Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-06-21 / 48. szám
1933 junius 21. ‘ TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 nyérbez juttatása. A 20—30 éves fiatal magyarok joggal követelhetik a kenyeret és munkát, becsületbeli kötelességünk ezt nekik biatositani. A szegény néposatály érdekében csak a minap tett rendelkezést a kenyér olcsóbbá tétele érdekében. De nem lehet feladatom s időm sincs most AZ ÚJ JÖVÖ KÜSZÖBÉN. Irta: BABAY GÉZA. Időknek méhe egyre terhes, Érik benn’ új jövő csirája, Melynek suddrba szökkenése, Ki tudja, mit hoz e világra? Új vérvirág lesz-e belőle, Vagy boldog béke olajága ? Tűnődik rajta évek óta Az embermilljók sokasága. A lét és nemlét nagy kérdése Mered most az alvó magyarra. Sorsunknak el kell dőlni immár Maholnap jobbra, avagy balra. Sugárzó arccal, bízva állok Az új jövendő kapujába’ És lelkem szent remények, álmok Vonják arányló napsugárba. Szemem most bús hazámra réved, Mely itt áll csonkán, széttagolva, Mint hogyha régi, hősi múltnak Immár csak temetője volna ... | 3 titkon reám tőr ősi bánat, Tekintetem képére vetve: E csonka ország árva népe, Egymást hogy tépi, marja egyre. minderről beszámolni. Csak megjegyzem még, hogy a legközelebbi és legsúlyosabb tennivaló a gazda adósságok rendezése lesz. Nagyon, de nagyon nehéz feladat ez, de meg o'djuk, mert meg kell oldanunk. De nem önthetjük ki a gyereket a vizzel, a pengő értékének leromlásával nem szabad, nem lehet kísérleteznünk, mert itt egg balsiker teljes felfor dulást eredményezhet. Kétségtelen, hogy a hitelezőknek, különösen a küljöldieknek be kell látniok, hogy magukat is tönkre teszik, ha a jogukhoz való kíméletlen ragaszkodással adósukat megölik. Meg kell tehát védenünk a hibáján kívül bajba esett adóst akár gazda legyen az, akár olyan, aki gazdaadósának fizetésképtelensége miatt jutott maga íb bajbal A bírálat joga, módja- Mondják azt is, hogy nem éltünk a köteles kritika, bírálat jogával. Hát erre az a válaszom, nem a kritika módja, hanem a lényege a fontos. Mindig megmondtuk ott és azt, amit kellett, de nem követtük azokat, akiknek a kritika hangossága fontosabb volt annak tartalmánál. A népszerüséghajhászás lefelé, a kegykeresés felfelé sohasem volt kenyerem és meggyőződésemet nem titkoltam akkor sem, ha fent, vagy lent nem is tetszett. Csak az ostoba, vagy hiú ember hiszi magát csal* hatatlannak. Nem tagadom tévedtem néha. Csak hiú, ostoba emberek képzelik magukat csalhatatlanoknak. Ezek közül — sajnos — ma sokan szaladgálnak az utcán. Nem tudom utáljam, vagy sajnáljam e őket. Ha önfelkinálkozá- fiukat látom, az előbbi felé hajlom. Nagyon is engedem vitatni tehát, hogy nem mindent csináltunk jól. Személyemre nézve azonban egyet vitatni nem engedek: azt, hogy nem dolgoztam sokat, hogy kiméltem volna magamat. Sok álmatlan éjszakám beszélhetne erről. Igenis, dolgoztam, sokszor többek helyett is. Sőt nem tagadom, dolgoztam magamért, családomért is. Ezt csak akkor merje szememre vetni bárki, ha ez a tevékenységem a közérdekkel ellentétes, vagy olyan lett volna, amely a közéleti munka elől elvont volna. Ezt azonban állítani senki sem meri és nem is tudja. Szekszárd város problémái. Beszélnem kell Szekszárd vároB különleges helyzetéről is. A város közügyeivel, mint minden közérdekű, tie helyi üggyel szemben állásponto mat két elv vezérelte. Először távoltartottam magamat a városi autonom akarat kialakulásának irányításától, hiszen nagykorú önálló férfiak testületével állottam szemben. Másodszor — amint fentebb említettem — sohasem kezdeményeztem olyant, ami a lakosság megterhelését okozta. A város anyagi helyzete ma nehéz. A lakosság erős terhek alatt nyög, különösen a közüzemi terhek Bulyát érái nagyon, mely megingatja a háztulajdon értékét. Ez komoly baj, de csodálatosképpen ennek az állapotnak felpanaszlói s politikai tőkovácsolói ként éppen azok haladnak az élen, akiknek a közüzemek létesítése ellen a képviselőtestületben egy szavuk sem volt annak idején ... Én a város anyagi ügyeivel, különösen a köz üzemek kérdésével sokat, nagyon sokat foglalkozom. A kibontakozás körvonalait már látom s bizton hiszem, hogy a város vezetőségével együtt megbirkózunk ezzel a nagyon nehéz kérdéssel is, amivel a legerősebb fegyvert fogjuk kivenni az ellenzék kezéből. Egyébként városunkat illetőleg is nyugodtan várom az utókor ítéletét. A római mondás: „a kövek (épületek) beszélnek", miránk is áll. A magyar politika tengelye csak a föld 8 ennek népe lehet. Politikám tengelye a magyar föld és népe volt és ma is az. Hiszen a magam és családom élete és boldogsága is ettől függ: ón is földbirtokos vagyok — sajnos, adóssággal terhelt — s egyenesen létkérdés rám nézve is, hogy a magyar föld becsülete a világon újra visszatérjen. Gyűlölködő, egyoldalú politika a nemzet halálát jelentené. Egyoldalú, gyűlölködő osztálypolitikát azonban sohasem csináltam. Nagy | szerencsétlenség lenne az országra, I ha ez úrrá válnék a lelkeken, miért | is attól nyomatékosan óvok minden- | kit. Kérnem kell választóimat, menPedig szent, hú egységbe forrva Minden viharral megdacolhat. S ki tudja, váratlan’ reánk is Mit hoz majd a nagytitkú holnap ? Tespedt magyar nép, drága vérem, Eléggé vagy már sújtva, verve. Ébredj fel s készülj, a jövő hí Sorsdöntő, hősi küzdelemre! Távozzék meggyötört szivedből Minden botorság s gyáva kétség l Vesd porba a turáni átok Nagy, nemzetgyilkos, szörnyű mérgétl Testvért lásson magyar magyarban, Hallgatva ősi hit szavára S fölépül a nemzeti egység Megdönthetetlen sziklavára l jenek el a nagy, országos érdekképviseletekhez, akár a kereskedőkéhez, akár a kisiparosokéhoz, vagy a köz tisztviselőkéhez s kérdezzék meg, hogy mennyi becsülete van náluk a szekszárdi képviselőnek. A választ pedig hozzák haza és mondják el szépítés nélkül azoknak, akik még ma sem hiszik, hogy a megértés, együttdolgozás őszinte híve voltam mindig. Én nem engedem elvenni azt a hitemet, amelyet nem tudott megingatni árulás, hálátlan ság, hűtlenség: az önzetlen és becsületes munka előbb-utóbb elnyeri közéleti jutalmát, Mi az Igazi függetlenség ? Újjászülető pártunk megtartotta régi nevét is. Kisgazda-, földműves- és polgári párt vagyunk ma is és azok maradunk ezután is. A velünk szemben álló ellenzéki párttól csak egy jelző-ben tér el elnevezésünk. A miénk a keresztény világnézletet emeli ki, az övék a függetlenséget. Hogy ók a keresztényi felfogásra súlyt fektetnek-e, nem tudom, de hogy pártunk a független, minden idegen hatalomtól mentes önálló, nemzeti állam gondolatáért él és hal, azt tudom. A „független" szót egyébként saját személyemre nézve is vonatkoztatni kivánom s csak hangsúlyozom újból, ami köztudomású: semmiféle vállalatnak, intézetnek vagy érdekcsoportnak magamat le nem kötöttem, pedig a csábítás éppoly nagy volt, mint a kilátásba helyezett anyagi előnyök ... Mindezt — úgy érzem ■*— el kellett mondanom, mert kényszerű hosszú hallgatásom után tájékoztatnom kellett szülővárosom polgárságát. És most kérő szóval fúrdulok hozzája. Sorsfordulat előtt állunk. Az egész ország — ez a város ób I kerület is — sorsfordulat előtt áll. A nemzeti egység nagyszerű gondolata hatalmas átütő erővel útjára indult. Az eszme hatalmas és megvesztegető. Győzelemre jutása azonban mindnyájunktól még komoly munkát vár. A magyar polgárságnak le kell vetnie kényelemszerető, félénk, sőt sokszor gyáva természetét. A nemzetközi érzésű proletárság — ne tagadjuk — sok, nagyon Bök harcos, sőt önfeláldozó katonát tud csatasorba állítani elveiért. Est most nekünk is meg kell tennünk. Éa magam mindent nem végezhetek. Engem az ország sorsának irányításánál nehéz, idegölő munka köt a székesfővároshoz, tehát nem Végezhetem el a helyi munkát is. Kergessék el a harcbavonult katona házanépe táján legyeskedőket s tartsanak rendet idehaza. Munkamegosztásra van szükségünk. Én elkövetek odafent minden emberi lehetőt, barátaim és híveim pedig dolgozzanak itthon. Ha ez igy lesz, a nagy, szent célt hamarosan elérjük I A nagy érdeklődéssel hallgatott beszéd végeztével sokáig harsogott az éljen, csattogott a tetszés viharos tapsa, melynek elcsendesedésével Bodnár István köszönte meg őrffynek sokszor drámai hatást keltő felvilágosításait és azokat a nyilatkoztait, amelyekkel meleg hitvallást tett a Vezér mellett. Indítványára a közgyűlés az alábbi távirattal üdvözölte a miniszterelnököt: GÖMBÖS GYULÁNAK, a Nemzeti Egységpdrt vezérének BUDAPEST. A Nemzeti Egységpdrt Szekszdrd-vdrost szervezete mai alakuló közgyűlése meleg szeretettel és törhetetlen ragaszkodással üdvözli Vezérét, aki ma Magyarország 3440 községe és városa polgárságának szivét dobbantotta össze és átformálta nemzet jövőt munkáló hatalmas erővé. Isten áldása legyen további hazafias, nemzetmentő munkáján. Bodnár István elnök. Az elnök zárószavaiban a hallgatóság figyelmébe ajánlotta a pártjelvény viselését, majd felhívta a közönséget, hogy a pártba való belépési nyilatkozatokat a körzeti titkároknál Írják alá. A Vezért éltető lendületes elnöki zárszó után a Himnusz eléneklésével végződött az impozáns és lélekemelő zászlóbontás. Dombóváron vasárnap tartotta a Nemzeti Egység Pártja zászlóbontó gyűlését az Ipar- vendéglő udvarán a hiresztelt palotaforradalom ellenére is a leggyönyörűbb egyetértésben és igen nagyszámú érdeklődő jelenlétében. A zászlóbontó közgyűlésen, melyet dr Vajda Zsigmond dombóvári községi pártelnök nyitott meg, dr Tég- lássy Bála, a paksi kerület országgyűlési képviselője tartott nagyszabású, igen hatásos, szép beszédet. A nagy műveltségű kiváló szónok beszéde — mondanivalójának a való élettel való szoros kapcsolata révén — mindvégig lekötötte a hallgatóság
