Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-03-18 / 22. szám
XV. évfolyam. Szekszárdi, 1933 március 18. 22. szám. TOLNAHEGYEI UJSÄ6 Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. SzerkesztBftég 6s kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében, I FfiuerkeuU: I Felelő« «zeikeutf: I Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengd. A bár* Telefonszám 85 ás 102. I SCHNEIDER JANOS. | DLAZSIK FERENC Idetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként I a lap me*J«l.nlk minden aaerdAn é. aiombaton. 110 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír * Előfizetési díj: I Befizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét! rovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hir, valamhl Félévre-----------6 peng«. | Egész évre----------12 peng«. I n]et6 közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I * nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A mai március 15. Irta: Jánosi György. Bizony szomorú az a kép, amit e mai március 15-ről nyerünk. Nem olyan, mint valamikor régen volt. Bégen, a boldog békeidőben, amikor ezt a napot egy függetlenségre és szabadságra vágyó nemzet Bient lelkesedése töltötte meg és valamennyi magyar hálatelten borult a minden- ható Isten elé azokért a dicsőkért, akiknek képe oltára volt a házaknak, családoknak, szelleme buzditó az uj nemzedéknek. És mi az, amit ma mindebből találunk a ragyogó külsőségek mögött ? Hol van az a ssío, az a mélység, amely 1848 március 15 félisteneit jellemezte? Hol van az iQuság ha- lálraszántsága, a forró hazaszeretet hősi tüze, az áldozatkészség határ* talansága és általában az a céltudatos hazafiság, amelyet a régi és igazi negyvennyolcasokban találtunk, ismertünk és tiszteltünk. Elszomorító, hogy hova tud némelyek lelki egyensúlya billenni a törtetés és számító ámítás útvesztőjében. A történelem ragyogó neveiből faragnak kapaszkodásuk létrájához fokokat, népjogot, szabadságot szavalnak eléggé el nem burkolt búj- togatásuk, államrend és hatalom elleni izgatásuk kiruccanásaiban, vallják, hogy nemzetiek és a nemzeti szinü zászlót szocik és bolsik piros szinébe mártják; hirdetik, hogy vallási alapon állanak s céljuk az egyház történelmi rendjének felforgatása, a templomok kiürítése, közéleti tisz taságról és tisztességről lármáznak, panamák után szaglásznak olyanok, akik céljaik önzetlenségét kimutatni nem tudják. És mindezt akkor teszik, amikor immár nemcsak a trianoni álhatár mentén lakó nép suttogja, — mint ahogy valamikor régen térképek forogtak közkézen Magyarország felosztásáról, — hogy lenti szomszédaink lázasan készülődnek, hanem a világ előtt vált ismeretessé Magyarország megszállásának terve, térképe az olasz lapok közlései nyomán. Dehát kinek érdeke az ebben az országban, hogy ellentéteket szítson? Kinek célja az, hogy a pártos- kodás magvát szórja el a magyar faj lelkében ilyen nehéz időkben ? És ha baj lesz, hát ki fog annak ostor- csapása alatt legtöbbet szenvedni, ki fog itt legtöbbet veszteni ? Nem e az ország polgárságának az a része, amelyik arra van hivatva, hogy nyugalmával, munkájával, hősies éB haza- szerető szivének minden erejével óvja, őrizze a maga és hazája életét ? — Oroszországban tízezrével irtották ki a föld népét, mert nem akart megválni kicsiny birtokától, irtották azt a népet, amelyiket pártokra szaggattak, fellázitottak, hogy igy önként hajtsa bele magát abba a járomba, amelyikben ma kin és gyötrelem az élete. Az Isten igy verte meg azt a vak népet, amelyik ment a hazafiság, a szebb jövő nevében a hatalomra törtetők lázitó és hajtogató Útmutatása szerint. Való az, hogy nálunk is két részre szakadt a nemzet, két részre, mert egy kis töredék kiszakadt a nagy egységből és külön utakon, külön irányban akar érvényesülni. Az egyik rész az a hatalmas tábor, amelyik a nagy magyar egység snlya alatt a magyar nemzeti gondolat győzelmes zászlóját tartja kezében és tűzön-vizen keresztül védi független hazáját. A másik az a csúfos kudarookat valló bonyolult sereg, amelyik a zavarosból szeretné kifogdosni a maga halait. Ez a két tábor Németországban már döntőre vitte az ütközetet, a nagy és halhatatlan Hitler vezetése alatt győzött. Nálunk még mindig nem látnak sokan tisztán, ingadoznak, a többség türelme folytán némelyek szabadon garázdálkodnak, holott sokkal jobb volna ma, idejében a hatalom, törvény és becsületes hazaszeretet minden eszközével gúzsba kötözni őket, mintsem megvárni, hogy odafajuljon a helyzet, ahol Németországban volt, a gyújtogatások és világos nappal, nyílt utcán elkövetett gyilkosságok idején és által. Való az, hogy minden ember leg* szentebb joga az egyén lelki és személyi szabadsága. De az is való, hogy ez a szabadság nem fajulhat el oda, ahol ez mindenki, te• hát egg egész nemzet szabadságát, sőt életét veszélyezteti. Annak kezébe nem szabad fegyvert adni, aki a maga és mások testi épségét veszélyezteti és aki nem tad az általános szabadság ajándékával hasznosan élni, az érezze a többség önvédő erejét, kezét, tiltakozását mindaddig, amíg meg nem változik. Mert világos, hogy nem lehet első, vagy vezér az, aki lecsúszik — vagy már a múltban is lecsúszott — azokról az eszményekről, amelyek egy nemzet előtt becsesek. Ha hi vek akarunk maradni 1848 | március 15 szelleméhez, ha azt akarjuk, hogy lelkűnkben és munkánkban 1848 halhatatlanjainak emléke mocsoktalannl éljen, akkor meg kell indítani azt az uj szabadságharcot, amely kiirtja mindenkiből a pártoskodás, a hazafiatlanság lelkét. Fogjanak össze, értsenek egyet mindazok, akik a vallási és nemzeti alapon állanak, akiknek haza- és istenBzeretete felül áll a jelen nagy anyagi nyomorán. A győzelem pálmája itt nem lehet másé, csak azoké, akik le nem térnek a magyar nemzet életének hagyományos útjairól. A nép elégedetlen. Elégedetlen, mert azt látja, hogy az ő eszményének oltári gyertyáit egymásután oltogatják ki anélkül, hogy a hatalom keze kellő, helyes és igazságos megtorlásban lesújtana, mert engedi magát félrevezettetni a szemforgató hazugságok számitő hízelgésétől. A nép hősökre, olyan szabadsághősökre vár, akik felszabadítják a haza fiat lan demagógia, a bolsevista tanok lidércnyomása alól és visszaadják őt annak az útnak, amelyen atyái, a történelem üstökösei, a Rákóciiak, Kossuthok, Petőfiek, Tiszák járak. Ezt a szabadságharcot végig küzdeni, ezt a szabadságharcot sikerre, győzelemre vinni tesz bennünket, mindnyájunkat méltóvá a magyar névhez és 1848 márcins 15 dicső emlékéhez. Ezt a szabadsághareot elejteni, annyit jelent, mint elveszteni mindent, amit eddig egy évezreden át védett számunkra a teljes szent- háromság, egy, örök és igaz Isten. Várospolitikai kérdések.4. Irta; dr őrffy Imrére Maholnap másfél évtizede vagyok | a szekszárdi kerület képviselője és i ezen idő alatt egyszer sem tettem, ■ hogy a városi önkormányzat hatáB- ■ körébe beavatkoztam volüa. Ez e percben is távol áll tőlem, mert ma íb az az álláspontom, hogy képviselői megbizatásom ily tevékenységre nemcsak nem jogosít fel, de azzal merőben ellenkezik is. Ellenkezik elŐBZÖr azért, mert az országos politika, továbbá a kerületből jövő kérelmek, panaszok stb. elintézése ngyis túlontúl igénybe veszi erőmet, időmet. Da ennél is fontosabb indokom az a meggondolás, hogy nekem nem lehet, nem szabad helyi kérdésekben bármelyik párt mellé állnom, mert igen gyakran előfordul, hogy azok, akik engem bizalmukkal egyaránt megtisztelnek, helyi kérdésekben egymással Bsembe fordulnak. Mindezek folytán az volt a következetes álláspontom, hogy addig, amíg a város törvényes képviselőtestülete valamely kérdésben végleg nem döntött, az ezt célzó közületi akarat kialakításában semmi szerepet sem vállaltam. A kezdeményezés, irányítás és segítés szerepét csak akkor ragadtam magamhoz, ha városom részére oly közintézményeket, középületeket, jogokat stb. tudtam megszerezni, amely a városi képviselőtestület igénybevétele és a mi még fontosabb, a városi lakosság megterhelése nélkül volt lehetséges. Emez állításom helyességét az elfogulatlan közvélemény bizonyára el fogja ismerni. Mindezek előrebocsátása után legyen szabad most már rátérnem városunk egyik legégetőbb bajára, a közüzemi járulékok — különösen a * E cikk egy része rövid kivonata dr { őrffy Imre képviselő márcins 14-én tartott I előadásának. viz* és csatornadíj — igen terhes voltára. A villany világítási dijakkal egyúttal most főként azért nem foglalkozom, mert a villanyvilágítás, tehát az azzal összekötött díjfizetés nem kötelező, szemben a viz- és csatornadíjakéval. Ezenfelül villany tarifánk nem magasabb az országos átlagnál. Ezzel szemben a másik két közüzem terhe elég BulyoB és igy időszerű az eredetükkel és költségvetésükkel való foglalkozás. Amikor — közel egy évtizede — a gazdasági élet az egész világon, igy nálunk íb, váratlan erővel fejlődésnek indult, sehol Bem sejthette senki, hogy e fejlődés oly gyorsan megtorpanik és azt egy kinos, nehéz krízis váltja fel. Éppen ezért magánosok, továbbá kis és nagy kö- zületek az egész világon elkezdtek egy jobb és boldogabb korszakra való berendezkedést. Ezt tette — semmi mást — Szék szárd város közönsége is, amikor említett közüzemeit létesítette. A létesítést a ma legjobban panaszkodék sem ellenezték akkor és a mi vita volt, az nem annyira a közmüvek létesítése, mint inkább az azokkal járó terhek mikénti megosztása s egyéb részletkérdések tekintetében volt. Nincs tehát semmi értelme a bűnbak-keresésnek. De annál több okot látok a város lakosságának komoly összefogására, mert az anyagi összeroppanástól való megmenekülést csak igy látom lehetségesnek. Ez már olyan feladat, amelynél fenti álláspontom dacára sem maradhatok a kívülállás, be nem avatkozás helysetében. Ellenkezőleg, úgy éreztem, hogy kötelességem a kérdéssel a legintenzivebben foglalkozni, amit egy idő óta fokozott mértékben meg is tettem. Eleinte felkérés nélkül indultam útnak és pedig akkor, amikor as államhástartás hely setének megEgyes szám ára 16 fillér.
