Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-03-08 / 19. szám

XV; évfolyam. Szekszárd, 1933 március 8. 19; szóm; Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai ék társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel efonsz ám 85 és 102. Előfizetési díj: Félévre _______6 pengő. | Egész évré______12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelés szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán ée szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kOldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés égy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamit t a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A guzitoűdósságoRról. Irta: dr Őrffy Imre. A tisztánlátó és elfogulatlan közvé­lemény igen jól tudja, hogy Ma­gyarország gazdasági helyzetében szá­mottevő javulás nem állhat be addig, amig mezőgazdasági terményfelesle­geink megfelelő értékesítése és a föl­det terhelő adósságok kamatának mérséklése biztosítva nincs. Amig azonban e két feltétel elengedheted lenségében a közvélemény egységes, a feltételek egymás közötti viszonyá­ban, helyesebben azok rangelsőbbsé­gének kérdésében nincs meg ez az egység. Nézetem szerint mindakét kérdés önálló probléma s az egyik megoldása nem jelenti egyúttal a má­sik tető alá jutását is. Hiába lesz öl­et ó a pénz, ha terményeinket nem tudjuk eladni, de ha megfelelő piaco­kat tudunk is szerezni, gazdasági életünk nem fogja nélkülözni tudni a termeléshez szükséges forgótőkét előteremtő méltányos feltételű hitelt. Külön-külön kell tehát mindakét feladat megoldásán fáradoznunk és ha átmenetileg az egyikben nem is érünk el sikert, a másiknál elért ered­ményekkel komoly segítséget nyújt­hatunk az élet-halál harcát vívó ma­gyar gazdálkodóknak. E tételből ki­indulva állítom, hogy immár nagyon sürgőssé vált a munka, amely ama kamatok mérséklését tűzte ki célul, amelyek a magyar gazdák föld­jét ezidőszerint terhelik. Tudvalevő, hogy a pénügyminisz- ter még ez év januárjában felhatal­mazást kapott arra, hogy a külföldi záloglevél, illetve kötvénytartozások kamatlába és tőketörlesztése kérdé­sében rendeletileg intézkedhessél Ez­zel a jogával a pénzügyminiszter élt is és csak a minap jelent meg ren­deleté, amely e tartozások kamatait az egész vonalon évi öt százalékban állapitolta meg és a tőketörlesztés helyett egy lényegesen kisebb— jelen­téktelen százalékú — kezelési költ- ség, járulék stb. fizetési kötelezett­séget állapított meg. Bármily nagy, sőt óriási jelentőségű is e könnyí­tés, kétségtelen, hogy annak előnyeit a belföldi és a rövidlej árain jelzálo­gos -tartozások adósai nem élvezik, már pedig az osztó igazság sürgő­sen követeli, hogy az egyenlő el­bírálás elve vezettessék keresztül mindenütt. Amilyen kétségtelen emez elv he­lyessége, oly nehéz annak keresztül­vitele. A tőkeerős és ellenállóképes­ségtt külföldi hitelezővel szemben, aki egyébként saját hazájában a ná­lunk kapott kamatnál jelentékenyen kisebbet élvezett eddig is, ez a ka­matredukció nem jelent nagy bajt. Ámde az állandó tőkeszegénységgel küzködő kis országunkban egész más a helyzet.. Itt — a közelmúlt tapasz­talatain okulva — nagyon vigyáz­nunk kell arra, hogy a tőkeképző­dést és a betéttulajdonosok érdekeit sértő intézkedésektől tartózkodjunk. A feladat keretei tehát adva van­nak. Egyfelől okvetlenül el kell ér­nünk azt, amit a hosszuk járatú tar­tozásoknál már elértünk, mert éppen a kényesebbik, veszedelmesebbik tar- tozástipusnak, a rövidlejáratunak adó­sait nem hagyhatjuk sorsukra. A pénzügyminiszter expozéjában már bejelentette, hogy a most fennálló és a főidet terhelő jelzálogos terhek ka­mataiból másfél százalék átvállalására nézve van már terve. Ez évi nyolc százalékot véve, még mindig hat és fél százalékos kamatterhet jelent, ami a mai viszonyok közt még mindig magas. Mi tehát a feladat ? El kell kö­vetnünk mindent, hogy a belföldi és a rövidlejáratu jelzálogos terhek ka­matait lecsökkentetik a kötvénytipu- sós külföldi tartozások fenti — évi öt százalékos — kamatára, úgy­hogy a magyar takarékbetétesek hely­zete lehetőleg ne változzék. Ehhez tudtommal még circa 10 millió pengő kellene. Ezt pedig a föld alól is elő kell teremteni. Itt a hitelügyi szer­veknek is áldozatot kell hozniok an­nál inkább, mert ezért bizonyos el­lenértékben is részesithetők. A fede­zet előteremtésére vonatkozó tárgya­lások most folynak és nem óhajtok azoknak elébe vágni, csak hangot kívánok adni annak a közóhajnak, amely a kérdésnek a fenti értelem­ben való sürgős rendezését most már — érthető — türelmetlenséggel sür­geti. En nem is kétlem, ismerve a kormánynak eltökélt szándékát, hogy a fedezet kérdése megoldást fog nyerni, bármily nehéz legyen is az a mai körülmények közt. Elkerülhetlennek tartom azonban ezzel egyidejűleg a nyilvánvalóan él menthetetlenül túlterhelt birtokok tekintetében a sürgős likvidálást. Ezt természétesén nem bizhatjuk a vevők hiányában szenvedő bírói ár­verésre, hanem egf; a bírói érvéréé hatályává! bijrÓ tulajdonátvétélt le- j bonyolító valamely uj és komolyan ■ altruista alapon clofgozo szervre, mely a brtokok elkótyavetyélését meg­akadályozni és egészséges kezekbe juttatását biatositani hivatott lenne. Igaz, hogy ea reményeket foszlatna szét. Nemcsak a lábraállásában alap talanul még mindig bízó birtokosét, hanem a kétségbeesetten hátul álló jelzálogos, vagy egyáltalában nem biztosított hitelezőkét íb. Ezek a re­mények azonban a tárgyilagos bírá­latot már nem bírják el s legtöbb­ször csak arra jók, hogy a bajt — Mindenütt a kamatmérséklés kérdése foglalkoztatja ma is az egész ma­gyar közvéleményt. Különösen idő­szerűvé teszi ezt a kérdést a pénz­ügyminiszternek folyó évi február végén kiadott rendelete, amely a kül­földi záloglevél, illetve kötvénytarto- sások kamatlábát az egész vonalon öt százalékra mérsékelte és a tőke- törlesztést felfüggesztette. Igen sok gazda nem is tudja, hogy ez a mérséklés őt is érinti, pedig kétségtelen, hogy a jelzálogadósságok közül a hosszulejáratuak nagyobbik része ebbe a kategóriába tartozik. A kérdés nagy jelentőségénél fogva megkérdeztük dr őrffy Imrét, aki köztudomású pénzügypolitikái műkö­désénél fogva e kérdéseket alaposan ismeri, hogy a fentiek szerint meg­kezdett kamatmérséklés folytatását, illetve kiterjesztését remélni lehet- e? őrffy ufalt lapunkban ma meg­jelent ily tárgyú cikkére, amely a rövidlejáratu és belföldi jelzálogos adósságok kamatának mérséklésére vonátkozik, jelézvén, hogy még 1931. év tavaszán tett a képviselőház pénz­ügyi bizottságában hasonló javasla­tot. A megoldás lényege — amint azt Imrédy pénzügyminiszter egyik legutóbbi beszédéből is tudjuk — az, Vármegyénk ezen nagyfontosságu járási székhelye régóta bekapcsolódni kívánna valamely villamos áramszol­gáltató hálózatba, hogy ngy a köz­világítás, mint a lakások és az ipari üzemek villamos árámmal való ellá­tásának a kérdése mrgoldassék. Egy ideig remény vólt arra, hogy a vár­megye egységes villamosítását meg­oldani hivatott tervek valamelyiké I Tamási érdekért is szolgálhatná. De ideértve igen sokszor a még ment­hető kezesek helyzetének rossz&bo- dását is — csak fokozzák. Az okos hadvezér csatáját mindig a legkisebb veszteséggel óhajtja meg­vívni. Tudja azonban azt is, hogy csatát sebesültek és halottak nélkül nem lehet megvívni. Mert ha ezeket nem kockáztatja, e’pusztu'hat egész hadserege. Est ajánlom az alaptalanul optimisták, vagy érzelgősök figyel­mébe ! hogy a jelzálogos terhek kamatjából egy részt átvállalnának az e célból létesített külön alapok, érdekeltségek és az állam. A magyar pénzintéze­tek és ezek betéteinek megóvása cél­jából a kamatmérséklést csak igg, vagyis a tőkegyüjtési kedv meg­rontása nélkül szabad megoldani, — mondotta dr örffy, — aki egyéb­ként felhívta figyelmünket arra, hogy a rövidlejáratu jelzálogos tartozások­nak az adósok előnyére leendő ren­dezése érdekében vármegyénk másik képviselője dr Peslhy Pál, mily jelen­tékeny működést fejt ki. őiffy jelezte azt is, hogy a pénz­ügyminiszter fentemlitett és már meg­jelent rendelete a közületek által igénybevett kötvénykölcsönre is vo­natkozik, ami Szekszárd városára nézve döntő jelentőségű. Ezek közé tartozik ugyanis az úgynevezett Speyer- kölcsön is, ami örffy szerint azt jelenti, hogy végre elérkezett a komoly lehetősége annak, hogy a város lakosságát régóta izgató közüzemi járulékok mérséklésének, illetve a szociális szempontok sze­rinti arányosításának kérdése, me­lyet Őrffy maga is sürgősen meg« oldandőnak tart, végre közmeg- j nyugvásra rendeztessék. mert a jelenlegi súlyos gazdasági viszonyok miatt a községek vona­kodnak egyetemleges elhatározó lépést tenni, Tamási a saját fejlődése érde­kében most már önállóan kívánja ezt a kérdést megoldani és legfeljebb arra törekszik, hogy a vele szomszédos községeket megnyerje a közös akció számára. Hétfőn délelőtt dr Den ez Ákos országgyűlési képviselő vezetésével A kamatmérséklés kérdése és a szekszárdi vizdij leszállítása. Egyes síim Ara 12 fillér. Msl villamosítása a megvalósulás utján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom