Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-12-31 / 101-102. szám

*

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

1932 december 31.

i

i

katasztrófa estéjén egyik szomszéd csalidnál volt. K'lecc. érakor egy* • ■erre ■ isi véhez kapott és alt mondta, bogy valami megmagyarázhatatlan iigalom vett rajta erét, hevesen dobog a isivé- és aggódik a férjéért. A>ig muU el egy óra, már megtudta, bogy as ura életét vési- tette a bánya mélyén.

*******

Tolna uűrmesite 18(9.

Az 1848. évi törvények a nemzeti öncéluság eszméitől táplált, a magyar nemzet fennmaradását, megerősödé sét minden időkre biztosítani hiva tott uj történeti korszaknak voltak az alappillérei. Tolna vármegyében ennek, a magyarság számára csodás lehetőségeket rejtegető uj korszaknak az 1848. május 1 én tartott közgyii lésen megalakitcttt állandó bizottmány lett az építő fhunkása. Az állártdó bizottmány, mélynek a tisztikaron kivfll mindet) egyes város és község bírája, válaniint ä legidősebb esküdtje voltak a tagjai; a mindenkori főispán és ennek akadályoztatása esetén á mindenkori 1. alispán elnökleté alatt a regi Közgyűlések örökébe lépett. Tolna vármegye állandó bizottmánya az 1848 május 8-—9*én tartott bízott* mányi nagygyűlésen székébe beiktatott főispán, a tántorithatatlanul magyar lelkületű Sztankovánszky Ibire elnöklete alatt híven szolgálta a vármegye közügyéit és rendületlenül őrizte-védte az öncélú nemzeti életért vivo'ft szabadságharc drága értékeit, Nem lesz talán érdektelen megismerni a diai nemzedéknek azt a bátor és hiv magatartást, mélyet a vármegye közönsége s annak képviseletében ez a bizottmány a Veszély napjaiban iS tanúsítani mert és tudott.

Ismeretes, hogy 1849 január havában a szabadságharc ügye már meglehetősen rossz fordulatot mutatott. Ekkortájt a vármegye területé császári csapatoktól még mentés volt ugyan, de az elledSég nyugat felől már mindebünnéd égyre jobban közeledett 8 nem sok idő volt hátra a várható ellenséges megszállásig. Ily körülmények között váltak ismére tessé a Sztankovánszky főispán elnöklete alatt Augusz Antal I. alispán, Perczel Béla II. alispán s több más bizottmányi tag részvételével 1849 január 94-én tartott bizottmányi ülésen a Debrecenbe menekült magyar országgyűlésnek azok az üzenetei, aniéty» a meghiúsult bicskei béke- tárgyalások 8 az üdVar részéről követelt feltétlen meghódolás visszhangjaképpen a meghódolás visszautasítását és a szabadságharcnak ä végső érő feszítésig Való Vitelét tudatták a Vármegye közönségével. Ezekét az üzé neteket, melyek már a hites függet lenségi hyilatkozatriak voltak az élő hírnökéi, a bizottmány »a megyei közönség teljesb értesítése végett« kinyomtatás útját) hozta a vármegye lakosságának tudomására, de egyszersmind mély fájdalmát nyilvánította a felett, hogy a fegyverrel megtámadott magyar nemzet »szentségtelen események által« vétke nélkül háborúba sodortatott s azt, minthogy a békés, alkotmányszerü kiegyenlítés a másik fél részéről ridegen elutasit- tatott, tovább folytatni kényszerül.

Még ezen a bizottmányi ülésen alkálfdá nyílt aétán a Vármegyének a szabadságharc tekintetében vallott politikai álláspontját kinyilvánítani egy téridelet hatása alatt, melyet a Székesfehérvár városát megszálló császári csapatok paráhesnóka, Húr váth alezredes ihtézett á sárkereszturi, szekszárdi és a közbeeső postahiva tatokhoz. Horváth alezredes ugyanis e rendeletében kötelezi az említett postahivatalokat, hogy a Veszprém, Tolna és Fejér vármegyék részéről feladott hivatalos iratokat felelősség I térbe alatt hozzá kézbesítsék, mint-. [

évi hOiMotkozdto.

hogy e vármegyék mindaddig, mig 0 Felségéhez, Ferenc Józsefhez »alávetési felírást« nem terjesztenek fél; a »zéndülő« párthoz számíttatnak. A bizottmány á Sztankovánszky főispán által bemutatott rendeletnek hatása alatt az alábbi, szószerint ideiktatott határozatban fejezte ki a megbélyegzés ellen tiltakozását s tette meg egyszersmind a maga politikai színvallását : »902. ttiii.it A Bizottmány mind különösen maga, mibd általában a képviselt megyei közön ség részéről azon ítélet ellen, mely Szerint az említett parancsnok rendeletében a megye zendülőnek és lázadt szelleműnek bélyegeztetik, úgy királya, mint hazája iránt tántorit- hatlan hűsége, kétségbe vonhatlan békeszeretete és becsületes jó polgári szelleme tiszta öntudatával nyilván tiltakozni kénytelennek érez! magát: egyszersmind pedig alkalmat talál oda nyilatkozni, hogy valamint ö Cs. Felsége Ferenc Józsefnek a magyar kir. Székhez örökösödési jogát alapo san tudja és kötelesen tiszteli, úgy ű Cs. Felségének, mint Magyarország királyáhak meghódolni nemcsak kész, hanem azon hitében, hogy Ő Cs. Felsége égtől megáldott kitűnő észtehetségei mellett, különösen az ifjú kebelnek saját magasztos igazság érzelmével fog leginkább képes lenni Magyardrszág jelen szerencsétlen állapotának minden részt kielégítő méltányos véget vetni, óhajt is, de együtt! törvényes óhajtásával és feltétele alatt annak, miszerint a kir. trónra lépési előzmények az ország irányában törvény és alkotmányszerü utón módon mégtörténvén, a Mir. koronázást különösen Magyarország nemzeti és területi épségének jogszerű önállása és függetlenségének alapjogai, ' sarktörvényei, szóval polgári alkotmányának fenntartását illető biztosítékok és megpecsétlő királyi eskü késérjék.«

E nyilatkozat, amely valóézinüleg a tiltakozáson és állásfoglaláson túlmenő célt nem szolgált, a megszállás előtt álló vármegye részéről elismerésre méltó bátor és öntudatos hitvallás volt a szabadságharc jogossága mellett. Nem tudni, mennyire hatott e nyilatkozatnak létrejöttére a Debre cenben székelő magyar kormánynak éé országgyűlésnek mindennel dacoló s a vármegye előtt is ismeretes ko moly elszántsága s a nyomán fakadó hit és remény a szabadságharc sike rében, de annyi bizonyos, hogy á 48 as egyetemes magyar lelkiség megnyilatkozásán kívül fel lehet ismerni benne Sztankovánszky’főispán oda adó magyar lelkületét.

A vármegye a debreceni ország- gyűlés üzeneteivel ellentétben elis merte tehát az alkotmányellenesen trónralépett Ferenc Józsefet királyául, de kifejezetten csak abban a reményben és azzal a határozott feltétellel, hogy trónralépésének a magyar alkot mánnyal össze nem egyeztethető előz i ményei az országgal szemben ren deztetni fognak s a koronázás is megtörténik az alkotmánybiztositékok I

és a királyi eskü egyidejű letételével. A 48 as törvények és a magyar alkotmány mellett hitet tett vármegye közvetlen erőszak alkalmazása nélkül ennél loyálisabb nyilatkozatot nem is tehetett volna anélkül, hogy meg ne tagadja nyíltan a szabadságharc egész erkölcsi létalapját és az azzal vállalt közösségét.

A Pécs városát elfoglaló gróf Nugent császári táborszernagy a vármegyének itt ismertetett állásfoglalá sáról csakhamar tudomást szerzett, még pedig minden valószínűség sze rint Augusz Antaltól, a vármegye I. alispánjától Augusz, akinek szerepe és magatartása e mozgalmas időkből a mai napig sincsen tisztázva, ekkor már nem volt híve többé a szabadságharc ügyének. E megállapításomat kétségtelenné teszi Augusznak a vármegye február 9-i, második hűségnyilatkozata kérdésében tanúsított magatartása, melyről az alábbiák- ban lesz szó.

Nügént táborszernagy a vármegye politikai nézeteit megismervén, sietett felhívni a vármegyét egy újabb, fel tétel nélküli hódolónyilatkozat meg tételére. Mint Pécsett 1849 február

4- én kelt s a vármegyéhez intézett levelében írja, kezeihez került a vár megyének január 24- i határozata s ebből a megyének ö Felsége iránti dicséretes és loyális érzelmeiről őszinte örömök közt szerzett meggyőződést, ígéri egyúttal, hogy a megye nyilatkozatát továbbítani fogja a császári csa patok főparancsnokához, herceg Win dischgrätzhez, de — őszinte örömei nek rögtöni cáfolatául — »a nélkülözhetetlen kölcsönös bizalomnak tel; jes helyreállítása tekintetéből« sürge- töleg felhívja a vármegyét, hogy I. adjon egy üjabb, az 0 Felségé parancsolatjainak és kormányának feltét- lénül engedelmességet ígérő és az »illető« (illetékes) egyének aláirásá val ellátott hódolati nyilatkozatot; 2: az »oly szépen és bátran tett nyilatkozatnak tettleges bizonyságául« távolítsa el, illetve oszlassa szét a vár megyéből a császár kormánya iránt ellenséges éíémőkét, különösen pedig azt a 2000 nemzetőrt hívja vissza és fegyverezze le, akiket a vármegye nem is olyan régen, janüár 13 &n ajánlott meg s 19 éh vezényelt ki ä baranyai alispán kérésé alapján Ba- ranya vármegye Védelmére és Eszék várának fedezésébe. Nugent, mint ifja, csak aiért nem ihdul tüstént e nemzetőrök szétverésére, mért a vármegye loyálltásában a tétt nyilatkozat alapján megbízik s így reméli, hogy az »alkotmányos* kormány hatalmának visszaállítását e súlyos lépés megtétele nélkül is elérheti.

Nugentnek e rendeletét a február

5- én Sztankovánszky főispán távol létében Augusz Antal I. alispán elnöklete alatt tartott bizottmányi ülés vette tárgyalás alá. A nemzetőrök visszajövetelét, bár azok visszahívása iránt ezidőszerint ismeretlen okból Sztankovánszky már az előző napon intézkedett, a bizottmány Nugent levelének hatása alatt futár utján megsürgette, de a most már felelősség terhével járó hódolati nyilatkozat megszerkesztését — már csak Sztankovánszky távolléte miatt iá — a február 9 éré összehívandó bizottmányi nagygyűlésre halasztotta el. Augusz ezen a gyűlésen már nem jelént meg, pedig minden valószínűség szerint, hisz a gyűlés lefolyásá

h«!zeno‘í AJÁNDÉKOT

könnyen talál könyv- és frószerkereskedésünkben « MOLNÁR-FÉLE R.-T. SZEKSZÄRD

ról részletes tudomással bírt, Szek- szárdon tartózkodott. Előre sejtette, hogy a hozandó nyilatkozat sem az ő, sem a Nugent nézeteinek nem fog megfelelni s a határozathozatalban való részvétellel hivatali állásánál fogva a császáriak előtt feltétlenül kompromittálja magát.

A február 9-i igen népes bizottmányi nagygyűlés Sztankovánszky elnöklete alatt újból tárgyalás alá vette Nugentnek már ismeretes fel hívását s a január 24 -i határozat ban hangoztatott elvek alapján köz- megegyezéssel az alábbi feliratban- állapodtak meg:

»244. sz. Felséges Urunk! Miután ő Felsége I. Ferdinánd ausztriai" császár és Magyarországnak e névén ötödik királya gyengült egészsége miatt az összes birodalomban ürál- kodásáról továbbra leköszönt és abban közvetlen utódja 0 Cs. Kir. Fensége Ferenc Károly, Felségednek édesatyja uralkodási jogairól önként szinté lemondott völriá, ezen éséhné- nyek után á magyar apostoli király ság is a pragmatica sanctioban megállapított örökösödési rend szerint kétségbe vonhatlanul Felségedet illeti.

Azon hűséggel, melyet fejedelmeink iránt őseinktől öröklöttünk, hódolunk azért Felségednek, de teljes hitben egyszersmind és erős bizalomban; hogy Felséged, megkoronázandó (I) apostoli királyunk vi szont a magyarnak nemzeti és országos önnálló létét és polgári alkotmányát jogai és különösen az 1848. évi törvényeivel ugyanazon pragmatica sanctio 3 ik cikkelye érteimé ben szentül fenn tartandja.

És midőn azon hűséggel hódolunk, ama hitünk és fiúi bizodalmunk zálo gáut esdeklünk még Felséged előtt, méltóztassék Magyarország jelen szó moru szerencsétlen állapotának méltányosan véget vetni nem a fegyver nyomasztó súlyos hatalmával, hanem általános békenirdetés enyhítő biztosb hatásával. Mondja Felséged 1 Legyen béke; és fog béke lenni Magyarországon ! Mert a magyar nemzet nemcsak fogékony, de vágy is a békére és fájlalja annak megháboritását. A magasztos királyi békeszóbán pedig megnyugtató biztosítást találna és vénné arra, bogy a jelen viszonyok és viszályok méltányos s szelidebb kiegyenlítése mellett jövője a fennlévő alkotmányos alapokon fog meg- szilárdittatni trónra lépő ifjú fejedelme által, ki az égtől kitühő lélek tehetségekkel és az ifjú kebelnek saját igazságérzelmével és nemesb ösztöneivel Bírva, népéinél nem a keserv és szenvedés, hanem az öröm és hála könnyűit ákarja látni és ezek hü ragaszkodását maga iránt széfé- tetők érejével biztosítani. És Isteri meg fogja áldani Felségednek népei bőldogitásában oly magasztos cselekvését.

Fejedelmi kegyeibe ajánlottak hó dőló tisztelettel vagyunk Felségednek alázatos örökké hü jobbágyai, Tolna vármegye közönségé. Költ az 1849-ik évi február 9 én Szegzárd mező váró sunkban tartott bizottihányi ülésünkből.«

A bizottmány e feliratot á császári udvarhoz Ölmützbé, másolatban pedig Nugent táborszernagyhoz Pécsre sebes postával tüstént útnak indította.

A vármegyének é hódolati felirata a január 24-i határozatban vallott elvektől hangban és határozottságban némileg eltér ugyan; de azért értékesebb annál, mert a nemzeti önálló létnek (függetlenség) és a magyar alkotmánynak sértetlen fenntartását a 48-as törvényekkel együtt hivatalos minőségben legfelsőbb ura előtt i& hangoztatni merte akkor, amikdf áz ellenséges megszállás és a várható