorság kell ahhoz, hogy olyan nagy nemzetnek a publicistáit, mint amilyen a francia, megveszte getéBsel merje vádolni egy zso’dban álló orgánum, amelyik hivatásánál fogpa képtelen a tárgyilagosság hang­ját megütni abban a pillanatban, amint a magyarokról is szó esik. Az egyre inkább éledő és terjedő revíziós gondolat az a megvesztegető jelenség, amelynek hatása alól kivonni nem tudja magát senki, legyen az bármely nemzet tagja, akár franoia is, ha egyszer megismerte az abban rejlő igazságot. Az ország klslparostársadalmának hálája képviselőnk lránt. A magyar késmAveBÍparosság leg­válságosabb óráit éli. Annyi baj, gyötrődés közt él, hogy ember legyen az, aki helyzetének orvoslásába bele mer kezdeni. Úgy látszik, a szék zzárdi kerület képviselője ettől a mun­kától sem riad vissza. Ez a magya rázata annak a tüntető ünneplésnek, amelyben Orffyt az ország minden részében a kisiparosság részesíti. Csak as imént választotta meg tisztelet­beli tagjává a szegedi kereskedelmi és iparkamara, ünnepelte a keszt­helyi országos nagygyűlés s az el­múlt vasárnapon a békésmegyei ipa­rosok tüntették ki meleg üdvözletük­kel a „kézmüveBiparosok érdekében kifejtett értékes közreműködéséért hálás köszönetét fejezve ki“ és kérve, hogy „legyen továbbra is az iparos­ságnak segítő jóbarátja“. A sürgöny, amelyet a békésmegyei összes ipar- testületek nevében adott fel a nagy­gyűlés elnöke, bizonyára őszinte örö­möt váltott ki ötffynél, aki eddig is nagyobbra értékelte az alulról jövő 1 elismerést, mint a felülről való dicsé- I retet. Mesielent o hátralékos ódák Kedvezményes fizeté sérül szüld végrehajtási utasítás. Ami Stavisky személyét, párisi manipulációit és a msgyar barátság felé hajló francia közvélemény össze­függését illeti, erre nézve csak az a válaszunk: ugyan mi köze van egy botrányos üzleti ténynek a ebben annak a körülménynek, hogy valaki optánskötvényeket vásárol, — abhoz az érzelmi momentumhoz, amely a magyar barátság és revízió gondola­Á pénzügyminiszter kiadta az együt­tesen kezelt közadóhátralékok fizeté­sére adandó kedvezmények és a köz­adók behajtásával kapcsolatos rendel­kezések tárgyában közzétett kormány- rendeletre vonatkozó végrehajtási uta­sítást. Eszerint a hivatalból kedvez­ményben részesülő adózókat — tehát azokat, akiknél az 1933. évi helyes­bíteti előírás összege a 250 pengőt meg nem haladja — a községi elöl­járóságok január végéig kimutatásba foglalni és az engedélyezett fizetési kedvezményekről nekik értesítést kül­deni kötelesek. Ha valamely adózó nincs tisztában azzal, hogy a kormányrendeletben biztosított kedvezményben hivatalból részesül-e, vagy pedig azért folya­modnia kell, felvilágosításért fordul­jon az illetékes községi elöljáróság­hoz, vagy városi adóhivatalhoz. Azok az adózók, akiknél az 1933. | évi helyesbített előírás összege a 250 pengőt meghaladja és az engedélyez­hető fizetési kedvezményre igényt tartanak, ilyenirányú kérvényeiket január 31-ig kö­telesek a községi elöljáróság­nál, városi adóhivatalnál be­nyújtani. Tekintettel arra a körülményre, hogy a fizetési kedvezmények enge­délyezéséről szóló értesítések kiadása a hátralékosok négy száma miatt egyes helyeken csak késedelmesen fog megtörténhetni, a miniszteri ren­delet figyelmezteti az adózókat, hogy a fizetési kedvezmények engedélye­zéséről szóló értesítések, illetve vég­zések kiadásának elhúzódása az ese­dékes részletek befizetésének elhalasz­tására indokul nem szolgálhat, mert az 1933. évi tdőivek alapján a rész­letek összegét legalább megközelítő pontossággal mindenkinek módjában áll kiszámitani. Kulturdélután. Az Egyesült SzekBzárd Tolnamegyei Nőegylet folyó bó 13 án délután 6 órakor a vármegyeháza nagytermében tartotta ez évi első kulturdólutánját, amelyen a hölgyek igen Biép szám­ban jelentek meg. A műsor megkezdése előtt Bodnár István, a Nőegylet titkára bejelen­tette, hogy dr Gergely ffy Gábor be­tegsége következtében nem utazhatott le Szekszárdra, de felolvasásra szánt verseit és elbeszélését megküldötto és azt Fekete Magdi és dr Sudár József olvassák fel. Dr Hencze Béla reálgimn. tanár „A modern költészet problémái“ óim- mel Ady Endréről és költészetéről tartott igen nagy felkészültségről ta­núskodó, mindvégig érdekes előadást, amelyben fanatikus lelkesedéssel vé­delmezte Ady Endre költészetét és igyekesett cáfolni elmondott versek­kel, hogy Ady Endre költészete nem volt sem haiafiság, sem vallásosság, sem más szempontokból olyan, ami­lyennek azt Ady ellenfelei feltüntet­ték. Beismerte, hogy Adynak, mint a köznapiasség sorából kiemelkedő sok embernek voltak hibái, asonban csak a kis nemietek ssoktak abba a betegségbe esni, hogy ezen hibákat nem tudják az érdemek mellett el­felejteni. Bár Voltairenek és Rousseau- nak is voltak nemzetével szemben szín- tén bűnei, a franciák mégis büszkén vallják magukénak e két kiválóságot. Előadását azzal fejezte be, hogy Ady és költészete már nem modern, róla és költészetéről már mint a múltnak egy emlékéről lehet beszélni, mert Ady ma már ósdi, mert a mai kor nem a forradalom, hanem a béke kora. A közönség nagy tetszéssel fogadta az értékes és érdekes előadást, bár az elmondottakkal nem értett igen sokban egyet, de azt elismerte, hogy dr Hencze Béla igen ügyesen cso­portosította érveit éB sorakoztatta fel azokat a verseket, amelyek nélkülöz­ték azt a dekadenciát, amelyet Ady az ő korában verseivel a magyar irodalomba bevitt. Minthogy az előadó szerint Ady már a múlté, e beszámolónkban nem akarunk Ady-vitát rendezni, csak idézzük mi is Ady szavait, amikor az őszirózsás forradalom pusztításait látta és felkiáltott: „Ez nem az én forradalmam I“ Forradalmat akart Ady és költészetével előbbre vitte egy forradalom kirobbanását... Soha­sem lehet tudni, ha egy lavinát meg­indítunk, hogy az hol áll meg. Ha előbb, mielőtt rombolna, az nem a megindító érdeme, ha túlmegy a meg­indító elgondolásán, az nem mente­síti az elindítót, hogy ezt nem akarta. A vádlók és védők ezért nem talál­kozhatnak össze és nem kerülhetnek a megértés síkjára. Nagy nemzetek­nek könnyű a megbocsátás, mert őket nem rázza meg egyesek költészetéből kiáradó evolúció, kis nemzetekre Egyes szám ára 10 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom