Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-05-16 / 38. szám
XVLjévfolyaro. Szekszárdi 1934 május 16. 38. szám. Szerkesztőséi; és kiadóhivatal: Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Hirdetések árait Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 SCHNEIDER JÁNOS BLÁZS1K PERENC Egész évre Előfizetési difi _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 filler. Állásikeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint'» nyfltlér soronként 60 fillérbe kerül. A vármegye közgyűlését nem szabad népgyűlés nlvólára sülyesztenl. Dr Hagymássy Zoltán főispán ki* jelentette, hogy dr Klein Antallal a hírlapi polémiát nem folytatja. Telje* sen érthető esen álláspontja, mert az ő válasza az Úgy lényegére nézve annyira korrekt, részletes és a tényeknek megfelelő volt, hogy azt megismételnie teljesen felesleges volna és aki hü képet akar szeresni a valóságról, annak csak azt lehet ajánlani, hogy ismét olvassa el. Nem lehet azonban szó nélkül hagyni a mesteri ceftrés*csavarást, amellyel dr Klein Antal ismét ki akarta forgatni azt az ügyet, amidőn ngy állította be az ő interpellációjára kapott választ, hogy a belügyminiszter nem helyeselte a főispán eljárását, mert az interpelláció tárgyalását nem engedte meg. Itt szándékosan elhallgatja a belügyminiszternek azt a kijelentését, hogy az interpelláció a törvénynek és szabályoknak nem felelt meg és igy az a törvényhatósági bizottság által tárgyalható nem volt. Erről el akarta téríteni a figyelmet, amidőn a belügyminiszter válaszának azt a részét közölte, amely nem az interpelláció tárgyalására, hanem dr Klein Antalnak az alispáni időszaki jelentéssel kapcsolatban az interpelláció tárgyát képező ügyben való felszólalására vonatkozott. Itt hivatkozott a belügyminiszter arra, hogy a vármegyékben különböző gyakorlat van arra nézve, hogy az alis- páni időszaki jelentéshez hozzá lehet szólni abban nem foglalt dolgokhoz vagy nem és azt is kijelentette, hogy a vármegyék többségében az a gyakorlat, hogy a törvény szigora értelmezéséhez ragaszkodnak és ebben ő nem akar irányt szabni. A főispán válaszából megérthette mindenki, hogy ő maga sem óhajt abban a tekintetben a törvény merev rendelkezéséhez alkalmazkodni, ha olyan ügyről van szó, amely a törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartozik, de bizonyára nem fogja megtehetni a jövőben sem olyan ügyekben, mint a kérdéses interpelláció volt, amely a tárgysorozatból ki lett zárva és az alispán időszaki jelentése sem tett róla említést. Dr Klein Antal teljesen félremagyarázza a törvényt, mert azt hiszi, hogy a törvényhatósági bizottság egyszerűen minden ügyet tárgyalhat, amelyet valaki akar. A szabály az, hogy az ügyek a kisgyülés előzetes elbírálásán mennek keresztül és a közérdekű dolgok is csak akkor tárgyal- hatók, ha a kisgyülés javaslatával el vannak látva. A törvény e rendelkezésének az a célja, hogy ne engedje a törvényhatósági bizottság gyűlését népgyüléssé degradálni és hogy a törvényhatósági bizottság csak azokkal a dolgokkal foglalkozzék, amelyek tárgysorozatába fel voltak véve és megfelelően előkészítve is lettek. Minden vármegyében szokás az, hogy a főispán elnöki megnyitójában országos és közérdekű dolgokról is megemlékezik és alkotmányos szokás az is, hogy ezen tárgyakhoz a hozzá szólást meg szokták engedni. Megengedte tehát a főispán a kormányelnök üdvözlésére vonatkozó indítványhoz több bizottsági tagnak és igy magának dr Klein Antalnak a felszólalását is. Tudomásunk szerint a közgyűlési tárgyalásról hiteles feljegyzések történnek, sőt az egy hitelesítő bizottság ellenőrzése alatt is áll. A közgyűlési jegyzőkönyvből pedig minden kétséget kizárólag megállapítható, hogy a főispán nem vonta meg a szót dr Klein Antaltól, hanem attól önmaga állt el akkor, amidőn az alispáni időszaki jelentéshez szándékolt felszólalásában a főispán nem engedte meg a patikaügjnek ujabbi kerülő utón való előhozását, már pedig dr Klein Antal felszólalását azonnal a patikaüggyel kesdte. Dr Klein Antal elég rutinos arra, hogy eme hiteleB tényeket népgyüléBÍ gyakorlattal a maga álláspontjához formálja. Arról nem beszél válaszában a képviselő ur, hogy ő 1929. évben miként exponálta magát és mennyire igazságtalannak tartotta annak a gyógyszertárnak felállítását, amelyet moBt a legigazságosabbnak tart és hangoztat. Egyúttal minden alap nélkül a főispánnak akarja tulajdonítani, hogy a község és a vármegye véleménye dacára Tolna nem kapta meg a második patikát és azt is, hogy Szék- szárdon elutasító vélemények dacára harmadik patika engedélyeztetett. Pedig ezekre a kérdésekre, amint a főispán válasza is azt magában foglalta, a belügyminiszter olyan határozott választ adott, amely kizárja, hogy bárminemű befolyás vezette volna őt a patikakérdések elbírálásában. Meg vagyunk győződve arról, hogy Tolna vármegye közönsége dr Klein Antal minden mesterkedése dacára is tisztán lát ebben az ügyben és megállapítja, hogy dr Hagymássy Zoltánnak ezen sokszor hánytorgatott patikaügyben való eljárása minden kritikát kiáll és semmi jogos alap nincs arra, hogy az ő mindenkor közismert tárgyilagosságát bárki is kétségbevonni merészelje. Ami végül dr Téglássy felszólaló sára vonatkozik, .csak azt jegyezzük meg, hogy nem azért volt indokoltabb dr Téglássynak parlamenti válasza, mert az „ügy beteg", hanem mert remélhető volt, hogy dr Téglássy mint orvos, bárki másnál eredményesebben tudja kigyógyitani dr Klein Antalt abból az epeömléséből, amelyet akkor kapott, amikor a tolnai gyógy* szerész nem lépett ki vele együtt abból a pártból, amelynek pár évvel ezelőtt még dr Klein Antal annyira hive volt, hogy annak programújával választották is meg, hanem becsülettel kitartott a nehéz időben is régi elvei mellett és igy önhibáján kívül ellenzéke lett volna Tolna tagadhatatlanul élénk temperamentuma követének. Amennyiben a tolnai patikaügyben magában is betegség van, úgy annak saimptomái dr Klein Antalon észlelhetők, aki tűzzel vassal hadakoiott a második patika felállítása ellen, amikor pártelnökéről volt szó, de a legkíméletlenebb eszközökkel harcol a második patikáért, amikor ugyanaz a pártelnök már nem az ő pártjának elnöke. X. Őrffy Imre képviselőházi beszéde az agrárolló szűkítéséről és a kisipar megsegítéséről. A szekszárdi kerület nemzetgyűlési képviselője a képviselőház hétfői ülésén nagy beszédet mondott a költség- vetési vitában, kifejtvén, hogy a beruházások problémája az államháztar. tás egyensúlyától függés egészséges beruházási politika csak egészséges államháztartás keretében indulhat meg. Elismeri a magyar gyáripar rendkívül nagy jelentőségét, azonban a közvélemény 99% a nem tud belenyugodni abba, hogy az agrárolló egyre szélesedik és annak szűkítése a nagyipar feladata. A kisipar helyzetével foglalkozott ezután és helyeselte, hogy az IOKSZ t szanálták, amivel tulajdonképpen a kisiparosság hóna alá nyúltak. Azt kérte, hogy a rövid lejáratú hitelek terén kedvező elbánásban részesüljenek a kisiparosok, akiknek exportját egyébként helyes volna a kiviteli intézet hatáskörébe vonni. Örül, hogy a közszállilási szabályzat módosítására rövidesen sor kerül éa befejezésül azt kérte, hogy a gazda- védelem a kisiparosokra és kiskereskedőkre is terjesztessék ki. A nemzeti Egység szekszárdi nficsoport- lának választmányi ülése. Különös érdekességet kölcsönzött a Nemzeti Egység szekszárdi csoportja áldozócsütörtöki választmányi ülésének, hogy megjelentek azon dr Sztrangavszky Sándor országos elnök vezetésével a Szekszárdra érkezett országgyűlési képviselők is. Bár az ülés a képviselők utirendje miatt egybeesett a litániák idejével és bár az áldozócsütörtöki konfirmációs ünnepségek is sokakat visszatarthattak volna a megjelenéstől: a választmány lelkes nőtagjai mégis várakozáson felüli nagy számban jelentek meg az összejövetelen, ahol dr Babits 1st— vánné rózsacsokorral üdvözölte az országos elnököt. Dr Hagymássy Zoltánné, a csoport elnöke köszönte meg ezután Sztranyavszkynak a választmányra oly kitüntető megjelenését, majd a magas vendéget, mint a miniszternők első segítő társát üdvözölve elmondotta, hogy politikai működésének a lángoló hazaszeretet mellett vezető elve a magyar nép szeretete, megbecsülése, a magyar nép megélhetéséről, boldogulásáról való atyai gondoskodás. Majd üdvözölte dr | Pesthy Pált, a vármegye jóságos támaszát és a dr őrffy Imrével együtt megjelent képviselőket. Dr Sztranyavszky Sándor megköszönve az üdvözlést, arra kérte a választmány tagjait, hogy a nőket jellemző szívósság, kitartás, okosság és a célok elérésében megnyilvánuló lankadatlan csökönyösség révén szolgáltassanak példát a Nemzeti Egység megteremtésére és önfeláldozó munkájukkal vigyék közelebb az országot a boldoguláshoz. Az éljenzéstől és tapstól többször félbeszakított igen nagyhatású beszéd után Heckenberger Konrád pápai kamarás, villányi képviselő az erkölcsi értékek devalválódásának ebben a szomorú korszakában a nők ideális hivatásáról beszélt.. A nők ugyanis a vallásos eszméknek a gyermekek leikébe való beültetésével, ideális,, hazaszerető uj generációt nevelhetnek ki, olyant, amely az Istenszere- tet révén megoldja az emberszeretet szociális problémáit is. dr Pesthy Pál szólalt fel ezután. Rámutatva azokra a kedves emlékekre, amelyek őt egy negyedszázadon keresztül Szekszárdhoz kötötték, megállapította, hogy ebben a szivéEgyes szám ára 12 fillér»
