Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-12-22 / 100-101. szám
XVI. évfolyam. Szekszárd, 1934 december 22. 100—101. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT kft'iy/jnc MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Pőszerkesztó: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC Egész évre Előfizetési diji — 12 pengő || Félévre _______6 pengő A lap megjelenik minden szerdón és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések áraii A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 filler. Állóslkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyuttér soronként 60 fillérbe kerül. Magyar Karácsony. Irta: Simontsits Elemér vbtt., felsőházi tag. Nagy átalakulás misztériuma megy végbe így karácsony táján az embe rek lelkivilágában. A karácsonyfa enyhe fénykörébe odatelepszik az emberek közé az igazi Béke láthatatlan szelleme. Isteni hatalmának varázsérintése leállítja az élet dúló viharát. Láncravert ebek módjára juhászodnak meg előtte ártó szándék és gonosz indulat. Elsimulnak a lélek barázdái. Feloldódik a védő állásba feszült izmok merevsége. Csend borul a külső és belső világra. Az ember pihen. Használjuk fel az élet viharának ezt a rövid szünetét, mi agyonhajszolt magyarok. Vessük latra sorsunk fejleményeit. Állapítsuk meg, higgadt fejjel, mit követel tőlünk a jövő ? A jövő? Igen. Mert minden, ami van, a jövőért van! Mi is azért vagyunk. A nemzet jövőjéért van a mai nemzedék. Értsük meg jól. Nem önmagáért. Hanem a nemzet jövőjéért. Azért, hogy itt az ezeréves határok között megint és az idők végéig magyar nemzeti állam legyen. Hogy újra feltámadjon Szent István szétszaggatott birodalma. És kultúrája hatalmával újra megteremtse vezető szerepét a Duna völgye fölött. Ezért vagyunk! És csak ezért érdemes lennünk. Hogy Kánaán földje, amelyről kiüzettünk, megint a mienk legyen. Amely azonban a mienk csak akkor lesz, ha érte szenvedni, tűrni, dolgozni ; áldozni, küzdeni és — ha kell — meghalni tudunk! Szép kis programm ! Mondhatná valami szibarita, aki az egocentrikus élvhajhászat süppedékeny álomvilágából még nem ébredt rá arra, hogy vannak az egyéni jólétért való küz- ködés bajnokságánál magasabbrendü életcélok is. Hát pedig vannak! Csakhogy persze, a mai magyar nemzedék történelmi hivatása nem degenerált puhá- nyokra van szabva. Amint hogy ez az egész korszak sem. A mi korunk erkölcse nem hedonisztikus világszemléletet követel. Nem is ehhez szólok. Az én lelkem, a Magyar Karácsony nak ebben a viharszünetében, férfiakhoz és hőslelkü asszonyokhoz szól, akikben — akármilyen rendűek vagy anyanyelvűek legyenek is — a magyar nemzeti öntudat hajthatatlan erővel él. Akiket ez az erő az eddigi világraszóló nemzeti teljesítményekre képesített. És akik továbbra is el vannak szánva arra a nemes önmeg tagadásra, amelynek összeszoritott fogakkal meghozott keserves áldoza taiból, a pusztulásra ítélt magyar nemzetnek szebb és boldogabb jövője születik 1 Azt mondják: csodavárók ne le gyünk. Okos tanács; fogadjuk meg 1 Tolna vármegye józan, dolgos népe nem is az. Magam sem vagyok az. És én mégis azt mondom: egy csodát már megértünk. A mi kis megcsonkított nemzetünk, a hazugság és rágalomnak abból a feneketlen tengeréből, amelybe szomszédai alámeriteni akarták, csorbítatlan méltósággal kiemelkedett! Bátor és erős barátai világszerte szaporodnak! Sorskérdése Európa problémájává lett! Tekintélye szemlátomást öregbedik! Mi ez, ha nem a világtörténelem egyik legnagyobb csodája? És tanítása? Csupa erkölcsi erőket acélozó biztatás 1 Mert a csodatévő: maga a nemzet vök 1 Megcsonkittatása után, a visszamaradt nemzettörzs felöltötte magára az ősi magyar alkotmány életformáit. Uj vezérágat hajtott, mint a vihartépte tölgy. Kifejlesztette magából életműködéseinek hagyományos szerveit. És mikor a magyar mikrokosmos kicsinyben így helyreállt, a nemzeti önkormányzat évszázadokon át jól bevált gépezetét lendületbe hozta és azóta is táplálja a megpróbáltatásokban gazdag ezeréves múltnak lehig gadt politikai bölcsessége. Az a fényes siker, melyet az előbb csodának neveztem és amely rövid tizenöt esztendő alatt, töméntelen ördögi mesterkedés ellenére létrejött, azt igazolja, hogy nekünk az alkotmányos szabadság lételemünk 1 Mert csak ennek az alkotmányos szabad ságnak köszönhetjük, hogy a nemzet erejét akkor, amikor egyesitett erő kifejtésére olyan égető szükség volt, belviszályok nem közömbösitették. És hogy mindaz a nagyszerű teljesítmény létrejöhetett, mellyel a nemzet tagjai a tudomány, az irodalom, a művészetek, a gazdaság és a sport terén a világ figyelmét, a magyar nemzet megaláztatásának méltatlan és igazságtalan voltára felhívták 1 Mit követel tehát tőlünk a jövő? Azt, hogy alkotmányos szabadságunk minden porcikájához ragaszkodva, kitartó hittel folytassuk tovább azt, amit elkezdtünk! Karácsonyi ének. Irta: Babay Géza. Karácsonyest, te szent, te drága, Borulj e bűnbe hullt világra. Ragyogd be tiszta, égi fénnyel, Gyermekded, boldog, szent reménnyel. Űzd el kétségünk, néma gyászunk, Szüntesd meg hosszú, nagy sirásunk. Idők teljének drága üdve Hadd szálljon újra bús szivünkbe. Te, év fájának legszebb ága, Légy árva lelkek orvossága. Fakaszd ki lelkünk földi vágyát, A szeretetnek szép virágát. A betlehemi kisded jászol Remény annak, ki sírva gyászol. Szent biztatást ma onnan hint Ő, A megszületett Üdvözítő. Két ezredévnek távolából Sugárzó arca ránk világot S indít útjára új igéket: Kegyelem s békesség tinéktek! Ezért örvendünk szivrepesve Jöttödnek, szent karácsony este. Bús lelkünk megtelik malaszttal S Istent dicsőit, áld, magasztal. Karácsonyest, te szent, te áldott, “ Karold át ezt a bús világot S örök csodáddal megigézve Tanítsd meg Krisztus szent hitére. Óh hozd el üdvünk tiszta ékét, Az igazságon épült békét. Ez itt rég a mi legszebb álmunk, Amelyen át a mennybe látunk. Biztass bennünket égi hittel, Hogy őshazánk még nem veszett el. Hat részre fel hiába osztják, Eggyé lesz újra Magyarország l Karácsonyest, te szent, te drága, Borulj ránk újra védve, áldva. ! S amelyre gyászt balvégzetünk vet, I Aranyozd meg az életünket! HU várhatunk az uj év pollllkálátél. Irta: dr Őrffy Imre országgyűlési képviselő. A zivatarok mindig megtisztítják a levegőt. Ilyen tisztitó zivatarnak tekintem a Genfben lefolyt eredmé nyékét és már a békés megoldás folytán is sokat várok tőlük. Lehetetlennek tartom, hogy a szerb nép, amely felé a háború után a kisebbségi magyar keservek dacára is sokszor fordultunk barátságos gesztussal, ne látná be, hogy neki is életbevágó érdeke a velünk való jó- viszony helyreállítása. — Remélem, hogy mesterséges izgatásnak nem fog felülni és azokat, akik a belső bajokat ilyen különös gyógyszerrel óhajtják meggyógyítani, illetően meg kerülni, félreálltja az útból. Ez a nép erőszakos, de tehetséges és bíznunk kell abban, hogy végre annak a politikának az útjára tér, amely nemcsak miránk, hanem a szerbekre is kedvező. Bár ebben a pillanatban, amikor még mindig jönnek át kitaszított magyarok a határon, nehéz magun kát elhatározni a közeledésre, mégis azt hiszem, hogy ezt nem kerülhetjük el. Aki fokozott figyelemmel kísérte a genfi tárgyalásokat, az meg állapíthatta a kisantant miniszterek beszédeiből is, hogy a helyzetet csak jelentős légköri javulás mentheti meg és hogy erre a változásra a belső nehézségekkel küzdő kisantant állaEgyes szám ára 20 filléis moknak van legfőképpen szükségük. A belpolitika nagy problémáiról a külpolitika előbb említett eseményei egy ideig teljesen elterelték a magyar kormány és a törvényhozás figyelmét. A karácsonyi szünet után és az alatt is, teljes erőnkkel pótolnunk kell az elmulasztottakat. Nemcsak az alkotmányjogi feladatokra gondolok, amelyek már közvetlenül a kapu előtt állanak, hanem azokra a gazdasági és szociális kérdésekre is, amelyeknek megoldása utáni vágy széles körökben igen erős. A mezőgazdasági kérdések közül még mindig nyomasztóan nehezedik ránk az a tudat, hogy agrártermelésünk jelentős részének nem találtunk megfelelő külföldi piacot. Különösen állat- és borkivitelünk hagy igen sok kívánni valót A helyzet megjavítása érdekében folytatni kell tehát a munkát minden erővel. — Külkereskedelmi mérlegünk alakulása nem kedvezőtlen és ez reményekre jogosít. Iparunk nyersanyagának biztosítása várakozáson felül sikerült, ami azért is örvendetes, hiszen az ipar mezőgazdasági termékeink fogyasztásának egyik fontos tényezője. Hiteluiszongaink — sajnos — még mindig távol állanak a rendes állapotba való jutástól. Pénzügyi kormányunk, ugylátszik, még nem látja elérkezettnek az időt a belső és külső végleges adósságrendezés ügyében. Bár az e téren fennálló akadályokat tagadni nem lehet, félek, — különösen külföldi vonatkozásban, — hogy az idő ellenünk fog dolgozni. A közteherviselés terén lehetetlen nem látnunk pénzügyi kormányzatunk erősebb nekilendülését az ingóvagyon jobb megadóztatása ügyében. Aki tudja, hogy ingatlan vagyonunk két főjrésze, a föld és a ház mennyire túl van terhelve, meg fogja érteni e szándék indokait. A közteherviselés terén azonban nem mellőzhetjük a a legalsóbb néposztály létminimum mának fokozottabb védelmét. Ami a munkaalkalmakat illeti, ez az idült munkanélküliség szomorú korszakában állandóan időszerű kérdés. Felfogásom szerint éppen ezért nem térhetünk ki a közmunkák állandósítása elől. — Nagyobbszabásu szociális politikát, sajnos nem kezdeményezhetünk, de ez nem jelentheti a tétlenséget. A közmunkák fokozott igénybevételén felül az elővásárlásra szánt 10 millió pengő, illetve ennek némi felemelése utján növelhetjük a kis agráregszisztenciák számát. A telepítés pénzügyi okokból csak lépésről lépésre valósítható meg, ellenben a tagosítás terén, amelyet a magam részéről a földhözjuttatás kérdésével egyenlő jelentőségűnek tartok, jelentős lépéseket kell tennünk előre, mert sok magyar község földjének elaprózódása veszedelmes mértéket öltött. Amikor a mező-
