Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-10-24 / 83. szám
XVI. évfolyam Szekszárdi 1934 október 24. 83. szám TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség éa kiadóhivatal: I Főszerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK PERENC Előfizetési di|t A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Hirdetések árait | A legkisebb hirdetés dija 1‘60 pengő, — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 finer. Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. pvre 12 npncrn II FaMu.a L. __ 1 Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi Illető I A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a ° " reievre_ — — O pengő I közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I nylltlér soronként 60 flílérbe kerül. Uszítok. A gyűlölet — mondja Carlyle — nem ismeri a lehetőség korlátáit. Ai oltár saentsége csak oly köaönyőssé válik ai ő szemében, akárcsak a koporsó, ha arról van szó, hogy táplálni tudja est a gyűlöletet, amelynek étvágya a fenevadak étvágya, vagy a krokodilusé, amely mindent felfal, amihez csak hozzájuthat. Ki gondolta volna, hogy a marseillei esemény is alkalmat fog adni Magyar- ország ellenségeinek, hogy ebből is fegyvert kovácsoljanak ellene. Még a koporsó kegyelete sem képes fékezni gyűlöletüket. Még az áldozatok személye sem ihleti meg őket s nem tartja vissza rágalmazó hadjáratuk szűnni nem akaró offensiváját. A helyset csakugyan kecsegtető. Egy csapásra elintézné a revízió gondolatának fenyegető rémét, mihelyt be lehetne bizonyítani, hogy a merénylet szálai Magyarország felé vezetnek. Noha Pozzi Henrik és Peiet Ernest francia újságírók már két évvel ezelőtt figyelmeztették a világot s elsősorban magát Franciaországot a délszláv állapotok veszedelmére s arra a szomora következményre, amellyel Horvátország elnyomása fog járni: mindez nem tarthatja vissza a cseh propagandát, hogy ne indítson heveB rágalomhadjáratot ezúttal is, mint mindannyiszor, valahányszor alkalom kínálkozik Magyarország s a magyar revíziós gondolat kompromittálására. Nem is csinálnak titkot szándékaik céljából: Egyik lapjuk írja: — Itt az alkalom, hogy végső csapást mérjünk a magyar revizionista álmokra, ha most sikerül ügyesen kihasználnunk a hangulatot és Bikerül rábizonyítanunk Magyarországra, hogy a merénylők csakugyan magyar nemzetiségűek és hogy a magyar kormány támogatta őket. Persze, a merénylők nem magyarok. S hogy a magyar kormány menynyire nem támogatta sem őket, sem más horvát emigránst, azt eléggé bizonyítja, hogy még a jankapusztai bérletet sem engedélyezte, amint erről tudomást szerzett, pedig ott csak menekült, békés szándékú horvát gazdálkodók akartak földmivelésBel foglalkozni, hogy megélhessenek, miután basájukból a „felszabadítók“ kiűzték őket. Egy román újság, az „Adeverul“ vezércikkben ismerteti a háború előtti Horvátország helyzetét, amelynek a magyarok teljes önrendelkezést hagytak, mig a szerbek minden jogot megvontak tőlük. Eszel az indokolt tárgyilagossággal szemben cseh forrásból olyan rágalomhadjáratot indítottak ellenünk, ami majd annyira túllő a célon, hogy szinte többet hasz- °ál, mint árt. A rágalom célja világos: Magyarország ellen hangolni a v‘^g közvéleményét, amely oly köny- ¥ befolyásolható most, a marseillei események szomorú hatása alatt. A cseh propaganda vádja, hogy Magyarország otthont ad a horvát menekülteknek. A londoni magyar követ azt feleli erre, hogy Magyarország nem az egyedüli ország, ahol menekültek élnek, mert hiszen minden nyugati államban lehet több-kevesebb horvát menekültet találni. Da ennél még tovább is mehetünk. Jogosan lehet megkérdezni ettől a cseh propagandától, hogy ugyan milyen jogon veszi rossz néven tőlünk, magyaroktól, hogy menedéket adunk az arra rászorultaknak, amikor Hitler győzelme után a német, Dollfuss győzelme után az osztrák emigránsok egész légiójának biztosított szabad utat Prága felé s amikor azt mondják, hogy Prágától pár kilométernyire Zbraslav nevű kis városkában valósággal terroriskolát tart fenn a német emigránsok kiképzésére. Mi ezt az iskolát nem követtük s nem is akarjuk követni ezután sem. A mi utunk egyenes ut. A magyar ügy igazsága s ennek az igazságnak az ereje feleslegessé teszi a csehekéhez hasonló propaganda utánzását és követését. Benesék elfelejtik, hogy a magyar jellem teljesen kizárja a gyilkosság gondolatát a politikai harc eszközei köaül. Ezt mi nem ismerjük. Annyira nem, hogy Barthou hírhedtté vált bukaresti útja és beszéde után is keresztülutazha- tott Budapesten anélkül, hogy egyetlen tüntető pisszentést hallhatott volna. A boldogult külügyminiszter nyűgöd tan aludhatott Budapest állomásán, ezt az álmot Benki az ég világon meg nem zavarta. S ha még a marseillei nagy tragédia sem tudta a csehek gyűlöletét legalább a gyász napjaiban mérsékelni és fékezni, nézzenek ide hozzánk s olvassák lapjainkat, amelyek minden sorában az igazi, emberi részvét melegsége nyilvánul meg az áldozatokkal szemben. Nézzenek hivatalaink homlokzatára, ahol fekete zászló lobogott, jelezve, hogy az igazi férfiasság felül tud emelkedni a gyűlölködés iszapján. S ha még ez sem elég, tekintsen a budapesti szerb temp lom gyászárapériás oltára felé, ahol Horthy Miklós kormányzó együtt hajtott fejet Gömbös Gyula miniszterelnökkel, amikor Sándor szerb király Ielkiüdvéért imádkozik a budai szerb püspök. Nem csoda, ha a „Vic- toire“ c. francia lap azt írja ez alkalomból rólunk: — Tetőtől talpig keresztények és európaiak. Pékár Gyula ny. miniszter a MAHSz szekszárdi külügyi délutánián. Röviden emlitettük már, hogy a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének szekszárdi csoportja a jövő hónapban külügyi délutánt rendez a vármegyeháza nagytermében. Most már azt is tudjuk, hogy az érdekes esemény november hó 17 én lesz és azon a Magyar Külügyi Társaság legkiválóbb funkcionáriusai lesznek az előadók, akik a legérdekesebb külpolitikai vonatkozású témákról és a revízió kérdéséről fogják tájékoztatni a hallgatóságot. Pékár Gyula nyug. miniszter, or- szággyülési képviselő, a hires iró lesz az egyik szónok, őt követi báró Vz/ZaníLajos, a külügyminisztériumba beosztott m. kir. követségi tanácsos és Eöttevéngi Olivér nyug. főispán, udvari tanácsos, a Külügyi Társaság ügyvezető alelnöke. Az illusztris közéleti kiválóságok szekszárdi előadására külön felhív- juk a férfi közönség figyelmét is, mert a külügyi délutánon olyan dolgokról lesz szó, amelyek a nők ideálisan lelkes nagy értékű propagandamunkája mellett a férfiak szerepét is körvonalazni akarják a revízióért folyó küzdelemben. Az előkelő előadók 17 én délben érkeznek ide és előadásuk előtt megtekintik a Szekszárdi Múzeumot, valamint kedvező idő esetén a Sárközt is. Kolaznói hősök emléke. Ünnepi díszbe öltözött október hó 21-én, vasárnap Kalaznó községe, hogy méltókép megemlékezzék a világháborúban elesett 38 hősi halottjáról. Ragyogó őszi napsütésben, imponáló keretek közt leplezték le a kalaznói születésű dr Schäfer Illés budapesti kereskedelmi iskolai tanár kezdeményezésére és bőkezű adományából, továbbá Lichtenstein Alfréd herceg kalaznói földbirtokos nagyobb hozzájárulásából és a község lakosainak áldozatkészségéből létesített hősök szobrát, amely Schmidmann László szobrászművész, fővárosi tanár remeke j és művészi kifejezője annak a szép gondolatnak, hogy mily szerető, féltő gonddal ápolja az édesanya halálosan sebesült fiát. Az emlék a templom előtti téren áll. Amíg a buzgó rendezőség az ünnepély színterén megtette az utolsó intézkedéseket, pontban 9 órakor érkezett dr Pesthy Pál ny. miniszter, Raj Oszkár főszolgabíró, Székely János gyönki reálgimn. igazgató és Mühl Sándor gyönki ev. lelkész kíséretében. Ugyanakkor jött nagyobb kisérettel Lichtenstein Alfréd herceg is. Az érkező notabilitásokat Purt Károly kalaznói lelkész üdvözölte és kisérte be a templomba. Az istentisztelet végén érkezett dr Hagymássy Zoltán főispán, dr Perczel Béla alispán, vitéz Tihanyi Szilárd, Tolna vm. vitézi székkapitánya, Müller Róbert főespe- res és a környékbeli községek vezetősége. A vármegyei és egyházi vezetőségek fogadása után az ünnepély a múlt számunkban már között program sorrendjében folyt le. A kalaznói férfidalkör Halász Armin ig. tanító vezénylete mellett elénekelte a magyar Hiszekegyet, utána dr Pesthy Pál leplezte le a szobrot lelkes, gondolatokban és érzésekben gazdag, szívből jövő, szivhez szóló beszédével, amelynek során sokszor felhangzott a hátramaradottak sírása. Utána a férfidalkör: „Hősi sirok ormán“ kezdetű éneke hangzott el. Majd Müller Róbert ev. főesperes lélekemelő német nyelvű beszédben emlékezett a hősi kultusz jelentőségéről. Ich hatt’ einen Kameraden kezdetű ének elhangzása után ugyancsak a férfidalkör Bzavalókórusa előadta művészi betanulással Halász Armin ig. tanító vezetésével: „Névsor olvasás“ cimtt számot magyar nyelven. Megrázó, szinte fájdalmas hatású volt, mikor a nagyobb csaták felemlitését távoli lövések és kürtös rohamjelek kisérték. Szem nem maradt szárazon, mikor a névsorolvasásnál harsány „jelen“ szóval válaszoltak a hősök helyett. Krausz János levente szép szavalata következett ezután. Purt Károly lelkész magyar nyelvű, Koch Henrik közB. bíró német nyelvű szép és nemes gondolatokban gazdag beszéddel vették át tulajdonukba és gondozásukba a hősi emléket. Ezután a koszorúk elhelyezése következett, melyek közt első helyen dr Pesthy Pál ny. miniszter, a község országgyűlési képviselője, dr Perczel Béla Tolna vármegye közönsége,, vitéz Tihanyi Szilárd Bzékkapitány, az országos Vitézi Szék megbízásából tettek le koszorúkat, majd Lichtenstein herceg, az egyházközség, a politikai község, a frontharcosok, a férfidalkör, a hadiözvegyek és hadiárvák, a leventék koszorúi jöttek, sorra. A Himnusz elhangzása után a diszőrséget szolgáló leventecsapat vonult el a szobor előtt. Délben közebéd volt a községi vendéglő nagytermében, mely technikai lebonyolításában is kitűnően sikerült. Délután dr Pesthy Pál ny. miniszter, országgyűlési képviselő a falu egész lakossága előtt beszámolót tartott, melynek során felszólaltak Koch Henrik közs. bíró, Mühl Sándor gyönki lelkész és Székely János reálgimn. igazgató. A kalaznói 38 hősi halott emlékét megörökítő emlékmű avatása lezajlott, akik azon résztvettek, azzal a meggyőződéssel távoztak anoan, hogy a németajkú magyarokban ugyanolyan hűséges ragaszkodás és aggódó szeretet él a magyar haza iránt, mint az ország bármely lakosában. Egyes szám ára 12 fillér»
