Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-03-01 / 17. szám

XV. évfolyam. Szekszárdi 1933 március 1. 17. szám. Szerkesztősig ét kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel efonsz ám 85 és 102. Előfizetési díj; Félévre _ ■ ____6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLAZSIK FERENC. k lap megjelenik minden saerdán ée esombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kOldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. ▲ hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamit t a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Az u] rohknnttöruény. Az a törvényjavaslat, amelyet Göm- Ibös Gyula miniszterelnök és honvé­delmi miniszter a hadigondozottak járandóságának uj rendezésére vonat­kozólag előterjesztett, a nemzet köz- érzéseinek felel meg. A nemzet há­láját juttatja kifejezésre a háború hős katonái iránt, akik életüket, testi ép­ségüket áldozták fel a hazáért. A kormány mélyen átérzi azt a kötelességét, amellyel a nemzet a háború hősi halottai, özvegyei és árvái, továbbá a háború rokkantjai és hozzá­tartozói iránt tartozik és ezért — a miniszterelnök kijelentése szerint — sietett a törvényjavaslattal, amely a rokkantakra vonatkozó összes kér­déseket felöleli. Megállapítja a javas­lat az összes rokkantcsoportok, tisz­tek, altisztek éB legénység járandó­ságát, a hadiözvegyek járandóságát és a kiskorú gyermekek nevelési pót­lékát minden csoportra nézve. Ezidö- szerint az állam 220.000 hadigondo­zottat tart nyilván és tizennyolc millió pengőt fordítunk évenként a hadi- károsultak segélyezésére. De az uj törvényjavaslat a köz­vetlen pénzbeli járandóságon kívül sokféle más segítésben is részesíti a gondozásra utalt rokkantakat és hoz­zátartozóikat. Nevezetesen kimondja a törvényjavaslat, hogy a közönség használatára bocsátott nyilvános köz- intézményekben, múzeumokban, szín­házakban, könyvtárakban, hangver­senytermekben, továbbá teremőri, jegy szedői, aj (ónállói állásokban, nyil­vános parkokban, temetőkben, vásá­rokon jegyszedői, felügyelői állásokat kizárólag hadirokkantakkal és hadi­özvegyekkel kell betölteni. Az állami és önkormányzati iparüzemeknél, va­lamint a támogatásban részesülő ipar- vállalatoknál is hadirokkantakat kell alkalmazni. A moziszinházak kötele­sek üzemenként legalább egy-egy hadigondozottat szolgálatba állítani. A trafikoknál és az italméréseknél az üzemeknek legalább 50°/o-a a hadi­rokkantakat illeti meg. Az uj törvényjavaslat haditelkeket és hadihaszonbérleteket rendszerest a rokkantak számára. Továbbá ren­delkezések foglaltatnak a törvény- javaslatban, amelyek a hadigondozot­takat adó- és illetékkedvezmények­ben és az iskolázás minden fokán tandíjkedvezményekben részesítik. A hadiárvák az iskolai felvételnél el­sőbbségben részesülnek. Kedvezmé­nyeket kapnak a rokkantak a vas­utakon - is. Az állam és a törvény- hatóságok különböző szállításainál és munkálatainál pedig — egyenlő fel­tételek mellett —- a hadirokkantakat más ajánlattevőkkel szemben elsőbb­ségben kell részesíteni. Ilyen sokoldalú gondoskodás fog­laltatik a kormány javaslatában a rokkantak és hozzátartozóik javára. Ezekből megállapítható, hogy a kor­mány gondosan és lelkiismeretesen számbavesz és kiment minden lehe­tőséget, amely a hadigondozottak elő­nyére fordítható. Többet annál, ami ebben a törvényjavaslatban a hadi­rokkantak javára ÖBBzesüritve van, az adott nehéz körülmények között követelni nem lehet. A Gömbös kormány boldog volna, ha a hadirokkantakat mentői nagyobb pénzügyi segítésben részesíthetné. De — mint Gömbös miniszterelnök he­lyesen mondotta — a rokkantügy rendezése is pénzkérdés. Sajnos azon­ban, éppen a pénzkérdés az, amely minden vonatkozásban a legnagyobb nehézségek elé állítja és a leggon­dosabb, a . legtakarékosabb számve­tésre szoritja a kormányzatot. Az összehasonlítás azzal, hogy más or­szágok mennyivel többet áldoznak hadirokkantjaikért, itt semmit sem ér. Más boldogabb, jobb és kedve zőbb pénzügyi és gazdasági helyzet­ben lévő országok könnyen többet áldozhatnak, mint a hosszú háború A kisgazdatársadalom jövedelmi vi szonyainak kedvezőbbé tételére nagy fontosságúak azok a téli gazdasági tanfolyamok, amelyeket a kormány kiváló szakelőadók közreműködésével rendez egy-egy községben. A három hónapos tanfolyam, amely nagy vo­násokban mindazokra megtanít, ami két a korral haladni kivánó kis­gazdáknak feltétlenül tudni kell, a múlt télen Alsónyéken volt, most pedig Decsen, ahol a szekszárdi m. kir. mezőgazdasági szakiskola tanárai, továbbá dr Barabás Imre törvény- hatósági m. királyi állatorvos, Hayt Ferenc nyug. szőlészeti és borászati felügyelő és Pigniczky Ferenc, a szekszárdi önálló gazdasági népiskola igazgatója voltak az előadók. Szombaton délelőtt volt a decsi kul túr házban tartott és igen látoga­tott tanfolyamnak a záróvizsgája, melyen a földmivelésügyi minisztérium megbízásából vitéz Kolgyári László dr miniszteri titkár elnökölt. Az óriási érdeklődés mellett lefolyt vizsgán a törvényhozás részéről megjelent dr Örffy Imre, a kerület országgyűlési képviselője, Kiss Lajos szekszárdi apátplébános, a vármegye felsőházi tagja, mig a közigazgatást Szongott Edvin főszolgabíró, a vm. kir. gazda­sági felügyelőséget Legény Oszkár főfelügyelő, a Vármegyei Gazdasági Egyesületet Döry Frigyes gazdasági főtanácsos és John Sándor titkár, a mezőgazdasági kamarát Knefély Ödön földbirtokos képviselte, Ott láttuk azonkivül Arany Dénes decsi, Jánosi György váraljai, Mészöly Győző alsó­nyéki, Szilágyi Béla őcsényi reform, lelkészeket, Nagy István decsi plé­bánost, Tihanyi Szilárd alezredes j vitézi székkapitányt, Schneider Já- I nos vezérigazgató főszerkesztőt, a gaz- I daközönség köréből Gévay - Wolff után anyagilag kimerült, a forradal makban kifosztott, a trianoni szer­ződésben egyharmadára csonkított és gazdasági erőforrásaitól kifosztott, tő­keszegény Magyarország. A kormány javaslatának — a benne foglalt anyagi javakon és helyzeti kedvezményeken kívül — legfőbb tartalma és célja azonban az, amit Gömbös Gyula miniszterelnök a kö­vetkező szavakkal juttatott kifeje­zésre: „Olyan közBzeilemet akir ki­alakítani a rokkantak érdekében, hogy a legnagyobb tisztelettel tekint­sen mindenki a háború hőseire, hogy úgy az állam, mint a magánosok, amennyire csak megtehetik, karolják fel a rokkantakat.“ Ez a fontos, mert ez a nemzeti becsület követelménye a hábori hősi áldozataival Bzemben. A kormány ebben a törvényjavaslat ban megteszi a magáét, a társadalom becsületbeli kötelessége az, hogy kö­vesse a kormány példáját. Aladár kir. közalapítványi felügyelőt, Eordögh Zoltán m. kir. gazdasági felügyelőt, Boross Zoltán főintézőt, az állami pinceszövetkezet igazgató­ját, Nedelkovics Sándor és Zöld Márton nagybérlőket, Reichmann Imre és Sulyok Gyula főintézőket. Decsről ott voltak Balogh János fő­jegyző és Mozolai István biró veze­tésével az elöljáróság és az intelli­gencia, Alsónyékről Mező László fő­jegyző és Papp János biró vezeté­sével az ottani tanfolyam több vég­zett növendéke és Ocsényből Kiss Gergely főjegyző vezetésével többen. Kováts Zoltán szekszárdi m. kir. mezőgazdasági szakiskolai igazgató­nak, a tanfolyam vezetőjének a mi­niszter képviselőjét üdvözlő beszéde után megkezdődött a vizsga, melyen a növénytermelésből Kováts Zoltán igazgató, áilatbonctanból dr Barabás Imre vm. m. kir. főállatorvos, ker­tészetből Pfeiffer Lajos mezőgazd. szakiak, s. tanár, szőlő- és borkeze­lésből Hayt Ferenc ny. szőlészeti és borászati felügyelő, számtan, mértan és természettanból Toroczky István r. k. kántortanitó, méhészet és se- lyemtenyésztésből Pigniczky Ferenc gazd, népiskolai igazgató, üzemtan, számvitel és általános tudnivalókból Suhajda Jenő mezőg. szakiskolai s. tanár, állattenyésztésből Bartossik Béla gazd. tanár előadók vizsgáz­tattak. A tanult anyagból a harminc nö­vendék mindegyike elismerésre méltó tudáBt árult el. A vizsga után következett a tan­folyam önképző körének zárógyülése, melyen Mozolai János felolvasta az j előző ülés jegyzőkönyvét, amely után ■ az okszerű talajművelőéről Tóth Já I nos tartott ügyes szabad előadást. | Arany János „Fülemülé“-jét ötletesen szavalták Döme János, Mihály András és Pörnyi István, egy irredenta mű- dalt elismerésre méltóan énekeltek Lukácsi Pál és Vajda István, mig az istállótrágya helyes kezeléséről Borda István tartott tanulságos elő­adást. — Igen magas nívójú volt a Szegő István karnagy által vezényelt Decsi „Petőfi“ Dalegylet népdal­egyvelege, amelyet ráadásul egy ha­tásos irredenta műdallal kellett meg­toldani. Frenetikus hatást keltett Mozolai Jánosnak szavalata. Sajó Sándor „Magyarnak lenni...“ cimü költeményét mondta el meglepően tökéletes és jól átérzett művészi elő­adásban. A gyűlést Kovács István köri elnök beszéde zárta be. Ezután Vitéz Kolgyári László dr földmivelési miniszteri titkár fejezte ki elismerését a felmutatott eredmény fölött és megköszönte a szülőknek, hogy elküldték gyermekeiket a tan­folyamra, ahol elyan ismereteket sze­rezhettek, amelyekkel segíthetnek az ország helyzetén, megtanulva, hogyan lehet a legkisebb költséggel a leg- '" nagyobb hasznot elérni. Egyúttal kö­zölte, hogy a földmivelésügyi minisz­ter a tanfolyamot végzetteknek arany kalászt küldött. Dr örffy Imre országgyűlési kép­viselő mondott ezután igen hatásos, szép beszédet és az országot ért sú­lyos megpróbáltatásokra való tekin­tettel óvta a hallgatóságot attól, hogy a magyar lélek prédája legyen a test- vérmarcangolás ősi bűnének. Ezek­ben a nehéz időkben — úgymond örffy — egymás megsegítésével kell az ország sorsát előre vinni és nem szabad a lélek egyensúlyát a sors ostorcsapásai alatt sem elveszíteni. Hinni, remélni kell a győzelemben, mert amiképpen a háborúban is az tudott győzni, aki bizalommal har­colt, úgy az egész magyarságot el­tartó főidnek is azok lesznek az igazi katonái, akik magukat a mezőgaz* dasági tudás eszközeivel jól felfegy­verezve biztosra veszik a győzelmet. Ezután kezdetét vette a bizonyít- ványkiosztás. A földmivelésügyi mi­niszter képviselője a bizonyitvánnyal együtt minden egyes növendéknek átadta az aranykalászt, a miniszter ajándékaként a rádiós gazdasági elő­adások egy egy kötetét, a gazdasági alapismeretekre vonatkozó tanköny­vet, a Vármegyei Gazdasági Egye­sület ajándéka gyanánt a „Bonyhádi tájfajta tenyésztése“ cimü könyvet. Dr Örffy Imre ugyanekkor minden tanfolyamhallgatónak ezüst óraláncot ajándékozott. Külön ajándékul a gazdasági egye­sület ezüst érmét kapta Kovács Ist­ván gazdaköri elnök, nagy bronz­érmet Mozolai János, kis bronz­érmet Kaszás Ferenc. Reichmann Imre ujbereki főintéző ajándékából Dömötör Sándor egy tejmérőt, vitéz Szijj János metszőollót. A mezőgaz­dasági kamara ajándékából 2 holdra való 10.0 kg bükköny magot. Pörnyi j István, 2 holdra való 25 kg lóhere- I vetőmagot Tóth János, két-két holdra A decsi mezőgazdasági tanfolyam záróünnepélye. Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom