Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-02-11 / 12. szám

XV. évfolyam. Szekszárdi 1933 február 11. 12. szám. TOLNAHEGYEI IIJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. IzerkesztSéég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszim 85 és 102. Előfizetési díj: Félévre _ _ _ 6 pengő. | Egész évre____12 pengő. I Fösfcé fkesztö: SCHNEIDER JANOS. Felelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC. A lap megjelenik minden .eerdán 4. siombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez kQldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija I pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkémt 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamin a nyilttér soronként 60 fillérbe kerOl. Gróf Apponyi Albert I 1846—1933. Amikor egy meteor lefut a végtelen világűrből, akkor fénykéve kiBéri és észreveszik még azok is, akik létezéséről soha sem tudtak. Gróf Apponyi Albert tragikus halála megrendítette nemcsak azokat, akik közelebbről, vagy távolabbról ismerték, nemcsak a magyar szivekbe hasított bele a fájdalom, amikor ennek az ősz pátriárkának halálhíre elterjedt az egész világon, de felhívta figyelmét minden kulturnemsetnek az iránt a kicsiny nép iránt, amelynek sorából emelkedett arra a magaslatra, hol az legéez világ becsűléBe és 'fistelete vette körül amig élt és halála a fájda­lom érzését keltette fel mindenütt, ahol az eszmények iránt még lelkesedő emberek vannak. A kötelesség áldozata lett gróf Apponyi Albert Genfben. Az egész Európa telítve volt az icflnenza mérgével éB ő 86 évvel megterhelten nem törődött a leselkedő ellenséggel, vonatra ült, napokig utazott, hogy eljusson oda, ahol kötelességek vártak reá, mert kis nemzetének reménykedő bizalma őt küldötte a leszerelési konferenciára. Mielőtt tiz évi küzdelmének ehhez a nevezetes helyéhez érkezett volna, est előzőén szülővárosában, Bécsben hatalmas előadást tartott és védelmébe vette a Népszövetséget, amelytől eddig az ő nemzete még keveset kapott, de amelytől remélte, hogy a mind­inkább erősödő magyar igazságot megérti és diadalra emeli. Tiz évnek lan­kadatlan munkája ebben a reménységben telt el. Szellemi és fizikai erejét, bámulatos szónoki készségét, nagy kultúráját mind arra használta fel, hogy a trianoni vétkes intézkedés igazságtalanságaira reámutasson és a nagy nemzetek képviselőit reá vezesse arra, hogy a törpévé tett, egykor nagy és hatalmas magyar nemzet oldalán áll az igazság. Volt idő, amikor közelállottunk ahhoz, hogy a félrevezetett győző nagyhatalmak az árulók ób ádáz ellenségek befolyása alatt letörlik Európa térképéről egy ezredévet átszenvedett és a kultúráért annyiszor megharcolt nemzetet. Volt idő, amikor a világháborúban elvérzett, a Károlyi forradalom­ban meggyaiázott és a bolsevizmus által letiport magyar nemzetnek nem volt egyetlenegy barátja, védelmezője és szószólója sem. És ekkor a 70 évét meghaladó korú Apponyi Albert, aki a magyar nemzetnek 1872-től kezdődőleg minden megmozdulásában őrt állt, akinek leikébe születésével beoltódott a dinasztia iránti hűség, de aki, ha választani kellett a király kegye és nemzetének érdekei között, mindig a nemzet védelmére kelt és ezért emelte fel szavát és bár a kishitűség az utolsó .pillanatban elgáncsolta őt abban, hogy a nemzet uj életrekelésének hajóját igazgassa, jött és nem törődve sérelmekkel, nyugalmat kívánó nagy korával és ment Párizsba, hogy felemelje szavát elnyomott nemzete érdekében. A törpe epigonok, a szenvedélytől elvakultak, az első pillanatban zsi vajukkal él akarták nyomni szavát. De az a láng, amely ennek a patriár kának a leikéből kisugárzott, a szónak az a bámulatos varázsa, amely aj káról szétárad, elnyomta a zsivajt és a nagy nemzetek vezető politikusai felfigyeltek ennek a megnyomorított kis nemzet nagy képviselőjének igaz ságaira. Megtört a jég, amely körülvette a nemzeték tanácsosainak szivét Az elfogultság, gyűlölet ée bosszuérzés ködét Apponyinak varázslatos sző noklata kezdte szertetépni, a magyar igazság a gyertya halvány fényével keidett előre törni. Apponyi Albert gróf hivő lélek volt. Az ő egész életének nagysága vallásos leikéből bontakozott ki. Ez adta meg az erőt, hogy felül tudjon emelkedni az emberi és főként a politikai gyengeségeken. Hosszú pálya­futása alatt „látta hazája feltámadását, büszke reményeit, azok le­hanyatlását11 és végül látta, mint emlékiratában irja, — „azt a szomorú kort, amely megsemmisülésnek látszik“. Pillanatig megrendült lélekkel tette fel a kérdést: „lesz-e feltámadás és megéri-e annak hajnal­hasadását11. Minden ellenünk volt, ő egyedül állott és titáni küzdelmet folytatott, hogy legyen feltámadás. Vallásos lelkülete, izzó hazafisága nem engedte elcsüggedni, nem kedvetlenítette el, hogy igazságainak hirdetése hosszú időn át süket fülekre talált. Mint a jó katona, harcolt tovább, bízott Istenében és reménykedett, hogy ennek segítségével -le tudja .győzni mindazokat a rettenetes akadályokat, amelyeket a győzők elbizakodottsága és a gyűlöl­ködés raktak elébe. Igaz, hogy nem tudta megérni azt, amiért a minden* napi szentmisék hallgatása alatt oly szent buzgalommal imádkozott, a Min­denható kegyelme nem engedte, hogy megérje a magyar revízió kérdésének diadalmas győzelmét, de megérte a különös adományként nyújtott hosszú élete és utolsó pillanatig fo'ytatott lankadatlan küzdelme gyümölcsét: „a feltámadás hajnalhasadásátu. Ha valaki meg fogja örökíteni a magyar történelem legszomorubb év­tizedét és ha megírják azt, hogy kinek köszönheti az a mindenkitől leti­port, elhagyott nemzet, hogy a megsemmisülés és elfeledettség homályából kibontakozni tudott ób hogy a magyar igazság napja felragyogott, azt a világ összes népei meglátták, úgy nemcsak a jelen, de késő évszázadok magyar­jainak is kegyeletes és hálás érzéssel kell leborulniok gróf Apponyi Albert előtt, akinek immár megpihent porhüvelyét, utolsó küzdelmének megvívása után, ezekben az órákban hozza haza a nemzeti kegyelet. Idegenben született. De atyjától, aki a tolnamegyei közélet porond­járól került az egyik legnagyobb állami méltóságba, a főkancellárságba, már a gyermekkor eszméletre ébredésénél magába szívta a magyar érzést, a magyar föld és magyar nép szerstetét, a magyar nyelv tudását, ötven évet meghaladó politikai szereplésében senki és semmi sem tudta eltéríteni ezen gyermekkorban magába szivott eszméktől és érzésektől. Klasszikus műveltséggel, lelkiismeretes előkészületekkel lépett a politikai pályára. Bár véghetetlen tisztelet és szeretet fűzte atyjához, aki évtizedeken keresztül a magyar konzervatívok vezére volt, az ő egész politikai múltja a magyar nemzeti ideálokért való küzdelemben, a magyar nép szeretetében, a jogok kiterjesztésében, a hatalmaskodások elleni harcban folyt le. Ideális művészi lélek volt, aki éppen ezért sohasem tudott oly mélyen leszállni, mint ahogy a politikai baj vívás mestersége azt megkívánja. Soha. sem tudta a politikai ambíció kedvéért meggyőződését megtagadni és meg­győződése ellen igazságnak hirdetni azt, amit ő vallásos lelkületévei igaz­ságnak elhinni nem tudott. Tán ez a lelkülete volt az oka, hogy bár szó­noklatával parlamenti harcaiban óriási diadalai voltak, mégsem tudott olyat és annyit alkotni, mint ami után vágyódott. Ez a felfogása neki politikai életében végtelen sok csa'ódást okozott és ez vezette a Deák, Sennyei, az Egyesült Ellenzék és a Nemzeti Párton, végül a Koalíción keresztül a Függet­lenségi Párt kötelékébe. Politikájának alapgondolata az volt, — mint emlék­iratában körülírja, — hogy nem valamely helyzetnek, hanem eszmének va­gyunk hívei és az eszme követelményei szerint kell, hogy megválasszuk helyzetünket. De fényesen világit reá az ő egész politikai múltjára, különösen arra az időre, amidőn pátriárka korában a magyar nemzet jogai­ért oly prófétai ihletséggel küzdött, emlékiratának azon része, amidőn azt szögezi le, hogy minden külföldi szerepléseinél diosvágya teljesen elkerült abban a gondolatban, hogy nemzetének becsületére váljék. Mint minden nagy emberben, úgy Apponyi Albertben is megvolt, Egyes szám ára 16 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom