Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-05-31 / 43. szám

XV. évfolyam. Szekszárdi 1933 május 30. 43. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési díj: félévre — — — 6 pengi. | Egész évre _ __ 12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. Felelői szerkesztő: BLÁZSIK FERENC. A lep megjelenik minden saerdán ée ssombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. ▲ hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamit t a nyilttér soronként 60 fillérbe kerQl. KM Kommunista telepek. A háború utáni idők egyik leg­veszedelmesebb politikai és világ­nézeti ragálytól kezd megtisztulni Európa. A bolsevizmus, mely alig néhány évvel ezelőtt még világforra­dalomról álmodozott, most a szemünk előtt roskadt össze Németországban és legutóbb Ausztriában is. A nem­zeti irányú gondolkodás valósággal elsöpörte ezt a beteg eszmeáramlatot s bár Oroszország népe még mindig a szovjet láncát csörgeti, mégis azt kell tapasztalnunk, bogy a kommu­nizmus teljesen összetörve elveszí­tette erejét és ma már lokalizálódott Oroszország területére. A hitlerizmus, amikor megkezdte a német birodalom ujszellemtt nem­zeti berendezését, első ténye volt a kommunista fészkek kifüstölése. Ez a cselekedet azonban már csak ter­mészetes következménye volt annak az elernyedt vánszorgásnak, amelybe a németországi kommunizmus jutott. Az elvénhedt, bolseviki oroszlán, erőt­lenül múlt ki, a hitlerrendszer intéz­kedése már csak a bekövetkezett pusztulásnak visszamaradt roncsait söpörte ki a német közélet területé­ről. A seprő suhintása azonban el­hatott Ausztriába is, ahol legutóbb a Dollfuss-kormány beszüntette a kommunista párt működését azzal az indokolással, hogy törvénytelen ma­gatartást tanúsít. Magyar szempontból csak az őszinte megelégedés hangján emlékezhetünk meg a bolsevizmus ilyetén való pusz* tulásáról, mert e mögött a tisztuló nyugati légkört látjuk. A berlini és bécsi kommunista központok eltaka­rítása azonban bennünket más szem­pontból is érdekel. — Ezek voltak ugyanis azok a gőcponcok, amelye­ken keresztül titkos utakon eljutot­tak hozzánk azok a lázitó iratok, amelyek a határokon átcsempészve izgatni akarták a politikailag egyen­súlyukból kilendíthető néprétegeket. BécBben és Berlinben székeltek a kommunista központok, ahol mindig menedéket talált a bujkáló kommu­nista szellem és szétosztó állomásai voltak azoknak a guruló rubeleknek, amelyeket a szegény orosz néptől ra­boltak el azért, hogy agitátoraiknak busás anyagi eszközöket bocsássanak rendelkezésükre. Magyarország a háború összerop panása után életerejét szinte elve­szítve, rövid pár hónapra martaléka lett a bolsevista szellemi rendszernek. Ez alól a bóhéri lidércnyomás alól azonban fel tudott szabadulni és a nemzet fiai megmutatták neki azt az utat, amelyen évszázados hagyomá­nyai alapján keresnie kell boldogu­lását. Attól a perctől kezdve, hogy Horthy Miklós kormányzó bevonult egy ködös novemberi napon Buda­pestre, nálunk a kommunizmus egy- szersmindeukorra talaját veszítette. Nem felejtettük még el, hogy ezek­ben a nehéz időkben éppen Bécs és Berlinből irányították a legkímé­letlenebb tárni dásokat a pusztulásá­ból feltápászkodó Magyarország el­len. Magyarnyelvű sajtóorgánumok jelentek meg, amelyek bőven ontot­ták a becsmérlő, rágalmazó és vádas­kodó cikkeket. Most, hogy Európa közepén az uj szellemű, építő nacionalizmus hirdeti a népjogokat és vette kezébe a né­pek sorsának irányítását, jogos ön­érzettel hivatkozhatunk arra, hogy mi, megcsufolt, kicsivé zsugorított nemzet idejekorán ráeszméltünk arra, hogy a bolseviki fertőzést nem a po­litika aspirinjával kell gyógyitani, nem lehet ezt a világfelforgató esz­méket hirdető irányzatot működésé­ben törvényesíteni, nem lehet elis­merni éppen a nagy nemzeti és em­beri szempontok védelme miatt tör­vényesen működő pártnak, mert nem az eszközök igénybevétele, hanem a végcég szem előtt tartása a fontos. A kommunizmus végcélja pedig az em­beri lélek legszentebb érzéseinek le- gyilkolását jelenti. A németországi és ausztriai ese­mények arra mutatnak, hogy Európa ege felől kezdenek oszladozni a fel­hőkárpitok, megvívta a nemzetek lel­kében döntő harcát a két eszme­áramlat, a kommunizmus és a nem­zeti irányú gondolkodás. A győzelem a nacionalizmus kezében maradt, amely korántsem határolódik el egyes szü- kebb területekre, mert az egyes or­szágok háború utáni berendezkedése azt mutatja, hogy a komoly épitő- politika csak azokban az államok­ban tud zavartalanul előrehaladást mutatni, amelyekben nem a kótkula- csos, jobbra-balra sandító politika irá­nyítja a nép ügyeit, hanem miként Olaszországban, úgy újabban Német­országban, Ausztriában s hazánkban is egy határozott irányú nemzeti munkaprogramm alapjára fektetik az ország népeinek érdekeit. Ez a nem­zeti irányzat nem ismer kiváltságoso­kat, hanem a nemzet minden tagját egyformán részeltetni kivánja a ja­vakból. büszke anyai szeretettel és örömmel, hanem a történelem géniusza, ennek a kincses drága földnek a lelke is. Mert ez a hely, amelyen Nagyméltó­ságod áll, a történelemnek és a magyar sorsnak országutja. Itt, az ősi Alta Ripa alján vonul­tak döngő lépésekkel a római impé- rium légiói. Egy erőteljes, határozott központi hatalom pompásan organizált akarata, ereje és tissteletet paran­csoló presztízse ragyogott a vérteken, csillogott a szemekben és feszült a szivekben. Amerre ez az erőfolyam kanyargott, partjain mindenütt rend, kultúra és civilizáció sarjadt. Ezt a földet érintették Ssent István áldott lábai. A hagyomány szerint itt virult ki a magyar jogi és alkot­mányos gondolkodásnak és érzü'et- nek az a tisztult, nemes, emelkedett szelleme, itt születtek meg azok a törvények, amelyek a magyar élet és történelem számára évezredekre váj­tak medret. Mátyás királlyal erre járt a ki­kristályosodott igazságosság és a leg­eszményibb demokrácia. A* * de­mokrácia, amely nem azt jelenti, hogy devalváljuk az embert, hogy mindenkit egy nagy emberlatyakban gyurjnnk össze, hanem hogy felemel* jük az embert, — ne Bzánjnk, hanem tiszteljük az embert. Erre vonult II. Lajos rettentő sorsú királyunk a mohácsi nagy halálra. Vele vonnlt a szörnyű magyar csttg- gedés. Mert a király útját mindenütt ármány siegélyeite. A mohácsi sikot elkeseredett, komor, a nemzet aktiv életéből kirekesztett sötét tömeg állta körül, amelyen Dózsa máglyájának kísérteties fénye játszott. Á meg­torpant magyar őserő 1 Az a viharzó magyar energia, amellyel pár évtized előtt Hnnyady és Kapisztrán csodá­kat művelt 1 Álltak mozdulatlanul s hagyták pusztulni királyukat és vele a nemzetet. Mert a szent korona szétválaszthatatlan sorsközösségbe ko­vácsolja össze a királyt és nemzetet — s a király tragédiája mindig a nemzet tragédiája is! Álltak mozdu­latlanul, mert egy szüktávlalu poli­tika, mániákus elzárkózás a reudi kiváltságok bástyái mögé, belemere- vedés egy rögeszmébe, megnemértése az élet és igazság zengő szavának, a nemes gesztus, a bátor tett, a nagy­vonalú áldozatkészség konok hiánya ösBzetépte a magyar lelkeket b ebből sarjadt a rémes katasztrófa 1 Mohács | már csak grandiózus temetés volt. Visszhang a Tolnainegyei tliság ünnepi szántóra.*) Messze lakom, szerettem volna ott lenni és látni. Tudtam, az elhangzó szavakat hozia az ujBág, de a hang, a szín, a pompa, a tömeg nem lát­ható messziről. Vagy mégis? El tu­dom képzelni régi látomások után ? Díszes, parádés diszmagyarok, lengő tüzékek, ékköves kardok. Magyar arcok éB magyar lelkek. Egy ólni- akáró nemzet nemes, nagy gesztusa. A magyar tud ünnepelni és tudja megcsillogtatni a régi fényt. Szeret­tem volna tapsolni, mikor egy-egy beszédet végig olvastam és megértet­tem, hogy nem a szavak ragyogó szépségében van az erő, hanem az őszinte, megnyilvánuló szeretet tette széppé az országos viszonylatban is biressé lett mondatokat. Ezen az őbí megyén átvonult sok történelmi ese­mény. Hazánk földjén minden röghöz tapad emlék. Kell, hogy a múlt su­gározza az erőt és ne legyünk letört emberek, higyjünk a jövőben. •) Többek közt egy kedves olvasónktól j | kaptuk e sorokat. ___________________ Ez ek a lelkes szavak, amelyek egy poétalelkü nő ériésviiágából önként kívánkoztak ki, biztattak, hogy a fényes ünnepség kimagasló eseményét képe ző remek beszédet, vitéz Makray Lajos tolnai plébános, pápai kamarás Tolna község nevében elmondott üd­vözlő szavait egész terjedelmében le­közöljük. A magyar történelem szo­morú eseményei vonulnak fel abban, hogy figyelmeztessenek, a bizalom nak reménykedései hangoznak felénk, hogy el ne csüggedjünk és a tisz­telet és szeretet megnyilatkozásai, az nj, de a régi tradíciókból táplákozó ntakat kereső Vezér iránt és felaján- lása a nagy munkához minden ma­gyar segítő kesének. Vitéz Makray Lajos gyönyörű beszéde egyébként ekként hangzott: Mély tisztelettel köszöntömMagyar- ország Miniszterelnökét Tolna nagy­község közönsége nevében! Nemcsak a szülőföld köszönti Nagy­méltóságodat itt meleg, kedves és Egyes szám ára 10 fillér*

Next

/
Oldalképek
Tartalom