Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-04-14 / 29. szám

XVI. évfolyam. Szekszárdi 1934 április 14. 29. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség ős kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 Főszerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1B0 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter Előfizetési d111 Egész évre _ 12 pengő- || Félévre ______ 6 pengői A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. _________________wy « sz éles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető I A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a közlemények a szerkesztőséghez küldendők. | nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. A Jobb Jövő utján. Tavass van, tavasa ... Ki ne sen- gene ilyenkor ssivből egy-egy dalt a hófehér cseresznyefákhoz, amelyek úgy tűnnek elénk, mintha pattoga­tott kukoricával szórta volna tele valamelyik csintalan tttndér. És ki ne köszöntené dallal a nyiladozó or­gonavirágot, a magyar tavasa illato- sitóját, vagy a kicsi árvácskát, ame­lyet cifra bársonyrokolyába öltözte­tett a kikelet. Tavassi remény ssállja meg lel­künket és áhítattal hajol a nemset as illatos barázdák fölé... Micsoda njjássUletés, micsoda szent kéasülódés, ami itt folyik. Hissen már évek óta nagypéntek sord gyássfátyolával dí­szítette kalapját a tavass. És ime, most nj összhangja kél rendnek, ssépségnek, alkotásnak... Nemcsak a nagy magyar mesék, hanem a vá­rosok utcája is megelevenedik. Ott is uj élet fakad. A boltok forgalma emelkedik, a kisiparos kezd munká­hoz jutni. A műhelyekben megszólal­tak a munksharangok: az üllók, a kalapácsok. A gyárak elöl kezdenek eltűnni a munkanélküli tömegek, mert odabent megindulóban van a munka, újra dübörögnek a gépek. Mennyi remény van ebben a tavasz­ban. Hogy összefog az alkotásban minden: a föld, az ég, a viz, a le­vegő, a nap, a műhely, a gyár, a bolt, a szántóvetö ember ekéje és boronája. Hogy megérti most egy* mást a fÖldmives, az iparos, a keres kedó, a tisztviselő. Hiába is oldalog- nak ilyenkor a politikai vén rókák a nép között, az az izom, amelyet a munka láza perfsget, nem akar le­ütni sehová és senkire. A munka nemcsak kenyeret hoz, hanem békét is. Célt a nemzetek és világrészek fölé, melyben bízik, hisz és remény­kedik az ember. Mi is reménykedhetünk. A sze­münk nem káprázik. Világosan lát­juk, hogy a magyar zsombékok fölött felszakadtak a ködök. A gazdasági tespedés tűnőben van előlünk. Az emberek visszanyerik újra munka- kedvüket. Mindenki visszakapja hi­tét, reményét és ezzel együtt állását, ezistenciáját, mert többé nem frázi­sok misztériuma a tavasz, hanem valóság. Félre hát kislelküekl Félre károgó fekete hollók! Adjátok as eget a pacsirtának. Hadd trillázza az az uj magyar tavasz indulóját. A céltalanságon most már rég túl va­gyunk és túl vagyunk az élet kő­hajtásain is. Amit most látunk, amit most érzünk, amit most tapasztalunk, amiről most bessélnek beszámolók, újsághírek, statisztikák: az már az élet, a föltámadás, a tavasz. Maga a prosperity. Igenis, a budapesti mezőgazdasági kiállítás, az országos nagyvásár, ame­lyen kétszerannyi állatnak is akadt volna vevője: a prosperity. A váro­sok, a piacok huBvSti forgalma, mely a tavalyit megduplázta: a haladás. A sok nj ruha, uj cipő, uj kalap, a szegény ember kenyere nem más, mint maga a megtermékenyülés, a tavasz. És azok az nj vöröslő tégla­falak a hegyoldalokon, nj hízók a falnyékeken, a sárgabordás akácfa­szekerek az országutakon, a görön­gyöt törő nj ekék az agarakon: mind-mind azt harsogják, azt dalol­ják, hogy nincsen olyan hosszú tél, amelynek egyszer vége ne lenne. A mi kioBiny világunk nyolovan különféle elemből van összetéve. Ez a nyolcvan elem tölti ki és mosgatja a földet és a csillagokat. Ezt az uj magyar tavaszt azonban mindössze három elem hívta életre: a hit, a remény és a szeretet. A hit: a nem­zet pozitív, cselekvő vezérében. A remény: ez az örökké buzogó erő­forrás, amely a hit nyomán mindig csörgedez. És a szeretet, amely mind­nyájunkat összeforiaszt, mágnessel telit, sarkal és arra ösztönöz, hogy I mindnyájan egyakarattal dolgozzunk | nemzetünk ügyén. Vármegyénk képviselőinek beszédei a költségvetés vitáiéban. A képviselőház pénzügyi bizott­sága megkezdte az állami költség- vetés vitáját. Örömmel látjuk, hogy vármegyénk képviselői alaposan ki­veszik részüket benne. Mingyárt a földmivelésügyi tárcánál felszólalt dr Pesthy Pál és dr örffy Imre. Az előbbi a gazda védelemmel fog­lalkozott igen alaposan és sürgette teljes kiépítését. Dr örffy számos nagyfontosságu kérdést tett szóvá. Amit a történelmi borvidékek fo­kozottabb védelme, a szőlőművelés­hez szükséges iparcikkek árának leszállítása, a tejrendelet visszássá­gainak megszüntetése, a Sió-szabá­lyozás és a kishaszonbérlők adó­terheinek könnyítése érdekében mon­dott, azt nagy örömmel fogadták a* érdekeltek úgy vármegyénkben, mint az egész országban, annál is inkább, mert a miniszter a legtöbb kérdés­ben kedvező ígéretet is tett. A kereskedelmi tárca vitájánál dr örffy többek kőit a népművészeti ipar kérdését tette szóvé, kérve an­nak a kormány részéről való erő­sebb támogatását. — A kézműves, vagyis kisipar problémái kösül igen sokat említett fel, így különösen a kisipari export megsiervezésének igen fontos feladatát. A kisembe­rekre kedvező közszállitási sza­bályzat kiadását BÜrgette és külö­nösen figyelmébe ajánlotta a minisz­ternek a kisipari hitel továbbfej­lesztésének kérdését. Legfontosabb­nak mégis azt tartjuk, amit az ipari kartellek tekintetében mondott, sür­getvén az u. n. kartellbizottság mun­kájának hatályosabbá tételét és an­nak nyilvánosságra hozatalát, mert a közvélemény nagyon nyugtalan e kérdésben. A most meginduló gaz­dasági fellendülésnél szükségesnek tartja, hogy a beruházások túl­nyomórészt a nemzeti termelés elő­mozdítására fordittassanak, mert a múlt tapasztalatai nem eléggé meg­nyugtatók e tekintetben. Amint láthatjuk, csupa oly kér- I dés tétetett szóvá, amely a köz- I vélemény érdeklődésének gócpont- | jában van. A bonyhádi fájlalta szarvasmarha sorsa. Az idei mezőgazdasági vásáron fel­tűnő módon szerepeltek szimentáli bikáikkal Somogy és Baranya kis­gazdái, míg a mi népünk által ki­állított bonyhádi tájfsjta apaállatok alatta maradtak a szomszédos vár­megyékből bemutatott kollekciónak. Ez a körülmény késztette azután a I Tolnamegyei Szarvasmarhatenyésztők I Egyesületét arra, hogy rendkívüli közgyűlésen beszélje meg Tolna vár- megye pirostarka bonyhádi tájfajta tenyészanyagának további sorsát. A Döry Frigyes gasdasági főtanácsos elnöklete alatt tartott gyűlésen meg­jelentek: dr Hagymássy Zoltán fő­ispán, Bartal Aurél, dr Bernáth Béla, Döry Lássló, báró Fiáth Tibor, báró Jeszenszky József, dr Kováts-Sebes- tény Endre, báró Schell József és a szarvasmsrhatenyésstó birtokosok és kisgazdák szine-java. A magas színvonalú vitában, amely­ben dr Barabás Imre állategészség­ügyi tanácsos, dr Bernáth Béla, Döry Frigyes, dr Hagymácsy Zoltán, dr Kováts-Sebestény Endre és Legény Ostkár m. kir, gazdasági főfelügyelő vettek részt, megállapították, bogy a pirostarka bonyhádi tájfajta tolna­megyei tehenekért az állatkereskedők általában 8—10°/o kai magasabb árat fizetnek, mint más állatokért, mert a gyakorlati tapasztalatok szerint a bonyhádi tájfajta jobb tejelés mellett tartósabban adja a nagyobbmennyi- ségtt tejet, mint a szimentáli és ugyan­olyan takarmányozás mellett a bony­hádi tájfajta tehenek jobban értéke­sítik a takarmányt. Ez az egész or­szágban, sőt annak határain túl ia annyira ismert, hogy a Tolna me­gyéből származó bonyhádi tájfajta pirostarka tehenek iránt óriási a gazdaközönség bizalma. A tehenek elsőrendttsége mellett azonban az apaállatok tenyésztésére nem fordított kellő gondot az állat­tartó közönség, úgyhogy ezt a fajtát veszély fenyegeti, ha komoly intéz­kedések nem történnek a megmenté­sére. Mert a bonyhádi tájfajtát érté­kes tulajdonságainál fogva meg kell menteni, — hiszen maga a név is európai márka — és nem szabad általánosságban áttérni a szimentáli tenyésztésre. Különösen azért fontos e pirostarka állatok fenntartása, mert a tapasztalat szerint a tejelékenység összefügg az állatok sötét színével. Ez a sötét síin jelenti egyúttal na- gyobbarányu ellenállóképességttket és mert végül azokat az állatokat kell tenyészteni, amelyek iránt nagyobb \ a kereslet. ^ Ezek alapján kialakult a vélemény, hogy a megfelelő apaállatok kiterme­léséről kell gondoskodni. Ez akként történjék, hogy Svájcban meg kell vásárolni kiválóan tejelő törzsekből származó, elsőrendű testű és csonto- zatu 5—10 darab szimentáli bikát. Ezeket a vármegye bonyhádi tájfaj­tát tenyésztő községeinek kell kiadni, úgyhogy ezek az spaállatok 5 év alatt minden ilyen községben meg­forduljanak. Esek jó leszármazása bikaivadékait kiválóan gondos nevelő- gazdák keiébe kell adni, akik körül­tekintő kiválasztással & év alatt 300 elsőrendű apaállatot tudnának ki- j tenyészteni a hires bonyhádi tájfajta | szsr vas marhaállomány felfrissítése cól­Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom