Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-06-24 / 49. szám

XV. évfolyam. Szekszárdi 1933 junius 24. 49. szám. TOLNAHEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. tzerkesztüség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében, I Főszerkesztő: I Felelői szerkesztő: Telefonszára 85 és 102. SCHNEIDER JÁNOS. | BLÁZS1K FERENC. Eiaflc.tfikl hii • I A lap megjelenik minden .serdAa és ssombaton. _ Ä . I Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét fé lévre------------6 pengő- I Egész évre-----------12 pengg. | iUet6 közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hi rdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengg. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétérsoronként 10 fillér. Állást keresgknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Haragszik az ellenzék. A Nemzeti Egység szervezkedése amint azt elére megjósoltuk, nagy ijedelmet váltott ki az ellenzéki bér kekben. Csak ennek magyarázhat­ják, hogy a szervezkedéssel kapcso­latosan oly bireket hoznak forga­lomba, melyek még politikai ellen­féltől is szokatlanok. így például a megyei ellenzéki lap vezércikkírója a szekszárdi gyűlésen elhangzott be­szédek szavait teljesen kiforgatta hiteles szövegéből. Nem sok kedvünk van vitatkozni elfogult ellenféléi, mégis egy- két szót válaszolnunk kell a hamis beállításokra. A cikkíró egyszerűen „demagóg“- nak, „hordótetejü stilus “unak jelenti őrffy Imre szekszárdi képviselő leg­utóbbi nagyszabású beszédét. Dema­gógnak, — úgy látszik azért, — mert őrffy kijelentette nyíltan, hogy kegyeket sem felfelé, sem lefelé nem hajlandó hajhászni, bár szereti a né­pet úgy, mint azok, akik maguk rá szére kívánnák kisajátítani énnek bi­zalmát. Hogy az utóbbi megszerzé­sénél ki járt el önzetlenebbüi, őrffy vagy ellenfelei, azt a tisztánlátó em­berek úgyis tudják. Egyenesen meghamisítja őrffy be­szédét a cikknek a városi beruházá Bókkal kapcsolatos állítása, hiszen — ba nem mondta volna is — tudhatná mindenki, bogy Őrffy csak azokat a létesít­ményeket mozdította elő, ame­lyek a város lakosságának egy fillérjébe sem kerültek. Minden más intézményt a város autonom képviselőtestülete határozott el, csak az lehet tehát értük felelős. E testületben pedig, amikor például a vízvezetéket elhatározták, nem dr őrffy, hanem az ellenzéki lap fő­szerkesztője ült s tudtunkkal egy szava sem volt az ellen . . . Egyébként nem csodálkozunk, hogy őrffy férfi as s itt-ott nagyon is az elevenjére tapintó beszéde az úgy­nevezett ellenzéki oldalon, nagy meg­rökönyödést, sőt dührohamot is vál­tott ki. Aki e beszédet figyelmesen meghallgatta, vagy elolvasta, abból sok mindent megállapíthatott. Csak azt nem, amit a méregtől tajtékzó cikkiró. E mérges dühnek további megnyilatkozásaira is el vagyunk ké­szülve, de máris bejelenthetjük, hogy a fejünk nem fog fájni miattuk ! * Az alakuló gyűlésen elhangzott el­nöki megnyitó beszédnek különösen egy pontja felett élcelődik az ellen párti lap rosszmájúsága s ahhoz fűzi további fejtegetéseit. Pedig nem is olyan bolondság az, ba a tetőszer- kezet előbb kész, mint a falak. Min­den okos épitőmester igy csinálja, bár ő is tudja azt a bölcseséget, amelyre most a jelzett cikk nagy garral oktatni akar, bogy t. i. az építést alul kell kezdeni. Rendszerint még javában rakják a falakat, ami­kor már készen várja a tetőszerke­zet, hogy sürgősen oda kerüljön az épület homlokzatára, hogy át ne ázzanak a majdan elkéssülő fa­lak. Hát vájjon az Országos Füg­getlen Kisgazda Párt is már nem a kész tető alá húzódott ? A mégis csak alapjában konzervatív gondol- kozásu Gaal Gaszton volt ez a biz­tosnak hitt tető, amely alá, — akár­csak az anyatyuk alá a sok apró csibe, — sietett oda menekülni min­den ki nem elégített sértett önérzet, érvényesülési vágy. Sajnos a fényes tetőszerkezet most már örökre oda, nincs már meg az egész épületből más, mint úgy látszik, a demagógia sárfala. Azik tehát, egyre ázik az olyan szilárdnak hitt épület s el fogja mosni a kiábrándulás máris meg­indult zuhogó esője. * Dajkamesének mondja az ifjú cikk­A Nemzeti Egység zászlóbontása megtörtént és a méreteiben hatalmas megmozdulás első sikere minden vá­rakozást felülmúlt. A nemzet várt erre és vágyógyott erre, mert nem vólt és nincs tagjai között egyetlen egy felelőséggel bíró sem, aki jól ne lakott volna azzal a politikai jelsza­vakba takarózó butogatáBsal, amit álkisgazdák gyanús pénzen, gyanús céllal folytattak faluról-falura. Szá­nalmas és megdöbbentő volt, hogy a népbolonditók hova terelték a hiszé- ' kény népet és micsoda nagy hangon ígérgettek badarabbnál badarabb dol­gokat a honmentés ürügye alatt, csakhogy felkapaszkodhassanak egy képviselői mandátum ugorkafájára. Elmúlt ennek a bizonytalanságnak a veszélye, az üres fejű csácaogók nak befellegzett, nem fogják már nyíltan végezni bujtogatásaikat pap, tanító, jegyző, kormány, hatóságok és adózások ellen. Nem fogják utca- boBSzat teli szájjal kürtölni a felfor­dulást, devalvációt, inflációt, a ma­gyar gazdasági élet ezen halálos mér­geit. Nagyon hamar el fognak kot- ródni oda, ahova valók és ahova már el íb indultak. A józan, okos, de­rék magyar nép, a világ leghüsé gesebb, legjobb katonája, a kenyér hőse felnyitotta szemét és döntött: Gömbös Gyula miniszterelnök ve- zéri zászlója mögé tömörült. Nem is lehetett ez másként. Ez a nép le tudta rázni váilairól 1919 ben a kommunista gonosztevőket. Ez a nép a devalváció poklából óriási ál­dozatok árán menekült meg. Ez a nép merte és tudta jogait követelni trianoni nemzetektől. Ez a nép be | látta azt, amit egy hidasi kis­irő-óriás a világkrizisről dr őrffy ál­tal elmondottakat. Mivel ő bedugja fejét a homokba és nem látja a világ folyását, azt gon­dolja, mások is annyira botorok, vagy korlátoltak és elhiszik, hogy a világ- krízis nem valóság, hanem dajkamese. Nagyon lenézi az egységes párti poli­tika helyi vezetőit is a cikkiró és sze­reti az elaggottság jelzőit kiosztani közöttük. Megnyugtatjuk, hogy akár monoklit, akár fekete szemüveget vi­sel is a cikkiró ur, az idó felette is elhalad és talán nagyobb leBz a mai nál a becsülete a komoly és értel­mes emberek előtt, ha a tisztes öre­gek bölcsességével nyúl a nagy kér­désekhez, nem mint most, amikor bizony a komoly kritika akt állapít­hatja meg cikkéről, hogy a tények elferdítésén, letagadásán és a meg­jelentek számát illető matematikai té­vedésein felül több, sokkal több ab ban a gyerekes zöldség, mint a fér­fias bölcsesség. —y gazda igy fejezett ki keresetlen szavakkal: »Elég volt összevissza pártoskodni, megbízhatatlan ve­zérek ígérgetéseit hallgatni, leg­főbb ideje annak, hogy összefog • fánk és Gömbös Gyula kipróbált vezetése mellett megkezdjük az ország helyreállítását, hogy legyen olyan jó világ, mint amilyen né­hány évvel ezelőtt volt«. Érje di csérét a magyar népet, hogy élni akarásának ilyen hatalmas jelét adta és csak neveti a Pestről leszala dozó mükisgazdákat, akik most kétségbeesetten kapadoznak, mint a Bzárazra vetődött potyka levegő után. Kapadoznak, mert óh vége a kis­gazdák ámításán jelépült párt- politikai gyönggéletnek. A nemzeti egység zászlójának ki­bontásával uj korszak köszöntött rá a magyar nemzetre. A nemzeti egy­ség útja és célja az, hogy vállvetett, közös munkára gyűjtse táborba a magyar nemzet valamennyi tagját és visszaadja a nemzetért való munká­nak azt a tekintélyt, amit az meg­érdemel. Egg nemzetet felemelni, naggyá tenni, csakis maga az egész nemzet tud. — Egy ember, legyen akármilyen láogelme, csak akkor vé­gezheti el feladatait a nemzet élén, csak akkor alkothat értékesebbnél- értékesebb dolgokat, ha segíti, tá­mogatja, mögötte áll az egész nemzet. A legjobb vezér sem tölti be hivatását hadsereg nélkü1, vala mint a legjobb hadsereg is tehetet­len vezér nélkül. Tehát kettős tör­ténelmi biztosíték kell a jog, igaz ság, béke, boldogság Nagy-Ma- ggarországának elérésére, kettős biztosíték kell ahoz, hogy kiver­gődjünk a jelen kissé enyhébb helyzetéből, kettős biztosíték kell ahoz, hogy a magyar nemzet egg uj ezredév ragyogó hajnala felé elinduljon, kettős biztosíték kell ahoz, hogy itt mindenki megelé­gedett legyen és ez a kettős biz­tosíték a nemzet és jól megválasz­tott vezére. A magyar agrár nemzet. Mint ilyen agrár jellegű. Azt jelenti ez, hogy a magyar gazda név olyan fogalom, amely a nemzet óriási többségét jelenti, tehát a magyar nemzeti egy­ség táborát is át kell hatnia ennék az agrár jellegnek. Nsgygazdák, kis­gazdák egyek abban a Borsközösaég- ben, ami az egész nemzetre vár, egyek politikai szándékban is. Nincs különbség a nagybirtok, kisbirtok, nagybérlő, kisbérlő köst. A magyar föld büszke és hatalmas hadserege már jellegénél egy, de nem volt egy politikai meggyőződésben és ez a nagy nemzetalkotó sereg 1918 óta mintegy 250 pártárnyalaton ment át. Jól tudta, minden politikai spekuláns, hogy ez az a terület, ahol vetés nélkül is lehet aratni és semmi csodálatra méltó nincs abban, ha épp a magyar gazdák élén találtunk olyan talmi gazdá­kat, akiknek halvány sejtelmük sem volt és nincs a gazdák érde­keiről, hiszen nem tudják meg­mondani, hogy mi különbség van a búza és az árpa közt. Est a lel­ketlen politikai játékot annál inkább éssre kellett venni, mert a gazdák félrevezetése árán politikai érvénye­sülésre vágyók tiszteletreméltó cső­dülete sohasem tűrte meg az igazi kisgazdát a vezérkarban, azt on­nan kitúrta, hogy megfelelő igazi kisgazda intő és óvó szava nél­kül végezhesse el a maga játékait s legfeljebb oda hurcolt egg egg felszedett kisgazdát, ahol nagyon átláttak a szitáján, ahol nagyon nagy volt a baj. Ez a politikai ha­zárdjáték eredményezte azt, hogy a gazdák tábora faképnél hagyta ve­zéreit. Ezt kívánta a magyar becsü­let, a mi magunk élete, ezt kívánta az a történelem, amelybe a magyar gazda gyémánttal véste be nevét. Ezt kívánta a tiszta lelkiismeret és a józan ész, mert kérdem: marad­hat e valaki ép ésszel egy olyan táborban, amely néhány szeméig érvényesülését szolgálja ismeretlen eredetű és célú pénzekkel, nemzeti érdek nélkül ? Nem! Ezért állt má­ról holnapra az egész magyar gazda­sereg Gömbös Gyula háta mögá, mert meggyőződött arról, hogy az ő izzó hazaszeretete, gyöngy tiszta jelleme, határozottsága, politikai tudása» egyedül forrása azoknak a nem­zeti céloknak és érdekeknek, amé- Igék nélkül meg nem élhetünk, amelyek nélkül elseprődik a ma­gyar nemzet, gazda és nem gazda egyaránt. Semmi célja sincs annak, hogy ct­-f­Egyes szám ára 10 fillér» Erről van szó» • Irta: Jánosi György.

Next

/
Oldalképek
Tartalom