Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-10-13 / 80. szám
XVI. évfolyam. >* Szekszárdi 1934 október 13. SO. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal:' ~ I Főszerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS Hirdetések érali Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre _______6 pengői Fe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC . ... I széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. I • Álláskeresőknek 60 százalék kedvezmény. Előfizetést dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető | A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzést, családi hír, valamint a A legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter ■ * ■!& ■ j i iü nné közlemények a szerkesztőséghez küldendők. nyilttér soronként 60 fillérbe keríti. Oloszorszús szikloszllárd masyamarátsúsa. A nemzetközi politikának abban a közös zűrzavarában, a különböző tárgyalások, hatalmi csoportosulások és átcsoportosulások, tárgyalások és tanácskozások útvesztőiben, amelyek az utóbbi hetekben Európa politiksi helyzetét jellemzik, a legkülönfélébb találgatások és híresztelések keltek szárnyra a külföldi sajtóban és a hazai közvélemény egy részében is a magyar olasz barátságra vonatkozóan. Olyan hirek kerültek forgalomba, mintha a két latin nemzet: Olaszország és Franciaország egymáshoz való közeledése nemcsak az európai politikában nyitna uj fejezetet, hanem meglazulását jelentené azoknak a baráti kapcsolatoknak is, amelyek a trianoni békeszerződés re* víziójáért harcoló Magyarországot Olaszországhoz fűzik. Ezeknek a híreszteléseknek kiinduló pontja nyil* ván az volt, hogyha Olaszország közeledni akar Franóiaországhoz, mint a jelenlegi békeszerződések legfőbb védelmezőjéhez, akkor fel kellene adnia a revízió eszméjét és ennek következtében természetszerűleg hidegülne el a magyar-olasz baráti viszony. Az elvitathatatlan és cáfolhatatlan tények tanúsága azonban azt mutatja, — és itt több, egymásután következő tények sorozatáról és láncolatáról van szó, — hogy ezek a külpolitikai mende-mondák, megint nem mondtak igazat. Megint bebizonyosodott az, bogy a külpolitika „kávéházi Conrádjai“, akik a világháború frontmögötti, kávéházi hadvezéreinek mintájára akartak ítéletet mondani és bírálatot gyakorolni a külpolitika legújabb és várható eseményei felett, elhamarkodott következtetéseikkel ismét bakot lőttek, mert a magyar- olasz barátság mégsem nyugszik oly gyenge alapon, hogy a világpolitikai mozgolódások legkisebb szellőcskéje azt rombadönthesse. A tények legalább erre mutatnak. Ezek a tények ugyanis elsősorban azokra a tapasztalatokra emlékeztetnek bennünket, amelyeket Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter, mint a magyar kormány megbizottja szerzett néhány héttel ezelőtt Bariban, a nemzetközi vásár alkalmával, ahol tudvalevőleg Magyarország is részivett kivitelre szánt termékeivel. Az olaszok rendkívül szívélyes fogadtatása és mindaz, amit Itáliában látott és tapasztalt, végkép meggyőz ték Fabinyi minisztert arról, hogy az olasz kormány és az olasz nép egyaránt igen sokra értékeli és nagyra becsüli a Magyarországgal fennálló gazdasági és politikai kapcsolatokat és ezeket a fasiszta olasz állam szempontjából is igen hasznosaknak tekinti. De Olaszországnak Magyarország iránt érzett barátságát még eokkal hatékonyabb és kifejezőbb formában láthattuk néhány héttel ezelőtt a Népszövetség közgyűlésén megnyilvánulni, amikor Eckhardt Tibor a magyar kormány nevében terjesztette elő a magyar kisebbségekre vonatkozó panaszát. Ekkor ugyanis éppen Olaszország főmegbizottja, Aloisi báró állott a legteljesebb nyíltsággal a magyar javaslat mellé s hogy ez a javaslat a népszövetségi kiküldöttek túlnyomó részénél kedvező meghallgatásra talált, 8zt elsősorban Olaszország reánk nézve oly kedvező magatartásának köszönhetjük. A külpolitikai mendemondák legélesebb és legcBattanóbb cáfolatát azonban most adta meg az olasz nép kiváló vezére és kormányelnöke, Mussolini, aki nem elégedett meg azzal, hogy az egész világ által nagy érdeklődéssel kísért milánói beszédében ismét és újólag szót emelt a népek igazsága és az igazi béke érdekében, hanem külön sürgönyben biztosította Gömbös Gyulát, Magyarország miniszterelnökét arról, hogy ezzel a megnyilatkozásával Magyarországra, a magyar igazságra, tehát a magyar revízió eszmé jére célzott. íme: a legutóbbi hetek eseményei a napnál fényesebben mutatják, hogy mennyire tévedtek azok, akik a magyar—olasz barátság elhidegülé- sétől taitanak s ennek alapján bírálatot szeretnének gyakorolni a hivatalos magyar külpolitika felett. Magyarország és Olaszország barátsága nemcsak az őszinte rokonszenv és a kölcsönös érzelmek legmélyebb talajában gyökerezik, hanem az érdekek azonossága és kölcBÖnösBége is erőteljesen alátámasztja ezeket a kapcsolatokat. Ez a barátság nem támadó jellegű, nem irányul semmiféle európai állam, vagy hatalmi szövetség ellen, éppen ezért a legértékesebb tényezője és biztosítéka az európai békének. A hivatalos magyar külpolitika pedig éleslátásának és helyes iránykeresésének adta tanúbizonyságát akkor, amikor évekkel ezelőtt készséggel fogadta el Olaszország felénk nyújtott baráti jobbját és ma is rendíthetetlenül kitart az olasz nemzet mellett, mely velünk együtt munkálkodik a magyar oélok megvalósításán. Hol uan az ország telepítési területe? Némethy Bála dr e cím alatt a Magyar Társaság kiadásában egy telepítési tanulmányt bocsájtott köz kézre, amelyben inkább elméleti, mint gyakorlati alapon a népszámlálási és népsürüségi adatok nem mindig helyes alkalmazásával egy nem közeli időben aktuális kérdéssel, a telepes helyek utján való telepítéssel foglalkozik. Sok jószándék van e tanulmányban, sok hazafias lelkesedés, de mint a szerző maga is beismeri Buday Barnának a Köztelek szeptember 16-i számában megjelent válaszában, hogy írása nem gyakorlati indítvány, hanem elméleti tanulmány. Mindaddig, mig ez a könyv csak tudományos célt óhajt szolgálni, nincs ellene kifogásunk és nem emelünk vele szemben szót, de e könyvnek terjesztését nem kulturált emberek sorában, nem találnánk üdvösnek, mert azok körében alkalmas volna egy újabb, magántulajdont nem rés pektáló erőszakos földreform iránti vágy felkeltésére akkor, amikor a telepes helyek létesítését maga a tanulmány szerzője is hosszabb ideig megvalósithatatlannak tartja. Mint- bogy pedig minden jelenség ezt is igazolja, feleslegesnek, sőt veszedelmesnek tartjuk oly vágyakozások felkeltését, amelyek csak békétlenségnek lehetnek kutforrásai és lelkiismeretlen politikai agitációknak nyújtanak tápanyagot az amúgy is sokszor félrevezetett, alacsonyabb műveltségi fokon állók megtévesztésére. Elég sok adottság van arra, hogy egymás, ne pedig ellenségeink ellen harcoljunk, meggondolandó tehát, hogy bármily nemeB intencióktól és utópisztikus álmoktól vezettetve is, ily ellentétek kiváltására alkalmas elméleti elgondolásokat vigyünk köz- és gazdasági életünkbe. Mielőtt a tanulmánnyal szemben elfoglalt álláspontunkat kifejtenénk, pár szavunk van a szerzőnek Mercy Klaudius Fiorimundus lovassági tábornok féle telepítésre tett azon megjegyzésére, hogy e telepítés a né- metesitési politika szellemében, az évszázadok véres küzdelmeiben megfogyatkozott és kimerült magyarság erejének még nagyobb legyöngitése érdekében történt. (Tanulmány 6. oldal, 4-ik bekezdés.) Tolna vármegyének bizonyos elsőbbségi helyet biztosított dr Némethy Béla ur tanulmányában, de csak a Délvidékre gondolt a XVIII. század második évtizedében történt telepítéseknél, helyesebben betelepítéseknél. Pedig Mercy tábornoknak Tolna megyében hatalmas birtokai voltak, ahol szintén nem lebecsülendő telepítéseket végzett (lásd Kovách Aladár, Tolna vármegye volt fő levéltárosa tanulmányát), még pedig annyi szellemi és lelki emelkedettséggel és annyi megértő szeretettel, hogy mint e telepesek egyik utódja, csak a legmélyebb tisztelettel gondolok e katonából magyar földbirtokossá lett főurra, amióta alkalmam volt a tolnamegyei településekbe beletekinteni. Kényszer hatása alatt hozatott e föld- birtokos a sürü népességű német birodalomból telepeseket a török hódoltság alatt kipusztult magyarság helyébe, hogy a szorgalmukról ismert népekkel megművelje a pusztává és vadonná lett magyar földet. Gyakorlati érzék jellemzi még a vallási békére is nagy figyelmet fordító főur telepítését. (Az egyvallásuakat összegyűjtötte és egy helyen csoportosi- totta. így lett Hőgyész katholikus, Pálfa kálvinista, Murga evangélikus jobbágyok telephelye.) És ezekből a telepesekből nem a német birodalom eszméjének előharcosai lettek, hanem jó magyarok, a földet kitartóan gondozók váltak és késő utódaik, ha még megtartották is nyelvüket, mindenkor kivették részüket a magyar föld, a magyar haza védelméből. A Mercy^ féle telepítés nem könnyen odavetett kritikát, de igazi megbecsülést érdemel azok részéről, akik e telepítés történetét nem felületesen, de alaposan ismerik. Ami most már a tanulmány lényegét illeti, első kifogásunk ellene, amint hangoztattuk cikkünk elején is, hogy a kivihetőség reménye nélkül, oknélküli vágyakat kelt fel, másodszor, mert a népsürüségi átlag kiszámításánál a fővárost és a többi törvényhatósági városokat is figyelembe veszi, holott azok gazdálkodási 1 szempontból szerintünk be nem Aliit • Egyes szám ára 12 fillér.
