Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-12-20 / 100. szám

XV. évfolyam. Szekszárdi 1033 december 20. 100. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkeszt őség is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 tbltt ' í.-~ 3P , . - —r'm ■■ **+ Előfizetési dijt Egész évre _ 12 pengő || Félévré_______6 pengő Pó szerkesztő: II Pelelós szerkesztő: . I * Hirdetések órait SCHNEIDER IÁNOS BLÁZSIK FERENC I a legkisebb hirdetés dija 1 pengő. - A hirdetés egy 60 rolUlmóter , . ....... ... . , I széles hasábon mlllimélersoronként 10 fillér. A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. I Állóslkeresőkoek 50 százalék kedvezmény. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető i A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Benes ur beszél. Nem lehet tagadni, hogy Benes cseh külügyminiszter legntóbb Érsek­újváron tartott beszédében merőben aj hangot ütött meg a magyarság felé. Kétségtelen, hogy ebben a be­szédben Benes egész siokatlan el­ismeréssel és megértéssel foglalkozott a magyar némáét európai hivatásá­val, fontos küldetésével és méltá­nyolta azokat a történelmi, erkölcsi és művelődési értékeket is, amelye­ket a magyarság az évszázadok fo­lyamán Európának adott. Ma még korai lenne azoknak az okoknak a kutatása, amelyek a cseh külügy­minisztert ezekre a váratlan és a magyarságra néave elismerő megnyi­latkozásokra késztették, azonban en nek az érsek újvári beszédnek egyes megállepitásai mégis azt matatják, hogy a csehszlovák külpolitika fe­lelős vezetője egyes vonatkozásokban még ma Bem látja tisztán (vagy nem akarja tisztán látni) a magyar nem­zet jelenlegi helyzetét, célkitűzéseit, törekvéseit és általában szokat az eszményeket, melyekért a magyarság törhetetlen erővel küsd. Mennyire téved Benes, amikor azt reméli, hogy a fiatal magyar nemze­dék, az ifjú magyarság fel fogja adni a revíziónak, a trianoni béke­parancs megváltoztatásának gondola­tát 1 Ast hiszi, hogy ez az ifjúság már elszakadt a történelmi Magyar- ország ezeréves eszmekörétől és haj­landó lenne saját életét, az ország, a nemzet jövőjét a mai megszükitett határok közé illeszteni. A magyar közvélemény azonban jól tudja, hogy ennek az ifjúságnak a lelkében ki­törölhetetlenül él a magyarság tör­ténelmi hagyományainak, küldetésé­nek eszméje és elsősorban ezért ra­gaszkodik azoknak a kereteknek a visszaállításához, amelyek között a magyarság életét évszázadokon ke­resztül leélte. De tántorithatatlanul és görcsösen ragaszkodik a magyar ifjúság a revízió gondolatához azért is, mert a nemzetnek éppen a leg fiatalabb korosztálya érzi leginkább a saját bőrén a trianoni helyseinek rettenetes következményeit, a munka­nélküliséget, az állástalanságot, a jövő bizonytalanságát, a megélhetés ezer­nyi nyomasztó gondját és meg van győződve arról, hogy ezeket a bajo­kat $sak az egész nemzetet ért igaz­ságtalanság megszüntetése, a revízió árin lehet elhárítani. Ez az ifjúság a saját életlehetősé­geinek, családalapításának, legsze­mélyesebb terveinek, törekvéseinek és reményeinek akadályát látja a trianoni békeszerződésben és éppen ezért a revíziós gondolatnak leglel­kesebb és feltétlenül kitartó harcosa. Tévedett a csehszlovák külügy­miniszter akkor is, amikor a magyar népet Középenrópa „nju nemzeteihez, a csehszlovákokhoz, a románokhoz, bolgárokhoz és görögökhöz sorozta. A magyar nemzet, amely immár több, mint egy évezreddel ezelőtt meg­jelent a világtörténelem színpadán és magára öltötte az európai és keresz­tény műveltség köntösét, valóban méltán tarthat igényt arra, hogy az európai népek társaságában ne az „nj jövevények“, hanem a régi nem­zetek közé számíttassák. Hossza év­századok teltek el azóta, hogy a mi keleti népünk elfoglalta helyét itt a Dnnamedencében és azóta nemcsak bekapcsolódott az európai népek tör­ténelmi közösségébe, hanem mérhe­tetlen áldozatokat is hozott ennek a közösségnek, az egész európai mű­veltségnek érdekében. N*m tekint­jük tehát magunkat újoncoknak a többi nemzetekkel szembeD, de mégis ifjú, fiatalos erővel telt nemzet va­gyunk, amelyben minden körülmé­nyek között lesz annyi erő és el­határozottság, hogy hivatásunkat a kijelölt helyen és keretek között to vábbra is betöltsük. A Benes-féle tévedésekhez csatla kozott Titulescunak, a román kül­ügyminiszternek a kassai találkozó alkalmával tett kijelentése is, mely- szerint, aki a revíziót akarja, az há­borút akar és a kisantant éppen ezért ellenzi a revíziót, mivel nem akar háborút. A magyar nemzet erre csak azt válaszolhatja, hogy az igazi békének, a nemzetek közötti őszinte közeledésnek és megértésnek leg­főbb akadálya a mai helyzet, melyet a szerencsétlen békeszerződés idézett elő. Aki tehát igazán akarja a békét, annak törekednie kell ennek a mai helyzetnek a megváltoztatására, azaz a revízióra. Ennek a célnak eléré sére pedig a hivatalos magyar kül­politika és a nemzeti társadalom egyaránt kizárólag békés eszközök­kel törekszik. Nem lehet tehát a ma gyarságot a háborús törekvések vád­jával illetni. Ismételjük, ma még nem tudhatni, hogy Benes miért szólt a magyar­ságról oly megértő ób elismerő szel­lemben ? Ha azonban ezt a várat lan hangot esetleg a kegyelet virág­jának szánta a revíziós törekvések sirhantjára, úgy bizonyára tévedni fog, mert a revíziót semmiféle szép szavakkal eltemetni nem lehet és ebből uj élet fog fakadni nemcsak a magyarság, de az egész emberiség számára! Vármegyei közgyűlés. Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának kedden tartott köz­gyűlésén dr Hagymássy Zoltán fő­ispán a napirend előtt gyönyörű sza­vakban, örömmel emlékezett meg arról, hogy a revízió munkája nagy lépéssel haladt előre. Levellyen Jones éB Sir Robert Gower előkelő angol po litikusok ugyanis az angol parlament­ben nagyszerű akciót szerveztek a magyar igazság érvényre juttatása érdekében olyannyira, hogy igen sok és tekintélyes barátot szereztek ennek az eszmének, amely előfeltétele az európai békének. A törvényhatóság a főispán javaslatára megindult lélek­kel mondott köszönetét az angol po­litikasoknak, akiknek akcióját már az angol parlament 250 tagja támo­gatja. Hálás köszönettel emlékezett meg a főispán gróf Bethlen István és Eckhardt Tibor képviselők angliai sze­repléséről, felvilágosító munkájáról, amely sok barátot szerzett nemze­tünknek és sokban előre vitte nehéz Borban levő hazánk ügyét. A főispán inditványára a törvényhatósági bi­zottság táviratilag üdvözölte gróf Bethlen Istvánt és Eckhardt Tibort a nemzet és a revizió érdekében vég­zett kiváló munkásságukért. Ezután a közgyűlés áttért a tárgy­sorozatra. Az alispáni jelentéshez általános érdeklődés közben dr örffy Imre, a szekszárdi kerület nemzetgyűlési kép­viselője szólalt fel elsőnek. Az elismerés hangján kezdte, hang­súlyozva, hogy személyi és családi kapcsolatainál fogva immár mód­jában van, ismerve az ország több törvényhatóságának vezetését, öröm­mel megállapítani, hogy vármegyénk minden tekintetben az első helyen áll. Felszólalásában gondosan vi­gyázni fog arra, hogy ne essék abba a hibába, melybe néha beleestek egyes szónokok, de a megye tradíciói mindig megakadályozták azt, hogy az emelkedett légkörű terem párt- politikai hordótetővé váljék. A szónok azután foglalkozott az alispáni jelentés fontosabb részével, különösen a vármegye és a többi közigazgatási önkormányzat anyagi és pénzügyi helyzetével, ezek közt a megyei kórház és Szekszárd város nehéz problémáival is. Az adósság- konverziók korszaka kezdődik most — mondotta örffy — és ezt az alkalmat meg kell ragadnunk. A közuti-alap mostan tranzakcióképes, ő is iparkodott ez irányban szolgá­latokat tenni, melegen ajánlja az al­kalom kihasználását a törvényható­sági bizottság figyelmébe. Hosssasan foglalkozott az utügyek- kel és felvetette azt a gondolatot, hogy útügyi alapunk kedvező hely­zeténél fogva megfontolandó leDne az igás és kézi napszámok vált- ságának mérséklése. Végül indítványt tett a gazda adéssági rendeletek módosítása, illetve továbbfejlesztése ügyében. Az indítvány eképpen hangzik: »Tolna vármegye közönsége a gazdavédelmi rendelet kiadásáért j elismerését és köszönetét fejezi ki 1 a kormánynak és egyben kéri, hogy a megkezdett utón tovább haladva, a hibájukon kívül nehéz helyzetbe jutott adósok . elpusztu­lását általában akadályozza meg* Kéri, hogy a régi köztartozás- hátralékokra nézve (adók, OTI járulékok stb) kamatmentes és több évre szóló részletfizetési ked-. vezmény adassék a többi adós- kategóriák, tehát a nem védett birtokosok, kisiparosok, kereske­dők stb. részére. Végül külön védelmet kér azok­kal a magánhitelezőkkel szemben, akik a rendelet kamatkedvezmé­nyét a kölcsönök felmondására vonatkozó fenyegetésekkel ki akar­ják játszani.« A helyesléssel fogadott indítvány után Döry Frigyes gazdasági fő­tanácsos szólalt fel és a közmunka- váltság ügyében válaszolt örffynek. Bár meggyőződése — úgymond — neki is, hogy a közmunkaváltság tételeit arányosítani kell, az e címen előálló jövedelmet azonban a vár­megye költségvetése nem nélkülöz­heti, mert jó ntakat jövedelem nél­kül építeni és fenntartani nem lehet. örffy Imre félreértett szavai meg­magyarázása címén njból felszólalt és kifejtette, hogy a középkori eredetű közmnnkaváltság mai rendszerét el­tör lendőnek tartja. SzükségeB azon­ban — végzé beszédét örffy —, hogy ez a kérdés a modern idők követel­ményének megfelelően mielőbb meg­oldassák. Schneider János az ország gazdái érdekében csatlakozik dr örffy Imre indítványához, kiemeli azonban, hogy a gazdarendelet intenciója nem lehet az, hogy azzal a vidéki intézetek tönkretétessenek. Nem kell hangoz­tatnia, mert a törvényhatósági bizott­ság igen jól tudja, hogy a megyebeli vidéki intézetek mily pótolhatatlan szerepet töltenek be e megye hitel­életében. Jól tudja ezt a vármegye maga is, amely a közelmúltban éppen a megyebeli intésetektől előnyösebb feltételű kölcsönt tudott kapni, mint a fővárosi nagy bankoktól. A gazda- rendeletből származó 21Ja percent kamatkülönbözet *|s ét két éven ke­resztül az állam viseli, de ismeri a pénzügyminiszter oly kijelentését, hogy két év után a gazdarendeletből származó összes kamatkülönbözetet a hitelezőknek kell viselniök. Dr Örffy indítványát azzal kéri kiegészíteni, hogy a gazdarendeletből származó terheket ne egyedül a vidéki intéze­tek viseljék, hanem abból erejükhöz mérten a fővárosi nagy intézetek is vegyék ki részüket. ^ ^ Szabó JánoB hasonló felszólalásában azt kérte, hogy a vidéki pénzintéze­tek küldöttsége által a kormányhata­lomhoz eljuttatott memorandumot ajánlja a, törvényhatósági bizottság a kormánynak figyelmébe és elfoga­dásra. Dr Peresei alispán szólalt ezután fel, megköszönvén örffynek az ö hi- vataloskodáaára vonatkozó elismeré­sét, amelyet áthárított a hivatása Egyes szám ára IQ fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom