Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-04-26 / 33. szám

2

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

1933 április 26.

Spirm

tabletták

csak az eredet! csomagolásban a Bayer- kereszttel valódiak. Mindenféle pótszert utasítson vissza.

szó'aláBában azonban csak újabb in- vektivákkal illette úgy Gömböst, mint Táglássyt, követelve a gyűlés- tilalmi rendelet visszavonását.

Dr Horváth Árpád, az Úgy refa- rense szólalt fel ezután, rámutatva arra, hogy a mostani helyzet meg változtatása megszüntetné azt a nyugalmat is, amellyel egész Európában egyedül mi dicsekedhetünk és amely biztosítja az állam belső rendjét.

Schneider János, lapunk főszerkesztője válaszolt Elein Antalnak a sajtót illető támadásaira, felemlítvén, hogy éppen dr Elein Antal volt az, aki fői pán korában lapunknak anyagi támogatást ajánlott fel, amelyet azonban ő visszau'asitott.

Dr Elein ennek megtörténtét tagadta, mire Schneider főszerkesztő bebizonyította, hogy dr Klein főis

pánsága idején ilyen módon csakugyan kényszeríteni akarta a Tolna megyei Újságot arra, hogy az ő mű köd lsét támogassa, ö azonban tudtára adta a főispánnak, hogy eltévesztette a hangot, amelyet független újsággal szemben használni lehet és nem fogadta el a felajánlott támogatást.

Ebből a kis epizódból is látható — végzé beszédét főszerkesztőnk — hogy dr Elein Antal főispán korá ban miként akarta kezelni hatalmát. Olyan intézkedéseket akar ma fjrde színezetben feltüntetni, amelyeket főispán korában nagyon is korrekteknek tartott. Végül arra figyelmezteti dr Elein Antalt, hogy nem szokásos hivatalos titkokat, hatás keresés céljából dobraütni és ha már nem is hálás azok iránt, akik nehéz óráiban (mint lapunk is) mellette állottak, legalább azok kíméletlen támadásával ne akarjon személyeskedést vinni abba a tanácskozó terembe, amelyet eddig az egész ország úgy ismert, mint a komoly munkának a szentélyét.

Az elrendelt szavazás az előadói javaslatot fogadta el. Letárgyalták azonkívül még tizenegy idegen törvényhatóság megkeresését, a külön féle alapok zárszámadásait és költségvetését, majd az orvosi továbbképző tanfolyamokon résztvevő köz szolgálatban álló orvosok támogatására megszavaztak 500 pengőt.

Gömbös Gyula nagy beszéde a TESz közgyűlésén.

A Társadalmi Egyesületek Szövet Bégének központi választmánya óriási érdeklődés mellett tartotta szombaton közgyűlését, amelyen a tisztujitás Borán Gömbös Gyula miniszterelnököt választották örökös vezérelnökké.

B .ross Gábor és Zidravetz István püspök üdvözlő beszéde után Gömbös Gyula többek közt az alábbiakban köszönte meg a választást:

— A nemzeti egységet hirdettem és hirdetem, mert a nemzet a nagy feladatokat csak egységben tudja megoldani s minél kisebb egy nemzet, annál inkább szüksége van az egységre. Pártokra szakadt, érzésben nem azonos nemiet elindulni sem tud a feladatok utján s célhoz egyáltalán nem ér.

Eöszönöm, hogy elnökké választottatok, mert ebben elismerést látok. Soha nehezebb viszonyok között nem vette át férfiú a kormány vezetését, mint én. De az az elvem, hogy minél nehezebb a helyzet, annál inkább kell latba vetni minden erőt.

Az Isten pedig kegyes azok iránt, akik válságos pillanatokban meráBZ elhatározással vágnak neki a nehézségeknek.

Igazolták az események azt az előre'átó, mérsékelt politikát, amelyet kezdeményeztem s amely nem jelent sohasem elvfdadíst. De az én politikám a hideg ész po'itikája, amelyre elsősorban van ennek a nemzetnek szüksége.

Az események igazolták politikámat és ma mind nemzetközi, mind politikai, főleg pedig gazdaságpolitikai vonatkozásban is olyan megnyugtató helyzeti lehetőségeket látok a nemzet előtt, amelynek segítségével a siker reményében járhatjuk meg a történelem előttünk álló útjait.

— Amikor a reviziót hivatalos kormányprogrammá nyilvánítottam, ösztönösen megéreztem, hogy erre elérkezett az óra, mert a világ békét akar. A békének pedig legbiztosabb

előfeltétele, ha kiküszöböljük a békét akadályozó nehézségeket. El is a béke jegyében hirdettem a reviziót, mert éreztem, hogy azok közül, akik a békét ránk kényszeritették, máris sokan belátták, hogy nem érdemelte meg ez a nemzet su'yos megcsonkítását.

— Amikor a nemzeti öncéluságot hirdettem, ami történelembölcseleti és reálpolitikai gondolat, a zavarosban halászni szeretők szét akarták tépui ezt a célkitűzést is, mert ettől és a nemzeti egység megvalósulásától féltették a maguk politikai pecsenyéjét.

— Cselekményeimben mindig csak a következetesen előrehaladó reál- po'itikát lássák azok a barátaim, akik mindig mellettem álltak. Engem ed digi életemben sohasem kellett nógatni Mióta kormányra kerültem, csodálatosképpen állandóan nógatta- tom és különösen furcsa ez nékem, mert eddig én nógattam mindenkit.

— N 3 legyetek türelmetlenek és ne változtassátok folytonosan ideáljaito kát és vezéreiteket! Nagy célokat csak csökönyösen kitartó nemzetek tudnak elérni.

— Bármennyire kicsinyek és bár mennyire csonkák is vagyunk, a Mindenható Isten rendeléséből vagyunk itt a Dunamedencében, nagy történelmi szerepre való elhivatottsággal. E szerepet betölteni az emberiség javára és saját fajtánk javára e nem zediknek a kötelessége. Ez a nem zedék kell, hogy vezesse a nemzetet, a még függetlenebb és erősebb jövő felé. Hit hónappal ezelőtt a testvéri séget hirdettem innen, ma is ezt hirdetem. E nemzetnek minden erőforrására szüksége van és a széttagoltsággal szemben az id iák egységére kell törekednünk.

Magyarországot csak a nemzeti keresztény világnézeti szellemben lehet szolgálni még azoknak is, akik eddig nem e világnézeten voltak. De ezzel nem akarok kizárni a közös nemzeti

munkából senkit, sőt testvérünkké kell fogadni mindenkit, aki együtt akar munkálkodni velünk a haza boldogabb jövendőjéért. Szűnjünk meg tanakodni, okoskodni, kifogásol- gatni és ellentéteket keresni. Azok, akik a nemzet élén haladnak, bármelyik párt emberei is, találják meg egymás kezét, mert ez ma történelmi kényszerűség és történelmi kötelessége azoknak, akiknek kezébe van letéve a vezetés.

— Nagy nemzeti célokban nincsen pártkülönbség sem vallási és felekezeti különbség, harmonikusán együtt kell mennünk s mindent alá kell ren delnünk a nemzeti céloknak, mert ezek túlságosan szentek, hogy sem partiku'áris érdekek, pirt vagy egyéni érdekek, vagy hatalmi törekvések akadályozhassák megvalósításukat. —

Irodalmi délután.

Rügyfakadás, az ifjú élet zsendü- lése, az ifjúságban rejtő képességek kikivánkozása volt, mint ahogy az önképzőkör ifjúsági elnöke, Ober- mayer András ügyes megnyitó beszédében kifejtette, a Garay János reálgimnázium vasárnapi irodalmi délutánja.

A múltban sokszor mi, az ifjúság barátai bizonyos lehangoltsággal láttuk az érdeklődés nagyfokú hiányát, amely az iskolai ünnepélyek iránt megnyilatkozott. Azokat is, akik nem voltak gyermekeik révén már az iskolánál érdekeltek, bizonyos elégedetlenség töltötte el azon szellem iránt, amely meglehetősen ki akarta kapcsolni a tanu'óifjuságot az életből, a nagyoknak, a felnőtteknek bármilyen hazafias vagy más irányú megnyilatkozásaiból és ünnepélyeiből. Örömmel tapasztaljuk, hogy a szekszárdi Garay János reálgimnázium ban egy uj szellem, egy uj felfogás és uj pedagógiai nézőszempout fejlődött ki. Ez az iskola, mióta Róder Pál átvette annak irányítását, nem csak arra törekszik, hogy az elvont és gyakorlati tudományokat ültesse át az ifjúság agyába, d j arra is, hogy az ifjúságot az életre nevelje, a ze nének és költészetnek berkeiben otthonossá tegye, a mÜ7észetek iránti szeretet lángját lelkűkben felgyújtsa és soraikba a nemes versenyzés ambícióját vigye be, Nemcsak a tudó mányban jártas, de egyébként szögletes, félszeg fiatalságot kíván tehát az iskola falai közül kiereszteni, hanem olyanokat, akiknek agyában a tudomány, lelkűkben a szép iránti érzés és szivükben az alkotás vágya ég éB lobog és akik felkészültségükkel tiszta látkörü, hasznos és munkás tagjai lehetnek a magyar közéletnek.

Ezeket az impressziókat szűrtük le a Garay János reálgimnázium Báró Eötvös Önképzőkörének első nyilvános szerepléséből és örömmel állapítjuk meg, hogy erre az irodalmi dél utánra a Bzüiők és az ifjúság barátai oly nagy számban jelentek meg, hogy a gimnázium hatalmas tornaterme nagyon, de nagyon szliknek bizonyult.

Az ünnepélyt, amely az énekkar „Hallgass meg engem“ Petőfi Szabados műdalának kiváló előad ísával kezdődött, Ooermayer András önképző- köri elnök nyitotta meg kedves m fi ozófáló beszéddel, amely mint előbb jeleztük, pár szóban is gyönyörűen festette meg ezen irodalmi délutánnak célját. Volt hegedű zongoraki si- rét mellett, amelyet Barna László és Fekete Magda adtak elő dicsérendő törekvéssel. Majd Demény Szerenád ját énekelte az énekkar Róder Pál vezetésével és ez magával ragadta

Nem lehet az, hogy amikor a keresztény nemzeti világnézet egyik politikusa áll a kormányzat élén, más keresztények a kákán a csomót ke ressék.

Szeretem, halálosan szeretem a magyart, de tudom, hogy sok hibája is van. Nincsen meg benne az aláren- delési készség. Minden harmadik ember okosabb akar lenni a vezetőjénél, minden gondolatot hajlandó száz százalékig kritizálni, de sokkal kevesebb az az ember, aki megvalósításra való eszméket hozna. Sok a kényelmes tanácskozás, a páholyból való nézése a dolgoknak, ehelyett konkrét épltőmunkára van szükség. Erre hívom fel a TESz minden egyes tagját, mert úgy látom, hogy ez a TESz történelmi kötelessége.

nemcsak a laikusok, da a hozzáértők tömegét is. A bevágásokkal telített darabot anoyi prec'zitással és finom- ságg&l adta elő az énekkar, hogy az becsületére vált volna még a Budai Dalárdának is, amelytől alkalmunk volt ezt a darabot Szskszárdon már hallani. Egymásután következtek Mécs László gyönyörű költeményei, ame lyeket átérzéssel és a kő teményékben rej’ő szépségek ügyes kidombo- ritásával Beitzi P,, Suiár D., Róder L., Bálint J, és Faludi F. adiak elő. Nedbál „Ima a hazáért“ következett ezután, amelyet az énekkar adott elő Fögiein János II. oszt. tanu’ó meglepően precíz, kedves szoprán szólójával és az ifjúsági zenekar finom kíséretével.

Irodalmi szempontból a délutánnak legkimagaslóbb része az az előadás volt, amelyet dr H meze B íla, az önképzőkör vezető tanára tartott, „Két arckép az uj magyar irodalomból“ címen. Az előadás annyira magas szár- nyalásu volt, hogyméitó lett volna egy irodalmi társaságban tartott székfoglalóhoz. Az előadásnak oly válasz* tékos és zengzetes volt a nyelvezete, hogy csak igen gyakorlott és Mécs László verseit alaposan ismerők tud ták megállapítani, hogy hol végződött a szavalói készséggel előadott vers és hol kezdődött a magyarázó próza. O y találóan festette meg egy egy jellemvonással, egy-egy versből kikapott részlettel Mécs Lászlónak, a költőnek, papnak és embernek arcképét, hogy tán azok is, akiknek még nem volt alkalmuk Mécset látni és hallani, maguk előtt látták a fehér ruhás, ihletett arcú, kék szemű költő-papot. Áprilyről keveset mon dott, de abban a kevésben annyi ismertetés, annyi melegség és annyi szeretet nyilatkozott meg az újabb magyar irodalom ezen kiválósága iránt, hogy szinte láttuk azt a szerény megjelenésű, Erdélyből mene- kü't fővárosi tanárt, mai irodalmunk e büszkeségét, akinek a f inyes nagy Budapestből egyre visszasír a lelke Erdély bércei, virágai és fái közé, ahol Rimányik Sándor lantja mind halkabb hangon beszél a múlt dicsőségéről, a jövő reménységeiről, a magyar kéz után vágyó havasi gyopár fohászáról. A mintegy s/4 órát tartó remek előadást hálás tapssal, az őszinte elismerés ezen megnyilatkozásával fo gadta a termet zsúfolásig megtöltő közönség.

Szedlacsek J és Rűtzi elismerést érdemlő hegedű- és zongorajátéka után Áprily Lajos 6 versét mutatták be Molnár M , G irgely L , Pau'ics G, Pesztalics J és Szakály F. intézeti növendékek, igen szépen adva vissza nemcsak azokat a gyönyörű gondo-