Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-05-30 / 41. szám

1934 május 30. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG A kormány megszabadítja Dombóvári tetemes aszfaltadósságától. Sztranyavszky Sándor, dr Pesthy Pál és dr Őrffy Imre szerepe az akcióban. Ismeretes, hogy Dombóvár hástar- tásának egyensúlyát az ominóaus asz- falttlgy majdnem felborította, úgyhogy a képviselőtestületet is fel kellett osalatni és as autonómia jogait és teendőit megyebiatosra kellett át- ruhisni. A törvényhatósági bizottság hónapokkal eselőtt Ssongott Edvin szekszárdi főssolgabirót választotta megyebiatossá, akinek legfőbb gond­ját ennek a kérdésnek rendezése ké pezte. Sokszor és több Ízben tárgyalt a megyebiatos a hitelesé Magyar Aszfalt Részvénytársasággal, amely uél Dombóvár tartozása 630.000 pen­gőre rúgott. .Ssongott Edvin főszolgabíró fárad­hatatlan tárgyalásai következtében sikerült olyan megállapodást kötni, hogy 400.000 pengő lefizetése elle­nében a Magyar Aszfalt Rt. 230.000 pengőt töröl a követeléséből. A meg atlapodás azonban csak arra az esetre volt érvényes, ha Dombóvár — amely ennyi pénzzel nem rendelkezett — a 400.000 pengőt hamarosan lefizeti. A 400.000 pengőt tehát elő kellett teremteni. A pénz megszerzésének a nsgy munkájában a megyebiatos se­gítségére sietett dr Hagymássy Zoltán főispán és dr Percsel Béla alispán. Dr Keresztes-Fischer Ferenc belügy miniszter jóindulatú támogatásával a vármegyei segélyalapból 100.000 P kamatmentes kölcsön, Dombóvár tar talékaiból pedig 50 000 pengő állott rendelkezésre. Ezen összeghez járult még az a 100000 pengő, melyet Ssolnoky Dezső hitbizományi igaz gató megértő támogatásával dr Ester- házy Pál hercegnél előnyös kamatú kölcsönképpen kieszközölt. Azonban ez az összeg is elégtelen lévén a megegyezés perfektuálásáhos, más ut hiányában a kormányhoz kellett for­dulni segítségért. Mikor dr Sztranyavszky Sándor, a Nemzeti Egység Pártjának elnöke Ssekszárdon járt, Dombóvár küldött­sége kereste fel a megyeházán, kérve, járna közbe a község érdekében a pénzügyminiszternél. Sztranyavszky Sándor dr minden befolyását latba vetve, a legnagyobb jóindulattal vette pártfogásába Dombóvár ügyét és dr Pesthy Pál ny. igasságügyminiszter- rel karöltve dr Hagymássy Zoltán főispán, dr őrffy Imre országgyűlési képviselő ób Szongott Edvin megye­biztos társaságában felkereste Imrédy pénzügyminisztert, kérve megértő és jóindulatú támogatását. Dr Imrédy Béla pénzügyminiszter Ugyanúgy, mint dr Keresztes-Fischer belügyminiszter is a legnagyobb sze retette 1 karolta fel Dombóvár meg­mentésének az ügyét és ígéretet tett arra, hogy az aszfaltügy rendezésé­hez még szükséges pénzösszeget ka­matmentes kölcsön formájában ki utalja és a hiányzó 150.000 pengőt a kormány jóindulata Dombóvár ren­delkezésére bocsájtja. Dombóvár tehát a Nemzeti Egy­ség elnökének, dr Sztranyavszky Sán­dornak a szeretetteljes támogatásával megmenekült az anyagi összeomlás­tól, amelynek elkerülését terméssé tesen az a nagy munka tette lehe tővé, amelyet ebben az ügyben Sson­gott megyebistos Dombóvár érdeké­ben kifejtett. részben virágos kedvű közönség tá- • mogatására és rendelkezésére. Amilyen örömmel emlékezünk meg I a rendőrség minden elismerést meg- 1 érdemlő figyelmes és előzékeny visel­kedéséről, olyan sajnálattal kell szóvá- tennünk a villamosmü gondatlansá­gát, amellyel az elutazó közönség beszállását és a vasút, valamint a rendőrség munkáját megnehezítette. A naptár szerint holdnak kellett volna lenni, a villamosmü tehát az utcai és a pályaudvar körüli világí­tást a minimumra csökkentette és nem törődött aszal, hogy az ég bo­rús, az eső csöpög és az idegenek százainak sötétben kell a vasútállo­más környékén botorkálni. A rendőrség több ízben is felhívta a villany telepet a lámpák felgyújtó­Filléres gyorsvonatok Szekszárdon. Vasárnap ÍBmét tömve volt Saek- szárd idegenekkel. Budapestről 1045, Bajáról 220, Pécsről 275 utast hozott a filléres gyors és megállapítható volt, hogy ez alkalommal óriási százalék­ban intellektuelek keresték fel a nagy történelmi múltú megyeszékhelyet. Sok volt a kirándulók között a fény­képező, az emlékművek iránt érdek­lődő ember, akik legtöbbje már oda­haza foglalkozott Sztkszárd múltjá­val. Csoportonként kérdezősködtek Bála király sírja után és áhítattal nézték a megyeházkert sarokbástyá jának pihenő sátorát, amelynek he­lyén — állítólag —■ a törökök fel­dúlták a királyi hamvak nyugvó helyét. Megilletődéssel olvasták a megyeháza falába illesztett táblán a szerencsétlen végű II. Lajos király ról szóló megemlékezést és elme­rengve szemlélték a klasszikusan monumentális megyeháza, a gyönyörű templomok és a város egyéb épüle teinek szép légét. Mindenkit meglepett Szekszárd belső részének kulturáltsága, a gyö nyörü aszfaltjárda, a sok azép köz épület, a bősök lenyűgöző hatású emlékműve, a sétakert, az imponálóan művészi Garay-Bzobor, a méreteinél fogva is nagyszerű modern uj kór­ház és az elragadtatás paroxismusá- val beszéltek a vármegyei múzeum­ban látottakról. Jellemző, hogy a múzeumot több mint háromszáz em­ber tekintette meg és a bevétel túl­haladta a 100 pangót. Igen nagy volt az érdeklődés a sárközi népművészeti munkák kiállí­tása után, hiszen az itt önfeláldozás­sal dolgozó idealisták propagandájá­nak eredményeképpen ez a nagy értéket jelentő ősi magyar források­ból táplálkozó és továbbfejlődő helyi specialitás ma már országszerte köz­ismert és keresett cikk. Sajnos, a sok, nagyértéktt remekmű nem volt mé.tó környezetben elhelyezve és nem tette a szemlélőkre azt a hatáBt, ame­lyet megérdemelt volna. Hiányzott a művészi érsékü és tudása kirakat rendező. Nagy volt a forgalom a Pince­szövetkezet megyeházi pincéjében, ahol 1000 pengőn felüli volt a be­vétel és ezt 3000 tételben fizették be a pénztáraknál. Megfordult ott ez alkalommal az idegeneknek több mint a fele, akik leginkább a drágább édes vörös és fehér csemegebort, a vörös ürmöst kósto'gatták és méret ték a magukkal hozott demijonokba. A pincét látogató idegenek nagyrész- ben hölgyek voltak, akik jóisüen kóstolgatták a tüzes édes ciemege- borokat. Jellemző, hogy a várpincá- bői 80 darab poharat vittek el ma­guknak emlékbe. Jól kerestek a vendéglősök és koca mároaok is és a filléres gyorsvonatok utasai megelégedéssel konstatálták, hogy úgy az ételek minősége, mint a kiszolgálás kifogástalan vo!t. Hisz ez természetes is. Szekszárdon jól tud­nak főzni és erre a napra minden üzlet idegenből hozott kisegítőkkel erősítette meg személyzetét. Délután sokan megnézték a sport­pályán szépen sikerült tornász, dalos és táncünnepséget és az elutazás is a legnagyobb rendben, minden zavaró incidens nélkül bonyolódott le. Ebben nagy az érdeme az államrendőrség­nek, amely kiváló hozzáértéssel, ud­varias szolgálatkészséggel állott a sára, ez azonban osak többszöri eré­lyes sürgetésre és hosszabb idő után történt meg. Tudjuk, hogy a köz­világítás fényforrásait a tranaformá- torokon elhelyezett óramflsaerkeaet kaposolja ki és be és hogy e kap- osolósserkeseteknek a naptártól el­térő átállítása bisonyos időbe kerül. Est azonban már a filléres vonat napjának kora délutánján meg kellett volna osináltatni, mert a villamostelep­nek ssámolni kellett volna ássál, hogy borús időben másféleser ember elutasásáhos ki kell világítani a pá­lyaudvar környékét. Reméljük, hogy illetékes helyen erélyesen ki fogják oktatni a kötelességére est, akinek a figyelmetlenségéből osorba esett a | város presztissén. Örömmel állapítják meg, hogy a Szekszárd Borvidéki Bortermelők állami ellenőrzés alatt álló pinoe szövetkezete, amelynek rövid idő alatt is olyan nagy eredménnyel sikerült a pompás szekssárdi borok iránti érdeklődést felkelteni és ezzel bor vidékünk forgalmát a nehéz gazda sági viszonyok közepette is felien diteni, nemcsak a fővárosban, hanem az országban is olyan nagy népese rüségre tett szert, amelyre méltán büsskék lehetünk. Ennek a népese rüségnek inponáló bizonyítéka az alábbi levél, amelyet a pinceszövet­kezet a napokban kapott a Buda pesti Hirlsp szerkesztőségétől. — A szekszárdi róm. kai. espereskerület tanítói kőre f. hó 28-án tartotta Szekszárdon ren­des évi ülését, melyen megjelent dr Komócsy István prépostkanonok pécs- egy ház megyei főtanfelügyelő is. ülés előtt ^a 10 órakor Kiss Lajos apát- plébános, felsőházi tag mondott a belvárosi templomban misét. Majd a megjelentek a belvárosi r. k. isko­lába vonultak a közgyűlésre, melyet Kiss Lajos egyházkerttleti esperes nyitott meg, üdvözölvén dr Perczel Béla alispánt, Komócsy egyházme­gyei főtanfelügyelőt, dr Halmos An­dor kir. tanfelügyelőt s a megjelent lelkipásztorokat és tanítókat. Komócsy István egyházmegyei főtanfelttgyelö szólalt ezután, megköszönve a szí­vélyes üdvözlést, majd kiemelte dr Hóman Bálint kultuszminiszter kul­túrpolitikájának helyességét, rámuta­tott s tanítóságot érdeklő kultúrpo­litikai kérdésekre, a VIII. osztályos elemi iskola problémájára, a termény- járandóságon tanítók javadalmára, kiemelve a kormánynak nagy meg­értést igazoló jóindulatát, a tanító­ságot szeretetteljes munkára, össze­fogásra, buzgólkodásra, hithüségre és hazaszeretetre buzdítva. A tetszéssel fogadott s közel 1 órás előadásszámba vehető felszólalás­ért, mely a tanítóság megnyugtatá­sára, vigasztalására s további lelkes munkára, serkentésére szolgált, Kiss Lajos spátplebános, egyh. elnök mon­dott köszönetét. R»ffsy Sándor bel­városi r. kát. tanító tartott ezután igen tartalmas előadást „Az ének szerepe és fejlődése a történelmi né­peknél" címen, majd gyakorlati ta­nításban mutatta be III. osztályos tanítványaival a hangjegyről való éneklés sikeres tanítását. Úgy az el­méleti előadást, „mint a gyakorlati bemutatásért hálás elismeréssel adó­zóét a közgyűlés. Dr. Peresei Béla alispán intézett ezután lelkesítő szavakat a közgytt lésen megjelent tanítósághoz. Main József szekszárdi újvárosi r. k. ta­nító „A kát, tanító és kát. akció" s vitéz Simon Simon újvárosi r. k. isk. igesgató „Az ifjúság vallásos- és ha­zafias neveléséről" tartottak érdekes, figyelemmel kisért értékes s kiváló előadásokat. Az adminisztratív ügyek elintézése után Malonyay Elemér igazgató, világi elnök rekzsztette be nagy tetszéssel fogadott beszéddel a mindvégig magas színvonalú ülést. Ülés után a belvárosi kát. körben ' társasebád volt, melyen Kiss Lajos apát Virág Ferenc megyéspttspökre, Malonyay Elemér dr Komócsy István főtanfelügyelőre, vitéa Simon Simon dr Halmos Andor kir. tanfelügyelőre mondottak pohárköszöntőket. Ko- mócsy István magvas felszólalásában a tanítói munkát értékelte, mig dr Halmos Andor kir. tanfelügyelő aa össshangzatos munka fontosságát emelve ki, az egyházmegyei főtan­felügyelő, aa egyházi elnök és a ta­nítóságra ürítette poharát. Kiss Lajos az időközben megérkezett dr Percsel Béla alispánt éltette, aki a tanítói munka értékeit emelve ki, Isten ál­dását kérte arra. Gábor Pál kórházi lelkész a közgyűlés s a társasebéd 1 rendezőinek köszönte meg buzgói­A szekszárdi pinceszövetkezet óriási népszerűsége Aa érdekei levél aiOvege a követ - keié; »A Budapesti Hírlap a Nemzet­közi vásár alkalmával 200.000 példányban külön számot adott ki, melyben egy száz nyereményes pályázatot hirdetett meg, hoag melyik a legérdekesebb, a legszebb és legtökéletesebb kiállítás. Ez a pályázatunk páratlanul nagy si­kert aratott és a nagyközönség tekintélyes számmal a Szekszárdi Bortermelők Pinceszövetkezete ki­állítására adta szavazatát. , Amikor ebből az alkalombői | üdvözöljük önt és becses Cégét I stb. stb.t

Next

/
Oldalképek
Tartalom