Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-02-06 / 11. szám
IV. évfolyam. 8. szám. I9S2 február & TOLNAMEGYEI GAZDA A TOLNAMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET és a TOLNAMEGYEI TEJSZÖVETKEZETEK SZÖVETKEZETE HIVATALOS LAPJA _____________________ Fe lelős szerkesztő: John Sándor vm. g. e. titkárSzerkesztőség: Szekszárd, Vármegyeház. Telefon: 125 Zuhanó felárak. Van-e még valami keserves ajándék a mivel a világgasdaság ohaosa kedveskedhetik aa egy isál ruhára levetkőztetett magyar gazdának ? Az acélos magyar búza, a nemes magyar bor, aa elsőrendű magyar zsír és hús, mindaz, ami a gazdának legfőbb bevételi forrását képezte, ami Magyar- ország jövedelmi forrását adta kül kereskedelmi szempontból, cserben hagyta már a magyar gazdát. .Van meg valami, ami a remény utolsó morzsáját is alkalmas a bizakodó gaad-lelkekből kiirtani? Van. Aa egyetlen, ami még a napi kiadásokra z falun a fedezetet meghozta, ami a nagyobb gazdaságok utolsó forgótőkéjét adta, a tej, melynek ára az utóbbi két hónapban szín. tén megkezdte szomorú lefelérohanó pályafutását. De igazán zst jelenti e és, hogy eszel zz utolsó remény sugarat elvesztettük ? Lehet e remény a javulásra? Iodokoltre a gazda teljes kétségbeesése ? Szabad e tényleg eloatlggednünk ? Esek mind olyan kérdések, amelyekre C9ak akkor tudunk némi valószínűséggel is fdlelni, ha azokat a tényezőket, amelyek z tejárulakulására befolyással vannak, objektíve vizsgáljak és az igy nyert eredményből következtetünk. NézzUk először a belfö di tényezőket. Sokszor halljuk, hogyan lehet az, hogy Budapesten z tejár 34—40 filler között mozog és a termelő m^gis csak 9—10 fillért kap a tejért. Igazuk van azoknak a tejtermelőknek, akik Budapestre szállítják a tejet, ha ezt megütközéssel kérdezik. De más ként fest valójában z helyzet, bogy ha az egész ország szempontjából kérdezzük ezt. Magyarország napi tejtermelése oea 4 millió literre te hető. Eszel szemben Badzpest napi fogyasztása cos 350 000 litert tesz ki. Ez az ország termelésének ccs 8'7°/o-a. Elenyésző csekély mennyiség. Hogyan értékesül a többi 91 3%>? Kisebb része a vidéki városokban és a kösségekben mint fogyasztási tej kerül piacra. Ez a kis rész, hozzá tehetjük, tűrhető árakon kel el. A legnagyobbréss azonban főleg vaj és sajt éz kisrészbon más ipari tejtermék alakjában értékesül. Magyarország nem nagy vaj- és sajtfogyasztó állam, tehát nem is képes ast a legnagyobb részt felvenni. Kénytelenek vagyunk a fennmaradó, nem csekély mennyiséget, export utján értékesíteni. A belföldi fogyasztás árai a kereslet és kínálat mérvétől függnek. Ha sok a vaj ős sajt, asaz nagy a kínálat, akkor esnek az árak, ha nagy a kereslet, akkor emelkednek, as árak. Est kicsinyben sokszor vidéki, kis piacokon is észlelhetjük pl. ünnepek előtt. Ha tebát tejárakról beszelünk, akkor elsősorban azokat a tejárakat kell figyelembe vennünk, amelyeken tejtermelésünk legnagyobbrósze értékesül, vagyis a vajban és Bájtban kialakult tejárakat. A vaj és sajtárak alakulása azonban nemcsak a bel földi tényezőktől, a kereslet és kínálattól függ — mert hiszen egy jó része ezeknek a termékeknek, mint exportáru, a külfö dön értékesül — hanem a külföldi vaj és sajtpiac hely zetétől. Ezek köaül, mert homogénebb árucikk, főképpen a vaj, az, amelynek az ára jegyeztetik és amelynek jegyséaeután igazodni lehet, mert a sajt oly sokféle és sokféle minőségű, értékű, hogy annak jegy- séss ivekre menő adatokat kivánna meg és esőknek as áraknak közös nevetőre való hosása is szinte lehetetlen feladat volna. Nészük tehát a külföldi vajárak alakulását a legutolsó megbízható ja lentések alapján. Angliában a gyarmati vajak nagymérvű kínálat* kö vetkezőben estek az árak. Az uj see- landi vaj ára átlagosan 0 98 shillingre, azaz 169 pengőre csökkent. Az ausztráliai vaj ára 0 97 shillingre, azaz 158 pengőre esett. Viszonylagosan a legnagyobb engedményt a dánok voltak kénytelenek tenni a vajárból 1*1 shillingre való csökkentésével, ami 1 78 pengőnek felel meg. A . dán piac igen megérezte az angol árak csökkenését és 1*9 dán koronára, 2 05 pengőre kellett a vajárakat leszállítani. Ennek következmónyekép Hollandiának is mérsékelni kellett a vajárakat, melyek l'l hollandi forintra csökkentek, azaz2'51 pengőre. Bennünket a legutolsó időben leg inkább Németorsság érdekelt, mert számottevő exportunknak végső lehetőségei csak ide iráoyn'hattak. Németország vajpiaca igen természetesen függ a világ többi részének vajpi&oátói és eszerint csökkentek ott is az árak. Jelenleg cca 0 95 Márka körül, asaz 1*30 pengő körül mozognak. De nem ez a legnagyobb csa pás ránk nézve, hanem az, hogy Németország saját tej* és vajtermelésének érdekében megváltoztatta a behozatali vajvám tételeket olyképpen, hogy az antooom vajvámot 50 már káról 100 márkára emelte fel. Esen kivüi különbséget tesz az egyes országok szerint is, ngyhogy jelenleg ötféle német vajvimmal kell szi mólói. E képzelhető tehát,hogy milyen alacsony áron kellene vajnokat adni, hogy versenykép3sek lehessünk, hogy egyáltalában exportálni tudjunk. Egyfelől az egész világpiacon kialakult alacsony árak, másfelől emelt védővámok, devizamegszoritások, a belföldön szegénységünk miatt OBÖkkent vásárló és fogyasztóképesság, ezek mind olyan tényezők, amelyek a jelenlegi alacsony vajárakat és ennek következtében az alacsony tejárakat eredményezték. Ha mindezt ismerjük, szinte ceodálkoznuok kell ős elismeréssel adóznánk a kormánynak, hogy mindezek dacára képesek voltak a januári vajárat 3*03 filléren tartani. A legszomornbb ránk, tolnamegyeiekre, a vajvilágpiac ilyen alakú ása, a tejárak zuhanása azért, mert ösz- szeesis a jiagy fáradsággal, a gazdak és tejszövetkezetek érdekében megalakított Tolnsmegyei Tejszövetke- zetek Szövetkezetének gyermekkoré val, azzal az időszakkal, amelyben az első eredményt vártuk tőle, amikor várakozással néztünk a remélt eredmények elé. Ha mindenki tisz tán látna, akkor ez nem is volna oly nagy baj, de sajnos, szűk látkörü és hoszá még tájékozatlan emberekben megvan a hajlandóság arra, külö- nősen, ha korlátoltság és rosszakarat is társai hozzá, hogy nemcsak maga tulajdonítja a szövetkezésnek ezeket a csökkenő tejárakat, htnem ezt a jelenséget a demagógiára használja fel. Mmt ahogy gazdasági tekintetben nem vagyunk izolálva a világ többi részétől, hanem annak szükségképpen függvényei vágynak, éppúgy a tej árak alakulása tekinteteben ia többé* kevéabbé függő viszonyban vagyunk a külföldtől. Hogy nem teljesen, ez még szerencsénk és azt éppen a jobb vajáraink matatják. Meg vagyok győződve arról, hogy ha azok a ve* sető gazdák, akik annyi önzetlenséggel vállalkoztak a Szövetkezet megalakításának irányítására és életre- keltésére, tudták volna előre a most bekövetkeiett tejáreséseket, feltétlenül elhalasztották volna a mozgalom megkezdését alkalmasabb időre, mert n»gyon jól tudták, hogy a gazdák kevésbé iskolázott és kevésbé azé • les látókörű rétegeioek aeonaal és okvetlenül megfogható eredménnyel kell bebizonyítani valamilyen intézmény célszerűségét és életképességét, mert ezek nem ismerik az energiának a cél elérésére irányuló nagy és az eredményt egyedül biztosító értékét, a szivésság célravezető voltát és azt, amit úgy lehet kifejezni, ha tízszer földhöz vágnak, tizenegyedszer ismét felkelek, hogy célomért újból küzd- hszsek. Nem tudják megérteni ennek a közhellyé vált mondásnak mélységes igazságát: hogy az egyesülésben és egyetértésben yan az erő. Szerencsére csak kis töredéke a gazdáknak, akikre ebben a küzdelemben számi tani nem lehet. Meggyőződtünk szá mos helyen, hogy a nagyobbik rész tadja, hogy d»c&ra annak, hogy ilyen tejárak vannak ma, mégis nagy előnyt jelent a szövetkezetbe tömörülés és csak kitartás kell hozzá, hogy abból még legyen anyagi hasznunk is. Azok a gazdák, akik a zászlót elhagyták, vagy elhagyni készülnek, nézzenek körül az országban. Hasonlítsák össze a más vidéken elért tejárakat a T, T. Sz. által elért tej árukkal és ha úgy találják, hogy az itt elért árak rosszabbak, akkor elismerjük, hogy kritikájuk jogos. De vájjon okos dolog e az első kedvezőtlen viszonyok között a zászlót cserben hagyni és a szövetkezés eszméjétől elfordulni? Nem tagadható, hogy bizonyosfoku rttc onalizá'ás, az észszerű értékesítés megfelelő ellenőrzése, a rólunk és nélkülünk való határozathozatalok megszüntetése és sok más egyéb, amiről térhiány miatt nem lehet most szólni, még a jelenlegi helyzetben is alkalmas volna a tejárakat emeini, de csakis akkor, hogyha a gazda társadalomban rejlő erők egyesülnek, ha a gazdatirsadalom — pillanatnyi egyéni érdekeit félretéve — egy test és egy lélekként, szervezetten küzd az érdekeiért, úgy, amint ezt más gazdasági ágak már régen teszik. Még néhány szót a tej vevőkről. Nézzük egjszer ezeket a vállalkozókat teljesen objektive. Vannak kis- és nagyvállalkozók, illetve vállalatok. A kisvállalkotó kis rezsivel tud dől gozni, a nagy csak több rezsivel, de eszel szemben a nagyvállalat jobb minőségű egyöntetű árut tud előállítani nagy tömegben, jobb, bygi- enikus berendezései révén, mig a kisvállalkozó csak gyengébb és nem egyöutetü árut, vagy ha nagyon lelki ismeretes, tud jót is előállítani, de csak kisebb mennyiségben. A kisvállalkozó sokszor többet tud fizetni, kis rezsije miatt, mint a nagyvállalat, de fizetőképessége nem mindig olyan, sőt tapasztalatunk szerint, I ritkán olyan, különösen válságos I időkben, hogy a szövetkezetek anyagi I érdekeit biztosítani tndoá. Mindason- I által ssükség van megbízható és jól I dolgosó kisvállalatokra, már csak az árszabályozás, konkurrencia fenntartás szempontjából is. Da viszont meg* oldható-e Magyarország napi 4 millió liter tejének értékesítése kiavállalke zókon keresztül ? Anélkül, bogy leg- I távolabbról is a nagy tejvállalatok I ügyvédjeként óhajtanánk szerepelni, I anpak a felfogásnak kell kifejezési I adni, hogy ez nem lehetséges. Kis- I vállalkozó exportképes minőségű, egy. I öntetü, nagymenoyiséggél a piacra I lépni nem képes, m^g kevésbé kó* f pea éppen ezért a külföldi viszony- latban jó árat, elérni, nem is szólva ?, a csomagolás és külföldre szállítás I ezer kívánalmairól. Ezt csak nagy* I vállalat tudja keresztülvinni, vagy I egy kösponti jól megszervezett sző- I vetkezet. Ez a feladat hárul as Or* I sságos Magyar Tejssövetkezeti Kői- I pontra. Mindezek dacára a Tolnamegyei I Tejssövetkezetek Szövetkezeténél I igazgatósága nem zárkózik el az elől, hogy a szövetkezetek tejét arra al* I kalmas kisvállalkozó vegye meg, sőt f ellenkezőleg úgy vagyok értesülve, I hogy éppen kookurrencia fenntartás I érdekében kívánatosnak is tartja I esőknek a versenyben való részvéte- I lét, csak kivánalmul állítja azt, bogy I megbízható legyen, aki a asövetkezet I anyagi érdekeit garantálni is képes. I Nem lehet tehát arról szó, hogy a I T. T. Sz. a nagyvállalatok érdekeit I szolgálja, amilyen ée amelyhez ha- I somó rövidlátásra valló megjegyzé* I Bekről már sajnos hallottunk. Ha a községi szövetkezeteknek az úgy- I nevezett tej kartell ellen panassik I van, akkor az egyetlen mód, ami I számunkra védőimül hátramarad, s I szövetkezetbe való tömörülés, nem I pedig a küzdelem színterének, a baj* I társaknak, a szövetkezeteknek gyáva I oserbenhagyása, aminek a követkei* I ménye csak rabszolgaság lehet. De hát, a bevezetésben azt kér I deitük, van-e, lehet -e reményünk a I javulásra. E tekintve azoktól a való* I szinü kombinációktól, amelyek jól I értesült köröktől jutottak hozaánk és I amelyek annak a reményét fejesik I ki, hogy a javulás kösel van, figys* I lembe véve, hogy ezek a téli béna- I pok normális időkben is a legross* I szabbak szoktak lenni, azt merjük I mondani, hogy javulásra alapos re* I mény van. De csak akkor — és s I javulás csak akkor lehet tartós — I ba a gazdatársadalom az összefogás I megkezdett utján tovabhhalad, suiyát I eszel biztosítja és Borsának intézését I saját szervezete utján, saját kezébe I veszi. Ha est nem teszi, úgy vérmes I reményt a kibontakozás felé nem I mernénk táplálni. a x. I GAZOAHIREK, — Januári vájár. A közös árjegyző bizottság január hónapra az elsőrendű teavaj nagybani árát 3 03 P (bárom pangó 3 fillérben) állapította meg. — A Tolnamegyei Tejszfivetkezetek Szövetkezetének gyűléséi. Mait hó 9 ón a. TTSz. igazgatósági és rendkívüli közgyűlést tartott. A kőigytt*!
