Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-08-23 / 66. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1933 augusztus 23. előkészítéséért és vezetéséért. Majd j közérdeke volt és lesz az irányadó, dr Hagymássy Zoltán válaszolt, ki- j Megbízható helyréi értesülünk, hogy emelvén, hogy előtte a vármegye két j Ssongott Edvin főszolgabíró, a neki vezető tisztviselői állása betöltésének i felajánlott főjegyzői állásra nem kiván kérdésénél is mindig Tolna vármegye | pályázni. Tévesen informált miniszter *r szolgálati éveinél fogva is, ke- az előtte felsoroltaknál, mertetés után Simontsits it. emelkedett szólásra. Kö ndott a főispánnak, hogy tét összehívta és igy ál­lt a törvényhatósági bi- részének arra, hogy ezen ontos kérdésben megnyi- . Mielőtt a főispán által adatokhoz hozzászólna, — a vármegye köz­ében kerülni kiváBja a jő tisztviselői állásának a személyi harcot és az alispáni állásra ref jges tisztviselők érdemei- .. is levonni kívánna, fel *iak csapán az a célja, hogy •'ly irányban foglalna Ián az összes bízott - 'ével találkoznék és meghozná. Igen 'akkal emléke- Béláról, a vár- 9, képességei­én való ráter- ozta, hogy az . Perczel Bálát, .spáni állásra. Az ér* . wAiuez az indítványhoz hozzá- és elhatározta, hogy Simontsits elemér vezetésével gróf Apponyi Károly, Szuprics Vendel és Sípos Ernő bizottsági tagokból álló kül­döttség utján dr Percsel Bélát, aki a vármegyeházán tartózkodott, az értekezletre meghívja és a jelöltség elfogadására felkéri. Dr Perczel Béla az értekezleten megjelenvén, kijelentette, hogy te­kintettel a vármegye békéjére és fon­tos érdekeire, aláveti magát az érte­kezlet döntésének és az alispáni ál­lásra pályázatát be fogja nyújtani. Az értekezlet nagy helyesléssel fo­gadta ezt a bejelentést. Eaután fel­merült az a gondolat, hogy ezen vá­ratlan fordulatra való tekintettel fel­kérik azon tisztviselőket, akik az alispáni állásra való pályázatukat már bejelentették, névszerint: dr Haypál Sándort, Szongott Edvint és dr Szabó Elemért, álljanak el szándékuktól, hogy igy egyhangú alispánválasztás biztosíttassák. A főispán az értekezletet 15 percre felfüggesstette és az érdekelt felek kel megindultak a tárgyalások, ame lyeknek eredménye az lett, hogy Szongott Edvin a központi járás fő- ssolgabirája a pályázattól elállt, dr Haypál Sándor és dr Szabó Elemér azonban pályázatukat továbbra is fenntartották. Eaután elnöklő főispán a megvál­tozott körülményekre való tekintettel tárgyalás alá bocsáj tóttá a főjegyzői állás betöltésének kérdését. Ismét Simontsits Elemér szólalt fel és in­dítványozta, hogy az értekezlet Szón gott Edvint, a központi járás fő­szolgabíróját kérje fel, vállalja a vár­megyei főjegyzői tisztet. Dr Hagy• mássy Zoltán főispán kiemelte Schul- theisz Rezső tb. főjegyzőnek kiváló képességeit és a vármegye közszol­gálatában szerzett érdemeit. Felszó lalás hangzott el oly irányban is, hogy az anszienitás elvénél fogva az értekezlet elsősorban Schutheisz Rezső tb. főjegyző személye mellett foglal jón állást. Az értekezlet úgy döntött, hogy a főjegyzői állás elfogadására Szongott Edvint kéri fel; amennyi­ben ő ezen jelöltséget nem fogadná, úgy Schuliheisz Rezső tb. főjegyző jelöltsége mellett foglal állást. A paksi szolgabirói állásra az értekezlet egy hangulagsdr Bekker János helyettes szolgabiró személyében állapodott meg. • Simontsits Elemér ismételten kö szünetet mondott a főispánnak az értekezlet tárgyilagos és pártatlan Megbizható helyről nyertük az ér­tesítést, hogy az OTI szekszárdi szék­házának építkezését a miniszter el­ejteni kívánja, mert bár tudja, hogy a jelenlegi székház az OTÍ céljaira teljesen alkalmatlan, mégis némi át alakítással az eddigi helyzetet kí­vánja fenntartani, mert az uj épület állítólag 80.000 pengőbe kerülne, a régi épület pedig információja sze­rint 15.000 pengővel megfelelőleg át alakítható. A belügyminiszter ezen állásfoglalásából, amely remélhetőleg nem végleges, az tűnik ki, hogy azok, akik a miniszter urat ez ügy­ben informálták, legalább is nem for­dítottak erre az ügyre annyi figyel­met, hogy információjuk helyes és helytálló lenne. Bármikép is óhajtanák a jelenlegi épületet átalakítani és abba köny- nyelmüen 15.000 pengőt beölni, ez a helyiség egymagában, de még a jelenlegi bérelt helyiség igénybevéte­lével is annyira alkalmatlan az OTI céljaira, hogy ez az építkezés leg­kevésbé sem viselné magán a gaz­daságosságot. A budapesti építészmérnök csak pa­piroson tudott lakályos helyiségeket kihozni. De azt a leglaikusabb ember is meg tudja állapítani, hogy ennek az építkezésnek a keresztülvitele után csak az utcai front lesz irodahelyi ségre alkalmas. Ellenben az épület belső része egy inkább csak világitó aknának nevezhető 90Q méternyi udvarról nyerné majd a világosságot és ezen a belső részen sötét lyukak képződnének csupán, nem pedig iro­dahelyiségek. Ha ezt az építkezést a miniszter ur informátora olyannak találja, vagy helyesebben azt az információt adta róla; hogy ezzel az OTI elhelyezésé­nek kérdése meg van oldva, akkor egész őszintén kinyilatkoztatjuk, hogy ez az információ legalább is köny­Vakmerő rablógyilkossági kísérlet tetteseit nyomozza a csendőrs ág. E hó 17-én valamivel éjfél előtt a köp- pányszántói postahivatalnál az udvar felé eső konyhaajtaját két cigány- képű ismeretlen egyén feltörte és behatolt Wábinger Gyuláné posta­mesternő lakásába, akitől mindketten követelték, hogy adja át a pénztár kulcsokat. A postamesternő nem ve­sztette el lélekjelenlétét, hanem egy mellékajtón kiszaladt az udvarra és segítségért kiabált. Az egyik rabló a postamesternő után rohant és a nála levő baltával úgy szemközt vágta, hogy az azon­nal összerogyott. A magyar és a lengyel nemzet történelmének alakjai közül a leg­nagyobb Báthory István, az erdélyi fejedelemből lett lengyel király, aki* nek négyszáz éves születési évfor* dalóját most szeptemberben ünnepli a két nemzet. A krakkói Wavel székesegyházá­ban lévő Báthory-sirhoz zarándokol el szeptember elején a magyar nem­zet is, hogy megemlékezzék dicső fiáról, aki Magyarország jobb sorsá­ért vállalta egy idegenben való ki­nyelmü. Tizenötezer pengőt óhajta­nak egy régi szokáB szerint kevés téglából, annál több vályogból, kis területen fekvő házba beölni, amely befektetés abban a. pillanatban 75 százalékig elveszti értékét, amint az építkezés megtörténik, ahelyett, hogy ezen 15 000 pengőt, valamint a jelen­legi épület értékesítéséből befolyó 8—9000 pengőt 25—30 000 pengő­vel kiegészítenék s akkor oly épüle­tet tudnának emelni, amely tizszerte inkább megfelel, mint az átalakítás és hossza ideig szolgálná az OTI céljait. Tagadjuk azt is, hogy ez az újon­nan való építkezés 80.000 pengőt igényelne. Hatalmazza fel a belügy miniszter ur az OTI kerületi pénz­tára választmányát, hogy az uj szék­házra tervet készíttethessen, vagy tervpályázatot hirdethessen, meg fog győződni arról, hogy 50.000, maxi­málisan 60.000 pengőért mindenben kifogástalan és a célnak megfelelő, a tisstviselőknek, az orvosi kezelést igénylőknek és jogkeresőknek igé­nyeit teljesen kielégítő, modern szék­házat lehet emelni Reméljük, hogy a belügyminiszter ur téves információ alapján kialakult véleményét meg fogja változtatni, ha helyes információszerzés céljából a vármegye főispánját, a város polgár- mesterét, az államépitészeti hivatal főnökét és a kerületi p énztár választ mányát meg fogja hallgatni. Mi, akik érdektelenül, de a köz­ügy igaz szolgálatában emeljük fel e kérdésben immár harmadszor sza­vunkat, biztosithatjuk a miniszter urat, hogy az általunk ajánlott épít­kezés a gazdaságos és rentábilis, nem pedig az átalakítás, mert az arra szánt összeg határozottan egy im­produktív befektetés és pénzpocsé- kolás lenne. A rabló erre visszament a postahiva­talba, hogy társával együtt felfeszitse a pénztárszekrényt. Wábingerné se­gélykiáltásaira a szomszédban lakó gazdák felfigyeltek és nagyobb cso­portban indultak a postahivatal felé, hogy elfogják a vakmerő rablókat. A betörők észrevéve, hogy a lakosság a postamesternő segítségére érkezik, jónak látták az éjszaka sötétjében elmenekülni anélkül, hogy bármit is magukkal vihettek volna. A bátor postamesternőt azonnal orvosi kezelés alá vették, a csend őrök pedig a legerélyesebb nyomozást vezették be a két elvetemedett ember kézrekeritésére. rályság minden gondját és nehézsé­gét és aki aj hazájának lojális és eredményes szolgálása közben is min­dig hű tadott maradni érzéseiben a magyar nemzethez. Az aaga8ztns 30-án Krakóban kéz* dődő fényes ünnepségekre a Magyar- Lengyel Szövetség rendezésében ese* revonat indal. — A vonaton átázik Serédi hercegprimás is, aki Báthory sírjánál az emlékmisét mondja. A kormány részéről ott lesz Eállay föld - mivelésügyi miniszter. Csatlakozását jelentette be gróf Máj lát h Gusztáv erdélyi és gróf Mikes János szombat- helyi püspök, báró Perényi Zsigmond, gróf Csekonics Iván, gróf Széchenyi Károly a közélet számos előkelő tag­jával. A zarándoklatot Lengyelországban a legnagyobb fénnyel ób tisztelettel fogják fogadni és a vezetőket külön fogadja Pilsudzky marsall. Az ősi- szes magyar vendégek tiszteletére fo­gadások lesznek Krakkóban és Var­sóban. Meg fogják mutatni az utazás résztvevőinek a magyar alapítású czenstochowd pálos kolostor minden érdekességét és ellátogatnak a kát- towitzi hires ipartelepekre is. — A nyolc napos nemzeti társasutazás ösz- szes költségei, szállodával, ellátással, borravalókkel együtt III. osztályon 147, II osztályon 198 pengő. Vidéki résztvevők a Budapestig és vissza kiindu'ási helyükre külön 50 száza­lékos vasúti kedvezményben része­sülnek. — Jelentkezés e hó 25 ig a MÁV. Menetjegy iroda valamennyi fiókjánál. A zarándoklat augusztus 30-án reggel indul Budapestről. HÍREK. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyországi A boldogságot látjuk valahol... A boldogságot látjuk valahol, Sötét, vigasztalan sikátoron, Vagy szép, virágos rétek bársonyán S egyszer tán fehér, csipkés nyoszolyán. Éreztem én is: közelembe’ van, Tavasz virága, színe most fogan. Azt hittem, úgy lesz minden ezután És igy fog múlni óra perc után. A'perc elillant, jöttek bús napok S most nem tudom, hogy merre, hol vagyok ? Dalok születnek és virágszinek, Nótás tüzek... s mégis minden hideg. A boldogságot látjuk valahol: Elszállt, tündöklő, drága álmokon. Egy éjszakán itt jár a nagy vihar S reggelre már mindennek vége van. Radványné Ruttkay Emma. — A főispán Budapesten. Dr H igy- mássy Zoltán főispán szombaton dél­után hivatalos ügyek elintézésire Budapestre utazott és székhelyére valószínűleg csak szerdán este tér vissza, — A Szekszárdi Daloskör üdvözlő szerenádja a polgármesternek. Szent István napján van vitéz Vendel pol­gármester névnapja, melynek előesté­jén 9 órakor szőlőjében Petz Hubert karnagy vezetésével félkereste őt a Daloskörnek ötven tagja, hogy ez alkalomból szerenáddal lepje meg. A szabadságon levő polgármestert, aki most a szőlejében lakik; a Daloskor előbb jeligéje eléneklésével, majd dal- egyvelég előadásává üdvösölte, azután pedig dr Tóth Bék főtitkár mondott Bzép beszédet, rámutatva azokra az érdemekre, amelyeket vitéz Vendel István, mint a Daloskor elnöke is szer­zett és amelyek méltán sok reményt keltő uj korszakot jelentenek ezen egyesület életében. Végül a tagok meleg ragaszkodásáról biztosította az elnök-polgármestert. A beszédet kő vető dal-ováció elcsitulta után vitéz Vendel polgármester reflektált a ked­ves megtiszteltetésre, megköszönte a megemlékezést, majd ismertette pro- grammját, amely arra irányul, hogy a város kultúrájának emelésével a város lakosságának jólétét minél job­ban emelje. Végül Ígéretet tett, hogy a kultúra terjesztésére hivatott da­lárda ügyét mindig a legnagyobb szeretettel fogja szolgálni. Ezután az r. RnMósyilkossfísí kísérlet o Hoppnnyszántóí postán Olcsó társasutazás Lengyelországba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom