Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-01-01 / 1. szám
f 2 bbi ® V. ■ m a “ ■ ■ ■ v ■ ■ ■ ■am krip már dim Ö a sokí met, alig roha üj c 0 as < «gy azág f naP! gno ▼ég tála r jsib bog álló Öreg fórt mai és I met ségi túri í gén aki lág; ssái kár ged mt| is 1 óta *1 dal filU ▼ál D reg kuf vol mc ott sze ha ro; ur; re] fül _ ak ba sü tfoí ré Ol 4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1932 január 1. Aprított tüzifaeladás a Fekete-malomban Házhoz szállítás, tetszés szerint 4 —5, vagy 6 darabra vágva 3a80—3*80 P árban Gőzerőre berendezett fűrészek és balták 1 Telefon 82 tani éghajlat alatt sikerült, akkor bizonyára több ssás madárkarácsony fát dissitenek most toloamegyei »zár- masása apró, sárga tökökkel Angliá- ban. Akik talán nem olvasták, vagy már elfelejtették, hogyan késsül a madárkaráosonyfa, ások számára is* m átéljük a leírást. A mandarinnarancs nagysága, formája és ssinll tökökbe a ssir helyére szöget vernek, arra másfél- arassos, vékony zsineget kötttnk, annak végére pedig arasznyi fenyő- gályát. A tökből akkora szeletet vágunk le, hogy éppen osak kilássék a mag és a madár ki tadja szedni. A tököket azatán lendülettel feldobjak a fenyőfákra, hol azok fennakadnak és végül agy fest a fa, mintha csapa narancs teremne rajta. Lehetőleg ablak előtt álló fenyőt diszitsttnk, hogy kényalmesen élvezhessük a kedves látványt, amikor a különböző ssinll cinkék a himbáló és forgó tökbe kapaszkodva ügyes tor nászáé közben szedik ki a tökmagot. Különösen a gyermekeknek tetszik ez a játék és nevelő hatása is van, mert szórakozva tanalják meg az állatok iránti szeretetet, sőt a madárvédelmet. A tököt természetesen faggy ad arabokkal is lehet pótolni, a madaraknak máros azt mondta, hogy azért a literért nem érdemes százast váltani. Ismeri ükigyelmét, majd alkalommal beadja azt a kis pénzt. — Akkor hozzon még eggyel 1 S lett abból még több is. Es mivel a cigány is cincogni kezdett, utoljára is ott maradt a százasból valami húsz pengő. S jó éjfélre járt, amikor a két koma hazavergődött. Sári néni már mérges volt, hogy a drága jó csibe- paprikás tönkrement. De hamar megbékélt, még a húsz pengőt sem sajnálta, mert még csak nem is álmodta, hogy ennyi tenger pénzt kapnak azért a koszváncás tehénért, amelynek nekikényszeredett borját még a mészáros se akarta megvenni. Volt két óra, amire ágyba kerül tek. Gábor bácsi azonban előrelátó volt. A tehén árából két százast kitett az asszony elé, hogy reggel vigye be azonnal adóba, mert már régen sürgetik, ha netalántán egy kicsit tovább találna szunditani. Nagyon megrázta a kocsi. így is lett. Danyi uram mégjavá ban horkolt, amikor az asszony már elment. De őt is felverték. A korcs- máros volt: — Hé, ébredjék kend! Mert micsoda százast adott kigyelmed nekem az este ? Csak nem akarja a szegény embert becsapni ? Hiszen ez a százas hamis! — Az ám, az ángya térgye! Vagy ha az, akkor nem is éntőlem kapta kend. Különben is miért nem szólott akkor?! I es jobb is, de a kép nem olyan ssép. i Es volt a gyönki madárvárta mnH j évi munkája külföldi relációban. A tavaes és nyár a gyürüsések szezonja vo’t, mely alatt sserény kezdetként a várta közel 100 f-scskét, pintyet, cinkét, légykapót és sárgarigót látott el aluminiumgyürttvel, ami a madárvonnlások irányának és a madarak élettartama megállapításán ak tudományos cüját szolgálja. A legnagyobbssabásu madárvártával, mely a pomerániai Rossittenben működik és az egész világgal összeköttetésben áll, a kis gyönki kartárs as ősszel szerzett kapcsolatot, amikor a Felsőnyéken késrekerült füstifecske lábkarikája nyomán megállapítást nyert, hogy as keleti PoroBsorsságból jött a Sió partjára. Jelenleg a norvégiai csonttolla madarak megfigyelése foglalkoztatja a gyönki madárvártát. Német szaklapokban ugyanis a rossitteni madárvárta felhívása jelent meg, mely szerint novemberben nagyon sok ily madár jött Északnémetországba és valószínű, hogy nagy hideg és hó beálltával délebbre is fognak vonulni. A madárvárta nagy sn'yt helyez as erről szóló hírekre. Gyünkről a magyar lapok atján a csonttolla madarak esetleges megjelenéséről adatokat kértek és már értesítették is a ros- sitteni társintézményt (ha ssabad sze rénytelenség nélkül igy nevezni), hogy Horváth Imre erdőőr Mátrafüreden, dr Genersich Andorné pedig Mátraházán december llr és 15 között láttak egy-egy csapatot a ritka északi vendégekből, amelyek eszerint a több mint ezer méter magas Mátrahegy- séget már elérték. Rossittenből már meg íb köszönték a lefordított és oda közvetített adatokat, melyeket fontosaknak és érdekeseknek tartanak — Dejszen az irgalmát, nem úgy van az! Azért erőltette hát olyan nagyon azt a váltást! Már éppen hajba akartak kapni, amikor mint tüzes sárkány rontott be Sári néni: — Tudja-e, vén részeges, hogy a két százast lestoppolták ? S már jön is a két csendőr a többiért, hogy hát hon vette kend I ? Már nyílt is az ajtó. Belépett a két kakastollas. Kikérdezték az öreget. Végre az egyik megszólalt: — Most már egészen világos. A két gazember mégsem mert a hamis pénzen a vásári sokaságban túladni. Azért folyamodtak a már közismert bugyelláris elvesztéséhez. így aztán a tehénért adott, általuk furfangosan előre megjelölt jó pénzt kicserélték az általuk elvesztett hamis pénzzel. No, de majd nyomozunk. Nyomoztak is. De hasztalan. Oda lett a tehén ára. A korcsmáros húsz pengőjét is ki kellett drukkolni, jó pénzben. Danyi Gábor bácsinak azonban nem ez fájt. Hanem, hogy még ma is ölik azzal az esettel. Azóta ő az uj időszámítás kezdete, kiinduló pontja a faluban. És ha valaki valamit bizonyítgatni akar, fogadom, hogy még tiz esztendő múlva is igy kezdi majd: — Hát tudja komám, tiz észtén dővel ezelőtt történt, a kisasszonynapi vásárkor, amikor Danyi Gábor pénzt talált, de amikor még azt a kis eszit is elvesztette ! Ha továbbra is saigora telünk less, lehet, hogy a Dunántúlon és talán Tolna megyében is megjelennek a csonttollú madarak, ami termésaetesen elsősorban érdekli a gyönki madár- vártát. Az én sorsom a szenvedés.*) Az én sorsom a szenvedés, Én átsirom az éjeket, Uram, kereszted a vállamon, Áldassék érte szent Neved, Én átsirom az éjeket. Az én sorsom a szenvedés, A kacagást nem ismerem, Titkolt bánatok felhője Vonul át fájó telkemen, A kacagást nem ismerem. Az én sorsom a szenvedés, Már gyermekségem reggelén, Életem örök hajóján A bánat intett énfelém, Már gyermekségem reggelén. Az én sorsom a szenvedés, Mint nyíló fehér virágok Hullottak porba csodás, jobb Sorsban bízó leány álmok, Hulló, hervadó virágok. Az én sorsom a szenvedés, Csalódtam már sokat, sokat, Krisztus keresztjét ölelve, Temetek asszony álmokat, Égő, bús asszony ál mókát, Csalódtam már sokat, sokat. Az én sorsom a szenvedés, De nem kínoz semmi átok, A szenvedést már szeretem, Istenben bizva, odafenn, Boldogabb, szebb jövőt látok, Nem kínoz már semmi átok, Az én sorsom a szenvedés, Sötét sejtelmek bánatpalástja Felém még most is integet. De a fájó tőrt nem érzem, Kis templom homályos mélyén Uram, Előtted boldogan, Megnyugvó hittel térdelek. Én más vagyok, mint a többi.*) Én más vagyok mint a többi, Én nem tudok lehajtott fejjel járni, Én nem tudom magam porig alázni, Én nem tudok csukott ajtón zörögni, Én más vagyok, mint a többi. Engemet untat a hír, közvélemény, Titkon szövődő édes, bús regény, Én nem szoktam senkinek könyörögni, Én nem tudok Életszekéren döcögni, Én más vagyok, mint a többi. Nem követek senkit, sem meg nem látok, Nem félek senkit, nem fog az átok, Nem érdekelnek a csókok, sóhajok, Dajkameséken én már túl vagyok, Nem akarom a titkokat felfedni, Én más vagyok, mint a többi. Én nem szoktam senkire soha várni, Én nem szoktam járt utón soha járni, Nem tudok szerelmet koldulni, kérni, Én tudok csók nélkül bús szűzként élni, Én nem hallom a bfinaranyat csörögni, Én más vagyok, mint a többi. Én tudok, ha kell darócban járni, Mély alázattal <mea culpázni», A Nagyhatalmú előtt nem félni a könnyet» De ember a porból meg nem törhet, Én tudok az Úr ajtaján zörögni, Én más vagyok, mint a többi. *) Mutatványok Haszár Máriának, a tolnamesysi származása költőnek, Pécsen most sajtó alatt levő .Szenvedések* cimü verseskötetéből. Nem lesz okod többé gondra, Felvidít majd Anny Óladra! Nótát, mókát feléd súg a Postásfiú és a húga Karácsony. Szekszárd. Száváid Ojzkárné elnöklete alatt működő Saocialis Missziótársulat Szekszárdi Szervezete ez évben — Szekszárd megyei város polgármesterének megértő támogatásával — fokozottabb módon törekedett arra, hogy a nagy nyomort és ínséget szén védőknek a karácsony szent ünnep át meleggé, elégedetté, boldoggá tegye. A szervezet 357 szegényt ajándékozott meg fejenként: 2 kg kenyér- liszttel, 1 kg 0-ás liszttel, */a hg cukorral, Vz kg zsírral és 1/s kg hús- Bal. Ezenkívül kiosztott családonként babot, bargonyát, viselt ruhát, cipőt stb. 50 kg apritott tűzifát adott o’yan családnak, akik tüzelő nélkül voltak. Pénzsegélyt 40, 20, 10, 5 és 1 pan- gős részletekben 395 pengőt 200 szegény között osztott ki. A kiosztás nehéz munkáját Száváid Oszkárné vezetése mellett özv. Haidekker Ká- rolyné, mint a szegényügyosztály vezetője végezte, segítségére voltak: vitéz Vendal Istvánná, Berény Biiáné, Gockler Györgyné, Létay Gyu’áné, Jártas Róza, özv. S:mon Gy aláné, Jóhn Sándorné, Szüc3 Róza, Vigh Béláné. Külön kell megemlíteni Lend- vainé Gacsilyi Ilonkát, aki a munka oroszlánrészét, az utalványok kiosztását végezte. Elvitte a misszió sze- retetét a fogház letartóztatottjai közé is. Karácsony napján Pnlay János káplán szentmisét tartott, mise alatt a leventezenekar és Petz Habért kántor szebbnél-Bzebb karácsonyi énekeket adtak elő. Ozv. Dicenty Ernőné patronázsvezető meleg szavakkal osztotta ki 130 rab között a misszió ajándékát, a frissen sült kenyeret, hideg felvágottat, édességet, cukorkát e b. A feldíszített karácsonyfa alatt megható vo't látni a rabok könnyes szemeiből sugárzó jóleső örömet. Az ünnepségen megjelent dr Gaál Dezső vezető ügyész és dr Pilisi ügyész is. A kiosztásnál özv. Simon Gyaláné, özv. Haidekker Ká- rolyné és Boros Mitta voltak szívesek segíteni. — A város az elmnlt hét folyamán ezenkívül a szegény iskolásgyermekeknek 108 pár cipőt is ajándékozott. A munkanélküli napszámosokat 10 pár használt cipővel és nagyobb mennyiségű használt rnhanemüvel segélyezték. A kórházban. A Horthy Miklós kórházban az orvosi kar, a tisztikar, a kedves nővérek, kórházi alkalmazottak és a járóbetegek csütörtökön délután tartották meg a karácsonyfa-ünnepélyt. Az elmeosztályban 3 érakor, utána sz nj kórház előcsarnokában felállított hatalmas karácsonyfa előtt. Gábor Pál kórházi lelkész kedves alkalmi beszéde után a kórházi alkalmazottak gyermekei szépen előadott karácsonyi verseket mondottak. A tüdőbetegek pavilonjában végződött a szép ünnepély, ahol a kórházi lelkész beszéde után Brumbauer Katalin, Baranyai Etel, Farkas Erzsébet, Kocb Kató és Horváth János ügyesen szavaltak. Másnap, 25 én, a Kis palánkon lakó elmebetegeknek tartottak ünnepélyt, amikor Bálintné Lőrinczy Ida polg. isk. tanárnő sze* retetadományokat osztogatott szét a szerencsétlen betegek között. A kórház betegei és alkalmazottai szeretet- adományokat kaptak, a beteg gyermekeket pedig a kedvesnővérek ma* gukkészitette játékokkal ajándékozták meg. — A kórház vezetőségének emberbaráti érzései ób a társadalom jó szive — mint az előző években — most is feledhetetlenné tették a betegek karácsonyát.
