Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-05-27 / 41-42. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG A miniszterelnök utia Szekszárdra. Vitéz jákfai Gömbös Gyula mi­niszterelnök dr Sztrangavszkg Sán­dorral, a Nemzeti Egység Pártja or­szágos elnökével, dr Darángi Kál mán miniszterelnökségi államtitkár ral, dr Antal István miniszteri ta­nácsos sajtófőnökkel, dr Bodrogközg Zoltán min. titkárral, dr Pázsint Ödön miniszteri osztálytanácsossal és dr Marton Béla országgyűlési kép­viselővel, a Nemzeti Egység Pártja főtitkárával, dr Tégtássg Béla, dr Lányi Márton, dr Brandt Vilmos, dr Huszár Dezső, dr Farkas Elemér és Szabókg Jenő országgyűlési kép viselőkkel 6 óra 30 perckor autón indult el Budapestről Szekszárdra dr Haggmássg Zoltán főispáni beik­tatására. A vármegye területén. A gépkocsik Érden és Ercsin ke­resztül 8 óra 15 perckor érkeztek Dunaföldvárra, amelynek fellobogó­zott főterén megálltak a miniszter- elnök fogadtatására kivonult községi képviselőtestület, elöljáróság és a dunaföldvári társadalmi egyesületek csoportja előtt. Dunaföldváron igen lelkesen fogadták vitéz Gömbös Gyulát és kíséretét. A piactéren ha­talmas várszerüen kiképzett diadal- kapu mellett, melyet jáki Tóth Ist­ván tervezett, tágas pódiumon a köz­ség intézményeinek, egyesületeinek vezetősége várta és Szévald Oszkár alispán a következő hatásos beszéddel üdvözölte. Az alispán beszéde Dunafttldváron. Nagyméltóságu Miniszterelnök Ur, Kegyelmes Uram, öröm és büszkeség hatja át egész valómat, amikor a szülővármegyének tiszteletteljes üdvözletét tolmácsolom Nagyméltóságodnak. Az élet utján -vándorlóknak a lelke tükrén a múlt emlékei elmosódnak és megfakulnak; csak a szülőföld képe ragyog csodás szinekkel. Még a nap is fényesebben világit, illatosabb a levegő, színesebbek a virágok, vidámabbak az emberek. Minden velünk van, mindenki velünk érez és velünk ünnepel. Vigyen a sors bárhová, visszavágyunk oda, ahol születtünk, ahol gondtalan gyer­mekéveinket töltöttük. Boldog vagyok, hogy Nagyméltó­ságodat, a vármegyének nagy fiát, a nemzet vezérét, a magyar jövő minden reménységét születésem he­lyén fogadhatom, ahol én is érzem a szülőföld varázslatos erejét, mele­gét és szeretetét. Dunaföldvár múltját hirdetik évszá­zados fejlett kultúrintézményei, jö­vőjét a forgalomnak nemrég átadott monumentális vashid. Ez a nagy­szerű alkotás nemcsak hozzánk szól beszédes erővel, hanem a Dunán túlra, az elszakított részekhez is és ta­lán még szebb, biztatóbb szavakat talál az ő számukra, mint amilye­nekkel bennünk élteti a törhetetlen magyarság hitét a jobb jövőben. Ennek a derék, szinmagyar, egy­séges érzésű és akaratú nagyközség lakóinak hűségét, hódolatát is tol mácsolom és a nevében hálásan megköszönöm, hogy magas látoga­tásával a községet kitüntetni szintén kegyes volt. Jelentem egyúttal, hogy Dunaföldvár népe Nagyméltóságodat egy fél órával ezelőtt díszpolgárává választotta. Az Isten hozta vármegyénkbe, az Isten hozta Dunaföldvárra. Az alispán szavaira Gömbös Gyula ezeket válaszolta: Köszönöm Duna­földvár község közönségének rajongó lelkesedését, a fogadtatást és a dísz- polgárságot, melyet elfogadok. Öröm mel jöttem ebbe a megyébe, mert bárhová kerüljek is, legyen bármek­kora is az az idegen ország, legye­nek bármily gigantikusak is alko­tásai, az én szülőföldemnek jegenye­fái mégis mindig közelebb állanak szivemhez, össze vagyok forrva ez­zel a megyével, mert egy kis tolna- megyei községnek a szülötte vagyok én is. Bármily viharos is most az én életem, ellágyulok, ha erre gondo lók. Egyszerű tanítónak a fia va gyök és azt az egyszerű házat, mely­ben gyermekéveimet eltöltöttem, nem fogom elfelejteni sohasem. Szévald Oszkár alispán bemutatta ezután dr Rátkay László ügyvédet, irót, volt országgyűlési képviselőt, a vármegye büszkeségét, majd Duna­földvár vezető embereit, akikkel vitéz Gömbös Gyula kezet szorított. A miniszterelnök köszönő szavai után viharos éljenzés zúgott fel, majd kézszoritással elbúcsúzott a minisz­terelnök és kíséretével a felvirágzott autóhoz sietett azzal a gyönyörű ró zsacsokorral, amelyet kis magyar­ruhás dunaföldvári leánykák adtak át néki. Dunaföldvár fö útvonalán végig az iskolák, egyesületek tagjai állottak sorfalat. Az autósor előtt magyarruhás lovasbandérium haladt, kétoldalt felvirágozott kerékpárokon cserkészek kisérték végig egészen a község határáig. Ezután a társaság visszaült autóiba és 8 óra 25 perckor folytatta tovább útját a diszbeöltözött Bölcskén, majd Madocsán át, ahol a községek ki­vonult lovasbandériumai tisztelegtek a Vezér előtt. Dunakömlödön megállt az autócsapat és ott Schultz Gábor plébános, a Nemzeti Egység Pártjának kerületi elnöke mondott üdvözlő beszédet. A miniszterelnök röviden válaszolva köszönte meg az üdvözlést és körülbelül ötperces tar­tózkodás után megindultak az autók, amelyek 9 óra 15 perckor voltak a miniszterelnök tiszteletére fellobogó­zott Pakson. Ott a tisztelgésre megjelent kép viselőtestület, elöljáróság, hatóságok, testületek és a lakosság élén dr Tég- lássg Béla, a kerület országgyűlési képviselője üdvözölte vitéz Gömbös Gyulát az alábbiakban: Dr Téglássy Béla országgyűlési képviselő üdvözlő beszédében azt domborította ki frap­pánsan, hogy Tolna vármegye népe, bár a naptárban munkanapnak is van jegyezve május 23-ika, mégis ünnepnapnak tekinti, mert Gömbös Gyula miniszterelnök, a magyar nép hivatott vezére járja azt a földet, amelyen bölcsője ringott. A szülő­föld népe meleg szeretetével kö­szöntötte a miniszterelnököt és kü­lönöskép kiemelte, hogy a paksi kerületet a legrégibb politikai kap­csolatok fűzik Gömbös Gyulához, akinek a táborához már akkor csat- I lakozott a paksi kerület, amikor j még nagy harcának előcsatározásait I vívta a miniszterelnök. Gömbös Gyula lelkes szavakkal válaszolt az üdvöz­lésre és beszédében többek közt eze­ket mondotta : A paksi választókerü­let annakidején erős harcok szín helye volt és én magam is az-ellen- tábor élén állottam. Kemény küz delmeink nem azt jelentik, hogy ma, amikor a nemzeti egységet hirdetem, ne csatlakozhassanak akkori ellen­feleim is hozzám. Ezt az alkalmat is felhasználom arra, ho_gy testvéri jobbot nyújtsak minden volt ellen­felemnek és magyar testvéremnek. A magyar helyzet ma olyan nehéz, hogy nem engedhetjük meg magunk­nak azt a fényűzést, hogy pártokra szakadva éljük nemzeti életünket. Történelmi pillanatok előestéjén ál­lunk és ilyenkor csak egy a helyes: egy táborban legyen az egész nemzet! Pakson az Erzsébet-téren 3000 főből álló tömeg előtt lefolyt üdvöz­lés után a magyarruhába öltözött lányok a miniszterelnöknek és kisé rétében lévő vendégeknek csokrokat nyújtottak át, majd Téglássy be­mutatta a megjelent hivatalok veze­tőit, valamint id. Molnár János pártelnököt és a párt vezetőségét. Néhány szívélyes szó váltása után a miniszterelnök kíséretével tovább utazott. Dunaszentgyörgy bejáratánál népes küldöttség élén Palcsó László ref. lelkész fogadta és üdvözölte. 9 óra 55 perckor az ugyancsak diszbe öltözött Tolna főterén állottak meg. Nagyszámú ünneplő közönség várta a miniszterelnök érkezését Tolnán. A Hősök terén zászlók alatt helyez­kedtek el az iskolák tanulói, a pol­gári iskola cserkészcsapata és a szin- pompás magyarruhás leánysereg, az elöljáróság, az intézmények és egye­sületek vezetői. A miniszterelnököt lelkes éljenzéssel fogadta a közönség. A miniszterelnöknek Ujj Tibor alez­redes, állomásparancsnok, dr Hai- dekker Béla szolgabiró, a község részéről Csekk Jenő jegyző és Felber Alajos bíró tettek jelentést. Zugó éljenek között vonult a miniszterelnök a Hősök szobra elé. Bájos jelenet volt, amikor Wiedemann Anna ma­gyarruhás leányka a polgári iskola ifjúsága nevében gyönyörű csokrot nyújtott át a miniszterelnöknek, aki mosolyogva köszönte a kislány bátor és szép szavait, majd vitéz Makray Lajos plébános, pápai kamarás Tolna köz­ség nevében magasszárnyalásu be­szédben köszöntötte a miniszterelnö­köt. Beszédének gondolatmenete a következő volt: Ezen a földön a miniszterelnököt nemcsak a szülőföld anyai melege, szeretete és öröme köszönti, hanem a magyar föld történelmi géniusza is. Tolna: az ősi Alta Ripa látta elvonulni a római impérium csillogó és erős légióit, befogadta Mátyás király alkotmányozó országgyűlését, otthont adott az utolsó útjára induló tragikus végű II. Lajos királyunk nak. Ezt a földet a magyar jogi és alkotmányos érzés nemes és tisztult szelleme lebegi át, az a szellem, amely nem szétválasztani igyekszik az em­bereket egymástól, hanem egy közös, nagy táborba egyesíteni. Felkérte a miniszterelnököt, rázza fel a magyar népet csüggedéséből és mutassa meg azt az utat, amelyen haladnia kell, hogy jövőjét biztositsa. A miniszterelnök meleg kézszoritással köszönte meg a szónoki műremeket és a következők­ben válaszolt: 1933 május 27. Lelkemből beszélt vitéz Testvérem, akivel egy rendnek vagyunk a tagjai és amit méltóztatott mondani, azt én minden tekintetben aláírom. Való­ban úgy van, ennek a nemzetnek fel kell készülni azokra a történelmi órákra, amelyek alkalmasak arra, hogy ebben a súlyos történelmi pil­lanatban és helyzetben megtaláljuk a helyes utat. Meg vagyok győződve, hogy a nemzet tömegei az akadályok dacára is megértik azt az intenciót, amely engem vezet. Ez a nemzet egyetemének szolgálata. Ez nem a kiváltságosok politikája, hanem az egész nemzetnek harca, mert úgy érzem, hogy ebben a földben és föld alatt hatalmas erők szunnyadnak. Nekem az a törekvésem, hogy min­den erőt rendszerbe foglaljak, mert ha sikerül ezt a nemzetet rendszerbe foglalni, ha sikerül megmutatni azt a helyes utat, amelyen haladnunk kell, akkor ez a nemzet nagy, erős és hatalmas lesz. Ebben a gondolat­ban léptem én át Tolna küszöbét és hagyom el Tolnát, hogy ennek a megyének székvárosába menjek és ott is bizonyságot tegyek nemcsak ar­ról, hogy mint miniszterelnök, minden­kinek katonája és szolgája akarok lenni — és elsősorban a nemzet összességének — hanem arról is, hogy ennek a vármegyének hűséges fia vagyok. A közönség hangos tetszésnyilvá- nit ássál köszönte meg a miniszter- elnök szavait, akinek ezután dr Hai- dekker Béla szolgabiró a község vezető férfiait mutatta be. A minisz­terelnök azután autóba ült és lelkes éljenzés mellett hagyta el Tolnát. Szekszárdon. A tolnaiak éljenzése közben 10 óra 10 perckor indultak el az autók és 10 óra 30 perckor értek Szekszárd bejáratához, a vámsorompóhoz, amely előtt vitéz Vendel István polgár- mester jelentkezett és tisztelgett a miniszterelnök előtt, akinek a polgár- mester bájos leánya Vendel Lucika pompás virágcsokrot adott át és ezekkel a szavakkal üdvözölte : Isten hozta Szekszárdon a minisz­terelnök bácsit 1 Gömbös megcsókolta a leánykát, majd a polgármesterrel beült a város fogatába és bevonust a fellobogózott főut.on át a megyeházára, ahol Gömbös Gyulát és a kíséretében volt urakat a főispán lakására kalauzolta. A miniszterelnöknek nagyon meg­tetszett a városban tapasztalt rend, tisztaság és nagy hatással volt reá az ünnepi disz és a közönségnek az a lelkesedése, amellyel a bevo­nulás során elhalmozta. A Garay tértől kezdve az iskolák ünneplőbe öltözött növendékei állottak sorfalat és a kivonult lakossággal együtt ha­tásos ovációt rendeztek a szülővár­megyéje székhelyére bevonuló kor­mányfőnek. A megyeházán dr Haggmássg Zoltánná üdvözölte'a miniszterelnököt és kíséretét, mert megérkezésükkor a főispán és alispán a törvényhatósági bizottság tagjaival együtt még az installációs misén vol­tak a belvárosi róm. kát. templom­ban. A mise hamarosan véget ért és dr Haggmássg Zoltán főispán és Széuald Oszkár alispán együttesen tisztelegtek a miniszterelnök előtt. A közgyűlési teremben. A főispán lakásán elköltött rövid villásreggeli után a főispán és alispán 11 órakor vitéz Gömbös Gyulát és kíséretét a közgyűlési terembe kísér­ték, ahol a közönség szűnni alig akaró éljenzéssel fogadta a vármegye kiváló szülöttét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom