Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-05-27 / 41-42. szám

fé XV. évfolyam. ______________________Szekszárd, 1933 május 27. ______41—42. szám. TO LNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megfelenö keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épflletében; Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dl): Félévre________6 pengő. | Egész évre_______12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER jAftOS. Felelős szerkesztő: BLAzSIK FERENC A lap megjelenik minden eaerdAn 4e eeombeton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kOldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkénl 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi tair, valamit t a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Gömbös Gyula miniszterelnök Szekszárdon Dr Hagymássy Zolién főispán beiktatása. — Szekszárd város díszközgyűlése. A mai nap, május huszonhar­madika bevonult Tolna vármegye és Szekszárd megyei város történetébe. Áz ősi vármegye házában a tradí­ciók szellemében fényes, impozáns külsőségekkel lefolyt főispáni instal­láció és Szekszárd város díszpolgári beiktató ünnepsége, a miniszterel­nöknek a díszközgyűlésen való rész­vétele, a városi díszközgyűlésen el­mondott beszéde, mindegyik olyan volt, amely a megye és a város tör­ténelmében nyomot hagyott és ame­lyek következményei hitünk szerint oda fognak vezetni, hogy a vár­megye és a város népe megérezvén a nagy történelmi pillanatot, lélek­ben összeforr és eltávolitván az egyes társadalmi és foglalkozási ágak közötti korlátokat, összefogó munkával siet a Vezér után, hogy előkészítse nagyra és kicsinyre, erősre és gyengére egyaránt a bol­dogulást jelentő szebb jövendőt, amikor a küzdelmekben verejtékes homlokunkat megtörölhetjük, az ir­tózatos küzdelemben kimerült ke­zünket imára kulcsolhatjuk és aj­kunkról a keserűség és panasz jajja helyett a szent vágyak dicsőséges beteljesedésének himnusza zenghet fel. A magyar nép arról hires, hogy szeret és tud ünnepelni. Úgy véljük, hogy ezt az erényt, némelyek sze­rint bűnt nem keleti hazájából hozta magával, hanem a történelem vi­harai rügyezték ki lelkében. Élet- szükséglet volt mindig az ünneplés .a magyar nép részére, hogy ezekkel felrázassék keleti apátiájából és in­spirációkat nyerjen tétovázóllelkü- lete az ünnepségek fényes külsősé­geiből és szellemi megnyilatkozá­saiból. Ha valamikor, úgy ma meg- sokszorozottan szükséges, hogy le­gyenek napok, órák, pillanatok, amikor a régi magyar dicsőség megcsillogtatása, történelmi elhiva­tottságunknak hangoztatása, uj út­vonalak kijelölése, a tradíciókon épült uj szellem idézése, a csügge- dés és kétségbeesés, a visszavonás és gyűlölködés, a tőrtetés és gán- csoskodás üszkével felgyújtott poli­tikai és társadalmi életünkbe, a tisztánlátás fény kévéjével megvilá­gítóban nemzeti nagy hivatásunk, országunk és népünk iránti nagy kötelességek gondolata vitessék be és a magasabb erkölcsi és szellemi erők hatása alatt eloltassék a szét­húzás tüze. Lelki szükséglet, hogy a botorul rombadöntött régi oltár, napnak minden mozzanatát, úgy érezzük és látjuk, hogy ez az ün­nepnap és annak kimagasló ese­ményei nem múltak, mert nem múl­hatnak el nyomtalanul e vármegye népének leikéből. Amint az ég fe- [ jedelmének borús volt reggeli fel­Egyes szám ára 20 fillér. kelése, de később az ő tüzével szét­tépte a fényét eltakarni kívánó fel­legeket és éltető sugara boldogan csókolta végig a mezőket, a dús vetéseket, a magas palotákat és a kicsiny nádfedeles kunyhókat, épp­úgy ennek a gyönyörű ünnepség­nek központi erőforrása Gömbös Gyula miniszterelnök, az ő szívből fakadó és szívhez szóló, magyar a hazafias áldozatkészség oltára ismét felépittessék, amely előtt fele­kezeti és társadalmi osztálykülönb­ség nélkül azért könyöröghessünk, hogy a nemzetek és népek sorsát intéző Isten vegye el tőlünk a ke­serűség poharát, legyen a nagy­pénteki gyászból húsvéti feltámadás. Mi, akik a krónikás hűségével | örökítettük meg ennek a májusi lelkek felé irányzott és magyar tel­kekre talált szavai, szétoszlatták e vármegye lakóira nehezedő két­ségbeesés ködét Téritő munkát végzett nálunk a miniszterelnök! A csüggedők leikébe hitet, a kétel­kedőkébe reményt, az elfáradtakéba erőt vitt lángszavával és azoknak nyomán újra hinni kezdtünk vala­mennyien az isteni gondviselésben, a magyar faj elhivatottságában, re­ménykedni, hogy a mai éjszakából lesz még verőfényes, napsugaras hajnal, ho gy nem hiába való a küzdelem, amelyet államiságunk és önmagunk összeroppanásának el­hárítására folytatunk. Megtörölvén verejtékes homlokunkat, őserőtől kezdett duzzadni karunk, nem érez­tük a fáradtságot, derűvel és hatá­rozott elszántság tüzével szemünk­ben fogtunk hozzá újból nagy mun­kánkhoz. Gömbös Gyula miniszterelnök, — helyesen állapították meg róla az ünnepség szónokai — már a pártok keretein felül emelkedett. Nem politikai frakciók dogmáit hir­dette Tolna népének, hanem a ma­gyar nemzet egész egyeteme élet­hivatásának, élniakarásának nagy igéit. Azt mondotta, hogy „a ma­gyar feltámadás nem álom és nem jelszó, a magyar feltámadás élő, kínálkozó, parancsoló igazság“ és odaállította elénk minden remény­ségnek kutforrását, az Istent, ami­kor magyar szivének izzó lángjával belesütötte szivünkbe, hogy a ma­gyar igazságnak ereje kell, hogy győzedelmeskedjék, mert ez az igaz­ság Istentől van. Tolna vármegye népe! Gömbös Gyula a nemzeti egység megterem­tésének lángoló lelkű apostola a lelkében élő nagy tűzzel, szellemé­nek kiváló erejével, szavának el­bűvölő varázshatalmával megmu­tatta az utat, amelyen haladnunk kell, amely a gyászból és szenve­désből az uj magyar életbe, a fel­támadásba vezet. Kövessük Istenbe vetett hittel és bizakodással, akkor nem maradhat el a mindenikőnk lelkében égő szent I vágyakozásnak teljesülése. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom