Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-03-14 / 21. szám
XVI. évfolyam. Szekszárd, 1934 március 14. 21. szám." TOLNAHEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társad almi lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési di|i Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1'50 pengő, — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mtlllmélersoronként 10 fillér. Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. SJHS Március tizenötödikén. Irt»: dr Magyarász Ferenc Ö. Cist. Régi dal, régi dal, régi dicsőség- ról: monddsza, van-e még neked értelmed, tartalmad, visszhangod és hasznod ? Ma, mikor a régi dicsőség viharlátott zászlajából csak pár tépett foszlány maradt meg, ma, mikor a dalnak szánt sző is keserves panasszá változik, vagy gályarabok át* koződásává torzul: ugyan kinek van ma kedve régi dalt zengeni a régi dicsőségről ? Ma, mikor az élet és halál határmesgyéjén a kenyérért folyik a harc és nem a szabadságért, ma, mikor egykori elnyomóink ve- lttnk együtt ugyanannak vagy még súlyosabb válságnak igáját hordozzák, mikor nem „recrudescunt vul- nera inclytae gentis Hungarorum“, vagyis a dicső magyar nemzetnek nem a régi sebei újulnak meg és szakadnak föl újra, mint Rákóczi panaszolta föl kiáltványában, hanem uj és olthatatlan gyűlölet tépte szét Szent István országát: mi értelme van esküdni, hogy rabok tovább nem leszünk? Kossuth lánglelke leborulhatott a nemzet nagysága előtt — de mit érezne, ha ma élne és látná, hogy ez a kicsi nemzet is hogyan szakad pártokra, hogyan kezdi ki régi, tiszteletreméltó, egy évezredes történelem harcaiban kipróbált hagyományait ? Ünnepeljünk, vagy ne ünnepeljünk? Emlékezzünk régiekről, vagy kövessük a költő tanácsát és ne nézzünk őseinkre, e napokra, kiknek fényét szemünk ki sem bírja már ? Sirjon-e, vagy vigadjon-e ez a sirva- vigadó maradék magyarság ? Sirhat, de ne essék kétségbe, vigadjon, de el ne bízza magát. Hogy miért sirjon és mit sirasson, nem kell mondanom. Sirasson mindent, ami elveszett, a haza földjét és fiait, a magyar múlt számos emlékeit, a természet kincseit és az emberkéz alkotásait, a magyar műveltséget és nyelvet, a magyar szabadságot és azokat, kik érte vé- reztek. De ne essék kétségbe, hanem bízzék az Istenben, ki megsegiti és nem hagyja el a benne bízókat. És bízzék sajátmagában, mert az Isten is csak azokat segíti meg, akik bátran küzdenek, ernyedetlenül dolgoznak és bölcsen okulnak a múltak tanulságain. És ne legyen e bizalom túlságos, I a Hej azok az acélkara Égő szemű tüzes ifjak, Kikben a lélek szétfeszült, Kik tettek, de nem alkudtak, — Kik dacosan írni mertek Egy lobogó történelmet, — Hol vannak ők, merre hulltak 1? Mindig élő nagy szent hitet Égő fáklyát hagytak hátra, Hogy amikor sötét vagyon, — Fényüljön az éjszakánkba! Hogy ne tudjunk bújva félni, Csak esküsön bízva nézni A szabadság zászlajára! A haza nagy templomában Szellemük az örökmécses, Mitől verő zivatarban Ragyogó friss napsütés lesz. Éz önt vért a csüggedőbe Ettől lesz bátor a dőre: Nagy tett véghez viteléhez. De hol a fáklya és a mécs? Körül olyan sötét vészén! És hol a márciusi vész: Az út a magyar életen? Uj vágy, uj álom, uj csapás, Nekilenditő uj adás A mai magyar gyermeken ? Koravén réveteg szemét Nem bántja sár és poshatag, A múltnak zúgó szent neszén Ott rozsdázik a rabiakat. Dala a mámor és a kéj, Idegen isteneknek él, S rumbázik, mint egy szajha-had! Azt mondja, hogy ő áldozat, Ő gyászoljon, ki élni mer? A ma ad mindent semmi más, A múltat mi sem hozza el. Kik szétromboltak egy hazát: Ők mutassanak új csodát És új jövőt, — ha lenni kell. Oh lobogj fáklya, gyűlj fel mécs: Márciusi ifjak lelke, Hogy ez a márciusi-vész A Ma ifjút tettre keltse, Férfi legyen, vágyba gyűljön, S járjon a jó rögös úton, Ha zeng: „Kossuth azt üzentei“ Dr vitéz SEBEÖFFY GÉZA. A Zeneegyesület Száváid Oszkár emlékhangversenye. A szekszárdi és környékbeli zeneértő közönség részvételével Bzombat este folyt le a szekszárdi vármegye- háza nagytermében az az igen ke- gyeletes aktus, amelyen a Szekszárdi ZeneegyeBÜlet áldozott alapitó elnöke, megboldogult Száváid Oszkár alispán emlékének. A zenekar előbb Chopin gyászindulóját játszotta, teljesen érvényre juttatva a klasszikus darab szépségeit, majd Beethoven „Sors“ szimfóniájának megrázó szépségeiben gyönyörködött a közönség. Dr Perczel Béla alispán, egyesületi elnök mondott ezután megemlékezést a váratlanul elhunyt Szévald hálával emlékezett meg azokról az áldozatokról, amelyeket a zeneegye- sttlet megerősítése érdekében hozott. A nagy tetszést kiváltó beszéd után a Szekszárdi Cecília Egyesület vegyes kara énekelte nagy hatással Siklós A. XCIII. zsoltárát ä oapella, majd a zenekar kíséretével előadta báró Eötvös-Koessler Végrendeletét. A mélyen megható emlékhangverseny, amelyen a családot a megboldogult fia képviselte, Beethoven szivbemar- koló gyászindálójának fájdalmas, ko- mór hangjaival ért véget. Midőn a legnagyobb elismeréssel emlékezünk meg a zenekar és a Ceoilia énekkar minden kritikát elbíró gyönyörű teljesítményéről, a közönség háláját elsősorban Róder Pál reálgimn. igazgatónak, a Zeneegyesttlet ügyvezető elnökének kell kifejeznünk, aki sokat jelent Szekszárd zenei élete fejlődésének és aki agy a zenekart, mint az énekkart vezényelte. Hozzátartozik az emlékhangverseny krónikájához az a kedves gondolat, hogy annak egész lefolyását mikrofonon közvetítették az egyesületnek a kórházban betegen fekvő karnagyához, Berényi Istvánhoz. A Szekszárdi Takardkpdnzttir közgyűlésé. Vármegyénk ezen legrégibb intézete március hó 11-én tartotta saját helyiségében 87. évi rendes közgyűlését dr űrffy Gyula elnökletével. Szabó János igazgatósági elnök részvéttel emlékezett meg P. Molnár István tisztviselő igazgatóról, Kramer Arnoldról, a paksi fiók vezetőjéről és Schmidt Ferencről, ugyanezen fiók pénztárosáról, akik a múlt évben elhunytak. Indítványozta, hogy a megboldogultak emléke a közgyűlési jegyzőkönyvben megörökittessék és erről özvegyeik értesittessenek. Ügyanc8ak melegen búcsúzott el Forster Zoltán ny. főispántól, a felügyelőbizottság elnökétől, aki 16 éven keresztül lelkiismeretes kötelesség- tudásával töltötte be tisztét. Forster Zoltán meghatva köszönte meg a búcsúztató szavakat és a részvényeseknek iránta oly hosszú időn keresztül tanúsított bizalmát. Bejelentette elnök- igazgató, hogy a Hőgyéasi Takarékpénztár felszámolása következtében Hőgyészen fiókot állított fel a részvénytársaság teljesen függetlenül a Hőgyészi Takarékpénztártól. Köszönetét mondott az igazgatóság nevében a Magyar Nemzeti Bank szekszárdi fiókja főnökének, valamint Tolna vármegye Törvényhatósági Bizottságának as intézet iránt tanusitotttámogatásukért. Egyes szám ára 12 fillért ne ámítsa magamagát, ne higyje, hogy sorsa csak egyes emberek kezébe van letéve, kik helyette is gondolkodnak és cselekszenek. Ez az önállóttan, bár kényelmes ráhagyat- kozás másokra, ez a csodavárás azoktól, kik hozzánk hasonlóan szintén csak halandó emberek: eddig is éppen elégszer bosszulta meg magát nemzetünk történetében. Nem szabad a magyar embernek tehát azt hinnie, hogy Pató Pálos kényelemszeretetéből, szalmalángos lobbanékonyságából, gyermeteg hiszékenységéből, visszavonásából, egyenetlenkedéséből és egyéb régi hibáiból talán már teljesen kigyógyult. Ily magunkba bízó, de magunkat el nem biró lelkülettel szabad a múltba visszatekintenünk. Sőt vissza is kell néznünk, mert csak a történelem lehet az élet mestere, csak a múlt lehet a jövő alapja, csak a régi március tizenötödike lehet záloga a magyar nemzet uj, örvendetes tavaszának. Ez az értelme, jogcíme és haszna a március tizenötödikének, ezért lehet és legyen is ünnepe minden magyarnak. MÁRCIUSI IFJAK LELKE! Oszkárról, kiemelve, hogy jóság és szeretet volt egész lénye, Begiteni szeretett mindenkin és hogy állásában, ahol bőséges alkalma nyílt a segítésre, szinte korlátlan és kimeríthetetlen volt lelkének aranykészlete. Bár alaptermészete a konzervativizmus volt, a haladó kortól nem maradt el. Példa erre a Szekszárdi Zene- egyesület, amelyet mint a megyeszékhely haladó kultúrájának szükséges intézményét a kezdet nehézségein ő segített át. Nagyszabású emlékbeszéde végén rámutatott a megboldogultnak azokra az alkotásaira, amelyekben neve tovább él, majd 1
