Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-09-30 / 77. szám

XV. évfolyam. Szekszárd, 1933 szeptember 30. 77. szám. TOLNAHEGYEI HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési dijs Egész évre _ 12 pengő || Félévre______ 6 pengő Pő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija I pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon miiInnélersoronként 10 illlér. Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe keríti. „Minden tekintetben maradok az, aki voltam“. Tolna vármegye tekintetes törvény- hatósági bizottsága e hó 27*én töl­tötte be Szévald Oszkár örökét. A vármegye első tisztviselőjévé dr Per­esei Bálát választotta meg igen nagy többséggel. Nem a törvényhatósági bizottságon múlott, hogy ez a vá­lasztás nem egyhangú volt. Ha dr Peresei Bála az első felkéréseknek enged, akkor nem lett volna válasz­tási küzdelem. Képességeit elismerve félreálltak volna ellenjelöltjei. Mint­hogy azonban a főispáni értekezlet állásfoglalásáig már erőteljes agitá­ció k indultak meg különböző irány­ban, egyeB jelöltek nem érezték ma­gukat sem kötelesnek, sem jogosnak a visszalépésre és a kialakult állás- foglalás a bizottság egy tekintélyes részét, mint láttuk többségét, köte­lezte arra, hogy adott szavának ura maradjon, bár igen sokan voltak kö­zülök, akik dr Perczel Béla szemé­lyét tisztelték, képességeit és az al- ispáni hatalomba való elhivatását tel­jesen elismerték. Dr Peresei Béla alispánná történt megválasztását szeretnék egyesek úgy elkönyvelni, mint az ellenzéki politika győzelmét. Ez ellen a törekvés ellen fel kell, hogy emeljük tiltakozó sza­vunkat. Bár igaz ugyan, hogy a Független Kisgazdapárt megyei ve­zérei támogatták, sőt korteskedtek az uj alispán mellett, de az ezúton nyert szavazatok elenyészően cseké­lyek ahhoz, amelyek a Nemzeti Egy­ség pártjából kerültek ki. Le kell szögezni, hogy bár bizo­nyos politikum és más szempontok is játszottak szerepst a választásnál, a döntés sikere mégis a jelölt egyé­niségében gyökeredzett. Dr Peresei Bélát Tolna vármegye törvényhatósága nem azért válasz­totta meg, mert valamely politikai párthoz tartozik, vagy nem tartozik, hanem mert mögötte a vármegye és a közügyek szolgálatának egy hatal­mas értéke állt. Képességei, egyé­nisége olyanok, hogy még arra a szokatlan elhatározásra is rá tudták a törvényhatósági bizottságot venni, hogy nem a tényleges tisztviselők karából választotta ki alispánját. Midőn dr Percsel Béla főispáni mél­tóságáról lemondott és búcsút vettünk Tóle, ezeket mondotta: »Ezentúl is rendületlen hive,maradok Gömbös Gyula miniszterelnöknek és poli■ ' tikájának.« Alispáni beköszöntőjé­ben félreérthetetlenül leszögezte, hogy minden tekintetben marad aki volt. Nincs kétség az iránt, hogy Tolna vármegye alispánja ahhoz a párthoz tartozik, amely több, mint párttörek­vés, keret, hanem egy szent célban való egyesülés, amely nem embere­ket akar magasba emelni és tartani, nem másokat lehengerelni, hanem egytáborba tömöríteni azokat, akik mindent fel tudnak, fel akarnak ál­dozni, hogy a sok-sok sebtől vérző magyarság szomorú jelenéből egy bo- dogabb jövendőbe hivassék el. Az uj alispán ezt a politikai hit­vallását nemcsak a cikkünk élére irt kijelentésében domborította ki, de beszédének további részében is, ami dőn ezeket mondotta: »Pártatlan | és igazságos közigazgatás egy­szersmind a legjobb eszköz azon politikai célok elérésére is, ame­lyeknek megvalósítását egy, az ország közjavától irányított benső politikai meggyőződés követeli tőlünk.ír Nagy igazság rejlik e mondatban és mi, akik a Nemzeti Egység párt­jának szerény hangtovábbitéi vagyunk, őszintén kívánjuk, bogy uj alispá­nunknak siker kisérje e nemesirányu törekvését. A mi álláspontunk min­dig az volt, bogy a közigazgatásnak magát nem paragrafusokon rágédé bürokratizmusban kiélőnek, nem drá­kói szigorral büntetőnek kell lennie, hanem a népet megértő, segítő, ba­jaiban támogatónak és csak akkor erősen fegyelmezőnek, ha rosszaka- ratta), szándékos vétkességgel áll szemben. A megértő és igazságos közigazgatás biztOBithatja legjobban azt, hogy a nép megérezze és tuda­tára ébredjen, hogy azok az embe­rek, akik az államkormányzat kü­lönböző helyein állanak, sserető szív­vel vannak iránta és az ország nagy bajain való segítés és mindenkinek jobb helyzetbe való juttatása a leg­forróbb vágyuk, legőszintóbb törek­vésük. Uj alispánunk a közigazgatás ne­héz útjára térve, ezt az ideális első lépést tette meg. Amidőn főispáni állásától megvált és lapunk hasábjain foglalkoztunk távozásán!, sít irtuk, hogy nem búcsúzunk tőle, mert reméljük, hogy az ő kiváló egyéniségével várme­gyénk közéletében gyakran fogunk találkozni, mert ha valamikor, úgy a jelen idő az, amely nagyon is indo kolttá teszi, hogy az olyan férfiak, mint dr Peresei Béla, ne vonuljanak vissza a közélettől. Esek az április 18-i cikkünkben foglalt reménységek a sors különös intéakedései folytán gyorsan betelje­sedtek. Maradunk mi is minden tekintet­ben a régiek és igaz tisztelettel, a közügyek előrevitelében sok* sok re­ménységgel köszöntjük dr Perczel Bélát, Tolna vármegye uj alispánját. s. Az alispánválasztó közgyűlés. A vármegyei ősi önkormányzat egyik legszebb jogának, az alispáni és főjegyzői Bzék betöltésének a gya­korlása megmozdította az egész tör­vényhatósági bizottságot. A várme­gye legtávolabbi részéről is úgyszól­ván valamennyien bejöttek a megye­székhelyre, hogy olyan impozánssá, olyan nagyméretűvé tegyék ezt az aktust, amilyenre az utóbbi időkben csak ritkán volt példa. Az autók és autóbuszok egész hatalmas sora tá­borozott a tereken, utcákon, ahol óriási volt az idegenforgalom, mert a törvényhatósági bizottság tagjai közül igen sokan még a családtag­jaikat is elhozták a megye életében rendkívüli eseményt jelentő válasz­tásra. A megyeháza nagytermének karzatát a környék és a város elő­kelő hölgyeinek gyönyörű galériája ékesítette és az érdeklődés azokat is összehozta az előcsarnokban, akik­nek nem volt ott hivatalos szerepük. B?nn a teremben már jóval a köz­gyűlés megkezdése előtt ott láttuk vármegyénk közéleti kitűnőségeit, a birtokos osztályt, a felsőház és kép­viselőház tagjait, a papságot, az egyéb értelmiség, az ipar és kereskedelem képviselőit a kisbirtokosBággal együtt. Pontban 10 órakor nyitotta meg dr Hagymássy Zoltán főispán a köz­gyűlést és elöljáró beszédében ókép­pen áldozott a megboldogult Szévald Oszkár alispán emlékének : A főispán megemlékezése Szévald Oszkárról. A napirend előtt egy szomorú kö­telességet kell teljesítenem Tekintetes Törvényhatósági Bizottság, midőn közgyűlésünk előtt is megemlékezem boldogult alispánunknak, szentandrási Szévald Oszkárnak folyó évi julius hó 23-ik napján bekövetkezett gyá­szos haláláról. Julius hó elején, évi rendes sza­badságidejét megkezdve, üdülést és gyógyulást ment keresni Gleichen­berg fürdőbe. Ott basájától és vár- megyéjétől távol érte a súlyos beteg­ség s hazaszállítása közben Szombat helyen lehelte ki nemes lelkét. Az egész vármegyét mélyen meg-' rendítette a tragikus bir, a szolgá­latában elhunyt alispán iránt min­denütt őszinte gyász, családja iránt meleg réssvét nyilvánult meg. Julius 27 én a mi tanácskozási termünk gyászlepellel volt borítva, innen temettük el b kísértük nyug­vóhelyére, megadva neki azt a szo­morú, de felemelő végtisztességet, mely a vármegye szolgálatában csak­nem 40 évig eltöltött hűséges és ér­demes munkája után őt méltán meg­illette. Szentandrási Síévald Oszkár a gya­kornoki állástól kezdve az alispán díszes állásáig, a vármegyei tisztvi­selői állás úgyszólván minden foko­zatát betöltötte s egész é’ete munká­ját a vármegyének szentelte. Nemes tradíciók és szép tulajdon­ságok éltek benne. Mindenek felett jellemezte őt a vár­megye és a vármegyei intézmény iránti meleg szeretet és hűséges ra­gaszkodás, melyeket igyekezett tiszt­viselőtársai leikébe is átplántálni. Híven őrizte a vármegye régi szo­kásait és hagyományait s azok er­kölcsi értékére kiváló súlyt helyezett. Világos szemmel ismerte fel és bí­rálta el az Ügyek lényegét, álláspont­ját mindenkor komolyan megfontolta, lelkiismeretesen mérlegelte a várme­gye közérdekét és szorgalmas mun­kájával, érdemes alkotásaival mindig annak fejlődését és boldogulását kí­vánta előmozdítani. De ezenkívül meleg szivü, meg­értő egyéniség volt, örömmel hajlott a békére és a jó cselekedetekre. Ha élete munkáját és hűséges szol­gálatait mérlegre tesszük, emlékez­zünk meg róla tisztelettel és elisme­réssel és őrizzük meg kegyelettel emlékét. Majd ezeket mondotta az alispán jogköréről: A vármegyei önkormányzat első tisztviselőjének jogkörét a történelem Egyes szám ára 10 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom