Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-09-01 / 68. szám

Szekszárd, 1934 szeptember 1. 68. szám. XVI. évfolyam. TOLNANEGYEI ÚJSÁG WlfTBVlrt-NT KftrS7KH MCTVTPIFTriS rrBRSTrtWT pnijnrxi te TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épllletében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden azcrdén és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a I'M pengő. — A hirdetés eny 60 mtUlmétee széles hasábon mllllmélcrsoronként 10 Aller. ! Állási keresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 flUárbe kerül. Útépítési politikánk. Abban a nagyszabású beszédben, melyet Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter mondott megyénkben Si- montornyán, számos oly probléma vonult fel, amely méltán vonhatja magára a magyar közvélemény ér­deklődését. Mindenki, aki komolyan szivén viseli ennek az országnak és nemzetnek a sorsát, bizonyára egyet fog érteni mindazzal, amit Fabinyi Tihamér a különböző horgas, nyilas és egyéb fajta keresztek jegyében indított mozgalmakról mondott, mert valóban igaza van a miniszternek abban, bogy van a magyarságnak amngy is egy keresztje, amely egy­forma súllyal nyomja mindannyiank vállát: ez a trianoni kereszt és van viszont egy másik keresztünk is, amely ezeréves maitank teljes fényé­ben ragyog előttünk: ez az apostoli kettős kereszt, s mindannyiunknak éppen arra kell törekednünk, hogy a magyarságnak ez az évezredes ha­gyományokon alapuló keresztje ismét régi fényében ott ragyogjon a hár­mas halmokon. Igaza volt a kereskedelmi minisz­ternek abban is, amit az ország há­rom legfontosabb gazdasági tényező­jének: a mezőgazdaságnak, az iparnak és a kereskedelemnek egyetértéséről mondott. A magyar nemzetnek szük­ségé van mindhárom gazdasági ága­zatra s éppen ezért az ország csak ngy fejlődhetik és ngy gyarapodhatik, ha a három tényező megtalálja a köl­csönös együttműködés és a közös megértés lehetőségeit. Fontos és figyelemreméltó kijelen­téseket tett a kereskedelmi miniszter az utak kérdéséről is. Megállapította, hogy bár az állami költségvetés kény­szerű csökkentése folytán aránylag szerény összeg áll rendelkezésre az útépítés folytatása céljából, a keres­kedelemügyi minisztérium mégis meg­találta a módját annak, hogy egy tíz évre megállapított utfejlesztósi terv alapján megkezdje az ország úgy­nevezett bekötő útjainak kiépítését. Ezzel a kijelentésével Fabinyi Tiha­mér a magyar életnek egyik legfon­tosabb kérdését érintette. A mai gaz­dasági viszonyok közepette ugyanis mérhetetlen jelentősége van annak, hogy az ország megfelelő, jókarban tartott és az év minden szakában használható utakkal rendelkezzék. Fontos ez elsősorban a mezőgazda­sági termelés, a falusi nép és általá­ban a gazdasági forgalom szempont­jából. Hiszen közismert tény, hogy az ország egyes vidékein, különösen az Alföld tanyás vidékein, valamint a közlekedési hálózattól távoleső he­lyeken a mezőgazdasági termelők éppen azért képtelenek termel vényei­ket megfelelően értékesíteni, mert hiányzik a szükséges úthálózat, ame­lyen a gazda verejtékes munkájának eredményeit a legközelebbi fogysBztó- piacra, vagy vasútállomáshoz beszál­líthatná. De ugyancsak a megfelelő utak hiánya teszi oly sivárrá, nehészé és kétségbeejtővé egyes falvak és vidékek életét, amelyek a téli idő­járás beálltával, feneketlen sártenger- tői körülvéve, valósággal elszakadnak a külvilágtól. Az utak hiánya teszi lehetetlenné a falvak és a tanyavidék megfelelő egészségügyi ellátását, a kultúra kifejlődését, a pontos és minta­szerű közigazgatást, mert a városi ember talán nehezen is tndja elkép­zelni, hogy a jó ut úgyszólván az egyetlen kaposolat, amely a falvak és a tanyák népét a nagyvilággal, az országgal és az emberiséggel össze- fÜzK De felbecsülhetetlen fontossága van az utkérdésnek az njabb időkben ör­vendetesen fejlődő idegenforgalmunk szempontjából is. Nem szabad ugyanis felednünk, hogy ma a külföldi uta­sok és vendégek jelentős része gép­kocsikon, autókon jön országunkba. S az idegen természetesen csak azokat a vidékeket, azokat az államokat és azokat a látnivalókat keresi fel szi­Azon alkalomból, hogy az „Esti Kurirtt-ban Dinnyés Lajos képviselő nyilatkozatot tett közzé, amelyben éles kritika tárgyává tette Eckhardt Tibor és a Független Kisgazda Párt politikáját, lapunk egy barátja be­küldte hozzánk DinnyéB Lajos nyi­latkozatát, amely a következőket tartalmazza: „Amióta a Független Kisgazdapárt nagynevű vezére, Gaál Gaszton el­hunyt, a párt Eckhardt Tibor vezér­lete alatt régi pregrammját lassan fel­adta. A földmives nép panaszait a párt képviselő tagjai ma már sokkal kisebb lendülettel tessik szóvá. De még ennél is különösebb a párt­vezér ugra-bugrálása a szélső ellenzé­kiség és a kormányt támogató ál- ellenzékiség között. Egyszer nyíltan beszélgetnek arról, hogy a párt Göm­bössel lepaktált. Utána rögtön Eck­hardt Tibor népgyülÓBi beszédben élesen elítéli a kormány gazdasági politikáját. A vezér és a párt kép­viselő tagjai kint a vidéken heves ellenzékiek, itt Budapesten pedig tit­kos támogatói Gömbösnek. „Lábhoz tett fegyverrel várunk 0 — mondja a pártvezér, de ebben a fegyverben, mióta Gaál Gaszton elhunyt, nincsen golyóbis.® Lapunk ezen előkelő barátjának óhajára közzétesszük e nyilatkozatot, azonban tárgyilagos ób még politiká­ban is mindig igazságos álláspontunk e kérdésben az, hogy Eckhardt Ti­bornak, a Független Kisgazda Párt elnökének és azon társainak eljárása, akik a meddő ellenzékeskedés útjáról a cselekvés és alkotás útjára kíván­nak térni, politikai felfogásunk sze­rint teljesen helyes, az ország egye- , teme, különösen azon társadalmi ősz- 1 tály érdekében, amelynek ügyei iatá- | poláaa céljából alakította meg néhai vesen, amelyekbe! sima, lehetőleg pormentes ut veaet. Ezért lehetünk igen hálásak a kormányzatnak, hogy Nyugat felé kiépítette as európai színvonalon álló Budapest—bécsi or­szágutat, mely idegenforgalmunk egyik főtttőerévé vált. Ezért jelent mérhetetlen hasznot a budapest— miskolci, a balatoni országút és ezért igen fontos a Budapestről Balkán felé vesetó nemsetköii országúinak mielőbbi befejezése. Modern nemzet ée haladni vágyó ország a jó utakat nem nélkülözheti, a legfontosabb nemzetpolitikai érde­kek megvalósítását helyezte tehát Fabinyi Tihamér kereskedelmi mi­niszter simontornyai beszédében ki­látásba. — Az ország közvéleménye megnyugvással láthatja, hogy a kor­mány minden anyagi nehézség elle­nére gondot fordít arra, hogy utakat adjon az országnak, olyan ntakat, emelyek a magyar falvakat a váro­sokkal, aa egész országot pedig a külfölddel kötik össze. Gsál Gaszton annakidején pártját. Ha valaki figyelemmel kiséri a magyar politikai élet folyását, meg­állapíthatja azt, hogy Eckhardt Tibor és társai a magyar gazdatársadalom érdekében mindig osak követeléseket támasztottak és hangoztattak, Göm­bös Gynla miniszterelnök pedig nagy­vonalú politikai programmja alapján igyekezett ée igyekszik a gazdatár- sadalom megsegítése érdekében meg­valósítani mindazt, amit az ország gazdasági helyzete lehetővé tesz. Csak fiatalos elfogultság és politi­kai rutinirozottság hiánya kovácsol­hat vádat Eckhardt Tibor és a párt egyes tagjai ellen, ha nem felforgató eszközökkel és nem a társadalmi osz­tályok közötti békének demagóg fel­forgatásával óhajtják egyéni és nem közérdekű céljaik elérését, mert hisz a magyar politikusok között ma nem lehet éles választóiul, mint a boldog béke idejében a 67 és 48 között volt és ez a tizenhárom vármegyére le- csonkitott ország és politikusai nem engedhetik meg, hogy csak az ellen- zékeskedés kidomboritása érdekében támadják és tépjék egymást, ha­nem minden becsületes érzésű ma­gyar politikusnak és embernek össze kell fognia abban, hogy az egész nemzet kttl- és belpolitikai ügyei előbbre vitessenek és megvalósítható legyen minden olyan gondolat, amely a magyar nemzet összes társadalmi érdekeit jól szolgálja. Nem az a nép barátja, aki hor­dóra állva egyebet sem tud, mint belevájkálni az emberek nyomorú­ságába és szomorú gazdasági hely­zetükből fakadó keserűségüket arra akarja felhasználni, hogy önös érde­keit szolgálja éB nem törődik aszal, hogy olyan tüzet visz a néprétegek közé, amely esetleg elhamvasztja a Trianonban meghagyott kis nyomo­rúságunkat is, hanem, aki maga ie neki feesiti vállait aa ország kátyúba került szekerének és nem nézi, hogy mások is emelik-e, de igyekssik ezt a szekeret arra az útra terelni, amelyen biztonságosan és békésen haladhat a kivezető ut felé. A uemiet politikája szempontjából nem oly veszélyes, ha a kisgazda­párt puskapora a lábhoz tett fegy­verben kissé megázott és nem robba- nik olyan gyorsan, mint azt a párt szélsőséges tagjai kívánják. Sokkal jobb, ha egy fegyver nem sül el, mintha lövés közben szétrobban és azokat sebzi meg, akiknek érdekei védelmére a fegyver valamikor meg­töltetett. Dinnyés Lajos támadása, amelyet a minden ellenzéki irányzattal kacér­kodó és a politikai életben egyedül álló Rasaay Károly lapja oly szen­zációsnak ígérkező pecsenyeként tá­lalt fel, Eckhardt Tinornak nem árt­hatja Gömbös Gyula miniszterelnök­kel párhuzamos irányban haladva kí­vánja a kisgazda társadalmat mai ne­héz helyzetéből kiemelni és az agrár elemek milliói jólétének megteremté­sével akarja ebben az országban as egészséges gazdasági vérkeringést megindítani. A római szerződés hatása. Alig vette át Sohuschnigg osztrák kanoellár Dollfuss hagyatékát, sietve ragadta meg az alkalmat, hogy Magyar- országon látogatást tehessen ée Göm­bös Gyula kormányeluökkel tárgyal­hasson. Meg is mondta az osztrák kancellár, hogy gazdasági vonatko­zások mellett ennek a látogatásnak politikai jelentősége is van, mert ő, a kanoellár ezzel is aláhúzni és hang­súlyozni akatjs, hogy mindenben egyetért az olasz—magyar—osztrák hármas megegyezés tekintetében már­tírrá lett nagynevű elődjével és ba azon egyáltalán valamit változtatni akar, az csak egy lehet, hogy azt minél jobban kimélyitse és minél erősebbé tegye. Erős a hitem — mondotta többek közt a kanoellár, — hogy a Mus­solini—Gömbös—Dollfuss alkotása: a római egyezmény a háború utáni idők leghatalmasabb alkotása, amely­ben éppen annyira benne él) a há­rom nagy államférfi béke utáni vá­gyakozása, mint ahogy benne él az a természetes óhajtásuk is, hogy a nagy gasdasági küzdelemből hazáju­kat sikeresen vezethessék a talpra- állás, a boldogulás felé. Joggal hangsúlyozta Schuschnigg kancellár, hegy e hármas egyezmény­nek főként az adja meg különös je­lentőségét, hogy eltérően az eddigi szerződésektől, az nem irányul senki- ellen, mert hiszen, amint az egyez­mény aláírói az aláíráskor és azóta, is mindig hangoztatták: a jegyző- I könyvek nyitva állanak minden or» I Bzág előtt. Aki figyelemmel kíséri a. Indokolatlan politikai támadás. Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom