Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-01-20 / 6. szám
XVI. évfolyam. Szekszárdi 1934 január 20. 6. szám TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Peleifia szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Szerkesztősig Is kiadóhivatal: I Főszerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS Előfizeti dll I A lap megjelenik minden szerdán la szombaton. — , . . Ze., S1_ 1 I Előfizetési difak la hirdetések, valamint a lap szellemi részit Illető Egész évre — 12 pengő || Félévre__ — — 6 pengői közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1 pengő. - A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milllmélersoronként 10 fillér. Álláskeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési; családi hír, valamint a nyflttér soronként 60 fillérbe kerül. A mull mérlege és a lévő programmla. (B. É.) Sátoraljaújhely szomorú határállomása GsoukamagyarorsBáguak. Valamikor forgalmas csomópont volt, lüktető, eleven élet jellemeste b ma magán viseli a trianoni határállomások jellegsetes csendes képét. Ilyen körülmények is kösrejátsiottak abban, hogy Gömbös Gyula megjelenése különös eseménye lett ennek a vidéknek. Elmenni sz ország határ- állomásába és ott mérleget készíteni az elmúlt esztendő politikai és gazdasági téoyeiről, majd programmot adni a folyó esztendő közélete számára, már magában véve is komoly figyelmet keltő jelenség. Mi tehát a kormány programmja az elközelgő időkben ? A mai kormányzat irányának sínpárjai le vannak fektetve, a programm tulajdonképpen a nemzet előtt fekszik, csak az a kérdés, hogy a mai idők milyen sürgős kívánalmakkal lépnek fel, milyen reformokat kell az élet ütemébe rögtönösen beállítani? Gömbös Gyula részletesen vázolta a kormánynak erre vonatkozó elgondolásait és terveit. Külpolitikailag elfoglalt álláspontunk nem fog változni. Tehát változatlanul előtérben tartjuk a revízió gondolatát és ha elkövetkezik az a pillanat, amikor meghívnak bennünket nemzetközi tárgyalásokra, nem késlekedünk megmondani, hogy mit értünk revízió alatt, de addig politikai hibát látna a miniszterelnök abban, hogyha eleve leszögezné álláspontját, mert ez a pisztoly idő- előtti elsülése volna. Felelős férfiú, akinek ilyen nagyfontosságu kérdésben minden szavára vigyáznia kell, egyebet nem is mondhatott. A nemzet közvéleménye azonban nagyon jól tudja, hogy a mai kormányzat minden cselekedetét a revízió gondolata füti, nem folytat le egyetlen külpolitikai vonatkozású eszmecserét sem, hogy a nemzet vezérlő gondolata előtt a legkisebb kaput is becsukja, ellenben minden tényével arra törekszik, hogy alátámassza a revíziós programmot. Ez e programm megvan nemcsak a magyar lelkekben, de a kormány asztalánál is, a kormányelnök és miniszterei szivében. Amikor a miniszterelnök ötnegyedévvel ezelőtt átvette az ország ügyeinek vezetését, úgynevezett rögtön megvalósítandó programmot is tűzött maga elé. Érthető önérzettel állíthatta Sátoraljaújhelyen a miniszter- elnök, hogy ez a programm minden intrika, lebecsülés és gáncsvetés ellenére is, úgyszólván ssázszázalékig megvalósult. Megvalósult annak ellenére, hogy még mindig hínárok akarják befonni Gömbös Gyula lábait, de ezeket a nemzet célkitűzései és az öncélú magyar nemzeti politika felismerése szépen, tervszerűen orsóra fejti és talán, egyszer, ezek a hinárfonók is építő tagjai lesznek a nemzeti közösségnek. Ebben a ki- j alakuló szerencsés légkörben azután I valóban gyorsvonati tempóban lehet megvalósítani mindazokat a gondola tokát, amelyeket a sokszor támadott és lekicsinyelt 95 pontban foglalt Nemzeti Mnnkaterv felölel. Az 1934 ik esztendő azonban még mindig a rögös és kátyúkkal telített magyar országút képét mutatja. Lépésről lépésre, kitartással és nem kis hitüen halad a kormányzat a cél felé; alkotja egymásután reformjait, amelyek nem a kormányzás köny- nyebbé tételét, hanem a nemzet érdekeit szolgálják. Ezért van szűk- ség arra, hogy minden minisztérinm a maga hatáskörében olyan programmot késeitsen elő, amely keresztülvihető és a köz célját rögtö• nősen szolgálja. Gömbös Gyula miniszterelnök Sá toraljaujhelyen a közvélemény elé terjesztette az 1934-ik esztendő programúját, pontról-pontra vette az egyes minisztériumok által elkészített, vagy elkésaitendő törvényjavaslatokat és ha ezeket kerek egészbe foglalva vesszük bírálat alá, azt a megállapítást szűrhetjük le, hogy a trianoni Magyarország jelenlegi kormányzata tudja a kötelességét éa nem retten vissza a reformok szolgálatától. Fontos dolog ezt tudnunk, mert ha visszatekintünk a rövid ötnegyed esztendős Gömbös-kabinet működésére a tényeit gazdasági vonatkozásban csupán egyetlen statisitikai adatra egyszerűsítjük le, előttünk fekszik az eredmény summázata, ami eat a képét matatja : az elmúlt idők kiviteli passzívumával szemben sikerült Magyarországnak 81 millió pengő kiviteli többletet produkálni. Az aj életforrázok nt&n sóvárgó magyar közgaidasági élet meguj- hodó reménnyel kiáltja a kormány elé: igy, tovább és akkor nem kell félnünk, hogy elveszünk! így, tovább, belpolitikai vonalon is, konzerválni értékeit, lehetőséget adni a tehetség kibontakozásának, biztosítani a rendet, a nyugalmat éa a munka zavartalan haladását a kősóiét, a társadalom és a gazdasági élet minden vonalán és akkor ez a megpezsdült magyar erő áldásosán ki fogja bontani életforrásait mindnyájunk számára osztály, foglalkozási ág, vallásfelekezet és faji megkülönböztetés nélkül. A Bátoraljanjbelyi programm szerves alkatrésze a Gömbös-kormány működésének, ötnegyedéves keserves erőmegfeszitésekre támaszkodik és megcsillantja előttünk a boldogabb magyar jövő reménysugarait. Ez a politika bizalmat érdemel éa nem gáncsvetést. Látja azt már a köz vélemény minden elfogulatlan tényezője és mint egy ember áll Gömbös Gyula mellett. Vármegyénk úttörő munkája a tejértékesités terén. tották két vármegyei tejszövetkezeti csoport együvétartozását és ennek a gyakorlati kereskedelmi életbe való átültetését Ennek a példának a nyomán meg kell majd alakulni az országos egységnek is. A fiatal vármegyei szervezetek összekovácsolása előkelő szakértők megállapítása szerint az utolsó 3 év egyik legnehezebb szövetkezeti munkája volt és örvendetes, hogy a szervezeteken belül megvívott nehéz harcok dacára is volt a szövetkezetekben annyi összetartó erő, hogy saját érdekeiket a köz érdekének alárendelve át tudták harcolni az életbe az egységesen kitűzött célt. Most már minden remény megvan arra, hogy a józan önmérséklés, ügyszeretet és kitartás meg fogja teremni a további gyümölcsöket is. Sok munka vár még — úgymond a cikk — elvégzésre, de biztató a jövő, hiszen az egy cél irányában való összefogás megvalósította a szinte elérhetetlent is. Örömteljes büszkeséggel regisztráljuk ezeket a megállapításokat, amelyek vármegyénk példáját állítják oda az egész ország tejtermelő társadalma elé mint olyant, ap^e)y alapja a fáradságos, nehéz mur^a után járó jogos ellenérték elnyerésének. Városi közgyűlés. Kedden és szerdán délután volt Szeksaárd megyei vároB képviselőtestületének ezévi első kösgyülése, mely nagy érdeklődés mellett folyt le. Vités Vendel István polgármester a városok kongresszusának a városok íüggetlenitéaére vonatkozó javaslatát levétette a tárgysorozatról, majd je- lentóat tett as inségadóról és a tavalyi keretekben moagó inaégakcióról. A vármegyei vitóii székház építéséhez érkező anyagoknak a kövezetvám alól leendő mentesítését kérte ezután a vitézi szék, A kérelmet, amely más testületeknek ia joggal praejudikál* hatott volna, nem lehetett teljesíteni. Több interpelláció bejelentése után a vároai tisztviselők által magánfelek résiére végzendő munkák díjazását állapította meg a közgyűlés. Dr Dalin Jenő e tárgynál ait indítványozta, hogy az exhumálásért lerovandó dijaknak csak az 50°/o át kapja a városi orvoa, míg a máaik 50% a városi pénitárba lenne befizetendő. A közgyűlés dr Dulin indítványát elvetette. Nagy érdeklődést váltott ki a vii- dij leszállításának a kérdése. A Speyer- kölcBÖn kamatszolgáltatásából ugyanis visszatérítést kapott a város éa ezt az összeget a viidij csökkentésére kívánják felhasználni. Vitéz Vendel polgármester, dr Dulin Jenő, Szabó János, dr Miklós Sándor, dr Leopold Kornél és dr Aldor György felszólalása után akként határozott a közgyűlés, hogy easel az Üggyel március l e után foglalkozik, mert a csatornamű, múlt évi aaámadáaának lezárásával újabb megtakarítás várható. Ennek a számszerű megállapítása után azután egyben a csatornadíjak ia le- szállithatók lesznek. Heves vita volt a vizmüazivattyu- telepen levő transzformátor helyiség fölött levő vizmeBteri lakás miatt. A közgyűlés akként határozott, hogy a lakásból kiköltözött vizmesternek lakbért nem ad. E tárgy után a polgármester a közgyűlést félbeszakította és folytatását a következő nap délutánjára tűzte ki. A szerda délutáni folytatólagos közgyűlésen a soron levő fizetésemeléseket szavazták meg, majd elhatározták a temetők tégla-, illetve sod- ronyhálős kerítésének a létesítését. Hevesebb vita volt a Szekszárdi Pinceszövetkezet muBtsttritő Üzemének a kérelme tárgyalásánál. A szövetkezet a mustsüritéai idény alatt körülbelül 2000 köbméter vizet használ fel hűtési cé'okra és ennek a méltányos ár%i leendő számítását kérte a bápTiselőteBtttlettől. Szekszárd egész bortermelő közönségét közelről érintő ügyben dr Dalin Jenő merev, elutasító álláspontra helyeakedett és általános csodálkozásra dr Miklós Sándor is, aki pedig nemrégiben saját maga kardoskodott eredményesen amellett, hogy boziátartozóinak egészségügyi Egyes szám ára 10 fillér« A Tej szövetkezeti Szemle egyik legutóbbi számában megjelent „Szék- szárd, Kaposvár, a tej szövetkezetek együttműködésének úttörő állomásai“ cimü cikkében arról ir, hogy ez a két város, de különösen Szék- szárd, az ország tejgazdasági társadalma érdeklődésének középpontjába került, mert az itt lefolyt tárgyalásokat nemcsak a Dunántúl tejtermelő népe kisérte legteljesebb figyelemmel, hanem rájuk figyelt az ország minden tejtermelő gazdája, minden tejiparosa és kereskedője. Ez alkalommal — úgymond az érdekes cikk — nemcsak két megye tejszövetkezetei adták el 1934. évi tejtermelésüket, hanem nagy tttz- próbája volt ez az eladás a társult, egyesült tejeladási rendszernek, a vármegyei szövetségek életrevalóságának és a szövetkezeti összetartásnak. A vármegyei szövetségek vezetői és a szövetkezeti kiküldöttek megértették feladataik különleges jelentőségét, melyet nagy ügyszeretettel oldottak meg. A tárgyalásokon a termelők érdekében sikerült a tejárak felemelését is kiharcolni, azonban az ország társadalma e&uél is nagyobb eredménynek tartja, hogy a szekszárdi és kaposvári tejeladások kidombori-
