Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-07-21 / 56. szám

XVI. évfolyam. Szek&zárd, 1934 Julius 21. 56. szám. tolnamegWujság . HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztősig és kiadóhivatal: I Főszerkesztő: Szekszárdi Népbank épliletében. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Előfizetést dljs Egész évre _ 12 pengő || Félévre _______6 pengő A lap megjelenik minden szerddn és szombaton, j Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap azelleml résiét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések éráit A legkisebb-hirdetés dija l'SO pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasftbon mllllmélersoronként 10 niter. ÁIIAstkercsőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzéal, családi hír, valamint. ■ nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Készülőben a hitbizományi reform és a telepítés. Soha nyíltabban, őszintébben és be* caületesebben nem holtak kapcso­latba társadalompolitikai kérdéseket, mint aion a történelmi nevezetéssé- güvé vált pannonhalmi miniszter taná­cson, ahol kimondották, hogy a ma­gyar nép szaporodásának betegség- tüneteit legfőképpen a hitbiiományi reform és a telepítés megoldásával lehet orvosolni. A társadalom egyénekből, a nem­let polgárokból áll. Beteg ai a tár­sadalom és beteg ai a nemzet, mely természettől boleoltott szívós szapo­rodási képességét nem gyümölcsöz­ted a nemzet javára. Es a magyar betegség volt egyik oka annak, hogy Trianonig jntottnnk. Mert ha a mi fajtánk vetette volna ki rajait a Kár. p&tok völgyébe, akkor ma másként állnánk. — Különösen kellett volna ügyelnünk népBiaporodási viszonya* inkra, mintán tudtuk, hogy a szlá­vok, románok és németek Európa legszaporább népei, akik mindenütt elrajzanak, ahol csak engedik őket. Nem kell valami nagy bölcsesség annak megállapításához, hogy a ci­vilizáltabb ember szigorúan megvizs­gálja annak lehetőségét, hogy iva­dékainak szaporítása tekintetében meddig mehet. A magyar, amely el­ismerten a legértelmesebb ember­típus, megfelelő gazdasági alap nél­kül nem szaporodik olyan arányban, mint nemzeti céljaink zzt megköve­telnék. És ennek tüneti felismerése és orvoslása a legnagyobb államfér­fiul bölcsesség. A mezőgazdasági népesség világ­szerte szaporább, mint az ipari. En­nek magyarázata magában a foglal­kozásban rejlik. A földmi vés ember­nek szüksége van a munkás család* tagra. De a mezőgazdasági népesség általában korábban is lép házasságra, mint az ipari és igy szaporodási le­hetősége is nagyobb. Mégis azt ta­pasztaljuk, hogy Magyarország egyes vidékein a két gyermek és az egyke­rendszer divik. Ezeknek a vidékeknek törpebir­tokosai egyszerűen nem akaiják, hogy néhány holdnyi vagyonkájuk haláluk után annyira szétforgácsolódjék, hogy gyermekeik rosszabb sorsba kerülje­nek és esetleg a kisbirtokos vagy törpebirtokos osztályból a zsellérek, a béresek, napszámosok osztályába süllyedjenek. A magyar telkesgasdá- nak síép és nemes törekvése, hogy gyermekeit a magáénál is jobb hely­zetbe emelje. A vagyontalan népesség ngyan nem ennyire előrelátó és abban a körben a saületések száma ellen nem ie lehet panasz, de ott meg z gyer- mekhalálozás óriási. Ez is természe­tes, hiszen köztudomású, hogy a sze­génység a halál melegágya. A magyar nemzet azonban nem nyngodbat bele semmiféle magyará­zatba. Neki — különösen most, az uj honfoglalás előestéjén — szüksége van több emberre. Azt ngyan nem lehet törvénybe iktatni, hogy a hol­dak száma és a családtagok száma között meg legyen az arány. Ez el­len bizonyára földbirtokos osztályunk tiltakoznék legjobban, akik közül né­melyek, ha matuzsálemi kort érné­nek, akkor sem tehetnének eleget aa arányosság követelményeinek, lé­vén olyan mágnásunk is, akiknek több, mint kétaz&inegyveneier az ó holdjainak száma . . . A népszaporitási törekvések egyet­len járható útja as, hogyha azt kí­vánjuk z néptől, hogy az egyes és kettős gyermekrendszert szüntesse be. Akkor viszont a lehetőséget is | meg kell teremteni ahhos, hogy gaz* | dasági veszedelem nélkül szaporod­jék. Erre pedig sehol a világon nines olyan kiváló lehetőség, mint nálunk, ahol a birtokelosztás a földön a leg­aránytalanabb. Igenis: a bitbizomá­nyi reformot és a telepítést össze­függésbe kell hosni a népszapori- tási politikával. Minden nj magyar birtokon épül majd uj magyar ház éa ezekre a házakra bátrabban eláll­hat majd a gólya. Bizony be kell vallanunk, hogy kisebb paroellákrz már nem osztód- batik a falu határa. Uj területekre és birtoktestekre van ssükség, ha azt akarjak, hogy veszélytelenül szz- | porodjék a földműveléssel foglalkoiő I nép. A bitófa közeléből megszökött madocsai csendőrgyilkos lelőtte az ideálja atyját. Több század csendőr eredménytelen kutatása a halálraítélt gyilkos után. Vármegyénk csütörtökön abban a kitüntetésben részesült, hogy egy kicsiny községének, Madocsának a létezéséről tudomást vett az egész európai sajtó. Szomorú dolog, hogy e szenzációt olyan eseménynek köszön- hetjük, amely országunk hírét köny- nyen lesüllyesztheti a rég kimúlt betyárromantika posványába. Márkus Ssabó János, a halálra Ítélt madocsai csendőrgyilkos, aki az 1929. év november 3-án a kocsmában Zsidó Istvánt is megölte, mint ismere­tes, a múlt hónap 14 én fényes nappal, megszökött a szekszárdi fogházból és úgy eltűnt az üldözó börtönőrök, rendőrök és csendőrök gyűrűjéből, hogy az ország minden vidékén hiába keresték. Az elvetemült gyilkos ez idő óta szülőfalujának, Madocsának a határában rejtőzött ób vakmerősé­gében arra vetemedett, hogy kedden este betoppant ideálja édesatyjának, Árki Istvánnak a madocsai lakásába. Közel három óráig tartózkodott Ár- kiéknál és mikor a házigazda aa éj sötétjében kikisérte legkevésbé sem kívánatos látogatóját, a halálraítélt szökevény bandita a kapuban lelőtte Árki Istvánt, majd elmenekült a faluból. A merényletről nyomban értesítet­ték dr Rés eh Béla paksi orvoBt, aki autóján ment ki Madocsára a sérült emberhez, valamint a községi fő­jegyzőt. A község feje telefonon tu­datta az esetet Perényi Géza csendőr- őrnagy, paksi szárnyparancsnokka!. A parancsnok viszont azonnal megtett minden intézkedést arra, hogy a köz- biztonsági szervek haladéktalanul vegyék üldözőbe Márkus Szabó Já­nost, aki fittyet hány a hatóságnak és akként garázdálkodik, mint egy száz év előtti betyár, vagy egy amerikai gengszter. Dr Reach Béla a saját autóján a szerda hajnali órákban hozta be a szekszárdi kórházba Árki Istvánt, aki dr Novák Miklós egyetemi ma­gántanár, sebészfőorvos kezelése alatt áll. Bal állkapcsát roncsolta össze a szökevény gyilkos golyója és a lö­vedék a jobb állkapocs alatt jött ki. Árki állapota Novák tanár szerint sulyoB, de nem életveszedelmes. Be­szélnie azonban nem szabad, mert az ezzel járó mozgás katasztrofálisan befolyásolhatná állapotát. A tagadhatatlanul szenzációs ese­ményről a leg le he tétlenebb és a leg­valótlanabb hírek keltek szárnyra. Közönségünk helyes tájékoztatása céljából tehát a legilletékesebb helyre, a nyomozást irányitó hatósághoz, dr Qaál Dezsőhöz, a szekszárdi királyi ügyészség vezetőjéhez fordultunk, ő kihallgatta a sérültet, szerdán délután kint járt MadocBán, a bűntett hely­színén és a vizsgálat eredményei alapján ezeket mondotta a sajtó szó- mára : — Szerdán délután Madoosán jár- I tsm és kihallgattam a halálra ítélt osendórgyilkos által megsebesített Árki István feleségét, fiát: ifj. Árki Istvánt, valamint leányát, Árki Má­riát, akinek Márkus Szabó már évek óta, udvarolt. Az Árki család tagjai a kihallgatás során a következőket vallották: — Amikor Márkus Ssabó János múlt hónap 14-én a szekszárdi fog­házból megszökött, nyolc napig nem látta Madoosán senki. Junins hó 22-én este azonban egy orosz puskával a vállán megjelent a szőlőhegyen, ahol szembe találkosott Ruszmusz István hegypásztorral. Odahívta magához a szölőpásitort, hosszasan elbeszélgetett vele, majd elmondta neki, hogyan sikerült megszöknie a szekszárdi fog- hásból. A beszélgetés végén megfe­nyegette, el ne merje senkinek árulni, hogy ő Madoosán rejtőzködik, mert akkor halálos bosssut fog rajta áUani. A hegyőrrel való beszélgetés után este 11 órakor váratlanul betoppant Arkiékhoz. Könnyű volt hozzájuk bejutni, mert a kapujukat nem szok­ták éjjelre sem bezárni, minthogy Arkiné bábaasszony és segítségére a nap bármely órájában saüksége lehet a sattló nőknek. Bár ennél a junius 22-én történt első látogatásnál Árki Mária nem volt otthon, a gyil­kos jó sokáig maradt a családnál. Folyton a kezében tartotta megtöltött orosz fegyverét és elmondotta Árki­nak, a feleségének és ifj. Árki Ist-p vánnak, hogy miképpen ssökött meg. Elmesélte, hogyan tervezte ki a szö­kést, amelyet sürgősen végre kellett hajtania, hissen minden jelből arra következtetett, hogy a Kúria által is jóváhagyott haláloB ítéletet végre akarják hajtani rajta. Büszkélkedett vele, hogy a szökés után azonnal Madocsára ment. Üldözőit többször látta, azonban a bokrok mögött min­den alkalommal sikerült előlük észre­vétlenül megbújnia. Eldicsekedett asután, hogy igen biztos és pompás helye van, ahol semmiképpen sem találhatják meg. Az Árki család tagjai, akik az újság- közleményekből tudták, hogy Márkus Szabó rozsdabarna ruhában szökött meg a fogházból, meglepetve látták, hogy vadonatúj fekete, csikós bársony­ruha van rajta, a rnha alatt piros szintt trikó, a lábain fekete nj papucs. A hosszantartó látogatás alkalmával nagy elkeseredéssel beszélt dr Gazl Dezsőről, a királyi ügyészség veze­tőjéről, aki bünperében a vádat kép­viselte és aki a törvényszéki tárgya­láson halált kért a fejére. — Meg fogom ölni dr Gaal De­zsőt, ismételgette többször íb és meg­gyilkolom azokat a tanukat is, akik­Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom