Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-01-28 / 8. szám
2 tolnámégYei újság 1933 jánüár 2B. hálósat tehát, amit a kormány jelenlegi átépítési programmja keretében alkotnak meg, kell hog£ értékes, időá'ló teljesítmény legyen.- -Korántsem szabad lebecsülni a kormány inségenyhitó ntépitési pro- grammját, mert az éppen a szociális szempontok kidomboritása céljából igen síéles körben folyik. A munkálatoknál figyelembe vették a diplomás ifjúság elhelyezését is s máris negyvenkilenc mérnököt sikerült az ntépitési programm körében négy hó napra állásba helyezni. Ezek aiok a törvényjavaslatok és velttk össze* függő problémák, amelyek szélesebb néprétegeket érintenek. Ezek szelleméből nyilvánvalóan kitQnik, hogy a kormány, ragaszkodva eredeti elgon- dolásához, élesen szem előtt tartja a segítségre és felkarolásra leginkább rászoruló tömegek érdekeit és már az első alkalmat megragadja a parlament összeillésekor, hogy azokat a programmpontjait vigye leghamarabb diliére, amelyek a legszegényebb nép- osztályok anyagi érdekeit hivatottak szolgálni. Pár szó a pór szóra. Lapunk ma egyheti számában egyik munkatársunk humoro3formában meg- kritizálta dr Klein Antal tolnai képviselő ur kiszólásait. Számítottunk arra, hogy e kritikára szellemeBkedő formában kapunk választ, még pedig arra illetékestől, mert Klein Antal urat úgy ismerjük, mint aki mások rovására szeret humorizálni és igy feltételeztük róla, hogy a humort meg értvén, ő is ezen a téren fog maradui. Ehelyett ifjú laptársunk válaszolt, még pedig nyilván UreB lévén szellemi tárháza, a szellemesség és humor helyeit nyelvöltögetéssel. A nyelv- ÖltÖgetőknek kijáró tiszteletdijat min- gyárt cikkének elején meg is állapította, igy tehát felmentett bennünket | attól, hogy azt mi is kiutalványoz- snk részére. Meg kell azonban állapítanunk, hogy kevés katonai felvonulást lát hatott a cikkíró életében, mert mi nem igen hallottunk o^yan vásott kölyökről, aki a magyar hadseregre öltögette volna nyelvét. Est a jelenetet a cikkíró legfeljebb az 1919. évből őrizhette meg emlékezetében. Hogy a mi' humoristánk cikkének tagadhatatlanul legfrappánsabb mondását egy sokat szereplő képviselő szájába adta, ezt az eljárást laptársunk névtelen vitéze lovagiatlannak minősítette. Mi e tekintetben nem vitatkozunk vele. De ha a lovagias sági témáról mégis vitatkozni óhajt, kérdőn néztem az öreg emberre. A keserűség és csalódás minden zsilipje egyszerre nyílt ki bennem és az imádság és az átok különös keveréke tört ki az ajkamon. Azt hittem, hogy most már örökre minden ről le kell mondanom. Jóságos szemeit rám emelte az öreg ember és azt mondta: «Olyan férfit, akiben minden megvan, ami a te fiatalságodnak kell, sohasem fogsz találni. De ne rettegj a holnaptól, várd meg, hogy mit hoz a te számodra.» Sok vergődés és tusakodás között eljött a holnap. Én ismét a sziklán álltam és vágyva és várva, feszülő ideggel figyeltem, hogy mit hoz nekem, Érdemes volt e várni rá, vagy megint minden hiába történt? Már nem volt mellettem az öreg ember, egyedül álltam a sziklán és figyelő szemmel néztem a zöld vizet, ahonnan vártam a Holnap csodáját. És akkor, a hátam mögött a sziklák közül, ahonnan sohasem vártam, jött valaki. Férfi volt. Nem volt mesékbe illő hős, nem volt szobornak való szépség, nem volt semmi különös rajta, csak egy egészen egyMilliók kedvelik és fogyasztják a kitűnő izh BlokmaU cukorkát! . Megkíméli magát sí utánzatoktól, ti a valódi Blokmaltot kór és csak eredeti csomagban fogadja el Úgy látszik azonban, hogy e kerületben kivívott győzelem gyttmölcBei nem hallottak az egyesek ölébe úgy. amint remétték, mert a legközelebbi választás alkalmával a megye valamely kerületében nem eredményeztek egységespárti hivatalos képviselőjelöltséget és igy a coriolánusi érzelem a legutóbbi választás alkalmával ai ellenzék táborába hajtott már egyeseket. Nagy volt a lelkitttsa. A fellépés utolsó napjaiban sem lehetett még tudni, hogy Rassay zászlója fut-e fel az elindított hajó árbocára, avagy boldogult Gaál Gssztoné. Nem is az volt a fontos I Nem a zászlóért és az arra irt eszmékért Való önfeláldozó harc, hanem a mandátum elnyerése volt a program. Nem tudjuk, hogy a mai világban mit tartanak az emberek érdemnek. Azt e, ha valaki elindul egy utón minden egyéni ambició nélkül, tisztán a haza és a közügy szolgálatában és ezen az utón megmarad, mert meggyőződése irányítja elhatározásában, avagy ha kaméleon-politikát folytat éB mindig odaáll, ahol az ő személyes érdekei biztosítását a legopportunu sabbnak véli. Megnyugtathatjuk, a cikkíró urat, hogy mi nem vagyunk távolbalátók és Matuzsálem korát sem kívánjuk megérni, igy tehát nem foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy mi lesz akkor, ha Eckhardt Tibor, a cikkírónak egyénileg általunk is tisztelt vezére kerül a hatalomra. Úgy véljük azonban, hogy a cikkíró vitéz nrnak arcát addigra már olyan hosszú szakáll fogja dissiténi, mint néhai boldog emlékű Traibert Tódor bátyánkét. De nem folytatjuk tovább glosszán- kát. Nem akarunk olvasóink előtt abban a színezetben feltűnni, mintha titkos megállapodásunk volna arra, hogy a megyében megjelenő lapok iránti csekély érdeklődést ily párviadallal óhajtjuk felkelteni. Félretesszük tehát a fringiákat éz ezt az ügyet a magunk részéről, az ebben a vitában nem illetékesekkel, a lovagiasság szabályai szerint befejezettnek tekintjük. Fontos ulttfis és könnyítés a vasúti teher- darabáruforsalomban. szárdon lakó feladó lakásából- Budapestre a címzett lakásába való fuvarozás díjtétele például 100 kg-ként L oszt. áruk után 549 fillér, 100 kg- ként II. oszt. áruk után 440 fillér, 100 kg-ként III, oszt. áruk után 360 fillér. Ezek mellett az olcsó díjtételek mellett a fuvarozás időfartámá 24—30 óra. E szállitásmódra azzal hívjuk fel a kereskedő és iparba olvasóink figyelmét, hogyl közelebbi részletek a helybeli áilomásfőnökséguél tudbatók meg. ngy szives figyelmébe ajánljuk azt a „lovagias“ párbajt, amelynek egyik épületes mozzanata a Tolnamegyei Hírlap 7-iki számában ölvisható szerkesztői üzenet. A lényegre vonatkozó részletekbe nem bocsátkozunk, mert várjak dr K ein Antal ur bejelentett válaszát. Csak, nyilván Elein Antal nr megkérdezése és igy az ö helyes információja nélkül adott egy megjegyzésre válaszolunk. Mi legkevésbé sem tartozunk azok közé, akik Elein Antal ur előtt hajlongtunk akkor, amikor a főispáni székben ült. Sőt állíthatjuk, hogy mi már csak akkor állottunk egész férfiasán Klein Antal ur mellé, amikor a főispáni szék nem a kényelmet és a hatalmat jelentette számára és amikor minden módon le akarták törni és a legsúlyosabb támadások pergőtüzébe került, mert úgy éreztük, hogy az igazság valójában akkor volt mellette. Viszont mi hosszas publicisztikai szereplésünk alatt sohasem a felsőbb kegyek ntán törtük magánkat, hanem mindenkor ki mertük mondani, amit mi igaznak véltünk. Emlékezünk oly időkre, amikor a demokrácia napsugaraiban most fürdözők lapunktól még a papirost is meg akarták vonatni, azt adván be az akkor hatalmon lévőknek, hogy nem vagyunk elég kereszté- nyeki mert lapunk minden egyes számában nem szúrunk fel toliunk hegyére legalább egy tucat zsidót. Emlékezünk arra is, hogy mig mi a múltban egy képviselőválasztás alkalmával a legnagyobb tárgyilagossággal irtunk egy ízig-vérig kisgazda, Haypál István mellett, an- nak dacára, hogy egyéni szimpátiánk a másik, érdemes ellenjelölté volt, viszont ugyanakkor egyesek de- moszthenészi szónoki erővel járták a kerületet, hogy a mandátum kivétessék ezen kisgazda kezéből, aki pedig Nagyatádi Szabó István legbizalmasabb barátai sorába tartozott. szerű férfi volt. Nem borult térdre, nem mondott nagy szavakat, nem tett szent fogadásokat, csak melegen, erősen és egészen egyszerűen megfogta a kezemet és belenézett a szemembe I Nem mondta, hogy ő az, aki a célomhoz vezet, de tudtam. Nem mondta, hogy ő az életem muzsikája, szépsége, melege és csókja, de éreztem. Minden reménységem benne lett valósággá, a hitem általa lett erős hitté. Nem kérdeztem hová visz, mert tudtam, hogy jó az, ahova ő vezet. Bíztam benne, mint magamban, hittem benne, mint Istenemben. Csodának hittem, különbnek láttam mindenkinél. Pedig gyarló, vétkes és halandó volt, mint mindannyian, de ..; szerettem. Az öreg embernek igaza volt! Az én életem, ami egy régi-régi múltból jött most elő megmutatni magát, teljes és boldog volt, mert hittem a Holnap csodájában és tudtam szeretni. Talán még nem jött későn ahhoz, hogy uj életem uj tavaszán megtanít son arra, hogy hinni kell és szeretni kell 1 Hinni ős szeretni, hogy eljöjjön a Holnapi Csoda! A m. kir. államvasutak folyó évi február hő 1-től Budapest és Ssek- Bsárd között megjavították és kiterjesztették a Máv. háztól-házig való forgalmát; vagyis a feladó lakásában (üzlethelyiségében) veszik át az árut és a címzett lakásában (üilethelyisé gében adják át és mindezt oly egy- | séges díjtételért, amely lényegesen | alacsonyabb, mint a rendez fuvardíj | tételek, amelyek csak a feladóállo [" máztól a' leadóállomásig való vasúti fuvarozásért voltak fiaetendók. Szék-
