Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-04-19 / 31. szám

BV~ Rendkívüli kiadás, XV. év föl vám Szekszárd, 1933 április 18. 31. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Teleíonszám 85 és 102. Előfizetési díj: félévre-----------6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő :** BLAZSIK FERENC. A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kflldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamit t a nyilttér soronként 60 fillérbe kerQl. Főispán változás. A „Budapesti Közlöny“ vasárnapi száma közölte, hogy a Kormányzó ur öfőméltóeága bonyhádi Perczel Béla dr főispánt buzgó szolgálatainak el ismerése mellett, saját kérelmére fel­mentette és dr Hagymássy Zoltánt Tolna vármegye főispánjává kinevezte. Dr Perczei Béla távozása nem le­pett meg bennünket, mert hónapok óta tudjuk, hogy megrendült egész­ségi állapota miatt a két törvény- hatóság sok gonddal járó munkáját lovább vinni szervezete épségének aláásása nélkül nem bírja és igy fel­mentését kérte. A volt főispán el­határozása őszinte sajnálattal töltötte el nemcsak Tolna vármegyének, de csonka Bécsbodrog megye és Baja vá­ros törvényhatóságának közönségét is. Akik vele akár hivatalosan, akár egyébként érintkeztek, kedves mo dóráért, előzékenységéért, jóindula­táért, közigazgatási tudásáért, pár­tatlan igazságosságáért és a régi időkre emlékeztető úri gondolkozá­sáért, amely felfelé és lefelé való magatartásában mindenkor megnyilat­kozott, őszintén megszerették és e tulajdonságai közbecsülést biztosítot­tak részére. Mi, a kik szerencsések voltunk 1931. évi októberi diszes beiktatása óta fő­ispáni működését figyelemmel kisér­hetni, a legőszintébb tisztelet érzé­sével köszöntjük dr Perczel Bélát főispáni méltóságából való távozása alkalmával. A krónikások hitelessé­gével megállapíthatjuk, hogy mind­azokat a reményeket, amelyeket ki­nevezése alkalmával az ő egyénisé­géhez fűztek, beváltotta. Az egész vármegyének személye iránt meg­nyilatkozó nagyrabecsülésből kifolyó­lag bölcsességével, közigazgatási is­mereteivel biztosította a vármegye köaön Bégének békéé, — harmonikus együttműködését és aa igen nehéz adminisztratív dolgokat úgy látta el, hogy a mai nehéa gazdasági élet hullámveréseit e vármegye megráz- kódtatás nélkül élte át. Sieretettel és biaalommal viseltet­tünk iránta főispánná történt kine­vezése alkalmával és most, amikor disaés közjogi állásától megválik, Ugyanezekkel az érzésekkel fordu­lunk felé, de nem búcsúzunk tőle, mert reméljük, hogy az ő kiváló egyéniségével vármegyénk közéleté­ben gyakran fogunk találkozni, mert ba valamikor, úgy a jelen idő az, amely nsgyon is indokolttá teszi, hogy az oly férfiak, mint dr Perczel Béla, ne vonuljanak vissza a köz­élettől és hogy neki s a hozzá ha* son'óknak súlya és szava legyen köz­életünk irányításában. * A főispánváltozás első híreire meg indult személyi kombinációkból gyor­san előtérbe került dr Hagymássy Zoltán vármegyei főjegyző személye, Megbízható helyekről úgyszólván már hetekkel ezelőtt értesültünk az ő ki­nevezésének befejezett voltáról, mint­hogy azonban a szenzáció kedvéért sem szoktuk megszegni a titoktartás kötelezettségét, hallgattunk mindad­dig, amíg a legfelsőbb elhatározás a főispánváltozással kapcsolatban nyil­vánosságra nem került. Természete­sen a legnagyobb örömmel adunk hirt most e kinevezés megtörténté­ről. Amint őszinte sajnálattal látjuk dr Perczel Bélának a főispáni szék­ből való távozását, éppúgy örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy e diszes közjogi állásra a legmaga­sabb elhatározás oly férfiút ültet, aki a vármegye szülötte, hosszas köz- igazgatási szolgálatának ideje alatt megismerte e vármegye népét és tudja az összes lakosság minden baját és kí­vánságát. A véletlennek sajátságos összeját­szása, hogy az 1917. évi április hó 26 án dr Hagymássy Zoltán lett az utóda dr Perczel Bélának a bony­hádi főbirói székben és pedig az arra hivatottak megállapítása szerint, méltó utóda. Ugyanazzal a közigazgatási felkészültséggel, az emberekkel való előzékenységgel, a nép iránti szere­tettel és pártatlan igazságossággal töltötte be elődjéhez hasonló módon a közigazgatásnak azt az őrhelyét, amelyben nem kisebb elődök, mint Peresei Dezső és Simontsits Béla vol­tak vármegyénk e két kiváló vezér­egyénisége. — Hisszük, hogy azok, akik majd az ő főispáni működésé­ről írnak emlékező sorokat, azt fog­ják megállapíthatni, hogy dr Percsel Bélának a főispáni állásban is méltó utóda volt. Határozott egyéniségében, puritán­ságában, munkaszeretetében, a köz­vagyon féltő gondos őrzésében, a nép pel való közvetlen érintkezési modo rában, igazságosságában megvannak azok az értékek, amelyek őt nem­csak méltán emelték a főispáni székbe, de amelyek biztosítják is azt, hogy e vármegye tradícióinak megfelelő szellemben, de alkalmazkodva a mai kor kívánalmaihoz, hivatalát agy fogja betölteni, hogy ebből a vármegye egész közönségének java, megelége­dése és személye iránti tisztelete fog fakadni. Minthogy azonban a főispán nem­csak adminisztratív kormányzója egy vármegyének, de annak politikai irá nyitója is, e téren is sok reményt füzünk az ő működéséhez. Egyéni­sége biztositék arra, hogy politikai misszióját sohasem az erőszakosság, hanem a megértés és meggyőzés ut­jain kívánja teljesíteni. Ez azonban nem zárja ki, hogy ott, ahol szükség lesz, erőteljes kézzel akadályoz meg minden olyan törekvést, amely a nem­zet egységének megzavarását, a fele­kezeti harcok megindítását, a nép lelki nyugalmának felkeverését, tár­sadalmi osztályok egymással való ssembeállitáeát, rend és fegyelem megbontását célozzák. Meg fogja vé­deni a mai időkben divatossá vált gyanúsítások békanyálától e várme­gye öBszes tisztviselőit. Éberen fog vigyázni a hivatali tekintély csorbi- tatlanaágéra, visszaveri a bármely irányból jövő támadásokat, de épp­úgy meg fogja követelni azt is, hogy akiket a közbizalom, vagy a felsőbb hatóságok a közszolgálat egy-egy őr­helyére állítottak, azok becsületesen és teljeB m unkákéezséggel teljesítsék kötelezettségüket. Ilyennek ismerjük uj főispánunkat. Ezért üdvözöljük őt kinevezése al­kalmával őszinte tisztelettel, nagyra­becsüléssel és szeretettel. Ezért ajánl­juk fel szolgálatainkat az ő céljainak és törekvéseinek megvalósítására. —• Igaz, hogy ez a felajánlott szolgálat csekély jelentőségű, de úgy fogjuk fel, hogy apró kis erőknek össze­fogása hatalmas segítség lehet as eredményes munka megvalósításához. Már pedig a mi első üdvözlő sza­vunk uj főispánunkhoz az, hogy ad­jon a Mindenható erőt és kitartást | neki e nehéz időkben céljai minél tökéletesebb megvalósitásáhos. S. Egyes szám ára 10 fillér. Az ui főispán életrajza. Dr Hagymássy Zoltán Pakson 1880. évi november hó 24-ik napján született. Régi nemesi családból szár­mazik, mely Veszprém vármegyéből költözött Tolnába s itt nemessége 1806-ik évben hirdettetett ki. Atyja néhai Hagymássy Károly paksi kir. közjegyző, a Deák-párt és a szabad­elvű pártnak a paksi kerületben hosz- ssabb időn át volt elnöke, anyja Stenczinger Ilona, komáromi szüle­tésű, bajor eredetű család tagja volt, i aki anyai ágon a komárommegyei nemes Lándor és makkfalvi Dózsa családokból származott. Gondos ne­velésben részesült. Középiskoláit a nagykőrösi ref. gimnáziumban, egye­temi tanulmányait a budapesti és kolozsvári egyetemen végezte s 1903. évi szeptember havában Kolozsváron az összes jogtudományok tudorává avatták. Tolna vármegye nagy emlékű fő­ispánja gróf Széchenyi Sándor 1903. évi december hó 15-én közigazgatási gyakornokká nevezte ki és szolgála­tait Gyünkön, néhai báró Jeszenszky [ György főszolgabíró mellett kezdette j meg. 1904. év tavaszán Szekszárdra | rendeltetett néhai Sztankovánszky Imre központi járási szolgabiró helyet* tesitésére, akinek állására 1905. év végén választatott meg. Az 1906. év­ben nősült, feleségül vette Tóth Er­zsébetet, Tóth Károlynak a Szek- szárd—Bátai Ármentesitő Társulat ki­válóan érdemes igazgató-főmérnöké­nek és nejének Sohwerczkopf Her- minnek leányát. Az 1908. évben né­hai Szén ti vány Miklós, a völgység! járás főszolgabirója mellé Bonyhádra helyeztetett át és 1912. évben tb. fő­szolgabíróvá nevezték ki. — 1914. évben Bonyhádról ismét Szekszárdra Bajó Pál főszolgabíró mellé rendelte­tett és 1916. évben Gyünkön s Pak­son, mint helyettes főszolgabíró mű­ködött. A törvényhatósági bizottság 1917. év április havában a völgységi járás főszolgabírójává választotta, amely állásban 1927. évi április hó végéig maradt és élénk részt vett Bonyhád- nak és a járásnak társadalmi életé­ben. A Bonyhádi Úri Kaszinónak és Vívó Egyletnek elnöke volt és tevé­kenyen közreműködött Bonyhád és a járás kulturális és gazdasági fejlő­désének emelésében. Az egész járás lakosságának közszeretetétől kisérve

Next

/
Oldalképek
Tartalom