Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-01-17 / 5. szám
Szekszárdi j XVI. évfolyam. Szekszárd, 1934 január 17. iflinl LevJMr 1 5. szám. I TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: I Főszerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Előfizetési di)i Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő A lap megjelenik minden szerdón és szombaton. | Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések óraii A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mlllimélersoronként 10 fillér. Állóstkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyíl tiér soronként 60 fillérbe kerül. m Ír * Elévült recept. Benes cseh külügyminiszter németnyelvű lapja, a „Prager Presse“ nem első alkalommal igyekszik az intrikns szerepét vállalni ellenünk. Tisatában vsgynnk azzal, hogy mi az ő feladata s ha gyanúsít, rágalmaz, vagy oktalanul vádol, azt leszállítjuk arra az értékére, amelyre számot tanhat egy kormányzsoldban feszengő magyarellenes orgánum. A „Prager Presse“ a múltban is minden alkalmat megragadott arra, hogy ártson nekünk s nagy szerepe és „érdeme“ van a benesi gondolatok terjesztése körül abban a közvéleményben, amelyik még maga elé bocsátja az ilyen gyűlölettől, elvakultságtól és intrikától fütött sajtótermékeket. Újabban nemcsak Franciaország, de az egész kontinens közvéleményét igen sokat foglalkoztatta az a kötvénymanipuláció, amelynek számtalan áldozata van a francia kispolgárok körében. Stavisky, az orosz szárma* ■áéu szélhámos optánspapirokat is összevásárolt. Ebből a magyar optáns* követeléstől teljesen független körülményből a „Prager Presse“ azt a következtetést vonta le, hogy a Franciaországban újabban egyre inkább megnyilvánuló magyar szimpátiának a szálait ez a bankszélhámos szőtte volna. A „Prager Pressernek ez a vádaskodása két mozzanatot világit meg. Az egyik az, hogy immár letagad* hatatlan még az intrikus befolyás alatt álló cseh közvélemény előtt is az z tény, hogy a magyar reviiió gondolata tért hódit Franciaországban is. Nyilván ez a Prágára nézve kellemetlen tünet késztette Benes németnyelvű orgánumának cseh kormányköröktől függő publicistáját arra, hogy mindenáron valamilyen komp romittálót sajtoljon ki ebből a botrányos Stavisky-ttgyből a magyar nemzetre nézve. Miután semmiféle alapja nincs a Prager Pressének arra, hogy tényekre támaszkodva építhesse ki vádaskodásait, inkább képes volt arra, hogy a kisujjáhoi folyamodjon, semhogy magyar nemzet elleni intrika sorozatában valami csekély megszakadás is előálljon. S ez az, ami kiviláglik még a Prager Presse cikkéből. Még mindig váltosatlanul és csökönyösen ragaszkodik a benesi politika azokhoz a kicsorbult fegyverekhez, amelyekkel reánk akar sújtani, de előbb- utóbb ezek segítségével veri le őket az igazság után kutató, ébredő európai tábau e'foglalt álláspont körül csúcsosodik ki ? Semmi a világon 1 Egyedül a Prager Presse keres összefüggést két a jól ismert benesi gombnyomásra, mert úgy érzi, bogy a megbolygatott francia közvéleményben előnyös lesz a dolgok össztfüggését úgy alakítani, hogy a Stavisky- féle szélhámosságok és botrányok mellett egyszerre beszéljenek az optánsok követeléséről, a magyarokról és a mi nagy életkérdésünkről, a trianoni békeszerződés revíziójáról. Ami pedig azt a vádat illeti, hogy Stavisky előkelő francia publicistákat vesztegeti meg a magyar kérdés szolgálata érdekében, ez már snlyos gyanúsítás, amit határozottan vissza fognak utasítani maguk a meggyanúsított francia publicisták, Szemérmetlen és tolakodó bátorság kell ahhoz, hogy olyan nagy nemzetnek a publicistáit, mint amilyen a francia, megveszte getéBsel merje vádolni egy zso’dban álló orgánum, amelyik hivatásánál fogpa képtelen a tárgyilagosság hangját megütni abban a pillanatban, amint a magyarokról is szó esik. Az egyre inkább éledő és terjedő revíziós gondolat az a megvesztegető jelenség, amelynek hatása alól kivonni nem tudja magát senki, legyen az bármely nemzet tagja, akár franoia is, ha egyszer megismerte az abban rejlő igazságot. Az ország klslparostársadalmának hálája képviselőnk lránt. A magyar késmAveBÍparosság legválságosabb óráit éli. Annyi baj, gyötrődés közt él, hogy ember legyen az, aki helyzetének orvoslásába bele mer kezdeni. Úgy látszik, a szék zzárdi kerület képviselője ettől a munkától sem riad vissza. Ez a magya rázata annak a tüntető ünneplésnek, amelyben Orffyt az ország minden részében a kisiparosság részesíti. Csak as imént választotta meg tiszteletbeli tagjává a szegedi kereskedelmi és iparkamara, ünnepelte a keszthelyi országos nagygyűlés s az elmúlt vasárnapon a békésmegyei iparosok tüntették ki meleg üdvözletükkel a „kézmüveBiparosok érdekében kifejtett értékes közreműködéséért hálás köszönetét fejezve ki“ és kérve, hogy „legyen továbbra is az iparosságnak segítő jóbarátja“. A sürgöny, amelyet a békésmegyei összes ipar- testületek nevében adott fel a nagygyűlés elnöke, bizonyára őszinte örömöt váltott ki ötffynél, aki eddig is nagyobbra értékelte az alulról jövő 1 elismerést, mint a felülről való dicsé- I retet. Mesielent o hátralékos ódák Kedvezményes fizeté sérül szüld végrehajtási utasítás. Ami Stavisky személyét, párisi manipulációit és a msgyar barátság felé hajló francia közvélemény összefüggését illeti, erre nézve csak az a válaszunk: ugyan mi köze van egy botrányos üzleti ténynek a ebben annak a körülménynek, hogy valaki optánskötvényeket vásárol, — abhoz az érzelmi momentumhoz, amely a magyar barátság és revízió gondolaÁ pénzügyminiszter kiadta az együttesen kezelt közadóhátralékok fizetésére adandó kedvezmények és a közadók behajtásával kapcsolatos rendelkezések tárgyában közzétett kormány- rendeletre vonatkozó végrehajtási utasítást. Eszerint a hivatalból kedvezményben részesülő adózókat — tehát azokat, akiknél az 1933. évi helyesbíteti előírás összege a 250 pengőt meg nem haladja — a községi elöljáróságok január végéig kimutatásba foglalni és az engedélyezett fizetési kedvezményekről nekik értesítést küldeni kötelesek. Ha valamely adózó nincs tisztában azzal, hogy a kormányrendeletben biztosított kedvezményben hivatalból részesül-e, vagy pedig azért folyamodnia kell, felvilágosításért forduljon az illetékes községi elöljárósághoz, vagy városi adóhivatalhoz. Azok az adózók, akiknél az 1933. | évi helyesbített előírás összege a 250 pengőt meghaladja és az engedélyezhető fizetési kedvezményre igényt tartanak, ilyenirányú kérvényeiket január 31-ig kötelesek a községi elöljáróságnál, városi adóhivatalnál benyújtani. Tekintettel arra a körülményre, hogy a fizetési kedvezmények engedélyezéséről szóló értesítések kiadása a hátralékosok négy száma miatt egyes helyeken csak késedelmesen fog megtörténhetni, a miniszteri rendelet figyelmezteti az adózókat, hogy a fizetési kedvezmények engedélyezéséről szóló értesítések, illetve végzések kiadásának elhúzódása az esedékes részletek befizetésének elhalasztására indokul nem szolgálhat, mert az 1933. évi tdőivek alapján a részletek összegét legalább megközelítő pontossággal mindenkinek módjában áll kiszámitani. Kulturdélután. Az Egyesült SzekBzárd Tolnamegyei Nőegylet folyó bó 13 án délután 6 órakor a vármegyeháza nagytermében tartotta ez évi első kulturdólutánját, amelyen a hölgyek igen Biép számban jelentek meg. A műsor megkezdése előtt Bodnár István, a Nőegylet titkára bejelentette, hogy dr Gergely ffy Gábor betegsége következtében nem utazhatott le Szekszárdra, de felolvasásra szánt verseit és elbeszélését megküldötto és azt Fekete Magdi és dr Sudár József olvassák fel. Dr Hencze Béla reálgimn. tanár „A modern költészet problémái“ óim- mel Ady Endréről és költészetéről tartott igen nagy felkészültségről tanúskodó, mindvégig érdekes előadást, amelyben fanatikus lelkesedéssel védelmezte Ady Endre költészetét és igyekesett cáfolni elmondott versekkel, hogy Ady Endre költészete nem volt sem haiafiság, sem vallásosság, sem más szempontokból olyan, amilyennek azt Ady ellenfelei feltüntették. Beismerte, hogy Adynak, mint a köznapiasség sorából kiemelkedő sok embernek voltak hibái, asonban csak a kis nemietek ssoktak abba a betegségbe esni, hogy ezen hibákat nem tudják az érdemek mellett elfelejteni. Bár Voltairenek és Rousseau- nak is voltak nemzetével szemben szín- tén bűnei, a franciák mégis büszkén vallják magukénak e két kiválóságot. Előadását azzal fejezte be, hogy Ady és költészete már nem modern, róla és költészetéről már mint a múltnak egy emlékéről lehet beszélni, mert Ady ma már ósdi, mert a mai kor nem a forradalom, hanem a béke kora. A közönség nagy tetszéssel fogadta az értékes és érdekes előadást, bár az elmondottakkal nem értett igen sokban egyet, de azt elismerte, hogy dr Hencze Béla igen ügyesen csoportosította érveit éB sorakoztatta fel azokat a verseket, amelyek nélkülözték azt a dekadenciát, amelyet Ady az ő korában verseivel a magyar irodalomba bevitt. Minthogy az előadó szerint Ady már a múlté, e beszámolónkban nem akarunk Ady-vitát rendezni, csak idézzük mi is Ady szavait, amikor az őszirózsás forradalom pusztításait látta és felkiáltott: „Ez nem az én forradalmam I“ Forradalmat akart Ady és költészetével előbbre vitte egy forradalom kirobbanását... Sohasem lehet tudni, ha egy lavinát megindítunk, hogy az hol áll meg. Ha előbb, mielőtt rombolna, az nem a megindító érdeme, ha túlmegy a megindító elgondolásán, az nem mentesíti az elindítót, hogy ezt nem akarta. A vádlók és védők ezért nem találkozhatnak össze és nem kerülhetnek a megértés síkjára. Nagy nemzeteknek könnyű a megbocsátás, mert őket nem rázza meg egyesek költészetéből kiáradó evolúció, kis nemzetekre Egyes szám ára 10 fillér.
