Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-03-09 / 20. szám

XIV. évfolyam.

Szekszárd, 1932 március 9.

20. szám.

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap.

Szerkesztvén és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel efon szám 85 és 102.

Előfizetési díj;

Félévre-----------6 pengő. | Egész évre______12 pengő.

FG

acerkeutfi:

SCHNEIDER JANOS.

Felelős szerkesztő:

BLÁZSIK FERENC.

A Itp mcgj.l.alk minden sicrdAn és siombnton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy. 60 milliméter széles hasábon millimétersoron ként 10fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe ker&l.

Vissza o gazdasási rendhez.

Sokat foglalkoznak mostanában a lapok ngy be földön, mint külföldön a franciák uj tervével, amelyik rendet akar teremteni Köaépenrépa szét- ailált gazdasági viszonyaiban. Attól a perctől kezdve, hogy a háború befejezése után a megtorlás saellemétől vezérelt felfogás diktálta a békeszer ződéseket és szétzüllesztettek olyan gazdaságilag összetartozó területeket, amelyék jogosultságát a történelem pecsétje biztosította, állandó probléma Középeurópa gazdasági rendjének helyreállítása.

Bennünket igen közelről érdekel Tardieu elhatározása, de lehet az bármily kecsegtető papiroson, most is azt a felfogást valljuk, amit a német-osztrák vámuniós tervek kirobbanása idején: nem ellenezzük, de semmiféle jogfeladásba belemenni hajlandók nem vagyunk. A magyar némáét ezekben a megprőbáltatásos időkben különös örömmel fogad minden olyan tervet, amelyik valóban a dolgok lényegére nézve akar nj gazdasági erőcsoportositásokat eszközölni. Tardieu tervét olyannak tartjuk, melynek kiindulási pontja helyes. Lehetetlenség, hogy olyan államokat zárjanak el egymástól szinte áthatolhatatlan vámsorompókkal, amelyek a múltban gazdaságilag együvé tartoztak és a jövőben sem kereshetik más területeken ekzisztenciá- jukat. Ennek az egymásrautaltságnak és az ebből folyó komoly mérlegelésnek kell megadnia azt a hangot, amelyből kiindulva komoly tárgyalásokba bocsájtkozh&tunk.

Kapzsi és cé'ra nem vezető felfogás lenne az, hogy minden állam kizárólag a maga érdekeit tekintse csak és a maga wertheimszekrényeit tömje arannyal, ugyanakkor könyörtelenül keresztültekintsen más nemzetek ko’dustarisznyáján. Ez a szellem súlyosan megbosszulta már magát. Tíz esztendő tapasztalata igazolja, hogy hiába tettek tönkre életerős nemzeteket, a belőlük kiszipolyozott anyagi erő nem tett boldoggá más országokat sem. A gazdasági pestis bacillus», mint szörnyű ragály pusztít, áttörve óceánok hullámain és ebben a kétségbeejtő helyzetben ér bennünket a francia kormányelnök terve. Ám üljünk le végre a hosszú meggyötörtség után a tárgyalási asztalhoz és gomboljuk újra Európa közgazdasági helyzetének rosszul gombolt mellényét, de ha ennyire tudnánk jutni, nehogy ismét győzők és legyőzöttek szerint klasszirozzák a nemzetek érdekeit. Most nem szedjük izére a francia tervet, nem hatolunk a dolgok lényegére, a statisztika adatait sem boncolgatjuk, hogy hány mezőgazda és hány Ipari állam lenne ebben a középeurópai gazdasági komplexumban, mert nem akarjuk a gondolatot megszületése előtt halálra ítélni. Bizonyos azonban, hogy Magyarország politikai és gazdasági jogainak megőrzésével csak olyan konföderációba mehet bele, amelyik ssámbaveszi a magyar busát.

Semmi értelme sem lenne számunkra annak a gazdasági területi egységnek, amelyik úgy ráfeküdhetne a mi mezőgazdasági produktumainkra, mint elefánt az egérre. Maga a terv azonban életrevaló. Csoportosítani kell Középeurópa államait gazdaságilag olyformán, hogy az ipari

Nem remélt és igen meleg érdeklődés mellett folyt le Decsen márc. 7-én annak a sárközi népit űvészeti tanfolyamnak az ünnepélyes berekesztése, mely a mait évi december hó 6 án nyilt meg, szintén ünnepélyes keretek között.

Már d. u. 4 óra körül autókon érkeztek a vendégek Szekszárdról, hogy a tanfolyam berekesztésével kapcsolatos kiállítást megtekinthessék. A feuKurházi színpadon egy ősi sárközi szoba volt felállítva, minden bútordarabon a régi sárközi fafaragás és festés; a székek némelyikén „1810“ évszám látható. A csörgős, szunyoghálós ágy, a tálasok, a ssin- pompás tányérok, a 150 éves tulipános láda, a szép sok sárközi szőttes, mind igen kellemesen hatnak s visz- szaviszik a szemlélőt a régi, boldog Sárközbe. A teljes ünneplőbe öltöztetett de esi leányok a sárközi ősi szobában, melyet a falu lakói hoztak össze régi kincseikből, oly hatást keltenek, mintha valami színpadi látványban volna résiünk, pedig ez nem az, ha a színpadon van íb felállítva, hanem a régi, hamisítatlan ősi Sárköz bemutatása. A régi sárközi szobát bemutató színpad előtt van a népművészeti tanfolyam anyagának kis llitása. A régi hímzések másolásából újra született a lehellet- finom sárközi himzés, melyet asztalterítőn, szalvétán, stb. látunk, mind mind igazolják, hogy a tanfolyam

előadóinak és hallgatóinak, kik vállvetett munkával, sok-sok szeretettel és megértő támogatással vitték diadalra a tanfolyam ügyét. A nagy szaktudással és ügyszeretettel Összeállított beszámolóért lelkesen ünne* pelték dr Piliayt. Majd a dalárda régi magyar dalokat adott elő, mely után Mozolai János Bajza: Ébresztő

o. költeményét szavalta el mély érzéssel, mondhatni művészettel. Ezután ismét a dalárda sdott elő gyönyörűen magyar dalokat és a tanfolyam egyik hallgatója mondott köszönetét dr Pilisynek, s] az előadóknak irántuk tanúsított jóságukért. Benkő Sándor ipari felügyelő mint a kereskedelmi miniszter képviselője, annak üdvözletét tolmácsolta, reámutatott a magyar népművésset kincseire s annak értékes voltára.

A tanulságos előadás mély hatáBt tett a hallgatóságra ás az illusztris előadót lelkesen ünnepié a közönség. Újból a dalárda éneke következett, mely után lelkes ováció közben lépett az emelvényre dr Halmos Andor, megyénk kir. tanfelügyelője, aki tolmácsolva alispánunk üdvözlését és kimentve elmaradását, lelkes szavakkal emlékezett meg dr Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszterről, aki a tánfolyamot gyámolította és a kultuszminisztériumról, amely mindig lelkesen karolta fel a Bárközi népművészet ügyét. Hálával adózott további a vármegye és Decs község' vezetőinek, a tanfolyam lelkeB és nagyon értékes munkát végzett előadóinak és a tanfolyam hallgatóit további lelkes munkálkodásra buzdítván, a tanfolyamot berekesztette. Tanfelügyelőnk lelkes szavai után a dalárda elénekelte a Himnuszt, mely- lyel a lélekemelő Ünnepély véget ért. Ezután kiosztották a tanfolyam hallgatóinak a látogatási bizonyítványokat.

Az ünnepség után a tanfolyam hallgatói, előadói és a megjelent hivatalos személyek együtt maradtak a kalturházban vacsorán, mely alatt számos pohárköszöntő hangzott el.

— Munkatársaink figyel« mébe. Nagyon kérjük összes munkatársainkat és tudósítóinkat, hogy a nekünk szánt anyagot rövidre szabva, tömören írják meg, mert hosszú tudósításokat, cikkeket és verseket a rendelkezésünkre ólló tér erős korlátozottsága miatt nem közöíhe tünk.

Egyes szám ára 12 fillér.

államok épp úgy megtalálják ekzisz- tenoiájukat, mint a mezőgazdaságiak. Ha a térképre tekintünk és bekarikázzuk Tardieu keleteurópai gazdasági egységét, azt látjuk, hogy Budapest ennek a földrésznek a közepébe esik. Ezt a szemléleti tapasztalatot a gyakorlatban is érvényre kell juttatni. A természeti adottság olyan predesztinációt valósított meg országunk geográfiai helyzetével, ami gazdaságilag is nemcsak felvevő, de kisugárzó energiát is képvisel. A magyar kormányra az a feladat vár, hogy a dolgokat figyelemmel kisérje és ne maradjon le. egyetlen lépéssel sem a többi államok mögött. Bölcs mérséklés, fegyelmezettség és nagyfokú kritikára van szüksége, hogy nemzetünket belevigye abba az egészséges gazdasági áramlatba, amelyik végre is visszavarázsolja honunkba a régi boldog mpokat.

A sárközi népművészeti tanfolyam Mesztése.

előadói Wallacher László rajztanár’ Wallecher György iparművész, K. Molnár Rózsika gazd. szaktanitónő és dr Pilisy Elemér kir. ügyész, a tanfolyam létrehozója és lelkes irányítója, Császár Ferencné, a decsi polgárasszony mind derekasan állották meg helyüket, sok elismerésre méltó munkát végeztek, minőt tapasztalni ritkán lehet. A rajzok és tervezések pedig szinte csodálatra méltók s ha nem látnók, nem is hinnők el, hogy ezt a tanfolyam hallgatói készítették, hogy ez az ő lelkűkben született meg, mert akármelyik tervező művésznek is dicséretére válnék.

Közben elérkezik 5 óra s megjelennek a decsi dalárdisták s a hivatalos notabilitások és a tanfolyamot bezáró ünnepély kezdetét vette.

A Decsi Petőfi Dalkör Szegbő István ref. isk. igazgató dirigálása mellett irredenta dalokat adott elő, igazán művészettel, majd Pörnyi Bözsike szavalt ügyesen. Lelkes ünneplés között lép az előadó asztalhoz dr Pilisy Elemér kir. ügyész, a tanfolyam vezetője, aki seines képben ecsetelte a tanfolyam keletkezését, annak szükségességére mutatva rá, hálával adózik a kereskedelemügyi kormánynak megértő támogatásáért, a vármegyének, vezetőinek, a vármegyei népművelési bizottságnak s | a kir. tanfelügyelőnek, Decs község j vezető egyéniségeinek, s a tanfolyam