Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-09-29 / 76. szám
XVI. évfolyam. Szekszárdi 1934 szeptember 29. 76. szám.** Szerkesztőség is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszátn: 85 és 102 Előfizetési d 11• Egész évre _ 12 pengő || Félévre _______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Hirdetősek Arait A legkisebb hirdetés dl|a 1'60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dl|ak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint a nyflttér soronként 60 fillérbe kerül. Felébresztett lelkllsmeret. Tizenöt esztendő kényszerű hallgatása és nyomasztó csendje után végre megszólalhattak a genfi nép« szövetségi palotában kisebbségi sors- ban vergődő magyar testvéreink panaszai és szenvedései. Másfél évtized után végre eljutottunk odáig, hogy az elszakított magyarság jajkiáltásai, testi és lelki gyötrelmei utat törhettek a világ közvéleményéig s Magyar- ország kiküldöttjének alkalom adódott arra, hogy a négy égtáj felé, idegen népek hatalmi önkénye alá sodort magyar kisebbségek ügyét a Népszövetség előtt szóvá tegye. A lapok híradása szerint Eckhardt Tibornak, a magyar megbízottnak nagy önmérséklettel és szigora tárgyilagossággal előadott közlései igen mély hatást gyakoroltak a Népszövetség tagjaira, akik nagy megdöbbenéssel vehették tudomásai, hogy annak a kisebbségi jogvédelemnek nagyobb dicsőségére, melyet állítólag a Népszövetség egyességokmánya, tulajdonképpeni alkotmánya biztosit, micsoda lelkiismeretlen és elvadult magyar- irtás folyik a Magyarország testéből nagyranőtt államok területein. Örömmel és elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy az Eckhardt Tibor által felsorolt vádpontok hatását egyáltalán nem tudta lerontani a kis- antant országok szónokainak gyenge és erőtlen védekezése. Hiába próbálta a román megbízott a magyar vádak cáfolhatatlan adatait az elvi vitatkozások ködös régiójába emelni, hiába kísérletezett Benes cseh külügyminiszter a diplomácia mindent elkenő mesterfogásaival: a lényeget, a valóságot nem tagadhatták, mert a legsúlyosabb, a legdöntőbb érv: a tények rendíthetetlen igazsága a magyar álláspont javára billentette a mérleget. Abban a beszédben, amellyel Eckhardt Tibor a magyar kisebbségek sérelmeit, állandó üldöztetésének szégyenletes részleteit a Népszövetség elé tárta : az egész magyar nemzet szólalt meg. Az a magyar nemzet, amely a trianoni békekötés óta fájdalmas némaságra kárhoztatva, tétlenül volt kénytelen szemlélni elszakadt véreink rettenetes sorsát. Ez a beszéd a vádlottak padjára ültette Romániát, Csehországot és Jugoszláviát, s rámutatott arra, hogy ezeknek az országoknak a jóvoltából milyen állapotok uralkodnak az állítólagos béke tizenötödik esztendejében Európa kellős közepén. Ezekre a tényekre a világ közvéleményének fel kell figyelnie. Meg kell értenie, tudatára kell ébrednie annak, hogy a Duna-medence kérdését mindaddig rendezni, Európa békéjét mindaddig helyreállítani nem lehet, mig három és fél millió magyar a középkorra emlékeztető elnyomatásban, legelemibb jogaitól megfosztva szenved. S reméljük, hogy a jövőben már nem fogják félrevezetni a világ közvéleményét sem a kisantant propaganda ferdítései és tagadásai, sem a francia sajtó velünk szemben ellenséges érzületű részének célzatos támadásai. A jövőben már senki sem vitathatja el a magyar nemzetnek azt a jogát, hogy a kisebbségi sorsra kárhoztatott testvéreink érdekében szót emeljen, annyival íb inkább, mivel ezt a jogot — a kisebbségek védelmét — ugyanaz a trianoni békeszerződés biztosítja, melynek egyéb rendelkezéseit a magyarságon oly kíméletlen szigorral végrehajtották. S nem vitathatják el a jövőben a magyar kisebbségeknek az élethez, az iskolákhoz, a művelődéshez való jogát sem s mindazokat az egyéb jogokat, amelyeket az uralmon lévő románok, csehek és szerbek eddig lábbal tiportak. Bethlen István gróf legutóbbi cikkében helyesen mutatott arra, hogy a magyar kisebbségek sorsa az egész magyar nemzet számára a lét, vagy nemlét kérdése. Olyan kevesen vagyunk, hogy Széchenyi István szerint még az apagyilkosnak íb meg kellene bocsájtanunk, s amikor más sokszorta hatalmasabb nemzetek féltő gonddal őrködnek minden idegen államba szakadt fajtestvérük felett, amikor Anglia hadihajókat küld messzi tengerekre néhány angol polgár biztonsága érdekében, akkor a társtalan Előlő Hámunkban rövidesen már megírtuk, hogy a szekszárdi törvényszék kedden délben foglalkozott az- iái a sajtópörrel, amelyet őrgróf Pál- lavicini György, a dombóvári kerület képviselője indított dr Koralewszky Géza dombóvári orvos, a Dombóvár és Vidéke felelős szerkesztője ellen. Dr Koralewszky ugyanis éleshangu cikket irt Pallavicini ellen a Budai Vigadóban mondott ama beszéde miatt, amellyel megsértette a vezérkari tiszteket és amely kijelentéséért bűnvádi eljárás indult ellene a honvédség sérelmére elkövetett rágalmazás miatt. A tárgyaláson felolvasták a vádiratot, amely szerint őrgróf Pallavicini a cikknek következő kitételeit inkriminálta: — Szégyeljük magunkat mi, ennek a választókerületnek hazafias érzésű választó- polgárai — Írja a cikk, — ön miatt őrgróf ur. Tisztában voltunk önnel eddig is, de arra, amit elkövetett, képesnek mégsem tartottuk. Fejetlenül ellenzéki volt ön egész életében. A nyaklónélküli legitimizmus és egyéni érvényesülés fűtötte önt az utóbbi években és fűti mostani működését ts, amikor rögeszméje a restauráció érdekében való revízió és mindent felrúgva, azért küzd, hogy a régi, »igazán nagyok« és az ön által áhított »rendezett viszonyok« visszajöjjenek. Ez a hang olyan destrukció, amilyent büntetlenül senki sem használhat, alattomos tőrszúrás minden megkinzott, hazafias magyarnak a szivében. Ez a hang nem méltó magyar emberhez, magyar törvényhozóhoz. A magyar honvédség tisztikarát a legbru- tálisabb támadásban részesítette és tette ezt ön, aki e hazafiatlan kijelentése óta nem i méltó arra, hogy ennek a tisztikarnak mo- [ csoktalan pengéje megérintse. Követeljük, 1 hogy tűnjön el a közélet porondjáról, mert és maroknyi magyarság sem hagyhatja sienvedni és vesini fajának harmadrásaét. Hiába szegezi ellenünk a francia sajtó elfogult résae aat a vádat, hogy a kisebbségi sérelmek hangoztatásával is revíziós célokat szolgálunk. Egyetlen magyar, a magyar kormány sem tagadja, hogy revízióra, a trianoni igazságtalanság jóvátételére törekszünk békés eszközökkel, de a magyar kisebbségek sérelmeinek orvoslása, jogos igényeinek kielégítése független a revíziótól, azzal kapcsolatba nem hozható. A békeszerződésnek semmiféle rendelkezését nem kell megváltoztatni ahhoz, hogy az elszakított magyarok emberi életet élhessenek s ne legyen minden percük reszketős és szenvedés. Kétségtelen, hogy a magyar Kálvária utján uj állomáshoz jutottunk. E’értünk annyit, hogy végre meghallgatták panaszainkat s a világ lelkiismerete moBt a józanság és tárgyilagosság mérlegére helyezheti a magyar kisebbségek nagy perének szomorú tényálladékát. Egészen bizonyos, hogy minden elfogulatlan európai lelkében a magyarság javára hozza meg ítéletét, csak az a nagy kérdés, hogy az európai lelkiismeret szavát mielőbb követni fogja-e a tett, az ítélet igazságos végrehajtása is? ott csak tiszta fejjel és tiszta szándékkal lehet haladni, A tárgyaláson, amelyen dr Kora- lewszky a valódiság bizonyításának elrendelését kérte, megjelent maga őrgróf Pallavicini is. Dr Koralewssky kérte, hogy a bíróság addig függessze fel az eljárást, amig a Pallavicini ellen Budapesten folyó rágal- mazási per el nem dől. Kérte egyúttal, hogy terjessze ki a bíróság a bizonyítást Pallavicini nek a múltban tanúsított politikai magatartására is, minthogy nem azért támadta Palla- vicinit, mert legitimista, hanem azért, mert kifogásolható, hogy az a Pallavicini folytat most nyaklónélkttli legitimista politikát, aki az egyik lap 1918 november 18-i száma szerint ezeket mondotta: »Az események azt, amit mi tervezgettünk, kikényszeritetlék: tényleges köztársaság vagyunk, a királyság megszűnt. Nem erőszakkal, hanem először a királyi hatalom tényleges megszűnte esetén az osztrák császári hatalomtól való visszavonulás folytán, a pragmatika szankció alapján, jogilag is. A nemzetgyűlés is, amely a köztársasági államforma megalapítója, már csak a tényleg létező állapotot szankcionálta és nem hiszem, hogy akadnának, akik a köztársaságot, amely a magyar nemzet érdeke, a világhelyzetben kifogásolnák«. Pallavicini ügyvédje ellenezte a valódiság bizonyítását és az eljárásnak a rágalmazás! per befejeztéig való felfüggesztését. A védő annak a jellemzésére, hogy Pallavicini budai vigadóbeli beszéde saját táborában is ellenhatást váltott ki, hivatkozott arra, hogy Pethő Síndor, a légi timista mozgalom egyik tagja elállt a szólás jogától és azt mondotta, hogy Pallavicini vagy őrült, vagy illumi- nált állapotban van. A bíróság elrendelte a valódiság bizonyítását és az eljárást a Pallavicini ellen folyó rágalmazóéi per befejezéséig felfüggesztette. A törvényhatóság kisorsolt taglal Tolna vármegye igazoló választ- nyának dr Hagymássy Zoltán főispán elnöklésével tartott ülésén kisorsol- tattak a törvényhatósági bizottságból az 1934. év végén kilépő alábbi tagok: Horváth Károly szekBzárd-ujvárosi plebánoB, Fogarasy József és Práj- májer József Pollermann szekszárdi kisgazdák, Takács József dörypatlanL főjegyző, Havas Bála dombóvári jó- szágkormányzó, Vér Vencel ny. gymn. igazgató, Kaufmann János mucsi plébános, Vida István döbröközi, Horváth János kurdi földmivesek, Surí János lápafői bíró, Kremzer József szakcsi lakos, Szíjártó László szakcsi ig.-tanító, Révész István dunaföldvári molnár, dr Korniss István tb. vm. másodfőjegyző, Kovács József Gulyás és Vida István dunaföldvári, Gutay János és Fehér János faddi kisbirtokosok, Fóber János németkéri, B* Bozóti István nagydorogi, Imre István Boda kajdacsi földmivesek, Grün- wald Mátyás bikácsi kereskedő,. Girat Mihály paksi takarékpénztári pénztáros, Molnár István paksi, Keller József dunakömlődi kisbirtokosok,. Földesi Ferenc madocsai biró, ifj. Kovács István Korsós sárpilisi, Asztalos Péter alsónyéki, Rainauer Jakab, id. Bakó Simon bátaszéki, Dani János decsi, Szőke Sándor decsipusz- tai kisbirtokosok, dr Csapó Dániel tengelici földbirtokos, Kilián János sióagárdi, Guszter Ferenc tolnai kisbirtokosok, Linka Ottmár tolnai ny. községi főjegyző, Láng János varsáéi földmives, Becker János köleBdí mészáros, Schmidt János gyönki jegyző, Fábián Imre sárszentlőrinci ev. lelkész, Bräutigam Ferenc sza- kadáti plébános, Binder Konrád kistamási, Fein Péter felsőnánai, Takács János simontornyai, Ritter Péter keszőhidegkuti, Németh István misz- lai földmivesek, Reinhardt Henrik nagyszékelyi, Haypál István tolna- némedi kisbirtokosok, vitéz May József, Dravetz István értényi, Biletzr Ferenc koppányszántói, Paska Ádám magyarkéri, Gulyás István ozorai,, Orbán Pál magyarkeszi, Hanák Mihály regölyi, Dávid Pál szakályi föld- mívesek, Barabás András pári ig.- tanító, dr Dencz Ákos országgyül. képviselő, Tóth A. Sándor tamási kisbirtokos, Märcz József bonyhádi I. biró, Potzner Fülöp bonyhádi II. bíró, Fritz Mihály belaci biró, Ge- stettner Konrád bonyhádvarasdi biró, Egyes szám ára 12 ffillérB Őrgröf Pallavicini György sajtópere.
