Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-06-06 / 43. szám

1934 junius 6. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 dalom erődítménye és ngy látom, I bogy a SaeksaArdi Népbank a kö- j vetkező időkben, a gazdasági hullám- I vonal dacára is meg fog állni ée ki fog bírni minden ostromot. Raiffőisenről beszéltem és rá kell mutatnom arra, bogy Raiffeisen után Magyarországon as első agrárválság váltotta ki a hitelszövetkezet gon­dolatát. Aa első agrárválság, amikor as amerikai verseny megtámadta Magyarorsság mezőgaidaságát, a magánussora a kisgazdák százezreit tette tönkre és az oceánhajók a ma­gyar emberek százezreit vitték ki az uj világba. Most a második agrár­válság idején a hitelszövetkezeti há lózat, amelynek alapja a becsületes ség és a hűség csodálatos kemény­séggel állja az élet rohamait. Az 1016 szövetkezetből még ma is 1010 szövetkezet működik és bízom abban, hogy annak 90°/o-a ki fogja állni a válságot. Ez annál inkább csodála­tos, mert a 380.000 tagból 320.000 kisgazda, akiket elsősorban támadott meg a gazdasági válság. A magyar földművelő társadalom­nak a szövetkezeti mozgalom iránt való érzékét mutatják azok, akik az élén állnak a falusi hitelszövetkezeti mozgalomnak, mert a falvakban, amelyeket sokszor megtámad a de­magógia, ezeknek a jó magyaroknak ezrei ott állnak, mint lelkész, tanító, jegyző és gazda és védik falujukat és igyekszenek megtenni mindent a falu megmentése érdekében. A szó­nokok már sok kárt tettek az ország­ban és én meg vagyok győződve, hogy a szövetkezeti tábornak 320.000 tagja nem veszti el önuralmát és át fogja magát menteni a jövőbe, mert a szövetkezeti mozgalomnak azt kell nézni, hogy a kis egzisztenciák ér­dekében hol tud jót tenni, eredményt elérni. Tisztelt ünnepi Közgyűlés 1 Örömmel látom visszhangját ezek­nek a gondolatoknak a Szekszárdi Népbank történetéről előterjesztett jelentésben. Összefogás abban, hol lehet jót tenni, eredményt elérni nem az intézet érdekében, hanem az egész magyar gazdasági élet érdekében. Mikor az anyaintézet, az Országos Központi Hitelszövetkezet éB ezer hitelszövetkezet nevében üdvözlöm a Szekszárdi Népbankot, kívánom, hogy a Szekszárdi Népbank az elkövetkező hatvan és még sok-sok hatvan esz­tendőt egy boldogabb, nagyobb, az ezeréves Magyarország határain belül érjen meg és tagjai lelkisége fellen­düljön és mindazok a polgárok, akik tagjai sorában vannak, a gazdasági javulást érjék meg és emeljék fel Istenhez szemüket, áldást kérve, hogy ez a szövetkezeti munka minél szebb eredményt hozzon. Bár elismerem Raiffeisen érdemeit és azt, hogy az ő gondolata alapján létesültek Magyarországon a szövet­kezetek, azonban nem szabad elfelej­tenünk azt, hogy volt egy nagy magyar ember, aki felvetette a szo­lidaritásnak, a becsületes hitelnek, az összefogásnak a gondolatát, aki azt mondotta, hogy a kaszinók mel­lett szövetkezeteket is kell alapítani és ez a nagy európai ember, a leg­nagyobb magyar, gróf Széchenyi István volt, akinek nyomdokain gróf Károlyi Sándor felemelte a zászlót és vitte tovább a magyar nép meg mentése érdekében. Ma, midőn az árvízi hajósnak, Wesselényi Miklósnak, Széchenyi legjobb barátjának szerepét töltik be a szövetkezetek és szerény csónak­jukkal azt keresik, hogy lehet segi- tani: akkor minket elfog Széchenyi nagy lelke és bizalma a jövő iránt és azzal tekintünk az egész magyar haza jövendője felé, hogy bármeny­nyire érnek bennünket a hullámveré­sek, azért mégis elérjük a jobb jö vöt, amelyért a magyarok százezrei becsületes munkával, az összefogás szent jelszavával, minden széthúzás­tól mentesen dolgoznának. Adja Isten, hogy úgy legyen 1 Az előkelő és legilletékesebb hely­ről elhangzott oly megtisztelő elis mérés és méltánylás után az elnöklő Kiss Lajos apátplebános, felsőházi tag köszönte meg Schandl vozérigaz- gatónak a Szekszárdi Népbank múlt­ját és működését méltató beszédét, majd a hősi emlékmű leleplezése al kaiméból Kölesdre érkezett József királyi herceg üdvözlése végett távol­levő dr Perczel Béla alispán meg­bízásából dr Haypál Sándor árvaszéki elnök a vármegye törvényhatósága nevében ezeket mondotta: MéltóságoB Elnök Ur 1 Mélyen tisztelt ünnepi Közgyűlés! A vármegyei Alispán Ur más irá­nyú elfoglaltsága folytán az ö meg­bízásából nekem jutott az a meg­tisztelő feladat, hogy a Szekszárdi Népbankot, mint az OKH tagját fenn­állásának 62-ik közgyűlése alkalmá­val a vármegye közönsége nevében mély tisztelettel köszöntsem. A vármegye törvényhatósága — már csak hivatásánál fogva is — élénk figyelemmel kiséri a területén létező pénzintézetek működését és örömmel ragad meg minden alkal­mat, hogy a hivatása magaslatán álló, a magasabb ethikai szempontoktól vezérelt pénzintézetek iránt nagyra­becsülését kifejezésre juttassa. Külö­nös örömmel teszi pedig ezt meg az OKH kötelékében működő pénzinté Betekkel, szövetkezetekkel szemben, amennyiben azok a szövetkezeti eszme magasabb célkitűzésének megfelelően töltik be hivatásukat. Mert, mélyen tisztelt közgyűlés, a szövetkezetek éppen a nép széle­sebb rétegének és a szegényebb nép- osztály hiteligényeinek kielégítésére és tőkeképzésének elősegítésére lévén elsősorban hivatva, működésükben nemcsak a rideg finánc szemponto­kat, hanem a szív megértő paran­csait is szem előtt kell tartaniok. Ezen tárgyi kapcsolatokon túl­menően még személyi szempontok is azok, amelyek a vármegye törvény- hatóságát a Szekszárdi Népbankhoz — működésének egész folyamán — hozzáfűzték. Hiszen egyik létrehivója és első elnöke a vármegye akkori tiszti főügyésze, Stann Ferenc volt. Elnökségének soraiban ott láttuk Fördőa Vilmos vm. tiszti főügyészt, Forster Zoltán vm. alispánt, dr Kra- molin Gyula t. főorvost, azonkívül az igazgatóságban és felügyelőbizott- ságban mindig helyet foglalt a vár­megye egy-két vezető tisztviselője. Maga az a tény, hogy a törvény­hatóság jónak látta, hogy vezető tiszt­viselői az intézet vezetésében részt vegyenek, bizonysága annak a nagyra­becsülésnek, amellyel a Szekszárdi Népbanknak a vármegye gazdasági életében kifejtett működése iránt vi­seltetett. Mélyen tisztelt Közgyűlés! A Szek­szárdi Népbank 62 év működésére tekinthet a mai napon vissza. Ez alatt a 62 év alatt a gazdasági élet változásai sokszor tették erejét meg­próbáltatásra. Ért meg nagy fellendü­lést, gazdasági és pénzügyi krízist, mégis jogos büszkeséggel hivatkoz- hatik arra, hogy bölcs, szolid és előrelátó vezetés lehetővé tették, hogy minden veszéllyel szemben meg tu­dott állani. Örömömre szolgál, hogy várme­gyém törvényhatóságának nevében megállapíthatom, hogy a Szekszárdi Népbank hivatásának mindig a ma­gaslatán állott, feladatának tiszte­letre méltóan felelt meg és éppen ezért, amidőn mai ünnepi közgyűlé­sén a vármegye közönsége és vár­megyém alispánja, dr Peresei Béla ur Öméltósága nevében mély tiszte­lettel köszöntőm, további működé­sére Istennek áldását kérem. A hivatalos vármegye szép meg­emlékezése után kért szót vitéz Vendel István szekszárdi polgármester és az alábbiakban méltatta a Nép­bank Szekszárd érdekében kifejtett hat évtizedes hasznos működését: A Szekszárdi Népbankot és annak vezetőségét a mai napon megtartott jubiláns közgyűlés alkalmával Ssek- szárd város közönsége nevében őszinte tisztelettel és szeretettel üdvözlöm. Schneider János vezérigazgató ur oly hűen, a valóságnak megfelelően és szép szavakban méltatta az inté­zet történetét, hivatását és működése eredményét, hogy ahhoz hozzátenni valóm nincsen. Mégis méltóztassanak megengedni, hogy pár szóval a ma­gam részéről is lerögzítsem egyrészt azokat a szempontokat, amelyekből folyólag a Szekszárdi Népbankot vá­rosunk gazdasági helyzetében elfog­lalt pozíciója alapján bírálnunk kell, másrészt megemlítsem azt a mun­kásságot, amelyet e jubiláló intézet az imént mondott megvilágításban hosszú évtizedeken át lelkiismerete­sen folytatott. Városunkat az apátság vagyoná­nak és a jobbágyság megszűnése után, mindenkor kispolgárok lakták. Ennek a társadalmi osztálynak is jó­részét földmunkások, kisiparosok és kiskereskedők tették ki. A gazda­sági élet szempontjából említett ezen etnográfiái állapot mellett közismert az is, hogy Szekszárd túlnyomórészt szőlőművelő város és esen termelési ág jó- vagy balsorsával függött ősz- sze lakossága minden egyes rétegé­nek anyagi boldogulása, jóléte. Ha visszaemlékezünk arra a nagy pusztításra, amelyet a filloxéra vég­zett városunkban és környékén, ha visszaemlékezünk arra a nagy le- rongyolódásra és nagy szegénységre, amelyet ez a katasztrófa okozott, úgy bátran állíthatjuk, hogy a Szekszárdi Népbank az akkori gazdasági válság leküzdésére, — a kisemberek érde­kében, — szinte meglátásszerüen ala­kult. Mi tehát csak akkor fogjuk tisztán látni a Szekszárdi Népbank valódi munkásságát, ha mindezt új­ból átgondoljuk és egyrészt vissza­emlékezünk a pár koronás kölcsön­kérésekre, másrészt felújítjuk azt az időt is, amidőn polgárságunk élni- akaráaa az említett gazdasági vesze­delmet leküzdötte és a Népbank segít­ségével megkezdhette a filléres tőke­gyűjtést és az ez alapon nyugvó biz­tos vagyonszerzést. Elmondhatjuk azt is, hogy az Intézet hivatását a leg­virágzóbban akkor töltötte be, ami­kor a világháború előtt Nsgymágyar- ország boldog korszakát élte. A nagy világégés után a gazda­sági lerongyolódáskor a Szekszárdi Népbank megint nyomban rendelke­zésére állott a kisembereknek és meg­mutatta nekik, hogy a máról-hol­napra való meggazdagodás helyett a biztos ut az anyagi boldoguláshoz a szövetkezésben rejlő erő és a becsü­lettel, szorgalommal végzett munka szerény jövedelmének a gyümölcse Mindezek előrebocsájtása után meg­állapítom azt, hogy a Szekszárdi I Népbank városunk gazdasági és kul- ] turális élete minden terén segítő ke- j zével úgy a múltban, valamint a je- ■ lenben is állandóan ott volt és ki­vette részét az áldozatos segítésből. Megragadom tehát ezúttal az al­kalmat, hogy a város háláját és őszinte köszönetét fejezzem ki mind­ezekért. Ez az Intézet megmutatta, hogy az emberek megértése mit képes te­remteni és ez az Intézet megérdemli» hogy továbbra is azzal a szeretettek övezzük, amelyet becsületes munkás­ságával megérdemelt. Kívánom, hogy a jubiláló szövetkezet érjen még meg sok-sok esztendőt és mielőbb érj» meg a magyar gazdasági élet fellen­dülését és a Magyar Haza feltáma­dását. A reális valóságokra, a város lakos­ságának a megsegítésére frappáns tö­mörséggel rámutató hatásos beszéd után Szabó János a Szekszárdi Ta­karékpénztár elnfiklgazgatója, a TÉBE pécsi körzetének alelnöke a tolnamegyei pénzintézetek nevében eképpen beszélt: — Úgy érzem, hogy ezen az ünne­pélyen engem a jogcímek halmaza nemcsak feljogosít, hanem egyenesen ösztökél arra, hogy a jubiláló inté­zettel együtt örvendjek és együtt ünnepeljek. Meleg szeretettel gondo­lok vissza arra a 22 év előtti időre, amikor szerénységem is tagja lehetett aa ünneplő intézet választmányának. A legmesszebbmenő tárgyilagos­sággal hajtom meg az elismerés zász­laját azért, mert ma is az az egye­nes és becsületes üzleti szellem ural­kodik, amellyel az elődök 62 év előtt az intézetet megalapították és amely szellem lehetővé tette, hogy az inté­zet a nehéz időkben jubilálni tud. Meleg szeretettel üdvözlöm a 88 éves Szekszárdi Takarékpénztár kép­viseletében az ünneplő szomBzédot’és ugyancsak elismeréssel vagyok a 62 éves tisztes versenytárs és a 37 éves szomszédnak. Mélyen tisztelt Díszközgyűlés I Egyes külföldi államok hitelszer­veinek robajoa összeomlása bizonyítja, hogy a közgazdaság tisztességes hitel­élet nélkül elsorvad. Ezekben a nehéz időkben különösen örvendenünk kell annak, amikor egy magyar vidéki hitelszerv vezetősége hosszú évek be­csületes munkájára tekinthet vissza. A Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének pécsi körzetébe tar­tozó tolnamegyei pénzintézetek ne­vében is elismerésemet fejezem ki és együtt ünnepiek a jubiláló intézettel és arra kérem annak vezetőségét, hogy a bekövetkező évtiiedekben is az eddigi szellemben működjék, mert csak igy tudjuk a magyar közgazda­sági életben hivatásunkat zavartala­nul teljesíteni. A nagy helyesléssel fogadott fel­szólalás után a megyebeli hitelszövet­kezetek nevében Szilágyi Béla őcsényl reform, lelkész, hitelszövetkezeti elnök az alábbiakban üdvözölte a jubiláns intézetet: Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség t Kétségtelen, hogy van valami kis kontraszt abban, ha egy lelkipásztor feláll egy pénzintézetet ünneplő kö­zönség soraiból és nem elégszik meg azzal, hogy mint néma szemlélő ve- gyén részt az ünneplésben, hanem kifejezésre akarja juttatni egyrészt a vármegyebeli hitelszövetkezetek üd­vözletét, másrészt az örömét is afe­lett, hogy egy pénzintézet boldog és boldogtalan időben, a régi jó világ­ban éppúgy, mint a legválságoBabh napokban is teljesítette több mint I egy félszázadon keresztül rendelte- I tését. Lelkiismeretem és hivatásom azt I parancsolják, hogy csak azt mondjam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom