Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-01-07 / 2. szám

XV. évfolyam. Szekszárdi 1933 január 7. 2. szám. TOLNAHEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dl) : Félévre____ _ _ 6 pengő. | Egész évre____12 pengő. FO uerkeaztO: SCHNEIDER JAN08. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik mlndaa szerdán é. szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir-~ detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamin a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Kiss Pál berlini zongoraművész hangversenye a szekszárdi farsang első műsoros, táncos teadélutánján. A Szekszárdi Római Katolikus óvó dát és Gyermekmenhelyet Fenntartó Egyesület csütörtökön eseményszámba menő sikerű pompás műsoros teadél titánt rendezett az Iparos Székház színház termében, majd a műsort kö vetően reggel öt óráig tartó tánc volt. Dr Gaal Dezsőnének,. a fáradhatatlan alelnöknőnek kiváló műsort sikerült összeállítani és az ó hnzgélkodásának ■ volt köszönhető, hogy .óriási volt az I érdeklődés, amely igen tekintélyes Összeggel gyarapította azt a csekély pénzkészletet, amellyel ez a jótékony egyesület a téli nyomor rémségéit igyekszik enyhíteni-. A szorongásig megtelt színházterem ben, ahol együtt láttuk a szekszárdi társadalom minden rétegének kép­viselőit, Beszterczey István Nagy Endrére emlékeztető konferánsza ve­zette he a műsort, majd Gaal Juditka szavalta el igen kedvesen és ügyesen Jártas Rózának Kis szobánkban ke­rek asztal című szép költeményét. A zajosan megtapsolt bájos leányka szavalata után igen ötletesen éB mű­vésziesen összeállított élőképben gyö­nyörködött a közönség. Egy csoport­ban voltak a fényesen kivilágított színpadon : Csipkerózsa és a kirá’yfi (Gulyás L di és Surgóth Klári), Ha­mupipőke (Blázsik Piroska), Jancsi és Juliska (ifj. Gaal Dezső és Gömbös Sasa), Piroska (Klein Márta) és a far­kas, továbbá Hófehérke (Dicenty Ju­dit) a hét törpével. Az élőképekhez Jártas Róza tanítónő irt igen érde­kes magyarázatot és ő olvasott fel hosszabb elmefuttatást a mese nevelő és szórakoztató hatásáról. Est követte az ünnepi délután rend­kívüli művészi eseménye: Kiss Pál zongoraművész, berlini főiskolai tanár fenomenálisan szép zongorahangver­senye. A kiváló fiatal művész nem­rég nyerte el Berlinben a 30 éven aluli, kiemelkedő művésztehetségek számára kiirt versenyen a Mendels­sohn dijat, melynek révén művészete nagy sikerrel ivei felfelé. A művészt, akinek filigrán megjelenéséből szug- gesstive árad az abszolút muzikali: tás : vitéz Vendel Lucika bájosan elő adott beszéddel üdvözölte színpadra lépésekor. Az óriási közönség lélekzetvissza- fojtva élvezte a művész játékának egyéni varázsában a Bsch-Busoni Toccatának imaszerüen felcsendülő dallamait. Az emberi fájdalom zoko­gását kallottuk a mindent megeny­hitó hit égi vigasztalásával beara­nyozva ebben a megdöbbentően szép és költői interpretációban. Da ez nem is csoda, mert Kiss Pál művészeté­ről már megjegyeate a kritika, hogy Sauer Emilre emlékeztetőén valóság­gal poétája a zongorának. Költői szinpompával ruházza fel a maga poétikus lelkén átszűrt zenedarabo­kat. Csupa lehelletfiaomságu, halk zsongás, bársonyos csipkeszövés, lágy színek és képek vannak a muzsiká­jában. Ezt éreztük játékában a ro­mantikus klasszikus korszakból való dt rabjainál éppúgy, mint a modern magyar szerzeményeknél. Chopin h moll scherzóját remek művészi és technikai tökéletességgel játszotta el ezután, majd ráadásul Schubert Altatódalát, amelyekkel vi­dámabb hangulatokat vitt a folyton és mindjobban lelkesedő' közönség szivébe, úgyhogy fergeteges taps ju- talmazta a művészt. Előadásának második részében Bar­tók Bálának : Este a székelyeknél című darabjával óriási tetszést aratott. Gyönyörű pasztellképet rajtolt elénk a zongorán, amint felhangzik a azé koly hegyek közt a pásztorsip, a gulya kolompja, miglen az estbarang hangja száll végig az alkonyatba bo- i ült falusi tájon. Dohnányi hires Concert Etűd Capricciosoját zocgo- rázta el ezután .a technikai nehéz ségek olyan könnyed, bravúros meg­oldásával, hogy teljesen magával ra­gadta a nagyszámú hallgatóságot. Végül ráadásként a szülőföld sie- retetében öntötte ki szivét a művész, közkívánatra eljátszva saját művészi improvizációjában (hiszen a zenei rögtönzéstannak is tanára) a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország cimtt dalt. Bár játékának mélyebb zenéesztétikai méltatásához nem ér­zünk magunkban hivatottságot, mégis örömmel konstatáltuk, hogy a csoda- gyermekként indult tolnai kisfiúból immár beérkezett nagy művész lett. Nagyon bájos volt két aranyos csöppségnek : a magyar pártás Sion- gott Beának és a huszárruhába öltö­zött legifj. Nagy Bélának cigány­zenére pompásan ellejtett csárdása, melyet meg is kellett ismételni. Ezt követően magyar ruhába öltözött 14 leányka táncolt ötletesen elgondolt és rendezett szinpompás keretbe foglalt palotást. Igen nagy hatással, valóban mű­vészi módon adott elő magyar dalo­kat a hangversenyteremben már oly előnyösen ismert Griczmann Éva, aki­nek csodaszép orgánuma, nagy mu­zikalitása, diszkrét interpretáló ké­pessege valóban extázisba ragadta a közönséget, Nem illik bokréta . . ., Babonásé két szemedbe i . ., Sürü a kerítés rácsa .. ., Csak egy szál vi­rágot.. ., Rózsaimkor a dombolda­lon... kezdetű dalokból állott ci­gányzenekar-kísérete mellett előadott repertoáré, amelynek végeztével még Elmúlt Szilvesztereket [idézek... Irta: Szilágyi Baba. Régi Szilveszterek emlék-pillangói vibrálnak előttem a csöndben, a fél­homályban és a magánosságban, ami körülvesz ób egyszerre hangok ébred­nek és lángok gyulladnak. Nem volt nagyon régen, mikor az én gyermekkezem megfogta a húgom kezét és eljátszottak azt a csodát, amit az emberek fények ablakok mö­gött játszanak. Építettünk nagy bál­termet, színes papírokat drága bár-' eonynak néztünk és az örömünk olyan volt, mint a muzsika, aminek hang­jánál táncralibbentettük a babákat. És a sötétben félig alvó lélekkel eljövendő Szilveszterek eljövendő tán­cáról álmodtam, A megálmodott álmok fehérszárnyu kis lepkéje előlibben a múltból. Fehér Szilveszter éjszaka, piros selyemruha és belül Bök- sok álom, fehér is, meg piros is, Aztán kavargás a táncba- őrült emberek között. Ölelő karokkal fogadja az éjszaka a megtárult lelke­ket és megfényesedik a sötétlég' a fel­lobogó öröm-lángocskáktól. Olyan gyönyörű az élet, nem jó meghalni, csak élni, élni fiatal fehér álmokkal a lélekben, sok bohófea reménnyel a szívben. És jó az álom ölébe hullani mély hajnali alvásra a szilveszteri éjszaka eltáncolt táncai után. És valósággá álmodni sok szép színes reményt. Hogy fel kell ébredni belőle? Nem baj I Hátha még álomban sem ada tott volna meg 17 Az aranyruhás Élet meglibbentette előttem csillogó maszk­ját és elhitette velem, hogy az éu életem is aranyruhába öltöiött.egy éjszakára. Vagy számon kérjem tőletek, hogy miért nem mondtátok meg nekem, hogy hazugság az egész, hogy a tán­coló, mosolygó, csillogó emberek ár­nyékában meg lehet látni a temetői fejfát ? Hogy a muzsikaszó azért lett olyan vadul harBOgóvá, hogy ne hal- lattszou ki belőle a temetési harang kondulása 7 Hogy a nevetésnek azért kell ott lenni mindig a szájakon, hogy ne törjön fel a halottsirató jaj* szó ? És ki a halott ? Te is testvér, meg én is és mindannyian, akik „ma“ élünk és akik a „ma“ fiataljai va gyünk! Halálra ítélt bennünket a Sors. vagy az Élet, vagy az Isten, vagy mit tudom én minek nevezzem azt a hatalmat, ahol azt az ítéletet aláírták ........... Ne m ezt akartam irni, nem igy akartam 1 Szerettem volna visszaál- mo.dni az. elmúlt Szilveszterek szép­ségeit ezekben a sorokban, szépen fiatallányosan, ahogy illik hozzám. De lehetünk ma álmokat álmodó fiatal leányok, mikor kenyeret kellene ke­resni, hogy élhessünk és nincs hozzá tehetőség? Mikor elmúlik egyik év a másik után, hogy ölünkben a dip lomával, összetett kézzel kell várni valamire, amirőltadjuk, hogy hiába ? | Mert olyanra várni, amiről biztosan tudjuk, hogy el fog jönni, az jó és megnyugtat a maga izgalmával, de várni valamire, ami nincB, ami nem lesz, ez a várakozás megöl a maga nyugalmával. Mikor először láttam meg a tán­coló fergetegben a halál árnyékát, irtózatos szomorúság teritett be. Az­tán jött egy Szilveszter, aminek as emlékét feketeszárnyu lepke hozza most elém. Bálba készültünk. Én kedvetlenül, fanyarul gondoltam az eljövő es­tére s magam is alig hittem, hogy nincB bennem az a kis láz, ami más­kor ujjongva vitt bele a muzsikás éjszakába. És mikor késő délután egy várva várt vendég helyett kis csomag ér­kezett, benne fehér köntösbe öltözte­tett könyv, melynek fehérségéből há­rom betű aranylott ki: Ady, akkor tudtam, hogy erre az estére Ady lese a muzsikám, Ady lesz a táncosom, báfátom, társaságom. A küldője azt üzente nekem: Magam helyett kül­döm ezt a könyvet Szilveszter estére. Abbahagytam a készülődést, nem megyek bálba. Ez az este volt az ismerkedési estünk. O szerezte ne­kem a legméltóbb, legszebb, legszí­nesebb Szilveszttr estét. Szavainak soha nem hallott muzsikája annál csengőbb, minél némább az éjszaka s annál fényesebb, minél sűrűbb a sötétség. Megfogta a táncba induló lépésemet és az ölelésre táruló karo­mat. Sohasem éreztem annyira a hangját a búcsúzó időnek, mint mi­kor Ady Endre formálta szavakká, talán sohasem értettem meg annyira a Htlál Rokonának a szomorúságát, mint mikor a temetkező év sóhajtott hozzá. Ady Endre átfogott a maga szo­morúságával és a hajnal nem volt olyan Bzomoru, mint az áttáncolt éj­szakák után, ahol mindenki örömet hazudott mosolygó szájjal és simuló karral. Három pillangó hozta nekem ezen az estén a múlt három emlékét. Tarka szárnyon elém libegett gyermekéletem meseBzilvesztere. Fehér lepke hozta a leányálmok aranyruhás éjszakáit. És Ady Endre hirnöke feketeszárnyu. Szép volt mind a három. Hoztak ma­gukkal mosolyt és könnyet és vittek magukkal örömöt és szomorúságot. Amennyi fehér álmot beletemetek egy sötét Szilveszter-éjszakába, annyi piros reménységet ültetek minden újév reggelén a szivem közepébe. Én szép piroB reményeim, meg fog­tok halni! Egy esztendő a ti éltetek s ha az év elmúlt, reménynek ma­radva a semmibe haltok. Azért az ember él tovább, támaszt reménye­ket, temet emlékeket. Ha fényesnek, boldognak, lo­bogónak láttok, tánc [»kedvűnek és kacsgónak, olyannak mint a szilvesz­teri éjszakákat, gondoljatok arra, hogy az éjszaka mélyén haldoklások, temetések rejtőzködnek. Egyes szám ára 12 füléi*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom