Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-03-10 / 20. szám
XV!* évfolyam. Szekszárd, 1934 március 10. 20. szám. TOLNAHEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 Főszerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC .. , ... , A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dllt I _ , ._ _ i, IElőfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető Egész évre — *2 pengő | Félévre _ — — 6 pengő | közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1'50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mtlllmélersoronként 10 filter. Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, cpaládl hír, valamint s nyilitér soronként 60 fillérbe kerül. A modern tanítás utján. Azon törvényjavaslatok közül, amelyeket Hóman Bálint kultuszminiszter most terjesztett a képviselőbáz elé és amelyeket a közeljövőben fog letárgyalni a magyar törvényhozás, az egyik legnagyobb jelentőségű a magyar középiskolák reformjára vonatkozó javaslat. A magyarság kulturális életében alig van ma olyan kérdés, amely sürgősebb és alaposabb reformra szorulna, mint éppen középiskolai szervezetünk, amely a humanisztikus gimnáziumtól a reáliskoláig terjedő ötféle változatával és nagymértékben túlterhelt tananyagával már egyáltalában nem felel meg a gyakorlati élet követelményeinek. — Pedig a középiskolákra igen fontoB feladat hárul a nemzet életében. A középiskolákban nevelődik és csiszolódik az értelmiségi réteg, amely a nemzet sorsát irányitja és igy hat* ványozott jelentősége van annak, hogy a magyar ifjúság ezekben az iskolákban olyan oktatást és olyan nevelést kapjon, amely valóban alkalmassá és hivatottá teszi a reá váró feladatok elvégzésére. Hóman Bólint középiskolai törvényjavaslata elsősorban azt a célt szolgálja, hogy nemzeti irányú és nemzeti jellegű műveltséget adjon a magyar ifjúságnak. Ennek a nemzeti műveltségnek a kimélyitése érdekében a törvényjavaslat meg fogja tisztítani a középiskolák tananyagát sok olyan elemtől, amelyek középfokú oktatásunkat mindeddig egyoldalúvá tették és amelyeket ma már csak a múlt tiszteletreméltó, de immár feleslegessé vált maradványainak tekinthetünk. A jövőben tehát a középiskola nem fogja az ifjúságot olyan ismeretanyaggal túlterhelni, amely a legtávolabbi kapcsolatban sem áll a magyar élettel, annak ezernyi problémájával s igy elsősorban a klasszikus tudományokból, a görög és római műveltség elemeiből csak annyit fog nyújtani, amennyi a mai magyar kultúra megértéséhez, a magyar művelt* Bég fejlődésmenetébe való bekapcsolódáshoz szükséges. A jövőben a magyar középiskola elsősorban arra fog törekedni a törvényjavaslat célkitűzései szerint, hogy az ifjúsággal a nemzetet, a nemzeti műveltséget, annak minden vonatkozását: a nyelvet, az irodalmat, a művészetet, a földrajzot, a néprajzot, az állami, gazdasági és társadalmi élet jelenségeit ismertesse meg s az ókori népek kultúrájának, valamint a világtörténelemnek tanítása is elsősorban azt a célt fogja szolgálni, hogy a magyar ifjúság nemzetismeretét kiszélesítse s annak látókörét gyarapítsa. A gyakorlati élet szempontjaival számol az uj középiskolai törvény javaslat akkor is, amikor fokozott gondot fordít a modern világnyelvek oktatására s az ezzel kapcsolatos tananyagot felfrissiti és olyan elemekkel bővíti, amelyek a tanulóifjúság érdeklődését e modern nyelvek és nemzetek iránt felébresztik. A középiskolai nyelvoktatás tehát a jövőben komoly eredményeket fog felmutatni, amennyiben az ifjúság a nyelvórákat nem a nyelvtani szabályok lélekölő magolásával és a tanulók érdeklődési körétől távolálló olvasmányok feldolgozásával fogja elpazarolni, hanem a külföldi világnyelvek szellemébe fog behatolni és azokat a modern nyelv- oktatás alapelvei szerint fogja elsajátítani. A középiskola azonban nemcsak oktatni kiván, hanem nevelni is akarja a magyar ifjúságot. Ezért a kultuszminiszter által tervezett reformnak igen fontos kiegéssitő részét fogják képezni azok az útmutatások, ame> lyek alapján a tanárok különös gondot fognak fordítani, arra, hogy a magyar ifjúság tagjait komoly egyénekké és a nemzet hasznos tagjaivá neveljék. Végül nemzetpolitikai és művelődési szempontból egyaránt igen messze kiható fontosságú a kultuszminiszter törvényjavaslatának az a célkitűzése, amely a közép- és felsőiskolák felé tóduló ifjúság helyes és alapos kiválasztását kívánja lehetővé tenni. Ma túlterheltség mutatkozik nemcsak az iskolák tananyagában, hanem az értelmiségi pályák és az iskolák emberanyagában is. Az iskolákat vég zett emberekben sokkal nagyobb a kínálat, mint a kereslet, ezért az anyagot rostálni kell. Ez a kiválasztás azonban igen kényes és nehéz feladat, éppen ezért a törvényjavaslat nem állít fel merev szabályokat, csak a szükséges kereteket adja meg s az illetékes tényezőknek lesz mód jukban e keretek között az élet kö* vetelményeinek megfelelően a felnövekvő magyar ifjúságból azt a valóban értékes anyagot kiválogatni, melyből a jövő magyar értelmisége kikerül. Meg vagyunk győződve arról, hogy a magyar közvélemény, különösen a szülők tábora, amely már régóta érzi középfokú oktatásuk hiányosságait, örömmel és megelégedéssel fogja fogadói Hóman Bálintnak, ennek a kiváló pedagógusnak és nagy tudósnak törvényjavaslatát, amely a ma • gyér középiskolát végre a magyar élet igényeinek éB céljainak szolgá- I latéba állítja. A közalapítványi klshaszonbérlők ügyében laptársunk folyó hó 7 i cikkének élénk cáfolatául szószerint idézzük dr ő r f f y Imre képviselőnek lapunk múlt évi február hó 24-i szá mában megjelent nyilatkozatából a következő pár mondatot: „Az OFB nél a földbérlők szövetkezete feloszlatása ügyében Bohasem jártam, ott ilyent nem kértem, arra vonatkozólag sohasem nyilatkoztam. Ezt annál kevésbbé tettem, mert a szövetkezet megszüntetése tekintetében a rendes bíróság és nem az OFB illetékes. Igenis jártam ott tavaly októberben, mikor a hadirokkantak, hadiözvegyek és árvák szekszárdi csoportjának kérvényét, mely a végrehajtási és kezelési költségek mérséklésére vonatkozott, ott átnyújtottam és az OFB ügyrendi szabálya értelmében annak sürgős elintézését kértem. A szövetkezettel szemben álláspontom ma is az, ami mindig volt. Még pedig a következő : Aki a szövetkezetből ki akar lépni, az lépjen ki, aki pedig benn akar maradni, maradjon benn. Terrorral, vagy félrevezetéssel senkit sem szabad sem a bentmaradásra, sem a kilépésre rávenni. Köztudomású, hogy a szövetkezet mily nagy költségekkel terhelte meg a kisembereket a múltban. Ha most utólag belátja, hogy ez helytelen volt, akkor tegye illő szerénységgel és ne merje kétségbevonni, hogy én e költségek mérséklése tekintetében az első panasz megérkezése óta önzetlenül és komolyan buzgólkodtam. Amennyiben a szövetkezet érdemleges gazdasági tevékenységet mutat fel, úgy számíthat minden jóérzésii ember támogatására, éppúgy a vezetőség is, ha hasznos és önzetlen munkát fejt ki.u * Mi a szövetkezet kérdéseivel ez- j úttal foglalkozni nem kívánunk. Le- I hét azonban, hogy arra még sor kerül.. . Dr Szllvek Lajos nagyprépost temetése. Szerdán délután fél 4 órakor temették el Pécsett dr Ssilvek Lajos nagyprépostot, Szekszárd szülöttét óriási részvét mellett a központi temetőben. A végtisztességtételen részt- vett Pécs város intelligenciája és mint jeleztük, Szekszárd város képviseletében vitéz Vendel István polgármester, Kiss Lajos apát, felsőházi tag és Schneider János, lapunk főszerkesztője, a papnevelő intézet növendékei és a Pina nevelőintézet tanulói. — A szertartást Virág Ferenc püspök végezte nagy papi segédlettel. A ka- nonoki kar teljes számban vett részt. A káptalan koszorúja volt a koporsón, Szekszárd város feltűnő szép koszorúja és a Pécsi Takarékpénztár koszorúja díszítették még a ravatalt. A temetési szertartás után meg indult a menet, közvetlen a koporsó Után Szekszárd város kiküldöttei mentek és elkísérték a központi temetőben lévő Szent Mihály nevét viselő kápolna kriptájáig, ahol be- szentelés után örök nyugalomra helyezték a pátriárka kort megért dr Szilvek Lajos nagyprépostot. A káptalannál Szilvek után 1923 február 5-éről kelt végrendeletet találtak. Pár soros végrendeletében hátralévő vagyonát fele részben a Jétus Társaság, Jézus Szent Ssive pécsi templomára, fele részben pedig a péosi központi temetőben akkor még építendő és most már meglévő Szent Mihály kápolnára hagyta. Kisebb összeget hagyományozott szolgálattevő házmesterére. A hagyományozott vagyon beavatottak szerint 300.000 pengőre beosttlhető. Úgy értesülünk azonban, hogy ennek egy része kisembereknél van kölcsönkép elhelyezve, amelynek behajthatósága meglehetősen kétséges. Rokonaim semmit sem hagyott, nyilván úgy okoskodott, hogy amije volt, azt papi pályáján gyűjtögette és azt oda adta vissza, ahonnan tulajdonkép eredt. VCSSzá a tolnai községi választási őszben. Miután a Nemzeti Egység tolnai vezetősége által jegyzett közleményünkkel elértük azt az egyedüli óéit* hogy a pártvezetőséget gyanúsító cikk szerzőjéül Wittinger István jelentkezett, ezzel fölöslegessé is vált volna más egyéb közölni valóm; legfeljebb azt kell felemlítenem, hogy mulatságos a kissé fölényes hang, amellyel a „fiskálisságról* ő, az ügyvédi, irodában dolgozó írnok nyilatkozik. Van azonban közleményében néhány másoktól sugalmazott téves adat és gyanúsítás, amely mellett nem mehetek el szó nélkül, éppen a Nemzeti Egység pártja miatt. Nevezetesen valótlan az, hogy én valaha felhívtam volna dr Klein Antal képviselőt a kormánypártból való kilépésre; ezt elsősorban ő maga fogja igazolni. Ily érdemet tehát a magam részére el nem könyvelhettem. Az tény, hogy dr Kleint a kormánypártból történt kilépésének bejelentésekor mások egyenes felkérésére Tolnán néhány szóval üdvözöltem. Tettem ezt azért, mert az akkori kormányt tehetetlennek tartottam és tetterős vezetést vártam. Néhány hónapra rá jött Gömbös Gyula nagyszerű programmjával és én, mint annyian az országban, lelkesen álltam a zászlaja alá, sőt ezt a lelkesedést annyira magától értetődően hazafiasnak találtam, hogy biztosra vettem, dr Klein Antal — ki három cikluson keresztül mégis csak kormánypárti képviselő volt — őrömmel csatlakozik Sztranyavszky Sándorral és a többi időközi ellenzéki politikussal együtt a jövőt jelentő munkaprogrammhoz. Ezért hívtam őt fel a tolnai választók nevében nyílt levélben a Nemzeti Egység pártjába való belépésre. Énnél a lépésemnél a személye Egyes szám ára 12 fillér.
