Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-09-02 / 69. szám

1933 szeptember 2. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 Hz iskola­évadra (lányoknak és fiuknak intézeti fehérneműek Rész lény matrózruháK • Elölrésos ruhaanyagok BT ISKOLA CIPÓK -9S • Kalapok • Sapkák • Iskolatáskák (legnagyobb választékban Plrnitzer Sézsef és Vlai áruházában Szekszárdon között. Hogy vájjon elolvasta e az angol köziró mindazon ladományos köny­veket és értekezéseket, amelyek a Dana-medencének a kérdésével,, a magyar és a nemzetiségi kérdéssel foglalkoztak a múltban és foglalkoz­nak a jelenben, nem (adjuk. De aligha hisszük, hogy a könyvtárt kitevő aDyag áttanulmányozására ereje és ideje lehetne. Szerencsére, nem is szükséges. — Minden könyv, minden betű helyett magából a valóságból, az élet tagad­hatatlan igazságából leszűrheti most a maga igazságos és elfogulatlan Íté­letét. Csak egyet kell tennie. Kezébe kell vennie két kenyeret. Azt a ke­nyeret, amelyet ma Csehországban, magában az anyaországban esznek az emberek. És azt a kenyeret, ame­lyet ma Ruszinszkóban a Kárpitok alján fogyasztanak. Ezzel aztán el is dőlt a kérdés, hogy vájjon méltó- e Csehország arra, hogy „felszabadí­tott“ nemzetiségei felett uralkodjék és azokat a „magyar iga“, a „ma­gyar elnyomás“ után a boldogság országa felé vezesse. Ez a két kenyér, ha egymás mellé tehetné egy igazságos kéz, egymás mellé, a hófehér ropogós és kívána­tos cseh eledelt, a fekete agyagos és szinte undort keltő ruszinszkói ke nyérrel, melyet az égvilág semmi­féle állatja meg nem enne, de un­dorral fordulna el attól, ez az egy­más mellé került két kenyér min­den betűnél, minden szónoklatnál megcáfolhatallanabbul tenne tanusá got a hangzatos népboldogitás és fel­szabadítás hazug, hamis frázismivolta mellett. Ha ez a ruszinszkói „népeledel“, ez a megcsufolt kenyér odakerül­hetne a Népszövetség genfi aszta­lára 1 Mennyi szörnyű vádat mond hatna el ez a romlott gyurma arról, a társaságról, amely politikai és diplo­máciai ígéretek és a szomorú való­ság között tátonghat. Ebből a ruszinszkói megcsufolt ke­nyérből egy lelkes magyarbarát ru ten, aki tizenhárom év után sem tudta elfeledni azt a kapcsolatot, amely Rákóczi hü népét oly elsza- kithatatlanul kapcsolta a magyar al­föld kenyerettermő búzatábláihoz — most néma nagy szenvedésében — elküldött egyet mutatóba Budapestre. A kenyér most ott látható egyik ki rakatban, mint valami szokatlan és borzalmas „különlegesség“. Az em­berek tétován és hihetetlenül állnak meg a „sütet“ előtt, amelyről nem akarják, nem tudják elhinni, hogy emberek számára sütötték. — Pedig valóban arra készült. Most, az aratás után, amikor gondot okos a busa- felesleg és amikor a cseh hivatalos jelentés még a maga fegyvertársait, a kisantantot is kizárja a buzaszálli- tás lehetőségétől, jelentve, hogy „az idei bő termés biztosítja az önellá­tást, annyira, hogy Csehország sehon­nan sem hoz be gabonát“. A ruszinszkói kenyér minden jaj­szónál és panasznál jobban elmondja hogyan értelmezi a cseh felfogás a hatalmába kerített kisebbségek „ellá tását“. Mi magyarok eddig csak a békeszerződések pontjainak a becsü­letes betartását kértük. Népszavazást a nemzetiségi vidékeken. Most még ennél is tovább mehetünk s keve­sebbel íb beérhetjük. — Hasonlítsák össze azt a ke­nyeret, amit a Csonkaország legsze­gényebb nemzetisége eszik azzal, amit Ruszinszkó jobb módú paraszt­jai ehetnek a győztes Csehországban. Ha a kenyér dönthetne ebben a kérdésben, Sisley Hudlestonnak nem sokáig kellene a magyar kérdéssel foglalkoznia. Az autótülköléstől megvadult lovak félholtra rugdalták gazdájukat. Augusztus 29-én délután a szek- ssárd—bonyhádi országúton ment Decher Illés felsőnánai lakos kocsija. Decher maga hajtotta a kocsit, ame­lyen rajta ült az anyja, továbbá özv. Fuhrmann Lipótné szintén felsőnánai lakoB. Decheréket utólérte a Bony- hád felé haladó postaautóbusz, amely­nek a tülkölésétől a lovak úgy meg­ijedtek, bogy Bzinte megvadulva szá­guldottak a kocsival, amellyel neki­rohantak egy villanyoszlopnak és fel borították a jármüvet. Az összeütkö­zés következtében az asszonyok a felborult kocsi alá kerültek, Deober pedig a lovak közé esett. Az asszo­nyoknak az ijedtségen kívül komo­lyabb baja nem történt, azonban Dechert a lovak úgy összerugdalták, hogy igen sulyoB belső sérüléseket szenvedett és be kellett szállítani a szekszárdi kórházba, Akik nem akarnak OTI székházat. csehesités folyik. A régi nemzedék még különbséget tud tenni a régi és mai uralom között, ő még átélte. De a fiatalok csak a cseh nézőszem­ponton át látják á helyzetet. Itt va­lamit tenni kell! Taktikáznak, húz­zák a revíziót, hogy a régi emlékek elmosódjanak. Még szerencse, hogy a csehek segítségünkre vannak. Va­sárnapra antirevizionista gyűlést hir­dettek. A piactéren már szombaton megácsolták a szószéket, az emel­vényt. Vasárnap délelőtt felvonultak a katonák, tűzoltók. A falvakból be- csőditett bírók is. A tűzoltók nagy trombitaszóval. Egy emeleti lakás ablakából nézem. Közben a rádiót hallgatom. Termé­szetesen Budapestet. Megdöbbenve hallgatom. Szévald alispán halál­hírét mondja ép be. A rádiót el- állitjuk és a gyűlés felé irányítom tekintetemet. A felhők sűrűn gyűl­nek, annál kevésbé a gyűlésre tartók. Az egyenruhás nézőkön kívül opti­mista szemmel is csak 70—80 pol­tűk is sok az iskoláskorú. A lelke sedés nem nagy. Még a tisztek által betanított katonák sem tudnak nagy lelkesedést elővarázsolni, nemhogy a civilek. Érvekkel nem tudnak a szó nokok előhozakodni. A magyar nyelv szegénységéről beszélnek. A szlávok gazdagították nyelvün­ket. íróink nincsenek. Petőfi is az övéké. Vajmi kevés érv ez megcson kitottságunkra. Énekelnek, majd szét­oszlik a gyűlés. Hatalmas záporeső szaksd ekkor le a városra. Ki ide, ki oda menekül. Egy kis falusi csoport a kapuszinbe áll. Lemegyek hozzájuk. Ezeken ta­pasztaltam a revizióellenes gyűlés visszafelé sütését. Eddig vajmi ke­veset tudtak a revízióról. Most, hogy gyűlésre csőditették őket és elmagya­rázták nekik mit akar Magyarország, felébredt lelkűkben a magyar uralom emléke és felcsillanó szemekkel kér­dik : mikor jönnek a magyarok ? Laptársunk a Tolna megyei Hírlap abból az indokból, hogy magasak az OTI dijak, ellene fordult annak, hogy Szekszárdon, a mai nyomorúságos hivatali helyiség helyett megfelelő helyiséget építsenek. Ezt az állás- foglalást nem tudjuk megérteni, mert az OTI dijak semmiesetre sem lesz­nek kisebbek a tolnamegyei és szek­szárdi iparosoknál, ha a székházat a mai kritikán aluli helyzetében hagy­ják is meg és a pénztár feleslegeit ismét Budapestre szállítják fel, az ottani és más OTI pénztáraknál be­állott hiányok pótlására. Mindenesetre nemcsak az iparos­ságnak, de az egész ország közvéle­ményének oda kellene hatni, hogy ezen túlméretezett intézmény dijai ne tegyék tönkre azokat, akik igen széles alapokra fektetett rendelkezés folytán kénytelenek az OTI tagjai lenni. Abban egyetértünk laptársunk­kal, hogy jó lenne egy olyan intéz­ményről is gondoskodni, amely az OTI dijak következtében tönkrement | abban nem tudunk egyetérteni, hogy a tervezett építkezéssel itt, épp az iparosoknak munkaalkalmat ne biz­tosítsunk és hogy a magas dijak el­lenében a betegek télen hideg folyó sókon legyenek kénytelenek tartóz­kodni, sötét helyiségben végeztessék az orvosi vizsgálat és végül semmi olyan kényelem ne biztosíttassák ezen hivatalban segítséget, vagy jogsegélyt keresők részére, amely a higéniának a legminimálisabb követelménye. Teljesen érthetetlen laptársunknak az építkezés ügyében való állásfog­lalása különösen most, amikor mi tisztán az OTI tagjai érdekében erős harcot vívunk azért, hogy a már el­vitt 300.000 pengőn felül ne vigye­nek el megyénkből minden keser­vesen kiizzadt fillért Budapestre, ha­nem ezekkel Bzemben adjanak valami ellenszolgáltatást is. Reméljük, hogy az ÖTI székház építése ügyében laptársunk revízió alá veszi álláspontját és az iparosság és az OTI tisztviselői és tagjai érdé­;ári ruhást lehet összeszámolni. Köz­«Szól a kakas már, Hajualodik már...» Ri— Ar— munkaadók eltartását biztosítja. De | kében megindult mozgalmat támo­Erzsébet Királyné Szálló Budapest, \V., Egyetem-utca 5. — (H Belváros központjában) 60 éve a fővárosi és vidéki nri középosztály találkozó helye. — 100 modern kényelmes szoba. Az étterem- és kávéházban cigányzene. Az Erzsébetpince a főváros legszebb lőrözöje. Egypincér-rendszer. Leszállított áraki 35 Szabó Imre, tulajdonos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom