Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-02-08 / 11. szám
XV. évfolyam. Szekszárdi 1933 február 8. (N kcaiyvtára 11. szám. TOLNAMEGYZ ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. fzerkesztöség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetés! dt|; félévre _______6 pengő. | Egész évre----------12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. Felelős szerkesztő: DLAZSIK FERENC A lap ntgitlialk mind*. um<í. 4. asombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetései árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamin a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. 1 Nehéz percek. A megpróbáltatások siralomvölgyében vergődő némáét saivdobogva tekint Genf felé. Kétségbeesetten várja a hireket, amelyek egy pátriárka élethalál küzdelméről szólnak. Tiz esztendő óta hazafias lelkének teljes füzével, szivének minden dobbanásával, szellemi és fizikai erejének megerőltetésével ott küzdött ez a pátriárka férfin abban a városban a magyar igazságért, ahol most a legrettenetesebb küzdelmet vívja azért az életért, amely nemcsak az övé, de az egész magyar nemzeté. Gróf Apponyi Albert a genfi Residence Hotel egy szerény lakosztályában tusakodik a halállal. Január végével indult el ez a pátriárka korú férfiú a maga 86 esztendejével, hogy folytassa azt a hatalmas küzdelmet, amelyet tiz éven keresztül oly eredménnyel vívott meg a magyar nemzet érdekeiért, hogy ezzel a magyar történelembe a legnagyobbak közé irta be nevét. . A trianoni szerződés után a nagy hatalmas nemzetek vajmi keveset tudtak erről a megcsonkított nemzetről s amit tudtak, az a kisantant- nak fertőjén keresztül került tudomásukra s ők a győzők felületességével mindent elhittek erről a nemzetről, amely Európa szivében élt 1000 év óta, amit a gonoszság, a gyávaság szóban és írásban hirdetni tudott. Testben és lélekben kiemelkedő gróf Apponyi Albertnek kellett jönnie, hogy az ő szónoki erejével, bámulatos nyelvtudásával, nagy műveltségévé!, nagy korát megcáfoló lelkesedésével kiássa letiport nemzetünket abból az iszapból, amelybe a magyar nevet belefojtották, és öntudatra, az igazság megismerésére ébressze azokat, akik a trianoni béke rabbilincseit verték reánk. Gróf Apponyi Albert fellépése a világpolitikusok hatalmas tömegében bámulatot keltve fel maga iránt, megértést és megbecsülést vívott ki nemzetének is. # A magyar történelem sok példát tud felmutatni a megpróbáltatások idejéből. A magyar nemzet sorsát irányítók között sökan vannak, akik a legválságosabb időkben nemcsak uj irányokat jelöltek ki ennek a nemzetnek, de meg is nyitották azokat az utakat, amelyeken a már megsemmisüléssel fenyegető helyzetekből talpra tudott újból állani. —» Ezek közé a nagyságok közé tartozik gráf Apponyi Albert, aki agyának fényével, szivében égő nagy hazafiasságával be tudott világítani abba a sötétségbe, amelybe a győzők bele akarták temetni az ezer éves magyar nemzetet. S most ez a nagy férfiú, aki annyit adott szellemi kincseiből nemzetének, aki annyi energiát vont el testétől s aki a küzdelmes szócsatákon oly sokszor és oly nagy mértékben vette igénybe szivét: a 86 év terhével, meggyengült szivével harcot folytat a genfi szállodában a halállal. Szívé nek gyorsabb vagy gyengébb dobbanása, pulzusának minden változása kiütődik az itthon vergődő magyarság szivében és vérkeringésében. Kétség és reménység, bizalom és elcsüggedés vihara zúg keresztül az egész nemzeten. S mintha a magyar álok, az egymás ellen törés hangjai is elhalkulnának, amint a nagy pátriárka láztól forró ágya felé tekintünk és a hivŐk millióinak ajkáról szent fohász kél és száll a mindenek Urához, hogy engedje meg a Mindenható a szenvedések golgotáját végigjárt magyar nemzet érdekében, hogy gróf Apponyi Albert, mint annyiszor, ezúttal is diadalmasan vívhassa meg most folyó égéletének tagadhatatlanul legnagyobb küzdelmét. A kritikusoknak. A mai időkben legkönnyebb helyzetük azoknak van, akik az épitő munkában nem vesznek részt, de minden cselekedetet és minden törekvést a leghangosabban megkritizálnak. A munkában nem azt látják meg, amit egyetemes nemzeti érdek bői meglátni hazafias kötelességük volna, hanem azt igyekeznek kiélezni, ami valamely társadalmi osztály húsába vág és ami igy természetszerűen politikailag leginkább alkalmas a kormány elleni hangulat élesz- tésére. Ennek a komoly felelősségnélkUli kritikusoknak frappáns módon adta meg válaszát a közeli napokban Gömbös Gyula miniszterelnök, aki többek között a következőket mondotta : A közvéleményben sokszor indítanak el áligazságokat. A vezető poli tikus tartsa kötelességének, hogy ezeknek az útját keresztezze, szálljon szembe velük és leplezze le őket. Az a beállítás, mintha én nyíregyházi és debreceni beszédemben nem szóltam volna a napirenden lévő pénzügyi kérdésekről, nem fedi a való ságot. Beszéltem az államháztartás egyensúlyáról, beszéltem az adókról, de ami a lényege a dolognak: beszéltem arról, hogy e téren szükség van egy utolsó erőfeszítésre s egy utolsó áldozatra, amely bennünket a mából a holnapba átsegít. Részletekbe nem mentem bele, de nem azért, mintha én a nemzet előtt bármit is és bármiféle okból elhallgatni akartam volna. Szilárd meggyőződésem, hogy Imrédy Béla pénzügytuiniszter javaslataival a kormány megalapozza j gazdasági fejlődésünk jövőjét. Ami a kritikák egy részét illeti, bizonyára könnyű úgy hatást kelteni, hogy az éremnek csak az egyik oldalát mutatják fel. Ez az egyoldalú beállítás azonban nem fedi a valóságot. összes intézkedéseink és terveink alapvető tendenciája: törekvés a kisemberek védelmére a szociális igazság érvényesítésére, amelyet ezekben az intézkedésekben a progresszivitás elvének teljes alkalmazásával vittünk keresztül. Elhallgatják, hogy ezek az intézkedések védik az agrár- társadalmat és különösen a kiseg- zisztenciákat. És mi az érem másik oldala? Ez a másik oldal a következő: Nem veszik figyelembe, vagy legalább is nem beszélnek arról, hogy a pénzügyminiszter külföldi hitelezőket megillető transzferpénzeket szabadított fel államháztartási célokra. Nem beszélnek arról, hogy a pénzügyminiszter ur a gazdasági vérkeringés megindítására 15 millió pengő felett diszponálhat és annak a jelentőségével sem akirnak számolni, hogy az iparvállalatok ugyancsak munkaalkalmak megteremtésére, saját erejükből ipari munkák szervezésére és finanszírozására egy szövetkezeti szervet létesítenek. Óvakodnak rámutatni annak a jelentőségére is, hogy az ipar és mező- gazdaság tehetősebb része, ideszámítva a biztosító társaságokat is, negyvenöt millió pengő kölcsönt bocsájt az állam rendelkezésére a pénzügyi egyensúly helyreállítására. A besszisták, avagy kontreminőrök nagyon jól tudják, hogy a mai hely zetben szinte fizikai és mathematíkai lehetetlenség más útra térni, mint arra, amelyen most mi vagyunk. De őket csak az érdekli, hogy egyes kiszaki- tett intézkedéseknek mi lehet a közvetlen hatása és hogyan lehet azokat propaganda, illetve agitációs célokra felhasználni. Különösen erős bessz- motivumot véltek felfedezni abban, ha a nemzeti munkaterv egyes pontjait élesen szembeállitják a legutóbbi pénzügyi intézkedésekkel, holott úgy a nemzeti munkatervben, mint az azonnali munkaprogrammban is minden kétséget kizáró módon az állam- háztartás egyensúlyának biztosításit jelölték ki a legfontosabb irányelvül, amelynek minden más kormányfeladatot meg kell előznie. Egyrészt ellenünk akarják izgatni a tisztviselőket, másrészt ugyanakkor az államháztartásnak még sokkal radikálisabb és gyorsabb redukálását követelik. Lelkes szószólói az inflációnak, amely pedig kétségkívül elsősorban a fix- fizetésből élő társadalmi rétegeket döntené végső anyagi romlásba. Vegye végre tudomásul a magyar társadalom, hogy a mi költségvetésünket, a mi hibánkon kívül horribilis nyugdíj- és államadóssági terhek nyomják, amelyeket ha levonunk, olyan alacsony költségvetési végösz- szeggel állunk szemben, hogy az már ma is alig biztosíthatja az ország kulturszinvonalának a fenntartását. Könnyű az államcsőd gondolatával játszani, de lelkiismeretes ember nem fogja ezt az utat választani, különösen akkor nem, ha tudja, hogy van más kibontakozás is és meg van győződve arról, hogy a saját tervei célhoz visznek. A kormánynak pedig megvan ez a szilárd meggyőződése. Nem akarok túlzott reményeket kelteni, de azt mondom, ha egy jó termést ad az Isten, a megfelelő külkereskedelmi szerződések, a gyümölcsöző beruházások megindítása, a gazdaadósságoknak és általában a belföldi és külföldi hitelügyeknek a helyes megoldások irányába való terelése, fokozatosan bár, de biztosan meghozza a gyógyulást. Most a szakminisztereknek kell előlépniök konkrét javaslataikkal és pozitív intézkedésekkel. A legközelebbi teendő az egységes exportintézet működésbe hozatala, a kormány átszervezése, a reszortok megfelelő átállításával, a minisztériumok belső átszervezése, a közigazgatás átszervezése a decentralizálás jegyében. Az j olasz-magyar gazdasági viszony ki- mély itése, az osztrák magyar szerző. Egyes szám ára 12 fillér*
