Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-03-04 / 18. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XV. évfolyam. ___________ Szekszárd, 1933 március 4. 18. szám. TO LNAHEGYEI UJSÄG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. fzerkesztffséo ét kiadóhivatal: Szekszirdi Népbank épületében. Telefonsz ám 85 és 102. Előfizetési dl): Félévre-----------6 pengő. | Egész évre______12 pengfi. Fßa zerkeeztö: SCHNEIDER JANOS. Felelős uerkeutO: BLÁZSIK FERENC A lap megj.lealk minden it.rdAn é. ■lambntan. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetff közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamit t a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A harangok megkondulnak. Irta: Jánosi György. A karcagi ORLE gyűlésen történt, hogy az erdélyi kiküldött felállt és a jelenlevők mély megdöbbenése, majd sürA könnyhullatása között elmondta, bogy egy kis faluban 48 magyar ember összeállt és az oláh-tenger forrongó, örvénylő közepén temp'omot épitett. A templom tornyába harangot vettek, a lelkek szolgálatára papot állítottak. „Nagy, kinzó fájdalmunkban összetartunk, egyek vagyunk I“, fejezte be beszédét a kiküldött és a karcagi református templomban ezek a szavak úgy harsogtak végig, mint egy tetemrehivás egy összetört nemzet régi dicsőségének romjai mellett. „összetartunk 1 Egyek vagyunk I“ A pártoskodás szörnyű átka sohasem szakadt úgy rá erre a nemzetre, mint napjainkban és nincs egy polgára ennek a hazának, aki fejcsóvá- lás nélkül fogadná azt a példaadó civakodást, amit a parlamentben és azonkívül egyesek az ország érdé keinek szem elől téveaztésével, ren deznek, A parlament színvonalának nagy mértékben való leszállítását, az ország jó hírnevének kockáztatását jelentő kizárólag a személy vad érvényesülését szolgáló vádak, viták felforralják bennünk a vért és engedőimet, nekünk választóknak is van annyi jogunk, hogy megkérdezzük : ez az, amiért párthiveik a tisztelt honatyákat a törvényhozás termébe bekül dték ? Ezt kell itt nekünk szavazó, adózó polgároknak a honmentés nevében végigélveznünk ? Ezt a koncertet? Itt és épp most, amikor körülöttünk ég a világ s uj teremtések lehetőségétől súlyos a levegő ? Volt már hang arról, hogy ezt a kort elkereszteljék nemzetietlen kornak. Volt már hang arról, hogy fej- vesztett emberek szertelen törtetésé- ről fog emlékezni a messze jövő. Volt már szó mindenről, csak jóról nem. De még arról nem volt eddig sehol semmiféle formában szó, hogy micsoda nagy nemzeti értékek kallódnak el a hetvenkedő szenvedélyek forró lávájában, nem volt arról sehol semmiféle formában szó, hogy mit gondolnak: méltó ez a hang, ez a mód, ez az időnként kirobbanó mocs- kolódás ehez a nemzethez, amely most éli az ő történelmének legvál ságosabb napjait ? Szinte lélekzet- fojtva lessük, hegy túl az álhatáro- kon mikor fog végleg összeroppanni az a hazugságon, botláson és baklövésen felépült hatalom, amely a mi * élő testünk letépett darabjaiból táplálkozott s mikor az orzott kincsek híjával sajátjából kellene tovább vezetnie életét, akkor megtorpan. Lé- lekzetfojtva figyeljük a hirtenbergi fegyverszállítás ügyével kapcsolatos műfelhők terjengését. Figyeljük a Magyarország ellen irányuló újabb kisantant szerződés további fejleményeit, általában az érdekesen alakuló világpolitika mozzanatait. És mélységesen komoly helyzetünkben egy- Bzercsak, mint virágillattól terhes csillagos éjszakába a tigris ordítása, belevág a lelkűnkbe eonek a céltudatos ellentétszitásnak zűrzavaros hangja, amely alapot, igazságot nélkülözve, nem a legjobb színben mutatkozik be a világ előtt. Minden nemzet életét az teszi erőssé, hogy még a legszenvedélyesebb párt- politika is mennyire tudja megőrizni méltóságát, mennyire marad attól tá vol a gúny, milyen annak alkotó ereje és milyenek annak eredményei. Soha semmi sem könnyebb, mint magas polcon meggondolatlan, eldobált szavakkal zavart kelteni és a támadó zavart más, idegen okokra visszavinni. Az az eljárás, ahogy né- hányán pl. a mezőkeresztesi választáson is a népet csitították negatívumban a pozitívummal, egyenesen menthetetlen, „őrizze meg a nép nyu galmát I“ — lármázták — ami any- nyit jelent, mint beharangozását egy olyan veszélynek, ami nincs mindaddig, amig az intésben nem juttatják a laikus eszébe, hogy van.„ Nem, te nem vagy gazember 1“ — szokott tréfálkózni egymással a falusi s e tagadás sértése teljesen magában foglalja az állítás erejét, súlyát, holott semmi büntethető nincs benne. Nem így kell a nemzet bizalmába beleférkőzni. A nemzet'elismerését, tiszteletét csak úgy lehet megnyerni, ha az, aki törtet, tehetségével bizonyítja be azt, hogy rátermett arra, hogy ezrek nevében beszéljen és részese legyen annak a jövendő kialakulásának, amely minden nemes érzésünket felöleli. A magyar ember megveti a krakélereket és azokat, akik örökös piBzkálódásukkal békétlenséget teremtenek, kiközösíti. Még súlyosabb a történelem esztétikai megvetése ilyen nehéz idők pribékpolitiku- saival szemben, olyanokkal Bzemben, akik vagy mások- széttépett becsü- j lete, vagy » hiszékeny nép félrevezetése, egymás elleni bujtogatása árán akarnak kiemelkedni. Mert az ilyenekből szokott kialakulni az a típus, amelyikről azt tartják, hogy azért lármázik, mert fel akar jutni és amikor feljut, befogja a száját, mert alkotó és teremtő ereje nincs, csak tépni és marni tud mást. Magának a nemzetnek, az adózó polgárnak legyen már egyszer annyi lelkiereje, hogy az efélével tudassa a maga őszinte véleményét, azt, hogy ne képzeljék némelyek, hogy ez a nemzet engedi a maga szent törvényhozói színvonalát a marakodó sátoros cigányok színvonalára lesü- lyedni. Ma az ország helyzete olyan nehéz, hogy csak nagyon okos és nagyon lelkiismeretes egyének emberfeletti munkája tudja jóra fordítani. Hogy találjuk mi meg ezt a vonást abban a parlamentben, amelyikből ideki karban hangzik : „Tolvajok 1 Panamisták.“ Nem igy mutatkoztak nekünk be azok a jó urak választásnk idején 1 És ha néhányan Szekszárd és környékének egyik legszámottevőbb és legtiszteletreméltóbb testületé, a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Nemzeti Szövetségének szekszárdi csoportja közel négyszáz egyén részvételével tartotta évi közgyűlését a szekszárdi városháza nagytermében, ahol meg jelent dr Őrffy Imre, a kerület or- szággyülési képviselője is és végighallgatva a felmerült kívánságokat, kijelentette, hogy azokat magáévá teszi és mint azt előzőén is sokszor megtette, azokat most is melegen pártolva juttatja a miniszterelnökhöz. Kinyilatkoztatta továbbá dr őrffy Imre, hogy ő maga, aki elejétől végig a harctereken küzdötte végig a világháborút, rokkant bajtársai érdekében a vármegye többi képviselőjével állandó összeköttetést tart fenn és azokkal együtt vállvetve dolgozik azon, hogy a hadirokkantak valóban jogos kívánságai teljesítessenek. Vass Kálmán szekszárdi postatiszt, a csoport elnöke nyitotta meg a közgyűlést és beszédében abbeli örömének adott kifejezést, hogy a hadirokkantak kérdését úgy a társadalom, mint a törvényhozás folyton fokozódó jóindulattal kezeli és a lakosság szeretetteljes tiszteletet tanúsít azokkal szemben, akik a legtöbbet vesztették a világégés alkalmával. Ismertette a közelmúltban felelős helyről tett intézkedéseket és elhangzott kijelentéseket, amelyek nyomán biz- | vást lehet remélni, hogy az ország mindent elkövetnek is arra, hogy egy törvényhozó testület tekintélyét aláássák, vagyunk még, akiket nem dúlt annyira fel a szenvedély, hogy az ország érdekében fel ne emeljük tiltakozó szavunkat és meg ne állapítsuk, hogy ilyenre egyetlen egy szavazó polgár sem adott senkinek megbízást. Nekünk az kell, hogy a hazaszeretet, a komoly munka szent temp-i lomában a vezéri polcon levők saját példájukkal bizonyítsák be, hogy mi is összetartunk, egyek vagyunk, hogy nagy, kinzó fájdalmunkban ez a komoly, történelmi pillanatot megértő testvériség mindennél ékesebben bizonyítsa azt a nagyrahivatottságun- kat, amelyben egy pillanatra sem kételkedünk. Egységet és összetartást kell itt teremteni és nem párt- viszályból fakadó gyűlöletet, hogy eljussunk arra az eredményre, amely nélkül csak vergődés az életünk, tudniillik a békerevizió eredmé- | nyére. anyagi viszonyaihoz mérten minden megtörténik arra nézve, hogy a trianoni CBonk megrokkant fiainak áldozatai honoráltassanak. A nagy tetszéssel fogadott és kitartásra, bajtársi összefogásra buzdító beszéd után Hum Mihály a szövetség ügyvezetője felolvasta a múlt közgyűlés jegyzőkönyvét, valamint az igazgatóság jelentését, amely pontos beszámoló az elmúlt év működéséről. A közgyűlés ezután arra vonatkozóan hozott határozatot, hogy előző évben választott tisztikarát kiegészíti, társelnökké választván: Dióssy Endre gazdasági tanácsost, Kopets- nik Gyula m. kir. selyemtenyésztési főfelügyelőt és Gábor Pál szekszárdi kórházi plébánost, alelnökökké: dr Künsztler Károly árvaBzéki ülnököt, vitéz Kouáts Félix fogházgondnokot, Pesthy Károly városi közgyámot, jegyzővé: Main József tanítót, titkárrá: Gergely István vármegyei számvevőségi tisztviselőt, számvizsgálókká: Stauber István ny. főmérnököt, Légrády Dénes városi tisztviselőt, Zsosszán György utmestert, Bencze László kőmivesmestert, mig a választmány uj tagjai lettek: Fodor József, Geiszhauer József, DiU rich Gyula, Kecskés Márton és Horváth István. Gergely István javaslatára kifogásolta a közgyűlés a rokkanttörvényjavaslat amaz intézkedését, amely a rokkantak felülvizsgálatát meg akatja A hadirokkantak szekszárdi csoportjának közgyűlése. Egyes szám ára 16 fillér.
