Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-03-25 / 24. szám
XV. évfolyam Szekszárd, 1933 március 25. 24. szám TOLNMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. SzeriresztSség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épflletében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dl): félévre ________6 pengő. | Egész évre_______12 pengő. FOs serkeastO: SCHNEIDER JANOS. FelelO. uerkeutO: BLÁZSIK FERENC A lap ■•Zletenlk minden ■a.rdAn <a ■somb.ton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkénj 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamit t a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Ipari munkaszervezés. Az elmn't napokban uj intézménynyel gazdagodott a magyar gazdasági élet. Örömmel üdvözölhetjük ennek az uj intézménynek, az Ipari Munkaszervező Intézetnek megalakulását, mely arra van hivatva, hogy a rendelkezésre álló tőkék segítségével a hazai ipar területén uj munka- lehetőségeket teremtsen, a munkanélküliséget csökkentse, minél több veszteglőére kárhoztatott gyárüzem működését megindítsa és ezáltal végső eredményben uj mozgást és lendületet hozzon gazdasági életünk egész szervezetébe. Helyesen állapították meg az alaku'ó ülés szónokai, hogy az Ipari Munkaszervező Intézetet a a nemzeti szolidaritáB, a szociális lel kiismeret és az ipari öntudat hármas egysége hozta létre és már maga az a tény, hogy a magyar, ily nehéz körülmények és válságos viszonyok közepette minden külső segítség nélkül létre tudta hozni az uj intézményt, hatalmas sikernek és a jövő szempontjából biztató ígéretnek tekinthető. Aránylag szerény tőkével, tizenöt millió pengővel kezdi meg valóban közérdekű munkásságát az uj munkaszervező intézet, de a szerény pénzügyi keretek ellenére minden remény és kilátás megvan arra, hogy ezek a termelő munka szolgálatába állított uj tőkék oly körforgást, oly fejlődési folyamatot fognak megindítani gaz dasági életünkben, melynek áldásos hatása az ipar területéről többi gazdasági ágazatainkba is át fog terjedni a munkanélküliség csökkenése és a dolgozó tömegek fogyasztóké- pességének megerősödése révén. Az uj intézmény tehát igen szerencsésen fog beilleszkedni a kormányzat gazdasági programmjába, mely a legfontosabb és legsürgősebb feladatnak éppen a munkanélküliség enyhítését, a munkaalkalmak lehető szaporítását tekinti. Valóban kétség télén, hogy a válság orvoslásának leghatékonyabb eszköze és célhoz ve zető módozata a fentvázo't feladatok megvalósításában rejlik : minél több munkát és kereseti lehetőséget kell jnttatni » tétlenségre kárhoztatott magyar munkanélkülieknek, akik ezáltal ismét a nemzet alkotó és értékeket, javakat termelő tagjaivá válnak ób emellett saját munkakeresményükkel, szükségleteik kielégítésével uj életerőt, uj lendületet juttatnak a gazdasági élet kiszikkadt csatornáiba. Elismerés illeti te,hát a magyar ipart, mely nemcsak méltányolta a kormány gazdasági elgondolásainak és célkitűzéseinek helyességét, hanem válságos helyzetén és saját nehézségein felülemelkedve, a nemzeti szolidaritás és a szociális lelkiismeret szellemében á’dozatokat is hozott a fenti célok érdekében. A magyar ipar ezzel bizonyságát adta annak, hogy feladatát nem kizárólag a népesség termelvényekkel való ellátásában véli, hanem átérni a nemzet összes tagjait és termelő rétegeit elválaszthatatlanul összekapcsoló sorsközösséget s tudatában van annak is, hogy legfonto sabb hivatása: a munkaalkalmak és életfenntartási lehetőségek biztosítása azoknak a dolgozó magyer tömegeknek a számára, melyeket legfontosabb gazdasági ágazatunk, a mezőgazdaság eltartani és foglalkoztatni nem képes. Elvitathatatlan, hogy ebben a nemzet- politikai hivatásban keresendő a magyar-ipar igazi létjogoeultsága s az újonnan megalakult Ipari Munka- szervező Intézet világos tanúsága annak, hogy hazai iparunk ezt a nemzet egyetemes érdekeit szolgáló hivatást vállalja s saját törekvéseit az egész magyar nemzet boldogulásának irányvonalába állította. Mindenképpen örvendetes és biztató jelenségnek tekinthetjük tehát az Ipari Munkaszervező Intézet megalakulását. Reményeinket nem csökkenti még az a körülmény sem, hogy az uj intézmény egyelőre korlátolt pénzügyi eszközökkel kezdi meg munkáját, mert a szellem és elgondolás, mely az intézményt létrehozta, már elégséges biztosíték arra, hogy tevékenysége serkentő hatással lesz a magyar gazdasági életre. Bármily szerény ia ez a kezdet, mégis a tavasz Ígéretét, az uj életet, a munka, a kenyér- kereset lehetőségét hozza számos munkanélküli magyar testvérünk számára s mégis egy lépést, egy fontos lépési jelent a válságból való kibontakozás rögös utján. fflßyar népművészet. Hz festő lennék, glóriás nagy képben örökíteném meg őket. Ha szobrász volnék, ércbe önteném alakjaikat, hogy a hálás utókor részér» fönnmaradjon alakjuk. Ha Krösus lennék, minden kincseimet nekik adnám. Nekik, az apostoloknak, a Népművészet Apostolainak. így csak egyszerű szivem melegéi kttldhetem Feléjük. Egyszerű sziveÉlt tizennyolc évet. Irta: Szilágyi Baba. Minden embernek szomorúság a szemfedő libegőse és minden ember nek fáj a temetési ének. De mindenkiben lobog egyetlen szemfedő emléke, ami szomorúbb minden másiknál és mindig visszazokog egyetlen temetési ének, ami fájóbb mindegyiknél. Egy őszön a Felvidéken voltam. Egy kis faluban töltöttem néhány napot. Nagy, magányos sétákat tettem a határban. Az ősz már felém mutatta szines arcát. Minden fáról és bokorról pirosai), sárgán hullottak a levelek. Egy ilyen délutáni sétám szomorúságoktól átszőtt hangulatának akarok emléket állítani. Mikor már jó messze voltam a falutól, az egyik tanya felől embercsoport közeledett. Amint közelebb jöttek, láttam, hogy egy temetési menet. Valami vonzott feléjük, nem tértem másfelé. Találkozni akartam a halállal ezen a haldokló délutánon. Kevesen voltak. Elől fekete fej- diszükkel a lovak vonták maguk után | az egyszerű, feketére festett halottas | kocsit. Rajta a koporsó, fehér szem- | fedő libeg róla, az oldalán szomorúságból kiverve csak ennyi: Kovács Katalin — Élt 18 évet. Szegény kis Kovács Katalin, mikor találkoztam a te elmúlt életednek utolsó utjával, én is éppen 18 éves voltam. Talán azért nem tudom elfelejteni azt a fehér szemfedőt és azt a néhány arany betűt. Úgy megsirattam akkor a te 18 éves életedet, mintha az én koporsómmal hozott volna össze az az őszi délután. Nem tudom honnan jöttél, de tudtam, hogy hova vezet az az ut, amelyen találkoztunk. Megfordultam és lassan elindultam én is a temető felé. Rád gondoltam kis Kovács Katalin és saját magamra, összehasonlítottam az életünket. Látomásszerűen kinyílt a koporsó fedele, láttam, hogy fehér az arcod, de nem halottfehérnek láttam, hanem élő, fiatal fehérségűnek. A hajad barna volt és simán fogta körül fiatal homlokodat. A szemedet is barnának láttam Katalin, a szád meg olyan, mint egy rubinszivecske ... Katalin, meg kell, hogy mondjam neked, hogy akkor, ahogy mentem a koporsód és siratóid után, hát bocsáss meg nekem, de nem sajnáltalak, hanem irigyeltelek. Irigyeltem, hogy te szép voltál, hogy te most már örökre fiatal maradsz, hogy téged most mindenki sajnál, mert jó, szelíd és engedelmes kis Kovács Katalin voltál, amíg éltél. Irigyeltem, hogy meghaltál, mert én is nagyon szerettem volna meghalni akkor. Hogy miért? Hát azért, mert nagyon fájt az én 18 éves életem azon az őszön. Fájt, hogy én nem vagyok szép, hogy én meg fogok öregedni, hogy nem tudok jó, szelíd és engedelmes lenni. És mentem utánad. Megálltam a fejfák között a temetőben és néztem az édesanyádat, nagyon sirt. Mennyire fájhatott neki, hogy te itthagytad őt és elvitted a 18 évedet a rémületes sirgödörbe. Egy pillanatra az édesanyád voltam Kovács Kató. Minden édesanyák szive fájt bennem és min den édesanyák könnye sirt belőlem. Éreztem, hogy ez a temetés jelent nekem valamit, hogy ez az édesanya több az én életemben, mint egy egyszerű polgárasszony... Aztán eltemették Kovács Katalint. Hazament az édesanya, hazament a gyásznép, én pedig odamentem egészen a sirhoz. Olyan friss volt a sir, mint a bánat az édesanya szivében és olyan fehér vdlt a őszirózsák bozontos haja, mint a te élőfehér arcod Kovács Katalin. Másnap elmentem a Kovács tanya felé. Katalin anyja éppen akkor jött haza a temetőből. Mikor egymás mellé értünk, felé fordítottam az arcomat, ő is rám nézett szelíd, szomorú szemével. Megszólítottam. Katalinról kérdezősködtem. Szívesen beszélt róla. Leültünk a házelőtti kis padra és figyeltem minden szavát... Ugye szép kislány volt ? — kérdeztem. Elmondta, hogy barna volt a haja, barna volt a szeme és a fehér bőrén piroslott a rubinszivecske .. . Tudtam, tudtam 1 Engedelmes volt a szive, jóságos volt a szava..;. Tudtam, ezt is tudtam I ... És ekkor, mintha titkot akarna közölni velem, közelebb hajolt hozzám és így szólt: szép volt és jó volt szegény kislányom, de nagyobb szomorúság volt élve látnom, mint az, hogy nincs többé. Megdöbbenve néztem rá. Miért? Azért, mert a szép barna szemével sohsem látta az Isten napját, a világ száz és ezer szépségét, mert . . » vak volt. Egyes szám ára 16 fillér.
