Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-04-29 / 34. szám
XV. évfolyam Szekszárd, 1933 április 29. 34. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Izerkesztöség 6» kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel efon szám 85 és 102. Előfizetési di): félévre-----------6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Feleld, szerkesztő: 5LÁZSIK FERENC. A lap meg|eientk minden a.erdán A. uombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija I pengő. A Hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír* rovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hir, valamit t a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Olaszomul benyomásom. Irta: dr Ó:ffy Imre. Az interparlamentáris konferenciákon több, mint 10 év óta állan dóan részt veszek. Megingathatlan meggyőződéteca ugyanis, hogy a ma gyarság sorsa nem itthon fog eldőlni. Itthon csak arra van szükség, hogy' megőrizzük önfegyelmezettségünket, hogy igazságos, osztályok feletti politikával a belső nyugalmat biztosítsuk s átmentsük nemzetíentartó erőinket egy jobb időre. Tragédiának tar* tom, bogy a magyar intelligencia egyrésze ezt még mindig nem látja s bogy egyesek szégyenletesen apró dolgok miatt, tisztán pártpolitikai pecsenyevadászatból belső harcot kezdeményeznek akkor, amikor sorsdöntő órákat élünk. Nálunk sokkal hatalmasabb népek fiai vetélkedaek abban, hogy a többi nemzetek rokonszenvét, segítségét megnyerjék. Végzetes hiba lenne tehát, ha az eszmei igazság győzeimébeü való bizakodáson tűt nem mennénk, illetve mindent erre bíznánk. Ez az oka annak, hogy a magyar törvényhozók közül többen idő és anyagi áldozatok árán is állandóan részt vettünk az interparlamentáris konferenciákon. Úgy érzem most, hogy elérkezett az ideje0 bogy e konferenciákról szükebb hazám érdeklődő közvéleményét is tájékoztassam. Ezt az alkalmat megragadom arra is, hogy legutóbbi olaszországi tapasz* talataimról beszámoljak. Az interparlamentáris konferencia tudvalevőleg a világ összes parlamentjeinek (még a háborút jóval megelőzően alakult) önkéntes szervezete, mely éveukint üléseket tart a világ különböző helyein, hogy megvitassa az emberiséget egyaránt érdeklő nagy problémákat. A gazdasági kérdésekkel az u. n. interparlamentáris „kereskedelmi“ konferencia foglalkozik, amely most tartotta üléseit Rómában. E konferencia nemcsak szorosan vett kereskedelmi, hanem egyéb gazdasági kérdéssel is foglalkozik. A római konferencián is így volt ez és az a világ- gazdaság legfájóbb és legsürgősebb megoldást igénylő kérdésével, az ágrárkrizissel foglalkozott a legtöbbet. A konferencia tárgyalási anyagával helyszűke miatt részletesen foglalkozni nem tudok, de ki kell emelnem, hogy az a közép és kelet európai agrár országok gazdasági és pénzügyi újjászervezése kérdéseivel igen sokat foglalkozott és annak ér dekében sok fontos határozatot hozott. Különösen ezen országok adósai kamat- és tőketerheinek kong- iiyitése, továbbá a szabad nemzetközi forgalom, a pénzérték állandósága és egyéb, a magyar gazdaközönséget rendkívül érdeklő kérdésekben hozott ránk kedvező döntéseket. Meg kell jegyeznem, hogy az interparlamentáris konferenciákon az egyes államok kormányai nem vesznek részt, az illető országok kiküldöttjeinek többsége azonban az ottani kormányzó pártokból alakul s ezért az azok által a zöld asztalnál kifejtett és elfogadott határozatoknak komoly jelentőségük van, nem is szólva e határozatok nagy erkölcsi súlyáról. E konferenciákon azonban — szemben a népszövetség genfi hivatalos tárgyalásaival a zöld asztalnál is nagyobb jelentősége van a fehér asztalnak, ideértve minden közvetlen formájú társadalmi érintkezést. Ezeknél a legkülönbözőbb nemzetek képviselői keverednek itt össze és folytatnak élénk eszmecserét. Több, mint tiz éve járok az interparlamentáris konferenciákra s az a megállapításom, hogy a fehér asztalnál — igen sokszor — nagy szolgálatot tehetünk a nemzetközi megértés politikájának s ezen keresztül bajokban vergődő országunk iránti érdeklődés és jóakarat egyre erŐBbödik. E hivatásunknak ezúttal is iparkodtunk tőlünk telhetőleg megfelelni. Ezek a konferenciák egyébként hfi tükrei a világpolitikai közfelfogás hullámzásainak. Élénken emlékszem még az öt év előtti párisi konferenciára, ahol keserűen tapasztaltuk még igen sok nemzetnek, így különösen a vendéglátó franciáknak, hideg, tartózkodó viselkedését velünk szemben. Ma ez — nagy örömünkre — megváltozott. Még a kis entente államok képviselői közt is volt egy-kettő, aki barátságosan közeledett felénk. Az érintkezésnek ezt a barátságosabbá váltát nem becsülhetjük ugyan túl, de az idők jelét lehetetlen benne nem látnunk. Legtöbb külföldi delegátus nemcsak tisztában volt tragédiánkkal, hanem azt önként szóba is hozta messzemenő jóindulattal. — Legtöbb megértésre és rokoDssenvre azonban a vendéglátó olasz nemzetnél s annak vezérénél —. a Dacénál találtunk. Utunknak egyébként az volt a másik főoka, bogy az olasz nemzet életében és lelkületében beállott nagy változásokról szerezzünk közvetlen tapasztalásokat. — E tapasztalataink minden várakozást felülmúlnak. Hét évvel ezelőtt voltam utoljára Olaszországban. Ami azóta ott történt, az mesével határos A közmunkáknak, nagyszabású létesítményeknek oly áradatával találkozunk itt, amely szemkápráztató. De ránk magyarokra ennél is nagyobb hatást tett az a lelki változás, amelyet velünk szemben Olaszország bau Trieszttől kezdve a legdélibb Sziciliáig tapasztalhattunk — és pedig a legalsóbb néprótegektól kezdve a legfelsőbbekig. Ámultunk, amikor az egyszerű saiciüü vonatkísérő kalauz teljes tájék osódottsággal ügyeink iránt lelkes hűségnyilatkozatot telt — vagy I amikor a Nápoly melletti vendéglős I megtudva, hogy távozd vendégei magyar törvényhozók, valósággal vissza- cipelt bennünket és nem fogadva el semmit, pezsgővel koccintott az olasz- magyar barátságra. A „Duce“— Mussolini — itt való ban többet tett a nagy építkezések és egyéb fizikai teljesítményeknél is. Valósággal átgyurta az olasz nemzet lelbületét s ma úgy a hivatalos olasz politika, mint az egész közvélemény nyiltan és bátran a magyar revíziós igazság mellé állt. Tekintve Olaszországnak, de különösen magának Mussolininak egyre növekedő külpolitikai tekintélyét, óriási jelentőségű dolog ez. Mi, a hangulatoktól egyoldalúan magunkat vezettetni nem akaró magyarok, egész utunk alatt éber szemekkel vizsgáltuk, hogy az eddig csak erkölcsinek tekinthető olasz segitség adott esetben gyakorlatilag mit nyújthat nekünk. És, ha Royal Tyler, a Népszövetség pénzügyi biztosa, valóban szigorú bírálója a magyarországi pénzügyi és gazdasági helyzetnek. Jelentéseiben a ki tűnő szakember tárgyilagosságára törekszik és a dolgok folyását a rideg számok éB gyakorlati tények szemüvegén keresztül nézi. Most jelent meg a Népszövetséghez intézett legújabb jelentése Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetéről a folyó év első bárom hónapjáról. Még emlékezetes multévi utolsó jelentése, amely éles bírálatot mondott számos vonatkozásban. Ettől a borús jelentéstől örvendetesen különbözik a mostani, amely már derűsebb színben mutatja be helyzetünket. A gazdasági helyzet ismertetése során Tyler szerint az idei esztendő első negyedére rendelkezésére álló adatok azt mutatják, hogy a már sokáig tartó hanyatlás egyes tekintetben mégis megállt, sőt mondani lehet, bogy bizonyos jelek javulásra mutatnak. Ezt a nézetét a következőkkel indoko'ja. A kivitel, amey 1932. év végéig három év óta folyton hanyatlott, az 1933. év első negyedében ll°/o os értékemelkedést mutat és a kivitel 10T millió pengővel haladta meg a behozatalt. A második tény, amelyet mint kedvező jelensé get állapit meg, az, hogy a mezőgazdasági és ipari árak között fennállott és egyre fokozódott eltáréB az utolsó három—négy hónapban nem növekedett, sőt a mezőgazdasági árak kissé emelkedtek és ezzel szemben az ipari árak egy árnyalattal olcsóbbodtak, — ami végeredményben az agrárolló szűkülését jelenti. Megállapítja azt is, bogy a köhségmegtéri tési kompenzációs rendszer lehetővé tette több oly árucsoport versenyét az idegen piacokon, amelyeknek bel földi ára eddig megakadályozta azok nak külföldön való eladáBt. Mindent összevéve, Tyler elismeri, hogy az 1933. év első negyedétek eredménye eleinte voltak kétségeink, amikor láttuk a társadalom megszervezésének és fegyelmezésének azt a csodálatos munkáját, amit Olaszországban a gyermektől kezdve minden egyes polgárra nézve keresztülvittek, amikor megismertük a legfontosabb iparok fejlesztésének mérvét, hitttak és reményünk meggyőződéssé vált. Ez azután sziklasiilárddá vált a Dace bucBuestélyen, amikor nekünk aggódó, kérdező és hálálkodó magyaroknak a szándékában biztos és elhatározásaiban megingathatlan férfi biztonságával csak ennyit mondott: „Legyetek nyugodtak0. Az események üteme a magyar revízió élet-halált jelentő kérdésében meggyorsult — lehetetlen, hogy ennek nagy és megváltó következményei mihamar ne jelentkezzenek 1 már azt mutatja, hogy a változott viszonyokhoz való alkalmazkodás bátorító sikerrel járt Egyébként is több vonatkozásban dicsérettel emlékezik meg a kormány pénzügyi és gazdasági politikájáról. A költségvetési helyzetről elismeri, hogy az a múlt év vége óta némileg javult és azt a reményt ft-jazi ki, hogy az államháztartás hiánya a folyó pénzügyi évben számottevően kisebb lesz, mint az 1931/1932. költségvetési évben volt. Tyler szerint az nj költségvetési előirányzat a legnagyobb gondossággal és komolysággal van összeállítva. Szerinte csak üdvözölni lehet a kormányt azért, hogy helyesebbnek tartotta hiányt előirányozni, mint papíron kiegyensúlyozni. Jó jelnek minősíti az uj költségvetés közigazgatási bevételi előirányzat tényleges betartása tekintetében azt is, hogy a folyó költségvetési év első kilenc hónapjában a forgalmi adó hozadéka jobb lett mint az előző évben volt. A jelentés szerint a folyó pénzügyi év hiánya kisebb lesz, mint amennyi decemberben várható volt, sőt a kormány által megtett takaró- koBsági intézkedések folyományaként afe összkiadás és a költségvetési bevételek közötti különbözet még jobban szűkülhet. A február elején ke- resztülvitt intézkedése révén ugyanis a legtöbb tárca kiadásai jelentékeny csökkenést mutatnak. Azt is elismeri, hogy a dologi kiadások és a beruházások hiteleit már nem igen lehet tovább csökkenteni. A személyzeti kiadásokról pedig megállapítja, hogy a fizetések skálája ma mar nem túlzott, sőt némely szolgálati ágakban a fizetés kimondottan alacsony. E'- ismerőleg említi a jelentés a kormánynak azt a törekvését, hogy adminisztratív reformok utján a létszámot tovább csökkentsék, ű ivöali a pénzügyminiszternek azt a szándékát is, hogy a helyi hatóságok személyi kiadásainál ugyanazok a csökkentések Klasszikus tanuságtétel.
