Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-02-17 / 14. szám
XIV. évfolyam. Szekszárdi 1932 február 17. 14. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megfetenó keresztény politikai és térsadalml lap. Szerkesztő« ég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. I FferakeutS: I Felelő* uerkeacto: I Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengd. A hír- T oc i. mo | SCHNEIDER JANOS. BLAES!« FERENC Idetés egy,60 milliméter széles hasábon mitlimétersoronkéftt . ... I a lap megjelenik minden .terdán de ssombaton. 110 fillér. Állást keresőknek 60 százalék engedmény, — A hir* Előfizetési dl): IElőfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéiIrovatban elhelyezett reklám-, eljeErzési. családi hir, valanint Félévre — — — 6 pengd. | Egész évre — — 12 pengd. I illető közlemények a szerkesztőséghez köldendők. I * nT'htér soronként 60 fillérbe kerBI. Mentsük meg a vidéki sajtót! Irta: Bodnár István. A lázbeteg világ a krízis időpontjáig jutott, A féloldali tüdőgyulladás átterjedt a másik o'dalra is. Nem* csak Európában van baj, vagy mond* juk, Amerikában, hanem átcsapott már a lobbosodás az óriási tüdő másik oldalára, Mandssuriába, Kínába is. S a tudós professzor urak most tanakodnak, törik a fejüket Genf ben, a csoda orvosságon, küldözgetik naponta táviratos receptjeiket, sőt asszisztenseiket is kiküldték már a helyszínére, a japán és kinai ágyuk véres köpetei igazi okának megvizsgálására. Addig pedig ők idehaza legfeljebb csak a fejüket csóválják s régi knruzslók módjára egy kis ráolvasással igyekeznek segíteni a már aggóniáig jutott lobbos tüneten. De ne menjünk ilyen messzire. Éppen elég nekünk a saját magunk baja. Rekonvalescentiánk, vagyis láb* badozásunk a háború gyilkos bajaiból, nem volt igazi. Visszaesés mutatkozik. A gazdasági élet vérkerin* gése, a kimerülés, a végelgyengülés tüneteit kezdi mutatni. Ha újabb tápláló vérátömlesztés nem történik, gazdaságilag teljesen eívérzünk. Ez pedig egyenlő a teljes megsemmistt- lésael, a halállal. Az általános szegénység kezdi megvalósítani a nagy francia forradalmak álmát, az — egyenlőséget. Mert a koldusok körttlbelől egyformák. Köztük legfeljebb az a különbség, hogy egyiknek még van rongyos cipője s a másiknak már az sincs. Egymásután mennek tönkre a társadalmi osztályok. Földbirtok, ipari vállalat, kézművesek, iparosok, mind, de mind lesik a csodatevő kezet, amely őket a partra segiti. Uy körülmények közt senkisem csodálhatja, ha a mi szerény kis újság- vállalatunk is bajokkal küzd. A nyomdák országszerte drágák. De nem szállhatnak le az előállítási árral, mert kevés munkából, sok embert kell eltartaniuk. Egy időben áremeléssel s ma már elbocsátások árán próbálgatják csökkenteni egyre növekvő rezsijüket. Mert a könyv nem kell ma senkinek. Nem jut reá. A pénz kell kenyérre, hangoztatja mindenki. A magyar ember a spórolást úgyis mindég a könyveken kezdte. Úgy, hogy ki se adta rá a régi forintot, majd koronát, utóbb a pengőt. A konjunktúra divatba hozta ugyan a könyvel, a festett vásznát. Boldogultak, kerestek a festők, vagy legalább nem éheztek. Felvirágoztak a fővárosi nagy ujságvállalatok. A vidéki újságok akkor is csakhogy megéltek. Alamizsnaként dobták oda nekik azt a havi egy pengő előfizetési dijat. írhattál lélekkel, szívvel, kapősabb volt a fővárosi szenzáció, a pikantéria, a botrány delika* tesze. A vidék mindég lenézte a maga sajtóját. Ha ez nem dicsért, üres volt, nem volt behne — semmi. Ha dicsért, akkor — talpnyaló volt, de csak azért, mert a talp: másé volt, nem azé, aki a saját talpát mutogatta. Pedig a vidéki sajtóra szükség van I Sokkal inkább, mint sokan gondolják. Nézzük csak végig az ösz- szes fővárosi lapokat. Törődnek ezek a mi közügyeinkkel, égető panaszainkkal?! Könnyen megszámolhatjuk, hogy hány sort szentelnek naponta egy-egy vármegyének, vagy a legnagyobb vidéki városoknak is. Egy- egy családi dráma, öngyilkosság, sikkasztás, statáriumos eljárás, vagy akasztás révén esik néha-néha rólunk szó. A falu csak akkor válik nevezetesebbé, sőt belekerülhet még a világlapokba is, ha irgalmatlan rossz utján kilyukad az autő-gummi s az árokba kopenyaalaptörésezik egy-két hazai, vagy külföldi utas Egyébként csoda, legalább is: öt lábú borjú születésé kélletik a nyomdafestékkel való megtiszteltetéséheá. S szóljunk a fővárosról ? Ekkora nagy fej, vagy inkább — gyomor talán túlságosan is nagy már a Vidék egyre sorvadó testéhez, pipaszár lábaihoz, Ez a nagy gyonáor megkívánja az olcsó húst, baromfit, tojást, vajat, zsirt, a tejet és az szinte természetes, hogy mindezekre a gazda fizeásen rá. De például, tesz-e most is valamit értünk a főváros?! Van-e egy belátó, megértő, kezdeményező szava, amikor á szőlősgazdák százezrei mennek tönkre a borkereskedelmet, a borfogyasztást megbénító boritaladó miatt ? 1 Ma is nem a legnagyobb nyugalommal vágja e zsebre a 6—7 fiUéreB borok után is a pár fillér hiján 20 aranyfillér fogyasztási adót, akárcsak a régi konjunktúráé világban ? Jó résében rajta múlik, hegy ezt a legigazságtalanabb, a kényerei szájból kivevő adót mind- ezideig még eltÓrblni nem lehetett. A főváros megtripláshatta békebeli vagyonát és tele marokkal szórhatta a pénzt mammuthfizetésekre és más elmaradhatott jvolna lukszus kiadásokra, de arra ma sincsen kedve, hogy a borfogyasztási adóból befolyó 20 millió aranypengőnek legalább a felére másutt keressen fedezetet ? Pedig mit lehetne az igy felszabadult tis millió pengővel a szerencsétlen szőlősgazdákon segíteni ? Ezért, az ilyenek hangoztatására kell a vidéki sajtó. Pártikuláris érdek ez talán. De ma ez a leghazafiasabb érdek. Magyarország nem régen is nem a fővárosában, hanem az akkor még gazdaságilag erős vidékben tá madt fel. De esetleg feltámad e még egyszer enélkül?! Éppen ezért szeretném az én gyenge szavamat tele tüdővel mindenkinek a fülébe kiáltani és megismételni, amit már év tizedeken át hirdettem: Erős vidéki városi életet és ennek megterem- lésére: erős vidéki sajtót! Nemcsak a maga, hanem az ország érdekeit hanyagolja el tehát az, aki a vidéki sajtót semmibe sem veszi és azt nem támogatja. Gazdák, kereskedők, iparosok,tisztviselők, Vidéki uraim, ne ott kezdjék as egyébként indokolt és szükséges takarékoskodást, hogy azt a havi egy pengőt elvonják a vidéki sajtótól, a lapoktól. Igaz, hogy a sok egy pengő, sókra megy, de még ekkor is az a pengő legyen az — utolsó, melyet a sajtótól megvonnak 1 Önöknek nemcsak es a havi egy pengő adja a kenyeret, az újságoknak azonban osak ez I Ezt vésse tehát mindenki a szivébe és leikébe, amikor előveszi irónját* és a frissen érkezett újság oimszalagjára I nem kis könnyelműséggel oda akarja I firkantani: Nem fogadom el 1 Mentsük meg a vidéki sajtót l Vasárnap délelőtt a Sseksiárdi Nép* bank termében tartotta rendeB évi közgyűlését a Tolnamegyei Újság Lapkiadó Részvénytársaság. Bodnár István iró, a részvénytársaság elnöke vezette a közgyűlést, melyen 835 részvény képviseletében 26 részvényes jelent meg. A határozatképesség megállapítása után Bodnár István olvasta fal lapunk elején közölt és nagy tetszéssel fogadott megnyitóját, amely után a jegyzőkönyv vezetésére Schnei* der Elemér igazgató, a hitelesítésére pedig Kiss Lajos apátplébános felsőházi tag és Schneider Gábor nyug. kúriai bíró kéretett fel. Schneider János, a részvénytársaság Ügyvezető-igazgatója, lapunk főszerkesztője adta elő ezután az igazgatóság alábbi jelentését. Az igazgatósági jelentés. Tisztelt Közgyűlés I Lapunk aá 1931 ik évvel tizenharmadik évfolyamát zárta le. Tudatában voltunk annak, amikor 1930-ik évben á heti kétszeri megjelenésre tértünk át, hogy eáen gyakoribb megjelenés erősen igénybeveBzi anyagi erőnket, mégis az 1931. évben, sőt az 1932 ik évben is fenn akarjuk tartani ezen megjelenési rendszerünket, mert úgy véljük, bogy ezzel szolgálatot teszünk olvasóközönségünknek. A múlt év rettenetes gazdasági nehézségei erősen éreshetők voltak bevételeinknél. Először voltunk kény- I telenek fennállásunk Óta veszteséggel zárni évünket. Ennek oka nemcsak az előfizetők számának folytonos csökkenése, hanem a magánhirdetéseknek ugyszólva teljes szünetelése volt. A kereskedelmi életnek pangása, az emberek vásárló képességének hiánya indokolttá teszik a magánhirdetések elmaradását, azonban az előfizetési tábor mind kisebb körre való zsugorodásában a megyénkben lakó, különböző társadalmi osztályok bizonyos nem törődését is látjuk és azt tapasztaljuk, hogy nagyon sokan a gazdasági nehézségekre való hivatkozással elsősorban a megyei lap előfizetéséről mondanak le és igy egy kultúrmissziót teljesítő vállalkozás támogatásától vonulnak vissza ahelyett, hogy máa, a közre semmi értéket nem jelentő és sokkal költségesebb passziójukat re- . dukálnák némileg. Tolna vármegyének ezidőszerint két lapja van és nem követünk el indiszkréciót azzal, ha laptársunk nevében is kijelentjük, hogy mindkét hetilap nyomorog és a legnagyobb nehézségekkel küzd. Más megyékben két napilap és 3—4 hetilap is megjelenik és mindenik fenn tudja magát tartani. Igaztalanok lennénk akkor, ha azt állítanánk, hogy más megyék lakói magasabb kulturssinvonalon állnak, mint a megyénkbeliek és akik ismerjük megyénk anyagi helyzetét, azt is állíthatjuk, hogy a több lapot eltartó vármegyék lakói sokkal kedvezőtle. Egyes szám ára 16 fillér. A Tolnámé övei Újság közgyűlése.
