Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-07-26 / 58. szám

1933 julius 26.

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

3

hadnagy Tolna, Vármegyei testnevelés ti s i tikár a, báró Fiáth Tibor, Vármegyei Gazdasági Egyesület, György aiász meiningeni herceg és neje (Berlin), dr Blaha Sándor államtitkár áa neje, dr Gévay-Wolff Nándor állam titkár és családja Budapest, Ernyey- család Jászapáti, Forster Zoltán ny. főispán és neje Fűzfő, Lipták Bála Bátaszék, Hanzély János Danaföldvár, Bernáth Bála és neje Kölesd, Ko- pácsy Ervin és neje Kard, Vanyek Báláné Kard, dr Stephaics Pál alispán Kaposvár, nosstányi Szabó Lajos Dombóvár, Babies Tivadar és családja Balatonföldvár, dr Bogya János Baja, dr Lacikovics Elemérné és családja Badapest, Illés Imre és neje Kajmád, Forster Károly és családja Budapest, Kardosa Kálmánék Lillafüred, dr őíffy Imréék Badacsony, Lechner Lóránt és neje Badapest, Ivánka Oszkárné Tüske puszta, dr Bárány-család Dombóvár, Rudnyán* szky Ferenc és neje Badapest, dr

Madarász István és neje Pécs, Karácsonyi Jenő Gödöllő, balatoni Farkas Zoltán és családja Kerekegyháza, Kornis Elem ár Székesfehérvár.

Megérkezett a halott alispán.

Szévald Oszkár földi maradványait szállító gyászfargon kedden délatán fél 3 órakor fatott be a gyászdiszbe öltözött vármegyeházára, ahol a család tagjai és a vármegye tisztikarának küldöttsége fogadta. Dr Kelemen József városi tiszti főorvos végezte az egészségügyi vizsgálatot, mely atán megengedte a koporsónak a ra vatalra való elhelyezését. Az alispán üvegtetejü koporsóban pihen. Vonásai nem változtak és békét, jóságot su gárzó arca olyan, mintha csak átadnék. A közgyűlési terem gyászpom páját az alispán arc'ra rávilágító csillárok fénye teszi még ünnepie- sebbé. — A közönséget szerdától kezdve bocsájtják a ravatalos közgyűlési terembe.

Dr Leopold Kornél búcsúztatása.

Lapunk egy előző számában hosz- szabban méltattak dr Leopold Kornélnak a Magyar Általános Hitelbank igazgatójának a pénzügyek terén kifejtett közel négy évtizedes munkásságát. Ennek a méltatásnak, amely nem egyéni vélemény, de a közhangulatnak kifejezője volt, impozáns folytatása a vasárnapi bucsuebéd keretében bontakozott ki. Tolna vármegye területén lévő pénzintézetek meleg szeretetteljes ovációban része sitették dr Leopold Kornélt, a Szekszárdi Kaszinó helyiségében lefolyt banketten. Úgyszólván zártkörű volt ez az ünnepség, amelyen a pénzintézeti vezetőkön kivül alig voltak néhányon meghívottak, mert agy vélték, hogy dr Leopold Kornél csak tőlük bacsnzik, de a közéletnek továbbra is megmarad lelkes munká sának és igy nincs jogcím ahhoz, hogy mások is búcsúzzanak tőle.

Déli 1 órakor kezdődött az ünnepi ebéd, amelyen 52-en vettek részt. A pecsenyénél Sipos Érnő, az Egyesült Danaföldvári Takarék és Hitelbank vezérigazgatója állott fel szólásra és Tolna vármegye pénzintézeteinek megbízásából igen lendületes és meleg szavakban köszöntötte az ünnepeltet. Többek közt a következőket mondotta :

— Munkás, tevékeny életed, páratlan jó szived, nemes emberbaráti érzésed a vármegyén tál is ismerős és elismert vezére, önzetlen jóakaró támogatója, melegen érző barátja voltál e tizenöt pénzintézetnek, ne künk mindnyájunknak, akik itt vagyunk és a távollevőknek, akik most ide gondolnak.

Munkás szived, jó lelked mindenkor megnyilatkozott és az ideális lelkesedés, a mnnkaszeretés, a gyengébbért, a közért való fáradozás felszökő forrása lettél.

Az áldásos, lelkiismeretes, megfeszített, közel negyven évi munká ban eltöltött élet atán, testi és lelki erőben, mintaképül áll előttünk a szorgos ciszterci diák, a külföldi tapasztalatokban is gazdag jogász, az irodalom, a józan politika, a közélet, a szociális és nemzetgazdasági tevékenység harcosa. Negyven éven át szent érzelmekkel áldoztál a haza oltárán ; gazdag, érdemdús munkád elismeréséül kapott legmagasabb kitüntetéseid, soha el nem mu'ó hálánk, mélységes szeretetünk és ragaszkodásunk legyen gyermekeink munkára serkentő csillaga, ifjúságunk hevítő forrása, a férfias erő és jellem kifogy hatatlan tárháza, s majdan aggkorunk elmerengéseinek gyönyörű emléke.

Pongrácz Lajos örömmel csatlakozott Sipos Ernő szavaihoz, amelyek az itt összegyűlt pénzintézetek képviselői érzését hűen tolmácsolják. Legnagyobb szolgálat — mondotta — amit polgár nemzetének tebet, hogy kiveszi részét a nemzetépitő, a nemzet- fenntartó munkából. Ez ad komoly tartalmat és igazi értéket az egyén életének és ennek legszebb jutalma, ha kortársai nyugodt lélekkel álla pitják meg, hogy hivatását mindenkor becsületesen töltötte be és feladatát az adott körülmények között a legjobban oldotta meg. Azért jöttek össze a tolnamegyei intézetek képviselői, hogy szeretetüknek és rapénzintézeti aktív szolgálatból való kiválása alkalmával rendezett búcsú- j lakomájára, mert úgy éreztem, hogy | hivatalosan is jogoimem van arra, hogy a vármegyei pénzintézetek doyen- < jének és elismert vezérének évtizedek értékes munkája nyilvános elismerése és megbecsülése alkalmával megjelenjek és a vármegye közgazdasági életében kifejtett eredményes működését megköszönjem.

Dr Leopold Kornél az ő hivatását mindenkor emelkedett szellemben fogta fel és töltötte be, az ó vezeté sében a gondjaira bízott pénzintézet működése úgy jelent meg, mint a közszolgálat, a magyar közgazdasági élet önzetlen, lelkiismeretes és felelősségteljes szolgálata, amelyeknél nemcsak a do ut des elv jutott ki- jezésre, hanem a morális szempontok is, a feltétlen üzleti tisztesség, a közgazdasági érdekek magasabb szempontjainak mérlegelése és a szükségletek ezen szempontok szerinti kielégítése. Annál értékesebb volt az ő működése, mert ezen szellemet nemcsak saját pénzintézeténél érvényesítette, hanem az ő vezető, irányitó befolyása Útmutatóul szolgált a többi pénzintézeteknél is a hasonló szellem megteremtésére.

De jogcímem volt a megjelenésre azért is, mert dr Leopold Kornél egész közéleti működésében szoros kapcsolatban állt a vármegyével és a vármegye közéletében, törvény ható igi bizottságában, annak kisgyülé- sében és egyéb bizottságaiban évtizedeken át kifejtett értékes, hasznos munkája és azon tisztelet és el ismerés, amelyet ez által magának szerzett, hivatásában folytatott munkáját méginkább előtérbe helyezte. Ebben a vonatkozásban nem is búcsúzom tőle, mert hiszem és remélem, hogy a vármegye iránti szeretető és ragaszkodása, a vármegye érdekében kifejtendő további hasznos munkára fogja ösztönözni. Hivatkozhatni még azon barátságra éB tiszteletre is, amely a vármegye közéletében végzett munkában bennünket

és dokumentálják azt a különleges megbecsülést, amely ez ő jól teljesített munkájáért méltán kijár.

Örömének adott kifejezést, hogy az intézetek emez ünnepén dr Hagy- mássy Zoltán főispán is megjelent. Kellős közepén vagyunk egy lelki és gazdasági válságnak. Ilyen rendkívül nehéz viszonyok között olyan magyar érzéBÜ, józan itélőképességü, következetes és nagy gyakorlati érzékkel bíró egyénekre van szüksége a közéletnek, amilyen dr Hagymássy Zoltán főispán. Örömmel ragadja meg tehát az alkalmat, hogy őt magyaros sze retettel köszöntéé. Kifejezést adott beszéde további részében annak, hogy a tolnamegyei pénzintézetek minden kor elsősorban állottak, amikor hazafias, emberbaráti és kulturcélokért dolgozni és áldozni kellett és igy nem érhetnek fel hozzájuk azok a demagóg hangok, amelyekkel egyesek róluk beszélnek. A főispánnak ezen ünnepélyen való megjelenésében az ünnepelt személyén keresztül az intézetek megbecsülését látja. A pénz intézetek szervezetében rejlő erőt készséggel ajánlja fel a főispán műn kájához és arra ürítette poharát, hogy e munkát minél nagyobb siker kisérje.

Dr Hagymássy Zoltán főispán beszéde:

Igaz örömmel vettem a vármegyei pénzintézetek megtisztelő meghívását dr Leopold Kornélnak, a Magyar Általános Hitelbank igazgatójának, a

Mint barát CBak tisztelettel emlékezhetem meg dr Leopold Kornélnak azon okoB és bölcs elhatározásáról, hogy teljes szellemi és testi erejében önként vált meg hivatásától,*mert az egy ember terhére eső munkát ő becsülettel elvégezte s mert szebb és jobb annak tudatával és elismerésé vei távozni, az embernek maga után kellemes emlékeket hagyni, mint bevárni azt, amidőn az ember önmagá nak és környezetének is terhére van. Ez a bölcs életfilozófia csak emeli az ő egyéniségének erkölcsi értékét és megbecsülését.

Midőn hálásan köszönöm azt a ki válóan értékes és eredményes munkát, amelyet a vármegye közgazdasági életében, mint a Magyar Általános Hitelbank igazgatója példátadóan végzett, ŐBzinte szívből kívánom, hogy az Isten kegyelme tartsa meg Bokáig mostani testi és szellemi erejében, tegye az ő életét és nyugalmát de rüssé, hasznossá és élvezetessé, kísérje mindenkor azon felemelő érzés és tudat, hogy hivatását eredményesen és becsülettel töltötte be, s nyugalmában mindnyájunk tisztelete és szeretető veszi körül.

Simontsits Elemér emelkedett szó lásra. Egy hajót Iát, mondotta, amelyen három lobogó van. Kettő be van göngyölve, egyet pedig fennen lobogtat még a szél. Az egyik begöngyölt zászló a sajtó zászlója. A sajtóhatalommal az ünnepelt mindig a közős egyetemes érdekekért élt, a legmagasabb erkölcsi felfogás irányította tollát, sok-sok jót tett, de soha parciális érdekekért nem harcolt és önkritika nélkül soha igaz és nagy értéket elnyomni nem igyekezett. —

A másik begöngyölt zászló a tőke zászlója. A vármegye legszebb neveivel létrehozott pénzintézetnek hosszú éveken át élén állott és ott mindenkor lelkes támogatója volt a kultúrának és a tőkét mindig odavezette, ahol arra a nemzet érdekében szükség volt. A harmadik zászló, amely még nincs begöngyölve és magasan lobog, ez a közügyek önzetlen szolgálatának zászlója. Az ünnepelt a legigazibb alapon, minden erejével állott a közügyek szolgálatára. Koronatanú- ságot tehet erről ő, aki hosszú éveken át a vármegye szolgálatában volt. Ha valaki az igazságot konzekvensen szolgálja, az nagy értékeknek birtokába jut éB azt a közügyek terén való működésében tisztelet és nagyra- becBülés kíséri. Dr Leopold Kornéltól a közre és e vármegyére nézve még sok értékes szolgálatot vár és arra emeli poharát, hogy ezt a szép hivatást a mai friss erőben minél tovább teljesíthesse.

A nagy tetszést kiváltó frappáns beszéd után Szabó Miklós, a Danaföldvári Népbank igazgatója nagy elismeréssel adózott dr Leopold Kornélnak, a vármegyei pénzintézetek életében kifejtett tevékenységéről, majd méltatta a pénzintézeteknek a vármegye lakói érdekében kifejtett munkáját és a megjelent intézetek nevében üdvözölte a TÉBE kiküldötteit, dr Nyáry Pált és dr Nyulászy Sándort, a pécsi TÉBE körzetének alelnökét, Boros Miklóst és báró Jeszenszky Miklóst, a Magyar Általános Hitelbank szekszárdi fiókja uj igazgatóját, dr Leopold Kornél utódát. Végül annak a reményének adott kifejezést, hogy a gazdasági kibontakozásokra irányuló munka eredményekkel jár és ebből a tolnamegyei intézetek kész örömmel veszik ki részüket.

Morvay László alispánhelyettes emelkedett ezután szólásra, lendületes beszédében a következőket mondotta :

Az előttem elhangzott felszólalások nyomán teljes pompájában bontakozik ki az a fényes pályafutás, amelyet ünnepelni összejöttünk s amelyről tényként állapítom meg, hogy a tőke nemes hivatása, a felebarát» szeretet gyakorlása jegyében folyt le. Ennek a pályafutásnak méltatásához saját tapasztalataim alapján azt fűzöm hozzá, hogy dr Leopold Kornél közhasznú közgazdasági tevékenysége mellett élénk részt vett Tolna vármegye önkormányzatának életében, ahol is értékes ismeretei, nagy tudása és bőséges élettapasztalatai révén a tanácskozások sikeréhez nagyban hozzájárult. Közérdekű munkásságot végzett tehát, amelyért joggal tart számot Tolna vármegye közönségének elismerésére.

S most, amidőn Öméltósága elérkezettnek látta az időt arra, hogy a

munkát a pihenéssel cserélje fel, szívből kivánom, adjon neki az isteni Gondviselés jó erőt, egészséget. Nyugalmi állapotába vigye el utravalóul a jól teljesített kötelesség felemelő tudatát, számos tisztelőjének nagyrabecsülését, a sok megsegített leikéből fakadt hálaérsetét, ezek ragyogják be élete hátralevő időszakát.

Én nem búcsúzni jöttem Öméltóságától. Meg vagyok róla győződve ugyanis, hogy lázas tevékenységhez szokott egyénisége a munka nélkül- valóságot nehezen tudná elviselni s bízom benne, hogy Öméltósága idejével most már szabadabban rendelkezve fokozottabb mértékben fogja folytatni Tolna vármegye önkormányzati életében eddig végzett munkásságát, mert ne feledje, hogy törté-