Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-02-15 / 13. szám
XV. évfolyam. Szekszárdi 1933 február 15. 13. szám. ÚJSÁG iä e# s m «a Hetenként kétszer megletcnS keresztény politikai és társadalmi lap. $ie rfce.ltJaég ta kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és (02. Előfizetési di|; félévre ---------- 6 pengő. | Egész évre _ _ 12 pengő. FS uerkeaztfi: SCHNEIDER JANOS. Felelős szerkesztő; BLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik minden átérd in és aiombaton. Előfizetési dijak $s hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez kflldendők. Hirdetések árai; A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamin a nyilttér soronként 60 fillérbe kerOl, Az fzáatásoft álén. Hogy mily nagy szükség volt arra, hogy a kormány kiidja a gyűlés- tilalmi rendt letet, misem igazolja jobban, mint a parlament legutóbbi üíése. Nehéz időkben mindig könnyű helyzetben volt az ellenzék, mert amikor a kormány fájó, de kényszerű intézkedések megtételére volt köteles, a sebekben vájkálni s a szélesebb tömegek panaszait hangoztatni, nem volt nehéz dolog. Igazi politikus éppen akkor tud leginkább számot adni bö’cs Ítélőképességéről, amikor a nemzet bajában nem olcsó babérokkal akarja öveztetni homlokát s nem a könnyen szerzett népszerűség dicsőségére törekszik. Sajnos, ma, amikor a kormány kénytelen az ország érdekében njahb áldozatkészséget kívánni a nemzettől s ennek parancso'ó megtételét oly tisztán látja minden komolyan gondolkodó férfiú, az ellenzék ahhoz a fegyverhez nyúlt, hogy pártpolitikai céljai érdekében izgatásba csapó demagógiával irritálja a közvéleményt. Tudunk arról, hogy nem elégedtek már meg a nyilvános gyűlések pódiumáról elhangzó vádaskodással és fennen kritizáló izgató magatartással, hanem valósággal házról-házra járva mételgezték meg a lelkeket s igyekeztek eltánlontania könnyen meg- ingathatókat attól a gondolattól, amelyik oly érthetően hirdeti a mai magyar sorsközösségben az összetartás nagy jelentőségét. Amikor a magyar nép széles tömegei oly bámulatos megértéssel, türelemmel és hősies áldozatkészséggél viselik nehéz Borsukat, szüntelenül megismétlődő kísérletek vannak arra, hogy ebből a nyugalomból kizökkentsék. A kormány ezt a rosszindulatú s a nemzet érdekei ellen dolgozó akciót zavartalanul elharapózni nem engedhette. Nem sok öröme telik abban, hogy kényszerintézkedésekhez kellett folyamodnia, de amikor külföldi vonatkozásokban és belföldünkön is sorsdöntő napokat élűnk, tűrhetetlen és a nemzet érdeke ellen való dolog belesűppedni a pártpolitika ingoványaiba s kicsinyes pártszempontok nézőszögéből befolyást gyakorolni a vádaskodás és izgatás hangján át szélesebb négtömegekre. Ez a szomorú körülmény tette szükségessé, hogy a kormány kiadja gyüléstilalmi rendeletét. A rend, a fegyelem és biztonság mindenekfölött való megtartása ösztökélte itt a kormányt, amire korántsem szívesen szánta el magát, mert nem akar elbújni a kritika elől, ha az józan és izgatásmentes s a nép és egyben az ország érdekében hangzik el. De amikor hosszabb megfigyelés után, de különösen az utóbbi időben olyan tüneteket kellett észlelni, amelyek rosszirányú befolyás alapján a közös magyar célt veszélyeztetik, a kormánynak tétováznia nem volt szabad, mert itt nem a nép lelkének háborgáséról, hanem egyes politikai pártok. szélsőséges irányú mozgalmairól van szó. A legnagyobb elismerés hangján kell megemlékezni árról a heroikus nyugalomról, amellyel a magyar nép zöme a mai súlyos megpróbáltatásokat viseli. Ilyen körülmények között nem szabad megengedni, hogy ezt á népet. izgassák s hogy ennek a nyugalomnak a feladására s a rendnek megbontására ösztökéljék. A közvélemény megnyugvással látja, hogy a kormány nem retten vissza adott alkalommal a szükséges intézkedések megtételétől. A parlament legutóbbi ülésén a kormány bátor magatartására az volt-az egyik szocialista szónoknak a válasza, hogy felelősségre- vonást emlegetett. Nem tudjak hogyan értelmezte megjegyzését, de az ország népe tudatában van annak, hogy amíg a Gömbös kormány irányítja ügyünket, addig az októberi forradalom szelleme itt lábra nem kaphat. Különben se emlegessenek felelősségrevonást azok, akik csupán ennek az elmaradásának köszönhetik, hogy ma a törvényhozás házában ülhetnek s vádaskodhatnak és szórhatják az izgatás zsarátnokát a nép felé. Szerencse, bogy a nemzet higgadtsága és komolysága sokkal mélyebben gyökerezik, semhogy ebből a jövőre nézve is nagy jelentőséggel bíró lelki konstrukcióból oly köny- nyen kizökkenthető lenne. Ha az ellenzék törekvései a rend és a fegye- | lem megtartására fognak irányulni, I a kormány által kiadott kényszerű intézkedések bizonyára nagyon rövid időn belül hatályukat vesztik. Gróf Appony! Albert fialila. Ahány magyarja van a világnak, lélekben valamennyi mind megdöbbenve állt AppoDyi Albert ravatalánál. Minden magyar szívben fájó érzés sajog, mert minden magyarok atyja távozott el közülünk. Minden magyar árva és minden magyar fájdalma egy: az árva gyermek fájdalma. És ahány kimagasló nagy embere van a világnak, mind körülveszi gondolatban Apponyi koporsóját. Minden magyar faluban, minden magyar Városban kigyulladtak az emlékezés fáklyái, nyo’cmillió magyar áldoz a nagy halott emlékének. Vármegyénk területén is mindenütt gyászistentiszteleteket tartottak a temetés órájában. A szekszárd-belvá- rosi r. k. temp'omban Horváth Károly újvárosi r. k. plébános Gábor Károly és Hábel Vines káplánok segédletével mondott Ünnepi re quiemet, melyen megjelentek Szekszárd ősz- szes hatóságai, hivatalai és testületéi. A temetésen a vármegyét dr Peresei Béla főispán, báró Fiáth Tibor tvh. bizottsági tag, az országgyűlés, valamint a felsőház itteni tágjai képviselték. Szekszárd nevében vitéz Vendel István polgármester és Schneider JánoB vezérigazgató, lapunk főszerkesztője jelent meg a város disz- { polgárának végtisztességtételén, ahol a megyebeli gróf Appónyi Károly és családja a rokonok csoportjában siratja az ország és a nemzetség nagy veszteségét. * Hazánk nagy halottjáról, gróf Apponyi Albertról méltó keretek között emlékezett meg Dombóvár közönsége. A kir. kát. reálgimnáziumban Hetényi Alajos kedden reggel a megboldogult lelkiüdvéért.gyászmisét szolgáltatott, majd Csonka Imre tanár hatásos beszédben méltatta nemzeti igazságunk legfőbb védőjének hervadhatatlan érdemeit. Megemlékezés volt a többi intézetekben is. A „Dombóvári Róm. Kát. Olvasókör“ ben dr Piukovich Sándor, a „Dombóvári önk. Tüzolté- testületa-ben ugyanő, a „Dombóvári Kereskedők Köré“-ben pedig dr Sass István e’nök mutattak rá Apponyi örökbecsű munkásságára. * Több mint egy félszázadon át volt az elhunyt gróf Apponyi Albert országgyűlési képviselője Jászberény városának, amely díszpolgárává is avatta. A nagy államférfi halála alkalmából Jászberény közönsége gyász- jelentést adott ki, amelyre Tolna vármegye közönsége nevében Száváid Oszkár alispán legmélyebb részvétét fejezte ki a leghűségesebb városnak ama fájdalmas veszteségében, amelyet büszkeségének, a leghívebb magyarnak elvesztésével szenvedett. őszinte részvéttel osztozunk — úgymond az alispán — Jászberény súlyos veszteségében, amely az ihletett vezérhez való törhetetlen ragaszkodásával,^ haza fiúi, erkö'csi és szellemi értékeinek átérzésével és be fogadásával részese volt egy nagy ember lelki kincseinek és a magyar közéleti szellem példátlan magaslatára emelkedve, a legnemesebb hagyományok őrisőjévé vált. A város közönsége elvesztette legnagyobb fiának pusztuló hamvait, de életébek magasztos példája, telkének örökbecsű értékei a szomorú magyar éjszakában fáklyaként világítanak a város felett s ébren fogják tartani a sírig való áldozatos mnnkát és küzdelmet, azért a magyar jövőért, amelynek harcszinterén gróf Apponyi Albert hősi halált szenvedett. Itt említjük meg, hogy az alispán a kormány által kiadott gyászjelentésre részvétiratot küldött a miniszterelnöknek. A Szekszárdi Kaszinó Apponyi emlékének. A Szekszárdi Kaszinó alapszabályai módosítása végett vasárnap délelőtt 11 érakor közgyűlést tartott saját székházában. A közgyűlés elnökéül felkért Kiss Lajos apátplébános, felsőházi tag megnyitó beszédében fennszárnyaló szavakkal emlékezett meg a nemzet nagy halottjáról, Apponyi Albert grófról. Találó, frappáns vonásokkal feBté meg az ő halhatatlan alakját, kimagasló egyéniségét. Szivekbe markoló, szép beszédét a közgyűlés tagjai állva hallgatták s egyhangú helyesléssel fogadták a kaszinó igazgatójának amaz indítványát, hogy az elhangzott szép beszéd egész terjedelmében* jegyzőkönyvbe vétessék s a gyászoló családhoz részvéttávirat küldessék. E határozatból kifolyóan Bodnár István intéző igazgató a következő táviratot intézte Apponyi György grófhoz, az elhunyt fiához: »A Szekszárdi Kaszinó mai közgyűlése kegyeletteljes hódolattal áldozctt Apponyi Albert gróf örökéletü emlékének s megemlékezve sok évtizedes, puritánságig önzetlen közéleti szerepléséről, egész a véglehelletéig | kifejtett, nemzetjövőt építő mun. tgyei szám ára 16 fillér.
