Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-02-03 / 10. szám
.,,í: Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XVI. évfolyam. • . Szekszárd, 1934 február 3. ; ............ .........;..Jj?ÍL!a*,nSz erkesztősé? és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési díj* Egész évre _ 12 pengő . f| . Félévre______ 6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető ■ közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1 pengő. - A hirdetés égy 69 milliméter széles hasábon mlllimélersoronként 10 fillér. Állásikeresőknek 60 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzésig családi hír, valamint a nyllttér "sörönként 60 Fillérbe kerUI. i A Pengő, Pengő marad. Bethlen István debreceni beszédé- ben igen alaposan foglalkozott »a aktuális gazdasági kérdésekkel és megállapította a kormányzat gazdaságpolitikájának eredményeit. A leg több kérdésben ugyanaz a gazdaság politikai felfogása, mint. a kormányé. A mező gazdasági válság okait és gyégyitásának módjait fejtegetve, felvetette azt az eszmét, vájjon nem • volna e helyénvaló, ha a pengő bel földi és külföldi értékelése közötti különbözetet a Jegybank hivatalosan is elismerné. Ettől ugyanis azt yárja Bethlen, hogy a gasdaközönség az > exportált agrárcikkekért nagyobb s árhoz jut. Bethlen István e javaslatának kő- zelebbi magyarázatai adta másnapra { közzétett nyilatkozatában. Ebben ki- ‘ jelenti, hogy a pengőre vonatkozó. javaslatát csak kellő olőkésziiéB után lehet megvalósítani, de szó sincs arról., hogy liláról holnapra életbe lehetne léptetni a pengő átértékelő sét. Pontosan megállapítja ugyanis, hogy ehhez előbb négy előfeltételt kell megvalósítani, amelyek nélkül a pengő átértékelése be nem következtetik, mert ez igen veszedelmes bonyodalmakkal volna kapcsolatos. Az a Bethlen által felsorolt négy előfeltétel z következő: először az állam háztartás egyensúlyának teljes biztosítása. Másodszor z külkereskedelmi aktivum állandósítása. Harmadszor a Nemzeti Bank deviza- és aranykészletének megfelelő alátámasztása és negyedszer a külföldi hitelezőkkel ▼aló végleges megállapodás. Bethlen ezt a négy előfeltételt már debreceni beszédében is felsorolta, utóbb közzétett nyilatkozatában pedig újból kihangsúlyozta. Ezzel mega is leszögezte, hogy a pengőórték megváltoztatása nem tartozik az aktuális politikai feladatok sorába, mert hiszen a négy előfeltétel teljesülése még hosszabb időt fog igénybe venni. Mindamellett, hogy Bethlen István maga is előfeltételekhez kapcsolta a pengő átértékelését és hogy az ő felfogása szerint sem kerülhet tehát most még a sor erre az intézkedésre, a kormány mégis szükségesnek látta, hogy ebben a kérdésben határozottan éz minden kétséget kizáró módon leszögezze a maga álláspontját. Ez pedig zz, hogy szilárdan kitart a pengő értékének változatlan fenntartása mellett, mert ez a pénzpolitika bizonyult eddig a leghelyesebbnek és ennek köszönhető, hogy gazdasági életünkben a nagy nehéz •égek ellenére is megvan a stabilitás és a szilárd kalkulációs alap. A kor mány nem teheti ki az ország és az egyes egyének gazdálkodását és megélhetését a pénzérték változásával feltétlenül kapcsolatos megrendülésnek és rázkódtatásoknak. A Bethlen István által felsorolt négy előfeltétel megvalósításán a kormány igenis kezdettől fogva a legnagyobb céltudatos- Sággal do'gozik. Helyre akarja és fogja állítani a költségvetés egyensúlyát, amities Bethlen István tanúsága szerint íb ma már köselebb állunk, mint a -kormány hivatalba lépésének időpontjában. A kivitel fejlésstése terén eUrt sikereket Tyler éppúgy nyugtázza, mint Bethlen István. A Nemzeti Bank deviza- és aranykészletének alátámaBstasát oé lozsák a bevált dpvisapolitikai rendelkezések. A kü fáidi hitelezőkkel pedig a kormány állandóan tárgyal, . sőt már jelentős eredményeket is ért I el a kamatmérséklés és a hitelek meghosszabbítása terén. De ha a négy pontban teljes is a megegyezés a kormány és Bethlen István felfogása kösött, viszont a kormány e kívánatos nagy cél elérése után sem szándékozik a pengő értékéhez hozzányúlni, mert meggy ősődéBe saerint az előfeltételek teljesedése esetén minden hasonló valutapolitikai intézkedés . önmagától feleslegessé válik. A pangó értékelésében tehát semmi változás nem történik. Akinek pen gője van, vagy akinek betéte van, az nyugodtan alhatik. A pénzügyminiszter magas kitüntetése. A kormánysó ur Imrédy Bála djr pénzügyminiszternek a hazának kiváló odaadással és fáradhatatlan ügybuzgalommal tett értékes és ered ményes szolgálatai elismeréséül az I. osztályú érdemkeresztet adományozta. Ez a kitüntetés olyan férfiúnak szól, aki rendkívüli időkben rendkívüli siplgálatókat tett az országnak. Im- rédy Béla éjjelt nappallá tévő szorgalmával, nagyszerű tehetségével, páratlan munkaerejével do gozik a közért, a nemzetért a legnehezebb posz’on, amely a mai álUméietben miniszternek kijut. A nagy gazdasági szervezet mü- ködésbeutartása, túl az államháztartás egymagában is nagy gondjain, szüntelen gazdaságpolitikai aktivitást parat csői az állami pénzügyek intézőjének. Mz már szinte történelmi tárgyilagossággal meg lehet látni, mi nagyot és hasznosat produkált Imrédy Béla. Bármily állásponton legyen is a közélet kritikusa a valutapolitika alapvető kérdéseiben, azt feltét'enül el kell ismernie, hogy Imrédy Béla tántoríthatatlan őre éa megőrzője a magyar pénz értékének. Hogy egyedül aa ő megalkuvást nem tűrő eltökéltsége óvta meg a magyar pengőt a gazdálkodás biztos kalku láoióa bázisául, hogy a dolgozók keresete, z munka ellenértéke nem ingadozik pillanatról pillanatra, mert vásárlóerejében meg nem fogyatkozott. És oly sok nagy érdemén felül az ő pénzügypolitikái zsenialitásának köszönheti a magyar gazda, hogy búzájával olyan távolabbi nyugati országokba eljuthat, ahova a háború kitörése óta alig-alig tudtunk exportálni. Imrédy Bélát legtalálóbban akként lehet jellemezni, hogy zrravzlóbb, különb férfi még nem állott az ő helyén. Ezt pártkülönbség nélkül mindenki csodálatos egyértelműséggel hiszi és vallja. Nagy erények, nagy érdemek ékesen szóló jutalma tehát a legfelsőbb kitüntetés, amely öröm telj» a visszhangot keltett mindenfelé. A sulyok elrepül I *) Irta: Jánosi György. A Tolnamegyei Újság január 26-i számában jelent meg az a bir, hogy Ssekssárd város polgársága nagyssertt szervesettséggel mozgalmat indított a városnak nagykösséggé való visszafejlesztése érdekében. — Megbisottak jártak házról-házra és aláírási iveket hordtak szét aláírások gyűjtése végett, *) Közreadtuk e cikket, hogy olvashassák azok, akik e mozgalom mellett és mögött, vagy ellene vannak, miként vélekedik egy nem érdekelt, erről a szerencsésnek nem mondható gondolatról. Sötétebb a kép, amelyet a cikkíró festeti, mint amire gondoltunk mi, amikor elsőizben foglalkoztunk a visszafejlődés kérdésével, de nem lehetetlen. Amikor a racionálás lázában élünk, amikor vármegyéket akarnak Osszeolvasztani, kerületi fő és alispánságokat terveznek, bizony megtörténhetik, hogy megszüntetnek megyeszékhelyt ott, ahol maga a polgárság adja meg reá az alapot, a jogot. Reméljük azonban, bogy a felsőbb hatóságok bölcsessége nem engedi meg, hogy e kérdésben fejjel menjünk a falnak. hogy ez a mozgalom biatoe sikerre vezessen, amint beszélik, ezer tagú küldöttséget is szerveznek avégett, hogy az a küldöttség „Filléres gyors* igénybevételével, megjelenjék a Wel- ügyminisster előtt éa a tömeg tekin télyével adjon súlyt az elhatározásnak. A mozgalom, mint minden váratlan mosgalom, aa első pillanatban kusza képet mutat. Hogy kik veietik, kik irányítják, kik szervezték, milyen célból ? Nem lényeges ok. Éretteszü emberek bizonyáré lelkiismeretűkkel számot vetve határoztak és döntöttek egy város sorsának ilyen alakítása felett. Az elszomorító csak az, hogy ez megtörténhet, hogy egy város polgársága arra az elhatározásra jut, hogy ellentétbe kerül saját érdekével és olyat tesz, ami elszomorító is, megdöbbentő ia. Mert nemcsak arról van e mozgalomban sió, bogy egy város megunja eddigi helyzetét, hanem más érdekekről is. Sseksaárd város máról-holnapra emelkedett ki a semmiből. Szinte a mormonok mesébe illő, lázas alkotó ereje, osodával határos teremtő készsége sugárzott Ssekssárd város minden hajtókáról, a pazar alkotásokról és a polgárság arcáról is. Klasscikm- ssn bájos, nagyszerűen meleg, hivo- gatóan kedves ez a város, pompás szőlőivel, jó levegőjével, szép kilátásával, iskoláival, remek templomaival, köshivatalaival, vis vezetéké vei, villanyvilágításával. Olyan ez a Tárói, mint egy tündérmese kihasított darabja, melyet Isten jókedvéből ajándékozott oda a magyarnak. Múltja káprásatos, történelmi értéke elsőrangú, gazdasági jelentősége a nená- seti életben nagyon súlyos, bissen világhíres bora nem kis becsűiéit szerzett a határokon túl a magyarnak. S most ez z város, illetve lakossága szakítani akar mindazzal, ami itt múlt és élet volt és vissza akar fejlődni nagyközséggé. Az újság legalább est mondja. Ssekssárd város a megye székhelye is, mint ilyen, a vármegye mindén polgárát érdeklő mosgalom nem márad hoszászólás nélkül,' tebát nem elegendő az, hogy szekszárdi polgárok döntsék el, hogy mi less velők, hanem azokat az iveket az egész vármegyében íb házról-házra keltene vinni, hogy mi íb történnék akkor ? Bizonyos, hogy a mozgalomnak így óriási sikere lenne és pedig két okból. , Először is mindenki irigyelte Saek- szárdot, bogy vármegyei székhely. És mint ilyen, rengeteg kiváltságot, előnyt élvezett a vármegye, sőt az ország valamennyi polgárának hozzájárulásából. A vármegyei székhelynek mindenki adófizető polgára, tehát nemcsak Szekszárd város, sőt ellenkezőleg, Szekszárd város ennek a helyzetinek csakis a hasznát látta, mert a székhely valamennyi tisztviselője kész vásárlója, kész és biztos adófizetője, nagy pénz és szellemi tőke letéteményese, mint ilyen a város müveit jellegének márvány alapja. Mondjuk igy: a tisztviselő - sereg az élő piac, amelynek a megszerzéséért sokan sok áldozatát hoznának. A másik ok amiért a mozga'om kiterjesztésének óriási sikere lenne az, hogy minden valamire való nagyközség sietne felajánlkozni, hogy Szekszárd helyett léptessék elő várossá, egyben vármegyei székhellyé. Számításba jöhetne elsősorban Dombóvár, ez a nagyszerűen fejlődő kisváros, azután Dunaföldvár, ez a lendületes község, azután Bátaszék, ez a telj*Ben maga erejére utalt község, végül Paks, Bonjhád és Tolna. Ezek a községek ugyanié igy gondolkoznak : Felgyarapodna lakosaimnak a száma 3000 olyan elemmel, Egyas siám Ara 12 fillér.
